Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :) Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket is!! :) <3 

                                                                        Jó olvasást. :)

34. rész: It's not what it looks like!

*Ella*

Fogalmam sincs, hogyan és mikor, de elaludtam, és reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kimásztam az ágyból, és a telefonomért nyúltam. – Harry – olvastam el a nevet, amit kiírt a telefonom. Kinyomtam... Tudom jól, hogy beszélnem kell vele, de még nem most.

Bementem a fürdőszobába, lezuhanyoztam, és egy kicsit rendbe szedtem magam. Rémesen néztem ki, tiszta piros volt a szemem, és a hajam is elég furcsán állt. Miután mindennel végeztem lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Az asztalon egy cetlit találtam, amit anya írt. „Jó reggelt kicsim. Sajnálom, de el kellett mennem, sietek haza. Remélem jobban vagy. Ha hazaértem beszélünk...”

Arrébb raktam a cetlit, és csináltam két szendvicset. Nagyon éhes voltam, így jól megpakoltam mindenfélével, mind a kettőt. Miután befejeztem a reggelit felmentem a szobámba. Leszedtem az összes One Direction posztert a falról, nem akartam látni őt, sőt azt sem akartam, hogy ő bámuljon engem egész nap.

Majd megszólalt a telefonom.

- Joana. – motyogtam magamban. Tudtam, hogy ő hív, neki külön csengőhangja van. Muszáj beszélnem vele, tegnap nagyon bunkó voltam vele, és olyanokat mondtam, amiket már megbántam. Tudom jól, hogy mindig csak a jót akarja nekem...

*Joana*

 

Elindultam a park felé. És csak sétáltam és sétáltam. Niall, még mindig nem hívott fel, egy óra után sem. Végül nem a parkba jutottam, hanem egy nagy zöld elhagyatott területre. Semmi zaj nem volt, csak a madarak csicsergését lehetett hallani. Nagyon megnyugtató volt. Leültem a fűbe és gondolkoztam. Mindenféléről...

Egyszer csak a telefonom csörögni kezdett. Akaratlanul is elkezdtem mosolyogni. Niall hívott.

- Szia! – köszöntem.

- Szia! Mi a baj? Bocsánat, hogy csak most hívlak, de otthon felejtettem a mobilom, és csak most értünk haza a próbáról. És... – mondta, mint akit felhúztak.

- Nyugi, Niall, semmi baj. Gondoltam, hogy próbátok van, és azért nem hívsz vissza.

- És mi a baj?

- Hát, tudod... Ella meglátta a képeket twitteren, és eléggé kiakadt. És olyat mondott nekem, ami... – kezdtem el mondani, de Niall közbeszólt.

- Várj. Milyen képekről beszélsz? – kérdezte Niall.

- A rohadt életbe, hogy az a... – hallottam Harry hangját, majd valami csapódást a háttérben.

- Figyelj, Joana, most mennem kell. Majd hívlak. Minden rendben lesz! Szeretlek. – mondta Niall, majd lerakta a telefont.

- Én is... – motyogtam magamban.

Olyan fél óra múlva, már hazafelé tartottam. Épp, hogy bementem a házba, csörögni kezdett a mobilom. Niall hívott.

- Szia. – szóltam bele a telefontam.

- Most már tudom, hogy milyen képekről beszéltél... De hidd el nekem, ez nem az, aminek látszik!

- Hiszek neked Niall, tudom, hogy nem hazudnál, de ezek a képek eléggé félreérthetetlenek...

- Hé add vissza! – hallottam Niall hangját.

- Szia Joana! – szólt bele a telefonba Harry. – Tudom, hogy most Ella ki van akadva, de muszáj elmondanod neki, hogy ez nem az aminek látszik. Én nem akartam! Caroline mondta azt, hogy ha megteszem, akkor békén hagy. Nem gondoltam volna, hogy a fotósok ott lesznek. Kérlek, beszélj Ellával. Nekem nem veszi fel a telefont, pedig csomószor hívtam. Én nem tudom, mit fogok csinálni ha Ella már... – és itt elcsuklott a hangja.

- Figyelj, Harry. Mindent megteszek, amit tudok, de most épp ott tartok, hogy nekem sem veszi fel a telefont... Minden rendben lesz, és nehogy kiborulj nekem, mert nem tudom mit csinálok!! Hallod!?

- Igen, és köszönöm. – mondta, majd halk beszélgetést hallottam a háttérben. És egyszer csak Niall beleszólt a telefonba.

- Fogalmam sincs, mit mondtál Harrynek, de jobb kedve lett. Már amennyire lehet, ebben a helyzetben... Figyelj, mikor tudsz beszélni Ellával?

- Nem tudom, attól függ, mikor veszi fel a telefont... Mert?

- Mert Harry mindenképp beszélni akar vele, ha kell Dartfordba is elmegy holnap.

- De, hisz holnap koncertetek van nem?

- Pont ez a baj. Akkor le kéne mondanunk a koncertet, vagy Harry nélkül kéne végigcsinálni.

- Na azt már nem. Beszélni fogok Ellával, legkésőbb reggel.

