*Joana*
-
Ezt olvasd el. – dobtam oda Ella elé reggel a levelet. Igazából meglepődtem,
meglepődtem azon, amit Abbie leírt benne, sajnálom is meg nem is, de most ez
lényegtelen, hisz nem fogom keresni és ő se minket, ezzel lezárt mindent, és
szerintem is így lesz a legjobb mindenkinek.
-
Úgysem fogom elolvasni, nem érdekel. – mondta Ella, majd felállt az asztaltól,
és a fürdőszoba felé indult.
-
Hé, am, ne menj be oda! - kaptam észhez és elé álltam.
-
Mégis miért ne? – kérdezte barátnőm csodálkozva.
-
Mert ne, mert... Ki kell mennünk a reptérre Bella elé, csak elfelejtettem neked
mondani. Szóval húsz perc múlva ott kell lennünk, és ha te bemész oda, egy jó
ideig nem is fogsz kijönni, szóval gyerünk, induljunk a reptérre. – mondtam és
már toltam is kifele.
-
És ha azt mondom, nem akarok veled kimenni elé? Meg amúgy ki az a Bella?
-
Akkor is kijössz velem. Ja és Bella? Hát, ö az... Ő a tervezője a könyvnek, Joe
megbízott azzal, hogy menjek ki elé. Igen, és nekünk most sietni kell. –
mondtam, mikor a hotelből kiértünk.
-
Mivel akarsz oda eljutni? – kérdezte Ella.
-
Ezzel. – néztem vigyorogva a kisbusz felé, amit Louis vezetett.
-
Na, nem, ezt ugye nem gondolod komolyan?! Na szia, én mentem vissza a
szobánkba! – mondta Ella és már menekült volna vissza az épületbe, de megfogtam
a kezét.
-
Azt már nem, te most szépen beülsz ide! – mondtam neki, majd kinyitottam az
ajtót.
-
Arrébb mennél egy kicsit? – kérdeztem barátnőmet, miután beült, persze direkt
kihagyva egy embernyi helyet közte és Harry közt. Igen... Direkt csináltuk így,
habár erről Harry sem tudott semmit.
-
Mégis minek? – kérdezte Ella, igen is tudta jól a választ, csak nem akart
közelebb húzódni hozzá.
-
Talán, mert én is be szeretnék ülni, okos tojás! – mondtam és azzal a
lendülettel, ahogy beszálltam, arrébb toltam.
*Ella*
Én
csak magam elé bámulva ültem egész úton. Nem néztem rá. Nem akartam. Joana
pedig ezért még kapni fog. Direkt csinálta ezt az egészet.
Már
nem voltunk messze a reptértől, mikor egyszer csak Harry megfogta a kezem.
Ekkor néztem először rá. Ahogy hozzám ért melegség öntött el, és nagy
késztetést éreztem ahhoz, hogy megöleljem, elfelejtve a történteket. Viszont
nem tettem semmit. Vagyis, de tettem. Kihúztam a kezemet az övéből, és egy
nagyot sóhajtottam.
Szemem
sarkából láttam, hogy elmosolyodik, mire én ránéztem. Ő csak megrázta a fejét,
de még mindig mosolygott. Láttam a szemében, láttam a szomorúságot, és azt,
hogy megbánta. Nem sokat aludhatott, hisz nagyon fáradtnak tűnt, szerintem épp,
ahogy én is...
-
Megérkeztünk, és szerintem siessünk, mert le fogjuk késni. – mondta Louis hátra
nézve hozzánk, én meg értetlenül néztem Joanara.
Ő
csak mutogatott valamit Lounak, mire én rákérdeztem.
-
Mi folyik itt? – kérdeztem, mire Louis fejbe csapta magát, szó szerint!
- Ezt
nem mondod komolyan Joana! Ugye nem?! – mondta.
-
Elmondaná valaki, hogy mi van? – kérdeztem, mire mindenki rám nézett.
-
Na, jó, gondolkozz, annyit segítek, hogy augusztus van... – mondta barátnőm.
-
Mégis mit kezdjek azzal, hogy augusztus van? – néztem rá lehet túlságosan is
furán, mert a srácok előttünk elnevették magukat. – Te tudod mi van? –
fordultam hirtelen Harry felé. Láttam rajta, hogy meglepődött ettől.
-
Hát megeshet, hogy tudok egyet s mást… - mondta, a végén pedig megjelentek
arcán a gödröcskéi, amiket mindig is imádtam. Miután megkaptam a nem éppen
használható választ, barátnőm felé fordultam.
