Sziasztok! Itt a következő rész, viszont előtte... Nagyon köszönöm a komikat, meg persze az értékeléseket is (like, dislike --> fogalmam sincs minek mondjam, ezért írom mindig hogy értékelések xD) A lényeg, hogy mindenképp folytatni fogom a történetet! (Barbii ne üss le, folytatom! :) <3) Nem is húzom tovább az időt. Remélem tetszeni fog.

                                                                       Jó olvasást. :)

19. rész: The wounds and the hard heads

*Joana*

Niall ott maradt velem a szobában, ahova bementem.

- Jól vagy? –kérdezte megint, miután lenyugodtam.

- Igen, jól vagyok, most már... Kik voltak ezek?

- Tudod, szívesen elmondanám, de nem az én dolgom. Ha Harry el akarja mondani, majd elmondja. Tudom, azt ígértem, majd elmondom, de... – itt félbeszakítottam, és a szája elé tettem a kezem.

- Értem, majd Harry elmondja, ha akarja. – mondtam mosolyogva. Felszisszentem. Hirtelen fájdalom nyílalt a lábamba.

- Jézusom, te vérzel, várj, hozok valamit, amivel bekötheted. – mondta Niall. Pár másodperc múlva, már vissza is jött hozzám gézzel, és valami fertőtlenítőszerrel.

- Niall, nyugi, jól vagyok, csak egy kis karcolás. – nyugtatgattam.

- Jó, de attól még bekötöm.

A fertőtlenítő kicsit csípett, de egyben jó érzés volt, ahogy bekente. Bekötötte, majd visszaült mellém.

- Köszönöm. - csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Éreztem, ahogy az ujjaink összekulcsolódnak. A vállára hajtottam a fejem, majd így ültünk csöndben, perceken keresztül.

- Mennünk kéne. – mondtam. Persze, hogy én törtem meg a csendet...

- Igen, menjünk. – mondta ő is, majd elindultunk az ajtó felé. Útközben megint egymás kezét fogtuk, és úgy sétáltunk végig. Mikor az ajtóból megláttam Ellát, egyből elkezdtem rohanni felé.

*Ella*

Mikor megláttam Joanat, elindultam felé, ahogy ő is rohant felém. Megöleltük egymást jó szorosan, és elkezdtem sírni, de az örömtől, hogy nincsen semmi baja.

- Annyira féltem, hogy valami bajod esik. - mondta.

- Én is féltem, hogy utolér, és valami bajod esik.

- De nem ért utol. Mégis van valami értelme a tesi órának. - mondta nevetve. Én is elnevettem magam. Leültünk a földre, majd mindketten elmondtuk egymásnak, hogy mi történt, miután Joana elfutott. A srácok csöndben hallgattak minket, miközben mi csak beszéltünk és beszéltünk. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el. Majd, mikor, már mindent megbeszéltünk, nem bírtam tovább...

- Kik voltak ezek? – kérdeztem Harrytől.

- Felbérelték őket, hogy átadjanak nekem egy üzenetet. – mondta, kis csönd után. Nem akartam tolakodó lenni, ezért nem kérdeztem meg, hogy ki bérelte fel őket.

- Jézusom, jól vagy? – kérdeztem rémülten, mikor észrevettem, hogy vérzik a keze.

- Persze, jól vagyok, inkább én kérdezhetném tőled ugyan ezt. – mondta.

- Én jól vagyok, de te vérzel, várj, hozok valamit. – majd felálltam, és elkezdtem rohanni. Viszont két lépés után rájöttem, hogy azt sem tudom, mi hol van. Megfordultam, és visszamentem hozzájuk.

- Valaki segítsen! Azt sem tudom, mi, merre van. – mondtam nevetve.

- Várj, megyek. – mondta Harry. Majd elindultunk az ajtó felé.

- Erre. - nyitotta ki az egyik ajtót. Bementünk, majd leült az asztalra.

- És, akkor itt hol találom, amivel le tudom fertőtleníteni a kezed? – kérdeztem elé állva.

- Nincs semmi bajom. Nem kell rá semmi. – ellenkezett.

- De igen is kell, Harry Edward Styles. Ha nem segítesz, majd én megkeresem. – Mondtam, majd elkezdtem kutakodni, de az egyik szék lábában megbotlottam, és elestem.

- Jól vagy? – kérdezte ijedten, de ott volt a szája sarkában a mosoly is. Bólintottam, majd pár másodpercre eltűnt, és fertőtlenítőszerrel jött vissza.