- Niall, gyere! – hallottam Louis hangját.

- Nekem most mennem kell. Akkor holnap beszélünk. Remélem, tudsz beszélni Ellával. Szia!

- Én is... Szia! – mondtam, majd kinyomtam a telefont.

Felmentem a szobámba, és leültem az ágyamra. Próbáltam felhívni Ellát, de nem vette fel. Egy nagyot sóhajtottam, miközben az ágyra dobtam a telefonomat. Elmentem fürödni és olyan éjfél körül feküdtem le.

Reggel, miután felébredtem, egyből hívtam Ellát.

*Ella*

- Szia! - szólt bele Joana a telefonba.

- Annyira sajnálom, amit mondtam. Tudom, hogy csak jót akartál... Át tudsz most jönni? – mondtam köszönés nélkül.

- Persze, negyed óra és ott is vagyok. – mondta, majd lerakta a telefont.

Nem tudtam, mit csináljak, így bekapcsoltam a laptopom. – Most vagy soha... – gondoltam, és bejelentkeztem twitterre. Elhatároztam, hogy nem fogok törődni a képekkel, ha megint meglátom őket. Majd a képek helyett egy tweeten akadt meg a szemem...

Sziasztok! Most előbb hoztam az új részt. Remélem nem baj. :D Nagyon köszönöm a komikat meg az értékeléseket! Nagyon jól esnek!! És az, hogy tegnap két komit is kaptam, huuu nagyon örülök neki!! Nem húzom tovább az időt... Remélem tetszeni fog.                                                                      Jó olvasást. :)
                         
(ui.: A rész vége, fogalmam sincs miért van más betűtípussal írva...És nem tudom megváltoztatni...)

33. rész: I thought, we're friends...

*Joana*

Mikor kiléptem a mosdóból, pár másodpercig éreztem, hogy valami nincs rendben. Igazam volt. Ella a telefonját bámulta, a pohara az asztalon, kiborulva, és ahogy egyre jobban közeledtem, láttam, hogy sír. Rájöttem, hogy a legnagyobb baromságot követtem el, mikor kimentem mosdóba, hisz itt is meg tudja nézni Ella a twittert.

- Ella, mi a... - kezdtem el mondani, mintha fogalmam sem lenne az egészről, de közbe szólt.

- Te tudtad? – kérdezte, én meg nem válaszoltam semmit. Nem tudtam mondani semmit. – Tudtad... Ezért voltál olyan furcsa, mert hazudnod kellett nekem.

- Ella, én csak jót akartam neked. Elmondtam volna, csak nem most. Fogalmam sem volt, hogy, hogy kezdjek bele. Olyan boldog voltál meg minden, és... - mondtam, de megint közbe szólt.

- És mikor is szándékoztad elmondani nekem, hogy a drága Harry Styles mit művelt, vagy éppen művel Londonban? Azt hittem, barátnők vagyunk. – mondta, miközben felállt, és elindult a kijárat felé.

- Ella, várj! – kiáltottam utána, de ő szó nélkül kiment a Nando’s-ból. - Ezt jól megcsináltam... – motyogtam magamban, miközben könnyek elkezdtek gyűlni a szememben. Egy ideig csak úgy ültem az asztalnál, majd elhatároztam, hogy elmegyek Elláékhoz, és megmagyarázom, hogy miért nem mondtam el neki. Felálltam és szinte már kirontottam a Nando’s-ból.

Olyan tíz perc múlva már a házuknál voltam. Csengettem, de nem jött ki. Rájöttem, hogy most a pótkulcs sincs a kő alatt, mert reggel bent felejtettem a házban.

- Remek. – motyogtam magamban. Csak csöngettem és csöngettem. Majd egyszer csak kaptam egy sms-t.

„Hagyj békén.” – olvastam, hogy mit írt Ella. Én meg leültem az ajtó elé, a hátamat az ajtónak döntöttem, és írtam egy sms-t Niallnek. „Szükségem van rád. Hívj, ha tudsz.” Csak bámultam ki a fejemből, és vártam.

*Ella*

Nem akartam elhinni, azokat a képeket. Már az is megfordult a fejemben, hogy valami őrült szerkesztette össze őket. Viszont legbelül tudtam, hogy ezek igazi képek. Hogy tehette ezt? Hisz mikor kimondták a nevét, mindenki fintorgott egyet. Ezért volt olyan furcsa reggel a telefonba. Bár akkor nem tűnt fel, viszont most igen.

Csak ültem az ágyamban és gondolkoztam. Hallottam, hogy valaki egyfolytában csenget. Tudtam, hogy Joana az, de most nem akartam senkivel beszélni, főleg vele nem. Egyedül akartam lenni. Írtam neki egy sms-t, hogy hagyjon békén. Azt akartam, hogy soha többé ne kelljen kimennem a szobámból, elegem volt mindenből. Főleg belőle, na meg abból a... inkább nem mondok semmit, mert az nem lenne valami szép.

Fogalmam sincs hogy mikor, és mégis hogyan, de elaludtam. És arra ébredtem fel, hogy valaki bejön a szobámba.