-
Te most ennyire nem tudod mi van? – kérdezte csodálkozva.
-
Úristen Ella. - szólalt meg hirtelen felém fordulva Louis. - konkrétan az egyik
álmodat...
-
Louis állj! Ne mondd csak így el, majd rájön. – szólalt meg mellettem barátnőm.
-
akarjuk megvalósítani, és csak annyit mondok hogy Pá... – hadarta volna el Lou
a mondat többi részét gyorsan, de az utolsó pár szó még mindig lemaradt, mivel
Zayn és Liam befogták a száját, hogy ne mondja tovább, amit akar.
Viszont
nekem az a két utolsó betű is elég volt, hogy elgondolkozzak ezen az egészen.
Hisz augusztus van és azon kívül, hogy nemsokára vége a nyárnak, egy igen
fontos dolgot felejtettem el, mégpedig azt, amit szülinapomra kaptam. Igen... A
szülinapi ajándék, ami nem más, mint egy párizsi út. Miközben ezt így
levezettem magamban a többiek engem néztek, viszont szerintem kissé váratlanul
érte a reakcióm őket...
-
Na, én ezt nem... – mondtam hirtelen, mikor rájöttem, mit akarnak és Joanan
átmászva szálltam ki a kisbuszból.
-
Menj már! – hallottam mögülem, ahogy mindenki mondja, valakit kivéve, aki nem
más, mint Harry. Ha utánam jön, nem fogom bírni tovább. Viszont egyáltalán
bírnom kéne még? Nem vagyok én ebben olyan biztos...
*Harry*
-
Menj már. – szinte löktek ki a kisbuszból a többiek. Igazuk volt. Most vagy
soha...
Utána
siettem, majd magamhoz húztam.
-
Figyelj én... – kezdtük el egyszerre, mire elnevettem magam. Ő is mosolygott,
de nem az, az igazi mosolya volt, mint régen. Mivel semmit nem mondott,
belekezdtem.
-
Figyelj, én mindent nagyon sajnálok Ella, MINDENT. Egy nagy barom vagyok,
tudom, és te sokkal jobb valakit érdemelsz, mint én. Viszont most önző lesz,
amit mondok, de nem tudok nélküled élni! Szeretlek, és nem tudom, mi ütött
belém aznap este. Igazából nem is emlékszem hogy kerültünk oda, és mi, hogyan
történt. Minden kiesett. Tudom az, hogy nem voltam teljesen magamnál, nem
mentség semmire, viszont még ezen kívül csak annyit tudok mondani, hogy
sajnálom, és szeretlek. Ha azt mondod, nem akarsz velem beszélni, nem akarsz
többet látni, csak egy szavadba kerül, és békén hagylak. Csak... – mondtam, és
csak mondtam, amit már rég el kellett volna mondanom neki. Már nagyon rég...
Viszont félbe szakított, úgy, amin először nagyon meglepődtem.
*Ella*
Ahogy
ott állt előttem, pár centire, és a szemembe nézve magyarázkodott, egyre jobban
tudatosult bennem, hogy elég volt már a makacsságomból. Már rég nem haragszom
rá, vagyis inkább nem azt mondom, hogy nem haragszom, csak az iránta érzett
szeretetem sokkal erősebb, mint az a harag, ami bennem van.
Még
mindig folytatta volna a magyarázkodást, és ekkor már nem bírtam tovább.
-
Szeretlek Harry! – csúszott ki hirtelen, akaratom ellenére is a számból ez a
bizonyos mondat, ezzel pedig félbeszakítottam mondani valóját. Ő csak
meglepődve állt előttem, és mélyen a szemembe nézett, majd lassan simította ki
az arcomból a nem oda illő tincseket. Ekkor jött el az a pillanat, mikor már
nem bírtam megtartani magamban a talán túlságosan is bunkó, de erős, és
határozott Ellát.
Ajkaim,
hacsak pár milliméternyit is de szétváltak, és hallható volt, hogy ha nem is
akartam, de gyorsabban lélegeztem.
Közelebb
lépett hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra, éreztem, ahogy
elmosolyodik közben.
Elnevettem
magam, mikor megéreztem kezeit a derekamon. Óvatosan húzott magához még
közelebb, majd megcsókolt.
Tudom,
hogy már sokszor mondtam, hogy ez más volt, mint a többi, de ez tényleg más
volt! Sokkal másabb.