- Ezek jók lesznek hölgyem?

- Igen, tökéletesek uram. Akkor, ha már magánál van, kenje is be a kezét, kérem. – mondtam, majd nevetve felültem az asztalra. Mellém ült.

- Én aztán nem kenem be magamnak. – mondta kiskutyaszemekkel.

- Hát, azt szívtad, mert én sem kenem be neked. – ellenálltam, de nem sokáig. – Na, jó add ide! – mondtam. Bekentem a kezét, közben meg láttam, hogy vigyorogva néz. – Fejezd be! – szóltam rá.

- Mit?

- Tudod jól, hogy mire gondolok. – mondtam, majd véletlenül lelöktem a fertőtlenítőt. Hirtelen mindketten utána nyúltunk és összefejeltünk.

- Auu – szisszentünk fel egyszerre, majd szakadtunk a nevetéstől.

- Jól vagy? – kérdezte nevetve.

- Igen, jól. Bár egy kicsit kemény a fejed. És te, jól vagy?

- Na, kösz nekem kemény a fejem... jól vagyok. – mondta. Felvette a fertőtlenítőszert a földről. Majd elindultunk vissza a többiekhez.

- Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte gyanakvóan Louis.

- Semmi. – vágtuk rá egyszerre Harryvel, és elkezdtünk nevetni. Leültünk a többiekhez a földre, és elkezdtünk beszélgetni. Majd, már nem bírtam tovább, meg kellett kérdeznem.

- Harry, ki bérelte fel azokat a férfiakat? – nem akartam tolakodó lenni, mert igazából semmi közöm nincs hozzá, viszont kíváncsi voltam. Majd egy kis csend után válaszolt.

 Sziasztok, itt a 18. rész. Viszont mostantól, csak akkor hozom a következő részeket, ha kapok valami visszajelzést. Nem akartam semmi ilyet, de ha nem kapok semmi visszajelzést, akkor felesleges folytatnom a történetet... 

Remélem tetszeni fog ez a rész. 

                                                                       Jó olvasást. :)

18. rész: The plan

*Joana*

Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni. Reménykedtem benne, hogy Ella kitalál valamit.

- Joana, nagyon gyorsnak kell lenned. Elterelem a figyelmüket, te meg elkezdesz futni az ajtó felé. – kezdte el suttogni a fülembe, majd az ajtó felé mutatott. - keresd meg a srácokat és hívd ide őket, biztonsági őrökkel együtt. – Látta rajtam, hogy teljesen lefagytam. – Gyerünk, menni fog! – bíztatott, majd felállt.

- Hova-hova? – szólt hozzá a férfi.

- Csak wc-re kell mennem. – mondta Ella. Én meg lassan felálltam, és elkezdtem lopakodni az ajtó felé.

- Na, nem, kibírod ezt a kis időt még. Te meg hova mész, állj csak meg! – vett észre a férfi, majd elindult felém. Elkezdtem futni, de egyre közelebb jött. Mikor kiértem az ajtón, támadt egy ötletem. Bebújtam az ajtó mögé. A férfi tovább futott, majd feladta, és visszament a másikhoz, aki Ellával volt. Vártam egy kicsit, majd kibújtam az ajtó mögül, és halkan elkezdtem futni a folyosón. Útközben beütöttem a lábam valamibe, de nem foglalkoztam vele. Fogalmam sem volt, hogy merre menjek. Majd az egyik ajtónál meghallottam Louis nevetését. Gondolkozás nélkül benyitottam, és megkönnyebbülés öntött el. Ott voltak bent, mind az öten. Ahogy beléptem, teljesen elkomorodtak.

- Jézusom Joana, mi történt, hol van Ella? – kérdezte Niall, miközben odajött hozzám. Én meg, csak megöleltem, és elöntött a megkönnyebbülés, biztonságban éreztem magam. Viszonylag hamar, de rájöttem, hogy Ella, még mindig ott van azokkal.

- Ella, két férfi bejött és azt mondták, hogy a fürtöskének kell átadniuk valamit. Téged keresnek Harry, de semmit nem mondtak, hogy pontosan miért. – nyögtem ki nagy nehezen. Láttam Harryn, hogy ideges lesz, de nem csak ő, hanem a többiek is.