- Szia kicsim. – hallottam anya hangját.

- Szia.

- Mi a baj? –kérdezte, mikor felé fordultam, ami nem volt túl jó ötlet, biztos tiszta piros volt a szemem, sőt szerintem az egész fejem. Odajött hozzám és megölelt. Mit mondjak neki? Semmit nem tud, hogy mi történt az elmúlt pár hétben. – Muszáj lesz most elmondanom, mindent. – gondoltam, majd belekezdtem.

- Ha azt mondom Harry Styles, elhiszed?

- Mit csinált már megint? Összejött valakivel? Kicsim, ezért ne borulj ki, és fogadd el, hogy... bocsánat, de ki kell mondanom, hogy sosem fogja megtudni, hogy egyáltalán te létezel. – És itt elkezdtem sírni. Hisz tudja, hogy létezem!

- De tudja, hogy létezem, nagyon is tudja. – nyögtem ki végül. – Nem mondtam még el neked, de most elmondom. Egyik nap Adamtől kaptam egy sms-t, hogy délután legyek a táncteremben, mert nagyon fontos. A One Direction volt ott, és az új klipjükbe kerestek táncost. – anyu szeme felcsillant. – Nem, nem engem választottak ki, hanem Maddiet. De nem ez a lényeg. Utána... - keztem bele a történetbe, és elmeséltem, mindent egészen mostanáig. Majd mikor befejeztem, megmutattam neki a képet.

- És itt a kép, tessék, ez a bajom! – mondtam, és közben egyre jobban sírtam.

- És itt ez ki vele a képen akivel... – kezdte el mondani anya, de én közbe szóltam.

- Az ott? Az, az, aki azt a két barmot küldte Harryre a koncert estéjén! Akikből áradt a piaszag, és azt hittem, hogy ott hányom el magam! – mondtam pár oktávval feljebb, mert nagyon dühös voltam. Csak pár hete ismerjük őket igazán. Csak pár hete történt köztünk Harryvel, ami megtörtént. Ennyit érek neki. - Soha többé nem akarom látni. Soha többé. – gondoltam. Viszont ez a tervem, már akkor elbukott, mikor a szobám falára néztem. Ott mosolygott azzal a Harrys mosolyával rám. Aminek sosem tudtam ellenállni. - Még mindig szeretem, igen, de el kell felejtenem.

 Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket. 

                                                                   Jó olvasást. :)

32. rész: What's going on in London?

*Ella*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ki és mit akar tőlem reggel 7 órakor?

- Hallo.

- Szia! Felkeltettelek? Bocsánat, de nagyon fontos dolog miatt hívlak. – mondta Harry a telefonba.

- Igen, de mindegy, mond csak.

- Szóval, az a helyzet, hogy az egyik táncosnak eltört a lába, így nem fog tudni szerepelni az új klipünkben. Persze a srácokkal egyből rád gondoltunk, és a menedzserünk is azt mondta, hogy ha te benne vagy akkor oké. Szóval, benne vagy? – mondta, én meg lefagytam. Most komolyan arról van szó, hogy benne lehetek a klipjükbe?

- Úristen, még szép hogy benne vagyok. – mondtam boldogan, és elnyeltem egy sikítást. Nem akartam megsüketíteni.

- Akkor kezdj el csomagolni, mert holnap után jössz Londonba, elég hosszú időre.

- Ez most komoly? Ugye Joana is jöhet velem. – és ahogy ezt kimondtam teljesen lefagyott a mosoly az arcomról. Anya nem fog elengedni egyedül Londonba.

- Még szép, hogy jöhet. Most mennem kell, mert próbánk lesz, majd még beszélünk. Szia.

- Okés. Szia.

Miután letettem a telefont fel akartam hívni Joanat, de nagyon korán volt. Gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni. Átöltöztem valami kényelmes ruhába, és elindultam. Nagyon hamar elszaladt az idő. Olyan fél tíz fele indultam el haza.

*Joana*

Próbáltam felhívni Niallt, többször is, de nem vette fel. Mi a francot csináljak? Vajon Ella, már felkelt? Remélem nem, mert akkor tuti egyből twitterezni kezd. Ha meglátja, hogy mi folyik Londonban, kiborul. És én azt nagyon nem akartam. Végül úgy is meg fogja tudni, de még ne most.

Mikor a házukhoz értem egyből csöngettem. Vagy tíz percig álltam ott, de még mindig nem jött ki. Majd eszembe jutott, hogy van egy pótkulcs a lépcső melletti kő alatt. Kivettem a kő alól, és kinyitottam az ajtót. Mikor bementem, tiszta csend volt az egész házban. – Biztos alszik még. – gondoltam. Felmentem a szobájába, hogy megnézzem, tényleg alszik-e, de a szoba üres volt. Ahogy kiléptem a szobájából, hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik. Lerohantam a lépcsőn.

- Jézusom, te hogy jutottál be? – kérdezte Ella ijedten.

- Pótkulcs. Nem eszünk valamit, éhen halok. – mentem be a konyhába.

