Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész, amit megint nem egyedül, hanem Kittivel írtam. Remélem tetszeni fog. :) Nagyon köszönöm a komikat, és az értékeléseket is! 
                                                                         Jó olvasást. :)

39.rész: A night in the middle of the lake

*Joana*

El sem hiszem, hogy sikerült ezt a meglepetés vacsorát összehoznunk Ellának. Amilyen szomorú volt... Remélem, hogy ettől sokkal jobban érzi majd magát. Ez a technikai hiba, ami miatt le kellett mondani a koncertet nem is jöhetett volna jobbkor! Nem mintha örülnék neki, ha nekem lett volna jegyem arra a koncertre... Most biztosan, nagyon el lennék keseredve, de annyira örülök, hogy itt vannak a fiúk, már nagyon hiányoztak nekünk. El sem hiszem, hogy újra láthatom Niallt. Ellán is láttam, hogy hihetetlenül boldog, amikor meglátta Harryt. Miután otthagytuk őket vacsorázni Niallel elindultunk a part felé. A part mentén sétáltunk és közben beszélgettünk.

- Annyira örülök, hogy itt vagytok. Remélem Elláéknak sikerül tisztázni ezt a félreértést. – mondtam Niallnek.

- Emiatt azt hiszem, nem kell aggódnod, idáig is elhallatszik a nevetésük. – mondta mosolyogva.

Mikor a kezét fogva láttam a mosolyát, egyszerűen valami hihetetlen boldogság árasztott el. Nem tudom, hogy, hogy bírhattam ki nélküle az utóbbi két hetet. Ahogyan tovább sétáltunk, megláttam valamit a parton.

- Nézd Niall, az ott nem egy csónak? Vajon mit kereshet ott? – kérdeztem tőle.

- Nem tudom, gyere, nézzük meg közelebbről. - Niall megfogta a kezem, és elkezdett a part irányába húzni.

Amikor odaértünk Niall alaposabban szemügyre vette a csónakot. Két evező is volt mellette.

- Szerintem ez egész használható még. Hölgyeké az elsőbbség, szállj be. – fogta meg a kezem, hogy segítsen beszállni.

- Nem lesz ebből baj? Hiszen ez mégiscsak valaki másé. – kérdeztem, miközben beszálltam a csónakba, de az nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem, ha Niall nem fogja meg a kezem elestem volna, de ő megtartott. Egész közel lépett hozzám, és a szívem gyorsabban kezdett el dobogni.

- Egészen biztos, csak szállj be nyugodtan, és ülj le, segítek. Majd ugyan ide visszahozzuk, csak néhány órára visszük el. – mondta Niall, és a hangján éreztem, hogy tényleg nem lesz semmi baj.

Beszálltam a csónakba, aztán Niall elkezdte tolni a csónakot a tó felé.  Miután beért a vízbe a csónak, Niall is beszállt mellém, és elkezdett evezni. 

- Biztos vagy benne, hogy ezt így kell csinálni? – kérdeztem nevetve 15 perc után, amikor még mindig alig haladtunk valamit.

- Persze, nézd, már egészen eltávolodtunk a parttól. –mutatott Niall a part irányába.

Néhány perc után már valóban egész sokat haladtunk. Niall abbahagyta az evezést. Ott voltunk éjszaka egy csónakban a tó közepén, ami még csak nem is a miénk, de ennél jobbat el sem tudtam volna képzelni. 

- Joana, hiszen jég hideg a kezed. – mondta Niall, mikor megfogta a kezem, azt hiszem, igaza lehet – Tessék, itt a dzsekim, vedd fel.

- Dehogy! Nem kell, köszönöm. Annyira nem fázom! – vágtam rá egyből, hisz nem akartam, hogy miattam fázzon meg.

- Tiszta hideg a kezed. Vedd csak fel. – mondta, miközben levette a kabátját.

- De akkor te csak egy szál pólóban leszel! Nem akarom, hogy megfázz, vedd vissza! – ellenkeztem még mindig.

- Jó, akkor, ha nem kell, én sem veszem vissza. – majd lerakta mellénk a dzsekijét. Még mindig ellenálltam, és nem vettem fel. Így ültünk csöndben egy ideig. Mikor már szinte megfagytam, annyira fáztam, nem bírtam tovább. Felvettem a dzsekijét.

- Tudtam, hogy fel fogod venni egy idő után. – nevetett Niall.

- Te nem fázol? – kérdeztem, úgy mintha nem is hallottam volna, mit mondott. Ő csak megrázta a fejét, és magához húzott. Odabújtam hozzá, és így néztük a csillagokat.