Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. NAGYON köszönöm a komit és az értékeléseket is!!! :)
                                                                       Jó olvasást. :)
                   

42. rész: The lost key

 *Ella*

Mikor Joanat megöleltem, eléggé meglepődtem. Mégis hogy csinálta, hogy vizes lett? Hisz még az eső sem esett... Láttam, hogy felment az emeletre. Egyből mentem én is utána, túl kíváncsi voltam.

Mikor bementem a szobámba, a szekrényemben találtam a barátnőmet.

- Figyu, Ella, nagy baj lenne, ha ezeket most kölcsönvenném? – kérdezte, miközben egy szoknyával és hozzá illő toppal jött elő.

- Dehogy is, miért lenne baj? – mondtam mosolyogva. Majd pár perc csönd következett. Közben Joana átöltözött. – Mégis hogyan lettél vizes? – kérdeztem, miután leült mellém az ágyra.

- Niallel találtunk egy csónakot két evezővel, és végül a tó közepén kötöttünk ki. Elaludtunk, és reggel, miután felkeltünk, hülyéskedtünk. Én meg beleestem a vízbe, de végül Niall sem maradt szárazon. – mondta el tömören, egy szuszra Joana.

- Nem is te lennél. – nevettem el magam, a vízbe esésre utalva. Joana erre csak megfogta a párnát és megütött vele. – Aúúú, ezt most miért kaptam?

- Egy: Tudod te nagyon jól, hogy miért kaptad. Kettő: Tegnap te is fejbe vágtál a párnával, ideje volt visszaadnom. Örülj neki, hogy egyszerre letudtuk a kettőt. – mondta nevetve, még mindig a párnát fogva. Erre csak megráztam a fejem és mosolyogva felálltam.

- Várj! Nincs valami ruhád, ami Niallre jó? – kérdezte Joana, mikor már az ajtóban voltam.

Elsőnek nem értettem, de aztán leesett, hogy valószínűleg Niall is tiszta vizes, így egy kis gondolkozás után, beálltam a szekrényem elé és keresni kezdtem a szürke melegítő gatyámat és egy nagy pólót, amiből volt legalább három. Lehet kicsit furcsa, de mikor nagyon meleg van, akkor bugyiban és ezekben, a pólókban alszom. Még régebben találtam ki, és nagyon is bevált.

- Ezek jók lesznek? – mutattam Joananak.

- Tökéletes. Köszönöm. – mondta mosolyogva, majd lementünk a nappaliba. Joana odaadta Niallnek a pólót és a gatyát, amit Niall megköszönt és ment is átöltözni. Én bementem a konyhába és azon gondolkodtam, hogy mit kéne ennünk ebédre, ugyanis teljesen üres volt a hűtő.

- Min gondolkodsz ennyire? – jött be Harry a konyhába és hátulról megölelt.

- Mit együnk ebédre? – kérdeztem teljesen komolyan. Erre ő elnevette magát.

- Most komolyan ezen gondolkoztál ilyen faarccal?!

- Hát... Igen. – nevettem el magam. – Hisz, itt vagyunk heten egy házban és semmi kaja nincsen.

- Akkor rendeljünk pizzát. - mondta egyből Harry. Én csak nevetve bólintottam egyet és már nyúltam is a telefonért. – Várj, megkérdezem, ki milyet kér. – mondta, és már el is tűnt. Miután már vagy tíz perce nem jött vissza, fogalmam sem volt, hogy mit csinál ennyi ideig, így elindultam megkeresni. Lent, senkit nem találtam, fentről pedig elég fura hangok jöttek. Most már tényleg kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak. Miután felértem eléggé meglepődtem. Mindenki a fürdőszoba ajtó előtt volt és rángatták a kilincset.

- Ti meg mi a francot csináltok?! – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Beszorult az ajtó... – mondta Liam, és tovább gondolkodott, hogy most mit csináljunk.

- Hol van Niall? – tettem fel a következő kérdést, miután nem láttam őt sehol.

- Bent. – nyögte ki Joana, miután fáradtan leült és nekidőlt a falnak.

- De hogy ragadt be az ajtó? Véletlenül nincs zárva?

- Hááát az úgy volt hogy... – kezdte el Louis de abba is hagyta a mondatot.

- Hogy? – néztem rá kérdőn.

- Hát ööö... hogy kicsit meg akartuk szívatni Niallt ezért bezártuk csak az a baj, hogy a kulcsot... – folytatta nagy nehezen Lou. Majd még pár másodpercet várnom kellett, mire végre kinyögte. – Elhagytuk.

- Hogy tudjátok elhagyni a házban a kulcsot? Jó, inkább ne is válaszoljatok. Mindjárt jövök, addig ne csináljatok semmit. – mondtam, majd elindultam a szobámba. Nekem valahol volt egy pótkulcsom a fürdőszobához, csak fogalmam sem volt, hogy hol van, vagy egyáltalán hol kezdjem el a keresést. Már vagy a fél szobát feltúrtam és még mindig sehol sem találtam.

- Segítsek? – jött be Harry a szobába.

- Igen, az jó lenne, köszi. – mosolyodtam el és mondtam neki, hogy ő keresse az ágyam melletti fiókokban én meg a szekrényemhez léptem. Fogalmam sincs miért, de úgy éreztem, hogy vagy a szekrényben lesz a kulcs, vagy ott ahol Harry kereste.

Elnevettem magam. Ahogy Harry ott a fiókok előtt térdel és keresi a kulcsot, néha hülye fejeket vág, bár fogalmam sincs mire, mert nem emlékszem úgy mintha olyan dolgok lennének ott. És itt lefagyott a mosoly az arcomról. Vagyis, ez nem olyan biztos... 

Miután mosolyogva nézte azt  a valamit, amit talált, biztos voltam benne, hogy az van a kezében, amire én gondoltam. Odamentem hozzá és kivettem a kezéből. Ő mosolyogva rám nézett én meg éreztem, hogy egyre jobban elpirulok.

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. NAGYON köszönöm a komit és az értékeléseket is!!! 

                                                                     Jó olvasást. :)

                               

41. rész: Niall, the mysterious fish...

*Joana*

Nagyon váratlanul ért ez az egész. Kellett pár másodperc mire rájöttem mi történ és hol is vagyok. Odaúsztam a csónakhoz, miközben valami jó terven gondolkodtam, hogy hogyan tudnám visszaadni ezt Niallnek. Bár biztos voltam benne, hogy nem direkt csinálta, de azért volt mit visszaadni... Nyújtotta a kezét, hogy segítsen visszaszállni a csónakba.