- Hát itt nem sok mindent fogsz találni. Inkább menjünk Nando’s-ba.

- Oké, menjünk. – mondtam, majd elindultunk. Mivel Ellán semmi olyan nem látszott, hogy tudná, mi történik, megnyugodtam. – Amúgy hol voltál?

- Ja, elmentem sétálni. És képzeld, van egy jó hírem. Holnap után megyünk Londonba! – mondta. Más helyzetben nagyon örültem volna neki, de most nem nagyon tudtam. Persze nyakába ugrottam, miközben mondogattam, hogy „úristen”, de ezt csak megjátszottam.

- És hogy-hogy? – kérdeztem.

- Az egyik táncos eltörte a lábát, így én leszek, aki helyettesíti, vagyis, hogy én leszek az egyik táncos a három közül a klipben.

- Ez komoly?! – lepődtem meg. – Egyre jobb, esküszöm... – gondoltam magamban. Ha Ella megtudja mi történik, mi történt Londonban...

*Ella*

- Valami baj van? – kérdeztem Joanatól, mert kicsit furcsán viselkedett.

- Nem, nincs semmi baj, csak egy kicsit fáradt vagyok. – mondta, majd bementünk a Nando’s- ba. A szokásosat, 2 Lifestyle menüt rendeltünk. Majd leültünk egy üres asztalhoz. Nem nagyon beszéltünk, csak ettünk, és ettünk. Evés közben jöttem rá, hogy igazából, nagyon éhes voltam.

- Mindjárt jövök, csak kimegyek mosdóba. – mondta Joana, miután megettünk mindent.

- Oké.

Nekem még volt egy kis innivalóm, így azt iszogattam, közben meg elővettem a telefonom, és felmentem twitterre. Viszont nagyon nem számítottam arra, ami fogadott. A pohár kiesett a kezemből, és a könnyek elkezdtek gyűlni a szememben. 

Ma két éve... #2yearsof1D 
                 
           Happy Birthday One Direction!
 

 Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :) Nagyon köszönöm a komit meg az értékeléseket is! 

                                                                    Jó olvasást. :)

31. rész: The new animal in the zoo is hairy monkey (Harry monkey :D) ~ nem hagyhattam ki~

*Ella*

Miután bementünk a házba Joanaval, a borítékot, amit Harry adott a konyhaasztalra raktam. Megtöltöttem egy poharat vízzel, majd leültem vele az asztalhoz.

- Mi az a boríték? – kérdezte Joana, mikor bejött a konyhába.

- Harry adta oda, és azt mondta, hogy csak akkor bontsuk ki, miután elmentek.

- Mire vársz még? Bontsd már ki! – mondta a barátnőm, de közben meg már a boríték után nyúlt. – Kibonthatom? – én csak bólintottam egyet. Ő meg pár másodperc alatt felszakította a borítékot, és kivette belőle a tartalmát.

- Ez... Ez az, aminek gondolom?

- Nem tudom, miért mi az? –kérdeztem, de már ki is kaptam a kezéből. Mikor megláttam, hogy mi volt a borítékban, nem hittem a szememnek. Ezek adtak nekünk két koncert jegyet, ami két hét múlva lesz Londonban. – Ez most komoly? – kérdeztem, de igazából tudtam, hogy teljesen komoly, és két hét múlva megint találkozunk velük.

- Két hét és irány London!!! – ordította Joana. Soha nem voltunk még Londonban. Már most nagyon vártam, hogy elteljen ez a két hét, és tudtam jól, hogy pont ezért fog nagyon lassan eltelni...

****** 1 hét múlva ******

*Joana*

Majdnem minden nap beszéltem Niallel telefonon. Igaz összesen csak pár napig voltunk velük, igazából még nem is ismerjük őket, de nagyon hiányoztak, mindegyikőjük. Teljesen olyan érzésem volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. És a tudat, hogy még egy hét van, míg találkozni fogunk nehezített a dolgon. Az elmúlt egy hét is nagyon lassan telt. – Legalább, már csak 3 nap a suliból, és nyári szünet. – gondoltam magamban.

Csöngettek.

- Szia! – köszönt a barátnőm.

- Szia! Hát te?

- Mi az, nem is örülsz? El is mehetek, ha akarod.

- Jajj, nem dehogy is. Amúgy is halálra unom magam.

- Én is. Csinálnunk kéne valamit... Mondjuk, elmehetnénk állatkertbe. Már ezer éve nem voltam ott, és elvileg valami új állat is érkezett oda, viszont azt ne kérdezd, hogy micsoda, mert fogalmam sincs...

- Én sem jártam ott, már ezer éve. Felveszek valami normális ruhát és indulhatunk is. – mondtam, és felrohantam a szobámba. Végül a szürke-fehér csíkos pólómnál és egy hosszú gatyánál döntöttem. Nem tűnt túl melegnek a kinti idő...

- Húúú, ha ezt Louis megtudná!! – hirtelen nem tudtam, mire céloz Ella, de végül leesett. Hát, igen, csíkos póló, de most Louis nincs itt, így nem is fogja megtudni hacsak...