- Hol van Paul?- kérdezte Liam. – Megyek, megkeresem őket, biztos Tommal van. Addig várjatok itt. Hallod Hazza, ITT várjatok! – mondta Harrynek kihangsúlyozva az itt szót, majd elment.

- Niall, kik ezek? – kérdeztem.

- Majd mindent elmondok, ha ennek vége. – mondta, és szorosan megölelt. – Jól vagy? – kérdezte. Én csak bólintottam egyet.

- Én nem várok tovább, Ella ott van velük. – mondta Harry, majd elindult az ajtó felé.

- Te teljesen bolond vagy? Ismered, hogy milyen elvetemült állatokat bérel fel! - állította meg Louis. Harry nem foglalkozott vele, kikerülte, és kiment az ajtón. Louis, és Zayn, meg utána rohantak.

*Ella*

Visszaültem a földre, és vártam. Az egyik férfi kiment, a másik, akit elvileg Marcusnak hívnak, itt maradt velem.

- Jó kis terv, jó kis terv. – szólalt meg. – Csak arra nem gondoltatok, hogy megkönnyítitek a dolgunkat. Mi, csak fürtöskének akarunk átadni egy üzenetet, de tudtuk, hogy, ha tudja, hogy itt vagyunk, nem jön ide hozzánk, viszont így...

- Mit akarnak tőle? Milyen üzenet? – kérdeztem.

- Nocsak, milyen kíváncsi lett valaki. Félted a kis kedvencedet mi? – jött oda hozzám, majd a karomnál fogva felhúzott. Az arcom tíz centire volt az övétől, azt hittem megfulladok, olyan büdös volt a lehelete. Egyszer, csak Harry jelent meg az ajtóban. Halkan közeledett felénk. Marcus, pont nem látta, mert háttal állt neki.

- Most azonnal engedd el. – mondta dühösen Harry. Majd a férfi elengedett, és megfordult.

- Na, mi van fürtöske? Végre idejöttél? Tudod jól, hogy mit akarok. Csak egy üzenetet kell átadnom.

- Tudom. Viszont, most eltúloztátok.

- Igen? Hát, nem hiszem. Nézd meg semmi bántódása nincsen neki. – húzott magához.

- Engedd el! Most! Vagy megbánod! – fenyegette Harry. A másik férfi közben, meg már közeledett felénk. Marcus, még mindig nem engedett el.

- Hát, jó, én szóltam. – mondta Harry, majd behúzott Marcusnak, aki a földön kötött ki. Hallottam Lou, és Zayn hangját, az ajtó felől jöttek, Paullal, és egy másik biztonsági őrrel. A másik férfi megfordult, és elszaladt. Marcus, még mindig a földön volt. Odaszaladtam Harryhez, és megöleltem.

- Ella, annyira sajnálom. – csak ennyit mondott, majd szorosan megölelt.

 Sziasztok! Tudom, azt ígértem előbb hozom a következő részt, de csak most tudtam, bocsánat... Azért remélem tetszeni fog nektek.

                                                                  Jó olvasást. :)

17. rész: The concert and two man

*Joana*

- Helloo Dartford!! - kiáltották egyszerre a nyitószám után. Majd elkezdték énekelni az Up All Night-ot. Az egész koncertet végigugráltuk, és énekeltük Ellával. Tweeteket is felolvastak, ahogy szokták, nagyon sokat nevettünk is. Egy szóval lehet őket jellemezni, bolondok. Életem egyik legjobb estéje volt.

- Szerinted, mikor engednek már be minket? - kérdeztem idegesen Ellától, a koncert után. Egy ajtó előtt vártunk, hogy végre beengedjenek minket hozzájuk, a többi VIP jegyesekkel együtt. Olyan tíz perc után kinyílt az ajtó, és mondták, hogy bemehetünk. Volt, aki sikítozott, mikor meglátta őket, volt, aki szimplán, majdnem elájult, mi, csak álltunk ott, és vártunk. Szinte utolsóként értünk az asztalhoz, ahol ültek a srácok.

- Szia! Hogy hívnak? - kérdezte Niall, miközben nem nézett fel. Én, meg gondoltam, hülyülök egy kicsit, majd megszólaltam.  

- Szia! Emily vagyok.

- Szóval Emily. - nézett fel mosolyogva. - Hogy vagy? - ment bele a játékba.

- Köszönöm, jól. És te?

- Köszi, én is jól, most már... – fejezte be a mondatot halkan, de én meghallottam - Örülök, hogy találkoztunk. - köszönt el tőlem, majd továbbcsúsztatta az asztalon a CD-t Louis-nak.