- Köszönöm uram. – mondtam, miközben megfogtam a kezét. És itt történt az, amire nem gondoltam volna, hogy ilyen váratlanul éri. Hisz ha én lettem volna a helyében, szerintem gondoltam volna rá, hogy esetleg ez megtörténhet. Szorosan megfogtam a kezét, mintha azon lennék, hogy visszamásszak a csónakba, majd egy hirtelen mozdulattal berántottam őt is a vízbe. Mikor egy idő után, még mindig nem jött fel a felszínre kezdtem megijedni.

- Niall, ez nem vicces, gyere már fel! – mondtam, de még mindig nem láttam sehol. Éreztem, hogy valami hozzáér a lábamhoz. Teljesen olyan érzés volt, mintha egy hal lett volna. Ez az a dolog, amitől irtózom. Gyerekkorom óta, mikor valami vízben vagyunk ahol halak is lehetnek, mindig tartok attól, hogy egyszer valamelyik hozzám ér. Tudom, elég hülyén hangzik, de ez van... Utálom őket. Miután még egyszer hozzámért az a valami, elkezdtem kapálózni, na meg egy kettőt sikítottam is... Majd azt vettem észre, hogy két erős kéz fog meg hátulról. Niall jött fel a felszínre nevetve.

- Ez nem volt vicces!

- Valahogy vissza kellett adnom, azt, amit előbb tettél. – mondta még mindig nevetve.

- Pont ezzel?! Annyira rossz érzés volt, mintha halak értek volna hozzám, és tudod, mennyire irtózom tőlük?! – mondtam, még mindig egy oktávval feljebb. A szívem még mindig a torkomban dobogott. – Na, meg azzal is halálra rémisztettél, hogy nem jöttél fel csomó ideig a víz alól!! Tudod, me... – kezdtem bele a következő mondatba, és szerintem még elég sokáig folytattam volna, de megcsókolt.

- Gyere, másszunk vissza a csónakba. – mondta. Elsőnek ő mászott volna vissza, de sehogy sem sikerült.

- Szerintem egyszerűbb lenne kiúszni, a csónakot tolva... – gondolkodtam hangosan.

- Vagy segítek neked beszállni és te meg behúzol. – mondta vigyorogva Niall.

- Hát jó, legyen... – mentem bele a „nagy” tervbe. Megkapaszkodtam a csónak szélében, Niall pedig próbált feltolni. Nagy nehezen, de végül bemásztam a csónakba.

- Akkor most te jössz. – mondtam, és megfogtam a kezét. A másik kezével megkapaszkodott a csónak szélében, és úgy próbált segíteni nekem. Hisz egyedül nem bírtam volna felhúzni.

- Uhh... – dőltem hátra a csónakban, mikor végre sikerült visszamásznia Niallnek is. Egy idő után valami keményet éreztem a hátamnál. Nem, az nem a csónak volt, hanem egy másik kemény dolog, Niall telefonja.

- Jézusom, ez egyáltalán él még? – kérdeztem ijedten, hisz minden elég vizes volt.

- El is felejtettem, hogy itt van... Mutasd. – nyúlt Niall a telefonért. - Még működik. – mondta vigyorogva Niall.

- Akkor jó. – Mondtam egy sóhaj kíséretével, hisz ha elromlott volna, akkor az, főként az én hibám lett volna... Én kezdtem el ezt a vizes dolgot.

Nagyon hamar kiértünk a partra. Visszatoltuk oda a csónakot, ahonnan elvittük, és elindultunk Elláék háza felé.

- Jézusom. – mondta Niall, mikor már nem volt sok hátra az útból.

- Mi a baj? – kérdeztem ijedten.

- Tizenegy óra, és még SEMMIT nem ettem. – mondta kihangsúlyozva a „semmit” szót. Erre nem válaszoltam semmit, csak nevettem rajta.

Pár perc múlva, már az ajtó előtt álltunk. Nem akartam csöngetni, így a pótkulcsért nyúltam. Viszont az nem volt a kő alatt. Így kénytelen voltam csöngetni...

- Megyek! – hallottuk a bentről jövő hangot, viszont ez nem Ella volt.

- Várj, Lou, ne! – szólt rá Ella.

- De hisz tuti ők azok! – mondta Louis.

- Ella, beengednétek minket végre? – kiáltottam, mert már kezdett kicsit unalmassá válni az, hogy arra várunk, hogy valaki végül kinyissa az ajtót.

- Na, látod, igazam volt vagy igazam volt? – nézett kérdőn Louis Ellára, miközben kinyitotta nekünk az ajtót. Ella csak mosolyogva megrázta a fejét, és megölelt.

- Te meg miért vagy vizes? – kérdezte meglepetten Ella, miután megölelt.

- Hosszú történet... – mondtam és Niallre néztem. Ő csak elnevette magát.

- Hol jártatok csavargók? – kérdezte Lou, egy hülye mosoly kíséretében.

- Ott, ahol te nem. – mondtam nevetve.

- Haha, nagyon vicces. – mondta, Louis sértődötten.

- Mindjárt jövök. – súgta Niall a fülemben, és adott egy puszit.

- Úúúúú – vigyorgott Louis.

- Mit úúúú-zol? – nevettem el magam, és miközben elindultam, hogy felmenjek Ella szobájába, és végre átvegyem a vizes ruháimat, oldalba böktem. Viszont arra nem számítottam, hogy Lou ilyen csikis, akkorát ugrott, mikor oldalba böktem, hogy a földön kötött ki. Annyira nevettem, rajta, hogy már fájt a hasam, és könnyeztem is.

- Ezt még visszakapod! – nézett rám szúrós szemmel.

- Alig várom! – mondtam még mindig nevetve. Majd elindultam felfele.

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket is!!! :) 

                                                                         Jó olvasást. :)

40. rész: Water Battle

*Joana*

Már egy ideje csöndben néztük a csillagokat Niallel. Gyönyörű volt az ég. Ha lett volna nálam fényképező, tuti lefotóztam volna... de nem volt nálunk. Végül kitaláltam valami mást.

- Nincs itt a telefonod? – kérdeztem.

- De, tessék. Itt van. – vette ki a zsebéből, majd odaadta nekem. – Amúgy miért kell? – kérdezte kíváncsian.

- Csak le akarom fotózni az eget, hátha látszani fog a képen is, hogy milyen gyönyörű. Viszont... – néztem meg a képet, amit csináltam. -  Ezen nem látszik semmi... – mondtam végül szomorúan.

- Majd legközelebb elhozzuk a fényképeződet.

- Oké. – mondtam mosolyogva, majd odabújtam hozzá. – Szóval... Lesz legközelebb? – kérdeztem, erre Niall furcsán nézett. – Már, mint úgy értem, hogy itt Dartfordban. Plusz, ez nem is a mi csónakunk.

- Igen, itt, Dartfordban. A csónakot meg majd megoldjuk. – mondta Niall, miközben kacsintott egyet. Én csak mosolyogtam rajta, és még jobban hozzábújtam.