- Ha nem mondod el neki, nem fogja megtudni, ennyi. Különben is, szeretem ezt a pólót! – mondtam, majd elindultunk az állatkertbe.

- Biztos, hogy mi akarunk ma állatkertbe menni? – kérdeztem, miután már vagy fél órája a sorban álltunk. – Most komolyan, az embereknek nincs jobb dolguk, mint állatkertbe járni?!

- Nyugi. Ha már ennyit vártunk, akkor be szeretnék menni.

- Na végre... – motyogtam, mikor mi kerültünk sorra. Vettünk két belépőt, majd végre bemehettünk.

- Szőrös majom! – mondta Ella, miközben sétáltunk, én meg nem értettem, hogy ez most hogyan jött neki.

- Mi van? – kérdeztem.

- Hát az új állat, ami érkezett ide. Szőrös majom!

- Ella, ennek nincs értelme... Nincs olyan, hogy szőrös majom, gondolj bele, mindegyik szőrös! – nevettem el magam.

- Igaz... Hát akkor fogalmam sincs, hogy milyen állat az. – mondta, én meg nem bírtam abbahagyni a nevetést. Hogy jött neki ez a szőrös majom?

- Kicsim, gyere! Nézzük meg az új állatot, ami a napokban érkezett ide. – hallottam, hogy egy anyuka a gyerekéhez beszélt. Ellával összenéztünk és elkezdtük követni őket. Fogalmunk sem volt merre, mi van így kénytelenek voltunk. Majd egy ketrec mellett álltak meg, amiben majmok voltak. – Akkor nem csak egy állat jött, hanem több állat. – gondoltam. Elolvastam a táblán lévő szöveget, amire az állatok nevét, meg fontos tudnivalókat írják. „szakállas majom”

- Szakállas majom. – olvasta hangosan Ella. – Félig igazam volt! Tényleg majom az új állat itt.

- Igen Ella, majom, de szakállas majom, nem szőrös majom! – és itt már ő is nevetett rajta.

- Fogalmam sincs, hogy hogyan jött amúgy ez a szőrös majom. – mondta, majd tovább mentünk a többi állat felé.

Jó ötlet volt ez az állatkertbe menés, mert nagyon gyorsan eltelt a nap. Olyan este hat óra körül értem haza. Ellával megbeszéltük, hogy reggel átmegyek, és kitaláljuk együtt, hogy mit fogunk csinálni. Eléggé fáradt voltam, így letusoltam, fogat mostam, és már mentem is a szobámba lefeküdni.

Reggel olyan kilenc körül ébredtem. Meg is lepődtem, hogy ilyen korán felkeltem, hisz vasárnap ki szokott kilenckor felkelni? Mert, hogy én nem az is biztos. Nem akartam korán menni Ellához, mert tudtam, hogy tizenegynél előbb nem lesz fent. Így bekapcsoltam a laptopomat, és bejelentkeztem twitterre. Viszont ami ott fogadott, arra nagyon nem számítottam. Elsőnek nem akartam elhinni, majd mikor bebizonyosodtam, róla, hogy amit látok, mind igaz, gyorsan kikapcsoltam a laptopomat, és nem foglalkozva azzal, hogy hogyan nézek ki, kiszaladtam a házból, persze gyorsan bezártam az ajtót, és rohantam Ellához. Azon voltam, hogy nehogy észrevegye, mi folyik twitteren, vagyis, hogy inkább Londonban. Közben, pedig elkezdtem tárcsázni Niall számát.

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Tudom, megint kicsit késve hoztam, bocsánat... Megpróbálom mostantól időben hozni a részeket. NAGYON köszönöm a komikat meg az értékeléseket!
                                                             Jó olvasást! :)

30. rész: The farewell

*Ella*

Még egy ideig beszélgettünk, majd elköszöntünk Haleytől és Sarahtól, és beszálltunk a kocsiba. Megint Paul vezetett. Olyan negyed óra múlva megérkeztünk a házunkhoz. Tudtam jól, hogy ma indulnak a srácok vissza Londonba. Viszont nagyon nem akartam.

- Hiányozni fogsz te csaj! –jött oda hozzám Niall mosolyogva.

- Te is nekem. – mosolyodtam el én is, majd megöleltem.

- Szia. – köszönt Zayn. Viszont mielőtt megölelhettem volna, Liam arrébb lökte.

- Csak, hogy úgy legyen, mint az első találkozásnál. – mondta Liam nevetve. – Szia. Remélem, még találkozunk. – köszönt el, majd megölelt.

- Én is remélem. – mondtam, majd Zayntől is elköszöntem.

- Attól eltekintve, hogy Harry megcsalt, és veled! Nagyon bírlak, Ella! Remélem, még találkozunk. - mondta Louis.

- Hm... Nem is tudom, hogy ki csalta meg előbb Harryt, Eleanorral... - mondtam nevetve majd megöleltem. Majd végül elindultam Harry felé. A ház kerítésének dőlve állt, és nézett ki a fejéből. Mikor odaértem hozzá, megöleltem. Egy nagyot sóhajtott, majd egy lépéssel hátrébb állt. Láttam rajta, hogy nem tudja, mit mondjon. Így én szólaltam meg először.