Hajába
túrva próbáltam a lehetetlent megváltoztatni, mégpedig azt, hogy még közelebb
legyen hozzám. Nem akartam elengedni. Soha nem akartam, hogy vége legyen. Nem
érdekelt, hogy ki látja meg, nem érdekeltek a fotósok, nem érdekelt semmi. Csak
az érdekelt, hogy mi ketten, itt vagyunk, és talán most minden a régi lesz.
MINDEN!
-
Már ideje volt! Viszont most menjünk, mert lekéssük a gépet!- mondta Louis,
mikor a többiekkel együtt mellénk ért.
-
De nekem nincs itt... – kezdtem bele a mondatba, de Joana közbe vágott.
-
Mire jók a legjobb barátnők? – tolta elém a bőröndöm.
-
Ezért nem mehettem be a fürdőszobába? – kérdeztem mosolyogva.
-
Hát, talán... Viszont amúgy még szerencse, hogy sokáig reggelizel, pont volt
időm kiadni a bőröndöket. – mondta, mire
a nyakába ugrottam.
-
Tudod, mikor megláttam a kisbuszt, és utána te betuszkoltál, úgy voltam vele,
hogy ezt még megbánod, viszont nélküled, még mindig a szobában kuksolnék.
Köszönöm. – mondtam, szinte suttogtam neki.
-
Nem kell mit köszönnöd, inkább menj vissza hozzá, mert biztos vagyok benne,
hogy még van mit megbeszélnetek. - Én csak egy puszit nyomtam az arcára, és
vissza is mentem Harryhez.
- Azt
mondta, jöjjek vissza. – suttogtam a fülébe.
-
Jól tetted, hogy visszajöttél. – suttogta vissza.
-
Miért is? – mosolyodtam el.
-
Ezért... – csókolt meg. – Szeretlek. – mondta a homlokát az enyémnek támasztva.
-
Én is szeretlek, Harry. – mondtam, majd újra egy csókot leheltem ajkaira. –
Viszont ne hidd, hogy azt a bizonyos estét elfelejtettem. Te nem tudod milyen
volt látni... Én... Nagyon megbántottál, de... – kezdtem bele, de ő közbe
szólt.
-
Figyelj... Tudom, elrontottam, egy nagy barom vagyok, és nem helyes, hogy arra
fogom ezt az egészet, hogy nem voltam teljesen magamnál. Viszont ez az igazság,
fogalmam sincs mi ütött belém, komolyan! Nem vagyok normális, hogy ezt tettem
veled... Megígérem, hogy soha többé nem fog semmi ilyen történni. – mondta
mélyen a szemembe nézve, én meg ahogy tudatosultak bennem a szavai, azon kezdem
el gondolkodni, hogy hogyan érdemeltem én ki Őt.
Szorosan
megöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem. Megnyugtatott, biztonságérzetet
adott az ölelése, az, hogy éreztem, ahogy a mellkasa emelkedik fel és le, ahogy
hallottam szíve ütemes dobogását.
- A
Párizsba menő járat, öt perc múlva indul... – hallottuk az utolsó figyelmeztető
bemondást. Harry egy puszit nyomott a fejem tetejére, mire elmosolyodtam.
-
Menjünk, mert itt hagynak. – mondtam, miközben megfogtam a kezét. Éreztem,
ahogy ujjai összefonódnak az enyéimmel. Mikor a többiekhez értünk, már Eleanor,
Perrie és Danielle is megérkezett.
Együtt
indultunk el oda, ahol be tudunk csekkolni, ugyanis a bőröndöket a srácok már
le is adták.
Ugyan
Eleanorral, és Perrievel még nem találkoztunk Joanaval, de már a bemutatkozás
után, nagyon jól elbeszélgettünk velük.
Elfoglaltuk
a helyünket, és ekkor néztem végig rajtuk. Mindenki mosolygott, vagy éppen
nevetett. Na igen itt Niallre célzok, és Joanara, valami nagyon vicces
lehetett... Elmosolyodtam, majd leültem Harry mellé. Fejemet a vállára
hajtottam, és már éreztem is, ahogy a gép emelkedik.
Így
indultunk el, talán életem egyik legjobb nyaralására, hisz ezt még nem
tudhatom, de érzem, hogy nagyon jó lesz. Szóval nemsokára Párizsban landolunk a
három új barátnőmmel, Joanaval, és persze az 5 legjobb haverommal. Vagyis csak
négy, mert Harry nem szimplán a haverom, ő sokkal több annál...