Fogalmam sincs, hogyan és mikor, de elaludtunk. A madarak csicsergésére ébredtem, na meg arra, hogy megvakít a nap. Nagy nehezen, de végül sikerült felülnöm a csónakban. Niall még mélyen aludt mellettem. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta. Nagyon aranyos volt.

Nem bírtam ki, hogy ne tegyem, így csináltam pár képet róla a telefonjával. Az biztos, hogyha meglátja ki fog nyírni, de úgy terveztem, hogy mielőtt észrevenné, átteszem majd a laptopomra őket. Nem akartam felébreszteni, ezért visszafeküdtem mellé. Ami kicsit nehezen ment, mint az előbb a felülés, mert a csónak, mikor megmozdultam, kicsit mozogni kezdett. Én meg attól féltem, hogy véletlenül beborítom magunkat a vízbe. Végül sikeresen lefeküdtem, és becsuktam a szemem.

Egy kis idő után arra ébredtem fel, hogy Niall megcsókol.

*Niall*

Mikor felébredtem, Joana még aludt. Nagyon aranyos volt, még szuszogott is. Megnéztem, hogy mennyi lehet az idő. Kilenc óra volt. Eléggé elaludtunk. Muszáj volt felébresztenem Joanat. Óvatosan, hogy nehogy beborítsam magunkat a vízbe, Joana felé fordultam, és megcsókoltam. Ahogy ajkunk összeért, elmosolyodott.

- Jó reggelt. – mondta, még mindig mosolyogva.

- Neked is. – mosolyodtam el, mikor közelebb jött hozzám, és hosszan megcsókolt. Nem tudom, mi ütött belém, de egyre hevesebben kezdtem el csókolni. Joana a hajamba túrt, és úgy húzott még közelebb magához. Mikor már alig volt levegőm, muszáj volt eltávolodnom tőle. Homlokunk összeért, és úgy kapkodtuk, mindketten a levegőt. Elmosolyodtam.

- Mi az? – kérdezte kíváncsian Joana.

- Szeretlek. – mondtam még mindig mosolyogva.

- Én is, el sem tudod képzelni, mennyire. – mosolyodott el ő is. Adtam neki egy puszit, és elkezdtem evezni.  

- Ne segítsek? – kérdezte.

- Nem, nem kell, köszi.

- Akkor úgy kérdezem, hogy: Kipróbálhatom? – elnevettem magam, és átadtam neki az evezőket.

- De aztán nehogy beboruljunk.

- Haha... Nyugi, azért annyira nem vagyok béna.

- Hát én abban nem vagyok olyan biztos. – motyogtam magamban, még mindig nevetve.

- Húúú, Niall, ezt még visszakapod! – nézett rám szúrós szemekkel.

- Alig várom. – mondtam, miközben kacsintottam egyet.

- Hát én azt nem hiszem, hogy várod. – mondta, majd elkezdett evezni.

Miközben egész gyorsan közeledtünk a part felé, elbambultam, és arra eszméltem fel, hogy csurom vizes lettem.

- Ezt most miért kaptam? – kérdeztem meglepetten.

- Te mondtad... Alig várom. – mondta a hangomat utánozva, ami végül elég viccesre sikeredett. Mikor pár másodpercig nem figyelt rám, hirtelen én is lefröcsköltem vízzel. 

- Jól van, Niall James Horan!!! Ezt most nem kellett volna! – mondta, és már nyúlt is a vízbe, hogy megint lelocsoljon. Mielőtt sikerült volna neki, megfogtam a karját. Kérdőn nézett rám, majd azt vettem észre, hogy megint egy adag víz landol rajtam. Igen... arra nem gondoltam, hogy a másik kezével még le tud fröcskölni.

- Igen?!

- Mi igen? – kérdezte nevetve. Nem válaszoltam semmit, csak lelocsoltam vízzel. Innentől egy nagy „vízicsata” kezdődött el köztünk.

Már tiszta vizesek voltunk, mikor véletlen túl nagyot mozdultam, és a csónak majdnem felborult. Joanat ez váratlanul érte így ő beleesett a vízbe. Eléggé megijedtem, de mikor megláttam, hogy mosolyogva úszik vissza a csónakhoz, megnyugodtam. Nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki visszaszállni a csónakba.

- Köszönöm uram. – mondta, miközben megfogta a kezem. És ekkor olyan történt, amire nagyon nem számítottam. 

Sziasztok! Itt a következő rész, amit megint nem egyedül, hanem Kittivel írtam. Remélem tetszeni fog. :) Nagyon köszönöm a komikat, és az értékeléseket is! 
                                                                         Jó olvasást. :)

39.rész: A night in the middle of the lake

*Joana*

El sem hiszem, hogy sikerült ezt a meglepetés vacsorát összehoznunk Ellának. Amilyen szomorú volt... Remélem, hogy ettől sokkal jobban érzi majd magát. Ez a technikai hiba, ami miatt le kellett mondani a koncertet nem is jöhetett volna jobbkor! Nem mintha örülnék neki, ha nekem lett volna jegyem arra a koncertre... Most biztosan, nagyon el lennék keseredve, de annyira örülök, hogy itt vannak a fiúk, már nagyon hiányoztak nekünk. El sem hiszem, hogy újra láthatom Niallt. Ellán is láttam, hogy hihetetlenül boldog, amikor meglátta Harryt. Miután otthagytuk őket vacsorázni Niallel elindultunk a part felé. A part mentén sétáltunk és közben beszélgettünk.

- Annyira örülök, hogy itt vagytok. Remélem Elláéknak sikerül tisztázni ezt a félreértést. – mondtam Niallnek.

- Emiatt azt hiszem, nem kell aggódnod, idáig is elhallatszik a nevetésük. – mondta mosolyogva.

Mikor a kezét fogva láttam a mosolyát, egyszerűen valami hihetetlen boldogság árasztott el. Nem tudom, hogy, hogy bírhattam ki nélküle az utóbbi két hetet. Ahogyan tovább sétáltunk, megláttam valamit a parton.

- Nézd Niall, az ott nem egy csónak? Vajon mit kereshet ott? – kérdeztem tőle.

- Nem tudom, gyere, nézzük meg közelebbről. - Niall megfogta a kezem, és elkezdett a part irányába húzni.

Amikor odaértünk Niall alaposabban szemügyre vette a csónakot. Két evező is volt mellette.

- Szerintem ez egész használható még. Hölgyeké az elsőbbség, szállj be. – fogta meg a kezem, hogy segítsen beszállni.

- Nem lesz ebből baj? Hiszen ez mégiscsak valaki másé. – kérdeztem, miközben beszálltam a csónakba, de az nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem, ha Niall nem fogja meg a kezem elestem volna, de ő megtartott. Egész közel lépett hozzám, és a szívem gyorsabban kezdett el dobogni.