- Utálok búcsúzkodni... - mondtam. Majd leesett, hogy ennél nagyobb baromságot nem is mondhattam volna... -Gratula Ella... - gondoltam magamban. – Tudod, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is egyáltalán beszélni fogok majd veletek élőben. Most meg itt vagyok, nálunk aludtatok, az ÉN házamban – vagyis anyumék házban – most voltunk bowlingozni. És... – nem tudtam folytatni, mert megcsókolt. Mikor azt hittem, hogy mostantól nem fogják a lábaim majdnem felmondani a szolgálatot, mikor megcsókol, tévedtem...

- Szeretlek. – mondta, mikor eltávolodtunk egymástól.

- Én is, nagyon. - mondtam, majd megint megöleltem.

- Még találkozni fogunk, tudom. – mondta, szinte már suttogta a fülembe. Adtam neki még egy puszit, majd elindult a kocsi felé. Viszont félúton megfordult és visszajött hozzám.

- Ezt majdnem elfelejtettem. – nyomott a kezembe egy borítékot. – Majd csak akkor bontsátok ki, mikor elmentünk. – mondta, majd még egyszer megcsókolt. Utoljára... Viszont tudom, hogy csak egy ideig utoljára... Majd beszállt a kocsiba, és elindultak.

*Joana*

- Hát akkor ennyi volt... – motyogtam Ellának, miközben kiszálltunk a kocsiból, bár nem hiszem, hogy meghallotta.

- Sziasztok. – köszöntem el tőlük. Majd sorban megöleltem őket. – Ezt a cipős dolgot, remélem még lesz alkalmam visszaadni! – mondtam Louisnak, mikor hozzá értem.

- Háát, én remélem, hogy nem. – mondta – vagyis, hogy nem azért mert nem akarok többet találkozni veletek, hanem csak a visszaadás remélem elmarad. Gyere ide csajszi! - ölelt meg. Majd végül Niallhez értem. Tudtam jól, hogy nem szabad közel engednem magamhoz, tudtam, jól hogy csak rosszabb lesz elköszönni... Most, csak álltam ott és néztem rá. Ő közelebb jött hozzám, és megölelt.

- Szeretlek. – mondtam.

- Én is. – mondta mosolyogva, majd kicsit távolabb ment tőlem, hogy lássa az arcom. Én csak a lefelé bámultam. Kezével alulról megérintette az állam, hogy a szemébe nézzek. – Tudom, hogy csak pár napja ismerlek, de nekem már olyan, mintha mindig is ismertelek volna.  Biztos vagyok benne, hogy még találkozni fogunk. Szeretlek Joana, és nekem többet jelentesz, mint egy pár napos kapcsolat. – mondta, és letörölt egy könnycseppet az arcomról. Nem azért sírtam, mert elmennek. Jó egy kicsit azért is, de a fő ok az az, amit mondott. Nagyon sokat jelent ez az egész nekem. Megcsókoltam. Ebben minden benne volt, és tudtam, hogy most nem kell mondanom semmit, nem is mondtam utána. Még egyszer megöleltem, majd elindult a kocsi felé. Én meg csak álltam ott és néztem, ahogy mindegyikőjük beszáll a kocsiba. Majd elindultak. Megvártuk, míg kifordulnak az utcából, majd bementünk a házba. Rezgett egyet a telefonom a zsebemben. SMS jött, Nialltől. Megnyitottam, majd olvasni kezdtem. „Te vagy az én hercegnőm, Joana. <3 u. i.: Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem. Még találkozni fogunk. :) ” 

 Sziasztok! Itt a következő rész, remélem tetszeni fog. :) NAGYON köszönöm a komikat, meg persze az értékeléseket is!!! :D

                                                    Jó olvasást. :)

29. rész: The trouble with the shoe

*Joana*

A végére én egy kicsit meguntam a bowlingozást, így néha Niall gurított helyettem is, ami kicsit megemelte a pontjaimat. Azért örültem, hogy nem én lettem az utolsó. Végül Harry nyerte meg a játékot.

- Hol a másik cipőm? – kérdeztem, mikor már a cipőket vettük át és nem találtam az egyik felét az enyémnek.

- Ez az? – kérdezte Louis a hátam mögül.

- Igen, köszi. – mondtam miközben utána nyúltam, de Lou az utolsó pillanatban elrántotta.

- Szerezd meg. – mondta gonosz mosollyal, és elkezdett hátrálni.

- Add ide, hallod, ez nem vicces! – mondtam hadonászva, meg ugrálva. Louis magasabb, mint én, úgyhogy elég volt neki csak feltartania a kezét, és már nem értem el. Többiek már mind készen voltak, és indultak kifele, én meg még mindig Louist kergettem.

- Segítsek? – jött oda hozzám Niall.

- Azt megköszönném.