- Egészen biztos, csak szállj be nyugodtan, és ülj le, segítek. Majd ugyan ide visszahozzuk, csak néhány órára visszük el. – mondta Niall, és a hangján éreztem, hogy tényleg nem lesz semmi baj.

Beszálltam a csónakba, aztán Niall elkezdte tolni a csónakot a tó felé.  Miután beért a vízbe a csónak, Niall is beszállt mellém, és elkezdett evezni. 

- Biztos vagy benne, hogy ezt így kell csinálni? – kérdeztem nevetve 15 perc után, amikor még mindig alig haladtunk valamit.

- Persze, nézd, már egészen eltávolodtunk a parttól. –mutatott Niall a part irányába.

Néhány perc után már valóban egész sokat haladtunk. Niall abbahagyta az evezést. Ott voltunk éjszaka egy csónakban a tó közepén, ami még csak nem is a miénk, de ennél jobbat el sem tudtam volna képzelni. 

- Joana, hiszen jég hideg a kezed. – mondta Niall, mikor megfogta a kezem, azt hiszem, igaza lehet – Tessék, itt a dzsekim, vedd fel.

- Dehogy! Nem kell, köszönöm. Annyira nem fázom! – vágtam rá egyből, hisz nem akartam, hogy miattam fázzon meg.

- Tiszta hideg a kezed. Vedd csak fel. – mondta, miközben levette a kabátját.

- De akkor te csak egy szál pólóban leszel! Nem akarom, hogy megfázz, vedd vissza! – ellenkeztem még mindig.

- Jó, akkor, ha nem kell, én sem veszem vissza. – majd lerakta mellénk a dzsekijét. Még mindig ellenálltam, és nem vettem fel. Így ültünk csöndben egy ideig. Mikor már szinte megfagytam, annyira fáztam, nem bírtam tovább. Felvettem a dzsekijét.

- Tudtam, hogy fel fogod venni egy idő után. – nevetett Niall.

- Te nem fázol? – kérdeztem, úgy mintha nem is hallottam volna, mit mondott. Ő csak megrázta a fejét, és magához húzott. Odabújtam hozzá, és így néztük a csillagokat. 

  Sziasztok! Itt a következő rész, ami abban különbözik a többitől, hogy nem egyedül, hanem az egyik barátnőmmel, Kittivel írtam. Most kicsit hosszabb lett ez a rész, remélem nem baj. ;)

                                                                              Jó olvasást. :)

  

 38. rész: I have the best friends in the world...

*Ella*

   Ahogy megfordultam, gyönyörű zöld szempárral kerültem szembe.

    - Istenem, Harry, te mit keresel itt? – mondtam miközben, szorosan megöleltem.

    - Hogy bocsánatot kérjek ezért az egészért. Egy barom vagyok. Nem kellett volna belemennem...

   - Te csak véget akartál vetni ennek. Csak jót akartál! Sajnálom, hogy nem vettem fel a telefont. Sajnálom hogy... -mondtam, de nem tudtam folytatni, mert megcsókolt. Akkor jöttem rá teljesen, hogy mennyire hiányzott. 

   - Gyere. – fogta meg a kezem, és az asztal felé indult. – Foglaljon helyet hölgyem. – mondta azzal a Harry-s mosolyával, és kihúzta a széket, hogy le tudjak ülni.

   - Köszönöm, uram. – mondtam, de a végén elnevettem magam. Majd lépteket hallottam a hátam mögül. Hátra néztem, és nem hittem a szememnek.

   - Jézusom, ti mit... Úristen... Ezt mind ti csináltátok? – mondtam ki nagy nehezen. Alig bírtam megszólalni, annyira meglepődtem. Mindannyian itt voltak.

   - Üdvözlöm hölgyem a One Direction éttermében. Annak híján, hogy nem vagyunk olyan nagy konyhatündérek... – mondta Louis, és a tál ételre nézett, ami a kezében volt. A tálban Nando’s- ból volt mindenféle étel. Akaratlanul is elnevettem magam. Az asztal közepére lerakta a tálat, és már ment is el. Majd hirtelen valaki oldalba bökött. Joana volt az... Fülig érő szájjal töltötte meg a poharunkat. Mikor kész volt odalépett Niall-hez, majd megölelték és megcsókolták egymást. Kézen fogva sétáltak el a vízpart irányába. Joana hátrafordult, és vigyorogva rám kacsintott. Én is visszavigyorogtam rá. Olyan jó volt nézni őket, ahogyan elsétálnak. Majd észrevettem, ahogy Zayn, Louis és Liam gyertyákkal kezdenek kardozni, majd amikor Louis megdobta őket valami kajával a Nando’s-ból, elkezdték őt üldözni. –Na állj csak meg Lou,azt hiszed ezt, ilyen könnyen megúszod? - Remélem nem lesz bajuk. Imádom ezeket az őrülteket. Annyira kedves volt mindenki, hogy megszervezték ezt nekünk. Nekem vannak a világon a legjobb barátaim. Örömkönnyek kezdtek a szemembe szökni.

  - Mi a baj Ella, nem tetszik a hely? – kérdezte Harry, amikor észrevette a könnyeket a szememben

  - Dehogy is, annyira hihetetlen ez az egész! Képesek voltatok idejönni Londonból csak miattunk? Amúgy ma nem lenne este egy koncertetek?

   - Dél körül tudtuk meg, hogy technikai okok miatt elhalasztják az esti koncertet. Amikor ezt megtudtam azonnal elindultunk a fiúkkal, és közben Niall felhívta Joanat, hogy elmagyarázza neki a helyzetet. - mondta Harry

   Ahogy ettünk rengeteg dologról beszéltünk még, úgy éreztem, hogy az egészet csak álmodom, de ez nem álom, ez a valóság. Evés közben továbbra sem tudtam betelni a gyönyörű dekorációval. Nem hiszem el, hogy ezt nekünk csinálták. 

    - Ella? – nézett rám furcsán Harry.

    - Tessék? Mondtál valamit? Ne haragudj, elkalandoztam.

   - Csak annyit, hogy egy hatalmas bogár van a fejeden. – mondta Harry vállat vonva.

   - Mi? Segíts már! Szedd már le! - annyira meglepődtem, hogy nagy hadonászásomban leestem a székről. Harry nevetve odajött hozzám, majd nagy nehezen, de levette a fejemről a bogarat. Tényleg egy nagy zöld bogár volt.

   Harry felállt és segített nekem is felállni. Elpirulva néztem rá, mire elnevette magát.

  - Szabad egy táncra? – én csak bólintottam egyet. Akkor vettem észre, hogy egy halk zene alapból szólt, egész végig. Kezemet a nyaka köré kulcsoltam, ő meg megfogta a derekam. Így kezdtünk el táncolni. Bár én inkább csak lépegetésnek mondanám, de mindegy... Egymás szemébe néztünk, és mindketten csak mosolyogtunk.

    - Gyönyörű vagy.

   - Te sem panaszkodhatsz. - mondtam. Éreztem, hogy elpirulok, és lenéztem a földre.

  - Úgy is tudom, hogy elpirultál... – mondta. - Szeretem, amikor elpirulsz. - érintette meg a kezével az államat, hogy a szemébe nézzek. És itt jött el az a pillanat, amikor nem bírtam tovább. Úgy csókoltam meg, mint még soha. Hajába túrtam, miközben ő meg a hátamat simogatta. Éreztem, hogy a keze egyre lejjebb megy, majd a fenekem állapodik meg. Akaratlanul is belemosolyogtam a csókba. Végül levegőhiány miatt, muszáj volt szétválnunk...

  A zene gyorsabbra váltott, én meg elkezdtem
    táncolni. Harry egy ideig csak nézett, majd
   csatlakozott hozzám. Eszembe jutott egy videó, amit még régebben láttam róla, és akaratlanul is elnevettem magam. Nos igen, úgy néz ki a valóságban sem más a helyzet.

   - Áááh, szóval, így állunk!! - jött közelebb, majd
   mikor már csak pár centi volt köztünk folytatta. – Rajtam nevettél? – kérdezte, de én nem válaszoltam semmit. – Jól van... Hallgatás beleegyezés! – mondta, és még jobban közelebb jött. Testünk összeért, ajkunkat pedig maximum egy centi választotta el, mikor hirtelen felkapott, és szaladni kezdett velem a tó felé. Meglepődéstől, hirtelen meg sem tudtam szólalni, majd mikor rájöttem, mi történik, kiabálni kezdtem.

   - Harry, tegyél le!! Hallod?! Oké, bevallom... Rajtad nevettem, de most már tegyél le, kérlek!!

    - Tudod, pár másodpercen belül vizes lehetnél.

   - De te azt nem fogod megtenni, Harold! - mondtam, de mivel nem válaszolt semmit, kicsit elbizonytalanodtam. -Ugye?

    - Hát, te abban ne legyél olyan biztos. – mondta, majd éreztem, hogy borulunk. – Jézusom, jól vagy? – kérdezte ijedten, miután földet értünk.

    - Jól vagyok. Bár egy kicsit nehéz vagy. – nevettem, ő meg legurult rólam. – Harry! Csak egy kérdés... – mondtam, ő meg érdeklődve nézett rám. – Ha nem lettél volna olyan béna, hogy elesel, vizesen végeztem volna?

   - Nem tudom... Még gondolkoztam rajta, hogy bedobjalak-e vagy nem, de... Hé! Nem voltam béna, csak útban volt az a kő!!

  Jót nevettem, rajta, ahogy egy kicsi idő után leesik neki, mit mondtam.

    - Tudod, te ezeket még visszakapod valamikor! – hajolt felém.

  - Alig várom. - mondtam még mindig nevetve. Elmosolyodott és felállt, majd segített nekem is felállni.

   Megfogtam a kezét, és elindultam a kis tó partja felé. Leültünk a fűbe, odabújtam hozzá, ő meg átölelt. Így néztük a csillagokat. Azt szerettem volna, hogy megálljon az idő,és ez a pillanat örökké tartson!Nem akartam hogy elengedjen soha többé!

  - Hé, nézd Ella, egy hullócsillag! – mondta Harry a csillag felé mutatva – Kívánj valamit!

  Becsuktam a szemem, és minden erőmmel azt kívántam, hogy a szerelmünk örökké tartson,és hogy soha ne veszítsem el őt.

    - Kívántál?- kérdezte Harry.

    - Igen. Te is?

  - Igen, hogy amott Louis ne kapjon tüdőgyulladást a jéghideg vízben,azt hiszem nem járt jól,hogy kajacsatára használta Liam kedvenc csokiját, ami végül a vízben landolt, mert így ő is ment utána. Te mit kívántál?

   - Nem árulhatom el, különben nem válik valóra. – mondtam őszintén Harry szemébe nézve, mindig elveszem a csodálatos zöld szemeiben.

   Azt hiszem kitalálta a kívánságomat, ugyanis odahajolt hozzám, és hosszan megcsókolt.

 Sziasztok! Mint ahogy ígértem hamarabb hoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. :) Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket is. <3

                                                                 Jó olvasást. :)

37. rész: The worst night in my life... or not?    

*Joana*

- Ott vagyunk már? – kérdezte Ella, vagy tizedszerre.

- Még nem. – válaszoltam.

- Legalább mondd el hova megyünk!! – nyavalygott. Én csak mosolyogtam rajta. Tényleg elég hosszú ideje sétáltunk már. Szinte biztos voltam benne, hogy közelebb van az a hely, ahova megyünk, de tévedtem... – Joana, ha... – kezdte el mondani Ella, de megcsörrent a telefonom.

- Igen. – vettem fel.

- Szia! Nagy baj lenne, ha egy kicsit húznod kéne az időt? Még sehol sem vagyunk az egésszel.

- Nem. Mindent megteszek, hogy minél később érjünk oda. – szinte már suttogtam, nehogy Ella meghallja, és rájöjjön valamire. – Siessetek! – mondtam, majd kinyomtam a telefont.

- Ki volt az? – kérdezte Ella.

- Anyu hívott, hogy holnap el kéne mennem, vásárolni, mert üres a hűtő. - Jobb ötletem nem volt, így ezt válaszoltam. Majd csöndben sétáltunk tovább. Direkt kicsit lassabban mentem, és közben azon gondolkoztam, hogy mivel tudnám még jobban húzni az időt. Hisz már nem voltunk messze a megbeszélt helytől.

- Na, jó. Nem tudom, hogy hova megyünk, de nem is érdekel. Most azonnal haza megyek. – fordult vissza Ella.

- Nem mész te sehova! Mindjárt ott vagyunk. – húztam vissza. Majd egy nagy sóhajjal, de folytattunk utunkat.

*Ella*

Már vagy ezer éve sétáltunk és csak sétáltunk. Kezdett elegem lenni ebből az egészből. Legalább elmondaná, hogy hova megyünk, de nem, mindig azt a választ kapom, hogy „Majd megtudod.” Esküszöm, ez lesz a legutáltabb mondatom életem végéig!

- Nyugodtan befejezheted a mérgelődést! – szólalt meg Joana egy idő után.

- Én nem mérgelődöm...

- Ismerlek Ella... Most nagyjából olyanokat mondasz magadban, mint „Elegem van ebből az egészből.” – mondta, úgy, hogy hasonlítson a hangja az enyémhez. Elég viccesen hangzott, más helyzetben még nevetnék is rajta, de nem most. Hirtelen elővette a telefonját. Gondolom valami üzenetet kapott, mert olvasott valamit, és nagyon mosolyogni kezdett.