- Louis! Hozd vissza! – kiáltott utána, de nem jött semmi válasz, így Niall bement utána a mosdóba. Én meg kint vártam. Hisz mégis férfi mosdó! Niall pár perc múlva jött csak ki. Viszont a cipőm nélkül.

- És a cipő? – kérdeztem.

- Sajnálom Joana, de Louis azt mondta, ha most kihozom neked, nem fog többet Nando’s-ba vinni. Mert neki van autója, és ha kérem mindig elvisz.

- Ahh, akkor be kell mennem érte... Van bent valaki? – kérdeztem.

- Nem, csak Louis.

Berontottam a mosdóba. Louis a leghátsó sarokban találtam.

- Most azonnal ideadod! – szóltam rá. És kikaptam a kezéből.

- Hé, ez nem ért! Nem készültem fel rá! – kiáltott utánam Lou. Én csak kimentem a mosdóból, majd felvettem a cipőmet, és odamentem a többiekhez.

- Kösz a segítséget. – mondtam Niallnek.

- Sajnálom... De mégis Nando’s-al fenyegetett. Tudod, milyen messze van tőlünk? – mondta szomorúan. Egyáltalán nem haragudtam rá, viszont mikor ezt mondta, még megjátszani sem tudtam, hogy haragszom. Elmosolyodtam, és megöleltem.

- Milyen messze van? – érdeklődtem.

- Két házsaroknyira. – mondta.

- Hogy az a... Két házsarok messze van?! – ütöttem bele a karjába, és elnevettem magam. – Lusta! – mondtam majd adtam neki egy puszit.

*Ella*

Elég sok időbe telt, mire Louis, Niall, és Joana is kijönnek. Fogalmam sincs, mit csinálhattak odabent. Miközben rájuk vártunk, Haleyvel és Sarahval beszélgettem

- Kérdezhetek valamit? – kérdezte Sarah. Erre csak bólintottak egyet. – Szóval... Te és Harry együtt vagytok? Csak mert... – kezdett bele a mondatba, de közbevágtam. 

- Igen, azt hiszem. – mondtam, miközben Harryre néztem. Ő meg mikor észrevette, hogy nézem, elmosolyodott.

- Én mondtam! – súgta oda Haley Sarahnak. - Ööö, bocsi. – mondta, mikor rájött, hogy túl hangosan mondta.

- Semmi baj. – nevettem el magam. – Juj, tudom, mit akartam. Kedves lányok vagytok, és szimpatikusak. Megadjátok a telefonszámotokat? És akkor tudunk kapcsolatot tartani. – vettem elő a telefonom.

- Persze. – mondták szinte egyszerre, majd beírták a számukat.

- Amúgy tényleg, csak a bowling miatt utaztatok ide több, mint egy órát? – kérdeztem.

- Hát igazából nem, csak gondoltam, ha ezt mondom megszán minket a tulaj, és hátha el tudja intézni, hogy mi is tudjunk játszani. – mondta Sarah.

- Az igazi ok, hogy itt vagyuk Dartfordban, az az, hogy nem kaptunk jegyet a koncertre.

- One Direction? – kérdeztem, bár biztos voltam benne, hogy arról van szó.

- Igen. És úgy voltunk vele, hogy nincs olyan messze Dartford, plusz tudtuk, hogy itt maradnak még egy napot, így gondoltuk, eljövünk ide, hátha összefutunk velük. – mondta Haley.

- És mi történt? Összefutottatok velük! – mondtam.

- Még mindig nem fogtam fel, hogy ez velem történik. – mondta Sarah.

- Én sem. – mosolygott Haley.

- Higgyétek el, még én sem fogtam fel, hogy mi történik velem. – nevettem el magam.

Vajon mi is ilyenek voltunk Joanaval, mikor elsőnek találkoztunk a One Directionnal? Minden egyes percre emlékszem, amit velük töltöttünk, de fogalmam sincs, hogy kívülről milyenek lehettünk Joanaval. Két lány, aki egyfolytában mosolyog. Igen... Nagyjából olyanok, mint Sarah és Haley.

 Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :) Köszönöm az értékeléseket, és bocsánat, hogy csak most hoztam az új részt... 

                                                              Jó olvasást. :)

28. rész: The winner is…

*Ella*

A két lány, pár percig szótlanul állt. Mi meg Joanaval nem tudtuk mit csináljunk.

- Ők, meg, hogy kerülnek ide? – kérdezte Sarah egy sóhajjal együtt, amivel próbált lenyugodni.

- Velünk vannak. – mondtam. – Csak ne kezdjetek el őrült rajongókként viselkedni, ha lehet, jó?! – kértem tőlük. Ők meg csak bólogattak.

- Sziasztok! – jöttek oda hozzánk egyszerre a srácok.

- Sziasztok! Sarah vagyok, ő pedig a barátnőm, Haley. – mutatkozott be Sarah, mindkettőjük nevében, mert Haley még mindig nem tudott megszólalni.

- Mi meg, Harry, Liam, Niall, Zayn. - mutatott végig a többieken Lou. - és én pedig Louis.

Harry rám nézett egy „ki ez a két lány” arckifejezéssel, én meg csak eltátogtam neki, hogy majd elmondom.