- Mi az?

- Semmi, csak Niall küldött egy üzenetet. Na, siessünk, mert késésben vagyunk. – mondta, majd gyorsabbra vette a tempót. Kicsit furcsán néztem rá, mert nem értettem, hogy miért kell hirtelen sietnünk.

Már majdnem megkérdeztem, hogy ott vagyunk-e már, mikor egy kivilágított fa fényét láttam meg. Alatta pedig egy asztal volt, megterítve. Gyönyörűen nézett ki.

- Joana, minek jöttünk mi ide? Biztos, hogy jó helyen vagyunk? Mert én nem vagyok benne olyan biztos. Sőt szerintem húzzunk el innen, mert valamit tuti megzavartunk... – mondtam, majd észrevettem, hogy Joana nincs mellettem. Hova tűnt el ilyen gyorsan? Párszor körül néztem, hátha valahol meglátom, de sehol sem volt. Mint aki felszívódott. - Joana! Hol vagy? Hallod, ez nagyon nem vicces! – mondtam kicsit hangosabban, hogy bárhol is legyen a közelben, meghallja. Semmi válasz nem jött, kezdtem megijedni...

Elővettem a telefonomat, hogy felhívjam Joanat. - Hátha csak szívat és valahol a közelben csörögni fog a telefonja. – gondoltam. Pont a hívásra akartam rámenni, mikor elsötétült a telefonom.

- Remek... – motyogtam magamban. Lemerült. Pont visszaraktam a kistáskámba a mobilom, mikor két kar fonódott körém hátulról. Ismerős volt, ahogy megölelt az a valaki. Na meg persze az illata. Szívem majd kiugrott a helyéről, mikor rájöttem, ki van mögöttem. Majd hirtelen megfordultam. Igazam volt.

 Sziasztok! Kicsit hosszú idő után, de itt a következő rész! Bocsánat, hogy nem hoztam 1 hétig új részt... Ígérem a következő részt előbb fogom hozni, mint ahogy szoktam az új részeket! NAGYON köszönöm a komikat és az értékeléseket!!! Mivel nem szoktam a komikhoz választ írni (lehet mostantól fogok) ide írom a választ a kérdésre. :D 'Névtelen' kérdezte, hogy vissza szoktam-e nézni az előző részekhez írt komikat. Igen, vissza szoktam. :)

36. rész: The plan

*Ella*

Egy ideig csak bámultam a tweetet, nem akartam elhinni, hogy most komolyan csak így akarja elintézni! – jó, mondjuk hívott… - gondoltam. Igen, hívott, nem is egyszer, de nem akartam vele beszélni. Tudom jól, hogy még találkozni fogunk, főleg úgy, hogy nem mondhatom le a klipben való szereplést. A tánc az életem, ha azt feladom, tényleg nem marad semmim… Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd egyre több követte.

- Nem, nem fogok sírni miatta. – határoztam el, és letöröltem a könnyeimet az arcomról.

Csöngettek. 

-  Joana. – motyogtam magamban. Egy nagy sóhajjal álltam fel az ágyamról, majd lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót.

- Annyira sajnálom! Bocsánat. – ugrottam a nyakába.

       - Semmi baj, csak ki voltál borulva. Viszont beszélnünk kell.

       - Tudom. -  mondtam halkan, majd felmentünk a szobámba.

       - Ella, hol vannak a… - kezdett bele a mondatba Joana, mikor belépett a szobámba.

       - A poszterek? Leszedtem őket, mert nem akartam egész nap őt látni. – ültem le az ágyamra. – Igazad volt Joana, te már az elején figyelmeztettél, én meg túl naiv voltam.

       - De Ella, ez…

       - Tudom, ez tök átlátható volt, hisz ugyan már! Miért pont engem választana? Ezerszer szebb lányok vannak a világon! Mit is gondoltam? Talán az…

       - Ella, elég. Ezt most fejezd be! NEM az történt, amire gondolsz. Nem, most végig fogsz hallgatni, és kész! – mondta, mikor meg akartam szólalni. – Harry csakis téged szeret, ahhoz a banyához semmi köze! Csak azért ment bele abba a csókba, mert az a NŐ azt mondta, hogyha megteszi, békén hagyja. Csak Harry arra nem számított, hogy fotósok is lesznek ott. Azért tette, mert szeret téged! Érted tette, hallod?! ÉRTED!! – mikor Joana befejezte, nem tudtam megszólalni. Soha nem hazudott nekem – jó tegnap igen, de azt is csak azért tette, mert jót akart. - tudom, hogy amit most elmondott, mind igaz.  - Ja, igen, és még valami. Most azonnal felhívod, vagy nem tudom, mit csinálok veled!!

       - Köszönöm. – csak ennyit tudtam mondani, és megöleltem. Nem érdekel, hogy megcsókolta azt a NŐT, hisz értünk tette.

       - Viszont nekem mennem kéne… De ha akarod, megvárom, míg felhívod.

 - Nem. Menj nyugodtan. – mondtam, és a telefonomért nyúltam. – Ja és Joana! Még valami… Te vagy a legeslegeslegjobb barátnő az egész világon!! Köszönöm! – kiáltottam utána. Majd tárcsázni kezdtem Harry számát. Igen, benne van a telefonomban, de tudom kívülről, így gyorsabb csak beírni. Csomó ideig csörgettem, de nem vette fel. Elég szerencsétlennek kell lenni ahhoz, hogy ne vegye fel, hisz egyfolytában nála van a telefonja... – Vagy nem akar velem beszélni. – gondoltam, és elkezdtem írni neki egy sms-t. Csomószor írtam valamit majd kitöröltem. Nem tudtam, hogy mit írjak neki. Végül ennyi lett az egész sms: „Sajnálom”. Egy ideig csak néztem a telefonom, valami válaszra várva, de semmi nem történt. Ledőltem az ágyamra, és bámultam a plafont. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el.

Arra eszméltem fel, hogy zuhanok... Elaludtam, és leestem az ágyról. Feltápászkodtam a földről, és lementem a konyhába, inni valamit.

Csöngettek.

- Megyek! – kiabáltam, és már nyitottam is az ajtót.

- Szia! Most azonnal menj öltözni. Elmegyünk valahova! – jött be az ajtón Joana, miközben elkezdett a lépcső felé tolni.

- Nem megyek sehova! – tiltakoztam, de már a lépcsőn mentünk felfele.

- Dehogy nem! Ha megtudod hova megyünk, csak hálálkodni fogsz, hogy nem hagyom rád, és nem megyünk sehova.

- Akkor legalább mondd el hova megyünk. – nyafogtam. Semmi kedvem nem volt kimenni a házból.

- Majd megtudod. – vigyorgott. – Szóval... – állt be a szekrényem elé. – Ez nem jó, ez sem jó, ez sem. – folyamatosan dobálta ki a ruhákat amik nem jók.

- Azt ugye tudod, hogy neked kell visszapakolni ezeket! – néztem a nagy kupac ruhára az ágyamon. Ő, meg mintha nem is hallotta volna, tovább folytatta a kutakodást.

- Ez tökéletes lesz! – jött ki a szekrényemből vagy negyed óra múlva.

- Hova megyünk, ahova ezt kell felvenni? – néztem csodálkozva a ruhára. Egy kék elegáns ruhát tartott a kezében.

- Majd meglátod. Hidd el, olyan helyre megyünk, amire nem is gondolnál, na nyomás zuhanyozni. – mondta még jobban vigyorogva. Sóhajtottam egyet, és elindultam a fürdőszoba felé.

- Semmi kedvem nincs ehhez. – motyogtam magamban.

- Ezt hallottam! – kiáltott Joana a szobámból.

*Joana*

Tisztára bezsongtam a tervtől. Szerencsére Ellát nem volt olyan nehéz rávenni, mint gondoltam. Míg lezuhanyozott, kerestem valami cipőt a ruhához. Igaz egy magas sarkú illene a legjobban hozzá, de az Ellának nincsen, mert finoman szólva nem tud benne menni, így egy balerina cipőnél döntöttem.

- Kész vagyok. – jött be Ella a szobába, egy szál törülközőben.

- Hm... nem akarom elszólni, de nem is volt olyan nehéz rávenni téged, még hajat is mostál! – mosolyodtam el.

- Még mindig itthon tudok maradni!! – fenyegetett. Én csak nevettem rajta. Míg megszárította a haját, én felnéztem twitterre. Nem történt semmi különös, így hamar ki is kapcsoltam a laptopot.

- Elmondod végre, hogy hova megyünk? - nyavalygott Ella. Tíz perc alatt vagy ötször megkérdezte.

- Nem, még mindig nem mondom el. – bevallom, kicsit jól esett szívatni. Tudom jól, hogy mindig túl kíváncsi...

Megcsináltam a haját, ami abból állt, hogy egy kicsit begöndörítettem. Majd kicsit kisminkeltem.

- Tádáá, kész vagy. - fordítottam a tükör felé.

- Nem rossz. – mosolygott. – Tudod, akkor sokkal jobb lenne, ha tudnám, hova megyünk!

- Oké, elmondom, hogy hova megyünk... – itt felcsillant a szeme, hogy végre megtudja. - Majd megtudod. – mondtam, erre fejbe vágott egy párnával. – Na, ezt még visszakapod!!

- Kíváncsian várom. – nevetett.

- Úr isten, ennyi az idő?! – néztem az órára, este, negyed hét volt. – Sietnünk kell!

Ella felvette a ruhát, majd hozzá a cipőt, és indulásra készen megállt előttem.

- Jézusom... – csak ennyit tudtam mondani.

- Mi az? – kérdezte Ella ijedten.

- Iszonyatosan jól áll ez a ruha... Gyönyörű vagy... – mondtam, de utána rájöttem, hogy eléggé furán hangzott. 

- Te meg nem normális. – mondta, és elindultunk lefele. – Amúgy, Joana... Csak egy kérdés. Hova megyünk, ahova nekem ilyen ruhát kell felvennem, te meg egy sima farmer póló összeállításban jössz?

- Na ez egy jó kérdés... – gondoltam magamban. Mégis mit válaszoljak erre?

- Majd megtudod. – nyögtem ki végül. Ella csak egy nagyon sóhajtott. - Remélem beletörődött, hogy nem mondom el neki, mert még egy ilyen kérdés, és véletlen olyat mondok, amivel rájön a tervre. – gondoltam magamban, miközben kimentünk a házból.

- Erre. – mondtam Ellának, és végül elindultunk.

Sziasztok! Itt a következő rész. Ez egy kicsit más lesz mint a többi, mert most Harry szemszögéből van írva. Azért remélem tetszeni fog. :)
Ma elutazom, így lehet, hogy csak jövőhét csütörtökön fogom hozni a következő részt... Ez nem biztos, attól függ, hogy lesz-e rá időm. 
Előre is bocsánat, ha nem lesz egy hétig új rész...
NAGYON köszönöm a komikat és az értékeléseket is!!! :D <3
                                                                   Jó olvasást. :)

35. rész:  I can't lose her!

*Harry*

- Ahh, végre itthon... – mondtam, miközben ledobtam magam a nappaliban lévő fotelban. Reggel óta próbáltunk a holnapi koncertre. Vagy ötször elpróbáltuk az egész koncertet, plusz kétszer elmentünk Nando’s-ba...

- Nincs itthon valami kaja? – kérdezte Niall, és már ment is a hűtőhöz.. Most komolyan, még mindig éhes?

Felmentem a szobámba, és hívni kezdtem Ellát. Nem vette fel.

Nagyon hiányzik, de már csak egy nap és ő is itt lesz Londonban. Rosszul érzem magam amiatt, amit tegnap tettem. Viszont ha ez az ára, hogy Caroline békén hagyjon végre, akkor megérte. Tudom jól, hogy el kell mondanom Ellának, sőt... Az biztos, hogy nem fogok neki hazudni. Holnap elmondom neki. Remélem, megérti majd.

Lementem a konyhába, hogy igyak valamit.

- Jézusom Niall! – torpantam meg a konyha előtt. Niall két szendvicset csinált magának, és mind a kettő tele volt mindenfélével. Szó szerint, mindenfélével!!

- Most mi az? Tök finom, kóstold meg!

- Nem kösz. – nevettem el magam, és kimentem a nappaliba. 

- Mit nézel? – kérdeztem Louistól.

- Még semmit, épp keresek valami normális csatornát. – mondta.

- Nem láttátok a telefonom? – kérdezte Niall.

- De, itt van! – mondtam, és az asztal felé mutattam. Majd elővettem a telefonom, és felmentem twitterre.

- A rohadt életbe, hogy az a... – mondtam idegesen, mikor megláttam a képeket twitteren. Ledobtam a telefonom a fotelba, és kirontottam a házból. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek, csak mentem és mentem. Két dolog járt a fejemben. Egy: elegem van abból a nőből, tudom, ki akar készíteni, de majd én beszélek vele, és utána már nem fog merni semmit csinálni. Kettő: Ha Ella meglátja a képeket, akkor örökre megutál. Amit nem bírnék ki.

- Lehet hogy már látta is őket. Jézusom... Ezért nem vette fel a telefont! – motyogtam magamban.

- Harry, mi a baj? – hallottam, hogy Louis utánam kiabál, de én csak sétáltam tovább. – Várj már! – futott utánam Lou. Végül utol is ért. – Mi a baj? –kérdezte még egyszer.