- Szóval... Elkezdünk egy új játékot? Nemsokára letelik a 3 óra. – mondta Liam.

- Ki kezd? - kérdeztem.

- Én! - mondta egyből Louis. Hát, persze, ki más... Végül én lettem az utolsó a sorrendben, amit nem is bántam. Sarah és Haley, egy kis idő után feloldódtak, és már nem úgy viselkedtek, hogy „ úristen itt a One Direction”. Igen jól bowlingoztak, ezen meg is lepődtem egy kicsit, bár fogalmam sincs miért...

A játék felénél, Louis kitalálta, hogy a pálya felétől kell elgurítani a golyót. Viszont ez nem olyan könnyű, mert a pálya csúszós. Sétálni még lehet rajta normálisan, de aki gurítani akar az a golyó lendítésével, elcsúszik. Így a két bolond, Louis és Harry a földön kötöttek ki, mert elcsúsztak. Mi csak nevettünk rajtuk. Elég viccesen néztek ki.

 Majd Zayn következett, aki normálisan gurított. 

Észrevettem, hogy Sarah és Haley elkezdenek sugdolózni, és közben elég sokszor Zaynre néznek. Elmosolyodtam, és odamentem hozzájuk.

 - Jól néz ki mi? – kérdeztem nevetve, és Zaynre néztem.

- Öhm.. ami azt illeti, izé, ez nem az ami... – kezdett el magyarázkodni Sarah, de én közbe vágtam.

- Nyugi.

- Oké... Szóval, igen, eléggé bejön nekünk. – mondta ki végül, és elpirult.

Majd én következtem a sorrendben, így ott kellett hagynom őket. Ami azt illeti, egész jól sikerült ez a gurításom, de persze semmit nem változtatott a végeredményen, én álltam vesztésre, és mindenkinek, már csak egy gurítása volt hátra a játék végéig. Mikor visszafele mentem, hogy leüljek, Zayn megállított.

- Lehetne egy kérdésem? – kérdezte.

- Persze. Mond csak.

- Szóval... Sarahról lenne szó. – kezdett bele, és én már itt tudtam, hogy mire akar kilyukadni, de nem szóltam közbe. – Láttam, hogy beszélgettetek. Véletlenül nem mondott rólam semmit?

- Hát ami azt illeti, de, mondott. Ha arra akarsz kilyukadni, hogy bejössz-e neki, igen, be. Viszont várj csak! Nem is tudtam, hogy ennyire félős vagy! – nevettem el magam.

- Hogy mi?

- Hát, ha nem mersz odamenni hozzá és megkérdezni...

- Te tudod, hogy mennyire, ah... Mindegy, ez így egyszerűbb volt, hogy téged kérdeztelek meg.

- Óó, értem. Viszont akkor is az vagy! – kötözködtem, majd leültem Harry mellé. Zayn szúrós szemekkel nézett rám, de én csak elnevettem magam.

- Mizujs? – kérdeztem Harrytől.

- Semmi, épp az esélyeimet nézem, hogy le tudom-e győzni Louist.

- Hát... Ha tarolsz egyet első gurításnál, akkor nyerhetsz, ha nem, akkor nincs sok esélyed. – mondtam. – Amúgy meg mi van, ha veszítesz? Semmi. Fölösleges ezen agyalnod.

- Fogadtunk Louisval. – mondta ki hirtelen. Majd folytatta. – Fogadtunk, mégpedig abban, hogy ha veszítek, akkor neked meg kell csinálnod valamit, amit ő mond. Ebben nem is lenne semmi rossz, de én tudom, hogy Louis milyen baromságokat tud kitalálni, ami viccesnek vicces, de akinek meg kell csinálnia... Annak nem nagyon.

- Hogy mi? Ti nem vagytok normálisak! Muszáj megnyerned! Akármit mond, én nem csinálom meg! – tiltakoztam. – Különben is, miért pont velem kapcsolatban fogadtatok?

- Fogalmam sincs, csak úgy jött, és úgy voltam vele, hogy nem fog legyőzni...

- Mert nem is fog! Na, gyerünk, te jössz. És ajánlom neked, hogy az összes bábut eltaláld! – mondtam. Majd Harry odament a pályához, és megfogott egy bowling golyót. Látszott rajta, hogy koncentrál, és végül elgurította. Izgatottan figyeltem, hogy végül mennyit fog eltalálni. Majd a golyó elért a bábukig.

Megkönnyebbülés öntött el, mikor az összes bábut eltalálta Harry. Így már biztos, hogy Harry nyert, és nem kell semmit csinálnom. Mikor Harry közeledett felém, felálltam és megöleltem.

- Szerencséd, hogy az összeset eltaláltad! – súgtam a fülébe.

- Mi lett volna, ha nem találom el? Amúgy szívesen... - vigyorgott. Na erre hirtelen nem tudtam válaszolni. Mi lett volna ha...

- Fogalmam sincs, de az biztos, hogy kitaláltam volna valamit. – nevettem el magam, majd megcsókoltam.