- Caroline, meg azok a képek!! Rohadt életbe!! Hogy fogom elmagyarázni Ellának?? Mégis hogyan? Áá ez nem az aminek látszik!! Csak hogy éppen eléggé félreérthetetlen az egész!! – ültem le az út szélére, Louis is leült mellém.

- Ez most komolyan fotósokat bérelt fel, hogy lefényképezzenek titeket, miközben...

- Igen. – vágtam rá gyorsan, mert nem akartam, hogy befejezze a mondatot. – Én most azonnal elmegyek hozzá és...

- És mit csinálsz? Azzal csak rontanál a helyzeten. Örömet akarsz neki szerezni? Nem hiszem! Ha odamész, akkor pont azt fogod tenni!!

- Tudom, de... – kezdtem bele a mondatba, viszont igazából fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Ha Ella meglátja a képeket vége... Soha többé nem fog megbocsátani.

- Ne gondolkozz baromságokon, Ella tuti megérti, ha elmondod neki, hogy mi történt valójában!! – mondta Louis, mintha a fejembe látna, és tudná, mire gondolok. – Gyere, menjünk vissza, és kitaláljuk, mi legyen.

Én csak bólintottam és elindultunk vissza.

- Ez nem az aminek látszik! – hallottam Niall hangját mikor beléptünk az ajtón. - Tuti Joanaval beszél- gondoltam, és már rohantam is Niallhez, majd kikaptam a kezéből a telefont.

- Hé, add vissza! – szólt rám Niall de nem foglalkoztam vele.

- Szia Joana! Tudom, hogy most Ella ki van akadva, de muszáj elmondanod neki, hogy ez nem az aminek látszik. Én nem akartam! Caroline mondta azt, hogy ha megteszem, akkor békén hagy. Nem gondoltam volna, hogy a fotósok ott lesznek. Kérlek, beszélj Ellával. Nekem nem veszi fel a telefont, pedig csomószor hívtam. Én nem tudom, mit fogok csinálni ha Ella már... – mondtam, de a végén elcsuklott a hangom. Nem akartam kimondani. Ha tényleg úgy lenne, akkor fogalmam sincs, mit csinálnék, én azt nem bírnám ki. Már most, ahogy csak belegondolok, kiborultam...

- Figyelj, Harry. Mindent megteszek, amit tudok, de most épp ott tartok, hogy nekem sem veszi fel a telefont... Minden rendben lesz, és nehogy kiborulj nekem, mert nem tudom mit csinálok!! Hallod!? – mondta Joana, és ez egy kicsit lelket öntött belém.

- Igen, és köszönöm. – mondtam, majd visszaadtam Niallnek a telefont. Szeretem Ellát. Nem veszíthetem el. Felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Gondolkoztam... Nem csak Ellán, hanem, hogy, hogy megváltozott az életem, alig több, mint két éve.

Harry Styles, a One Direction-ból, így ismernek. Viszont én még mindig ugyan az vagyok. A srác, Holmes Chapelből, aki suliba járt, és délutánonként a barátaival hülyéskedett, vagy éppen próbált a bandájával. Nem változtam meg, egy cseppet sem.

Néha, azért hiányzott a „régi” életem, a családom, a régi barátaim. Minden nap suliba járás azért annyira nem, de szerintem ez érthető...

Nem is gondoltam volna, hogy alig több mint két év alatt, ennyi minden történni fog velem, vagyis velünk, mint One Direction. Már volt egy saját amerikai turnénk, és most, meg az angliai turné közepén tartunk...

Elmosolyodtam, majd felültem az ágyban. Hajnali egy óra volt, de egyáltalán nem voltam álmos. Így kivettem egy pulcsit a szekrényemből, és halkan kimentem a szobámból. Mikor a lépcsőhöz értem, összeütköztem valakivel.

- Jézusom! Te mit csinálsz ilyenkor? – kérdezte ijedten Lou.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.

- Csak inni mentem le. – mondta, majd kérdőn rám nézett, hogy most én jövök a válasszal.

- Nem vagyok álmos, és gondoltam sétálok egyet.

- Mondanám, hogy elkísérlek, de szerintem félúton bealudnék.

- Óóó, pedig, már reménykedtem, hogy velem jössz. – mondtam.

- Bocsesz, de most nem. Majd, ha nem hajnali egykor akarsz sétálni menni... Na akkor már talán elmennék veled. – mondta vigyorogva, majd visszament a szobájába.

Felvettem a fehér converse cipőm, és kimentem a házból. Kicsit hűvös volt a levegő, nagyon jól esett. Felfrissültem tőle.

Egészen a parkig elsétáltam, és ott leültem egy padra. Megint gondolkozni kezdtem, de most Ellán. 

Mikor megláttam a táncteremben, lefagytam. Nem is ismertem, nem is beszéltem vele azelőtt, de éreztem, hogy ő más.

A szemem előtt újra lejátszódott az a nap, mikor megismertem.

„- Hallod Ella nem hitte el, hogy ez a valóság, és itt vagyunk, ezért megcsípte magát. – nevetett Niall, majd körülnéztem. Ki az az Ella? Talán ő? Végül is illik rá a név... Ella. Majd ránéztem. A karját nézte. Igen, tényleg ő az... És komolyan megcsípte magát? Elmosolyodtam.”

Emlékeztem vissza.

– Jellemző rá. – nevettem el magam.

„- Szia, Harry vagyok. – mutatkoztam be.

- Szia, Ella vagyok. – mondta. Szükségesnél, kicsit tovább fogtuk egymás kezét. Nem jellemző rám, de zavarba jöttem…

- Harry, gyere egy kicsit! – hallottam Louis ordítását a terem másik feléből.

- Öhm, akkor most megyek... – mondtam kissé zavartan, majd odamentem Lou-ékhoz.”

Még mindig előttem volt a kép aznapról, hogy mi történt. Ahogy táncolt, az hihetetlen. Danielle is nagyon jól táncol, mikor először láttam őt táncolni az xfactorban, csak bámultam. Iszonyatosan jól csinálja, épp ahogy Ella is.

„- Am, izé, nincs kedved eljönni velünk Nando’s-ba? – kérdeztem. Eléggé meglepte az ajánlatom, látszott rajta.

- Szívesen mennék, viszont még át kell öltöznöm, de nyugodtan menjetek, ne várjatok rám, majd ha kész leszek, utánatok megyek, ha az úgy jó. Viszont zavarni sem akarok. – mondta el egy szuszra.

- Miért zavarnál? Menj öltözni, megvárunk. – mondtam.

- Akkor sietek. – mondta, majd kisietett a teremből.”

A legjobb döntést hoztam, mikor elhívtam Nando’s-ba. Ha akkor nem kérdezem meg, fogalmam sincs, mi lenne most.

- Nem veszíthetem el. – motyogtam magamban, és elhatároztam, hogy holnap mindenképp elmegyek Dartfordba.