- Én is. Szia! - köszöntem el, és mentem tovább.

- Sziaaa! - köszönt Lou. - Túléltétek a koncertet anélkül, hogy a biztonsági őrök ki nem raktak volna titeket?

- Haha, nagyon vicces! Igen, túléltük, képzeld azért, mert valaki, nem mutogatott semmit, hogy hova menjünk.

- Én nem tehetek róla, hogy nem értettétek meg, amit mutogatok. - védekezett. - De legyetek az ajtónál, miután kimentetek, oké?! Majd, ha végeztünk mi is megyünk oda. - Én csak nevettem egyet, és mentem tovább.

*Ella*

Mikor az asztalhoz értünk, két csaj előretolakodott, így elvesztettem Joanat, és egyedül vártam, hogy végre, megint az asztalhoz érjek, mert persze nekem kellett hátrébb mennem, hogy azok előre mehessenek. Elsőnek Niallhoz értem.

- Szia!

- Hello Ella! Minden rendben, hogy-hogy nem Joanaval vagy? - kérdezte.

- Minden rendben, csak elvesztettem, mert két csaj előre tolakodott. - panaszkodtam.

- Hát, sajnálom, de tuti ott lesz az ajtónál. - mutatott az ajtó felé.

- Remélem. - mondtam majd mentem tovább.

- Hali! - köszönt Lou.

- Szia. - köszöntem nevetve, és már mennem is kellett tovább, mert hátulról toltak tovább. Liamnek, és Zaynnek épp hogy csak köszönni tudtam, majd megint tovább kellett mennem. Harrynél végre egy kicsit meg tudtam állni.

- Szia!

- Szia! Hogy vagy? - kérdezte.

- Köszönöm, jól. - válaszoltam, kissé zavartan, igen, megint zavarba jöttem attól, ahogy rám nézett, pedig csak normálisan nézett. Elnevette magát.

- Majd találkozunk az ajtónál. Remélem, az őrök, nem akarnak majd megint kidobni titeket. - mondta nevetve.

- Ez nem vicces, és különben is, Louis mutogatott rosszul! - fogtam az egészet Lou-ra, de a végén, már én is nevettem. Majd elindultam a CD-mel együtt, hogy megkeressem Joanat.

- Ella, hol voltál, tisztára megijedtem, hogy sehol sem találtalak. - jött oda hozzám Joana, mikor észrevett.

- Két csaj betolakodott, és hátrébb kellett mennem. Te, meg ott maradtál elől. - nyugtattam meg barátnőmet. - Na, induljunk az ajtóhoz, ott kevesebb ember lesz, és talán az őrök, most békén hagynak majd. - mondtam nevetve. Majd elindultunk. Azt mondtam, hogy kevesebb ember lesz, erre, csak mi ketten voltunk ott, senki más.

- Hát, ez elég rémisztő, itt a halvány fényben ketten, egyedül. Még az őrök sincsenek már itt. - mondta Joana. Épp meg akartam szólalni, mikor zajt hallottunk a kijárat felől. Mi csak ültünk, és vártunk a srácokra, nem foglalkozva a zajokkal.

- Nézd már, két őrült rajongó, akik várják, hogy kijöjjenek az édes pofikák. - közeledett felénk két férfi.

- Ella, menjünk innen, most! - suttogta rémülten Joana a fülembe. Megfogtam a kezét, és lassan elkezdtünk felállni, közben meg néztem, hogy merre tudnánk menni, három ajtó volt, az egyik, ahol állunk, a másik ahonnan jöttek, a harmadik, pedig túl messze van, és előbb érnének ők oda, mint mi.

- Az egyetlen út ez az ajtó. - próbáltam nyugtatni Joanat, majd megpróbáltam kinyitni. - A francba. - mérgelődtem.

- Ella, mi az? Csak azt ne mond, hogy zárva van.

- Pedig zárva van. - mondtam.

- Na, mi van? Máris mentek? Ne siessetek annyira. - jött oda hozzám az egyik, érződött rajta, hogy ivott, sőt, nem is csak érződött, áramlott belőle a bűz.

- Markus, hagyd őket, nem ezért jöttünk, hanem csak a fürtöskének kell átadnunk valamit. - szólt rá a másik.

- Dave, te mekkora bolond vagy. Ezek itt. - mutatott ránk. - jók lesznek csalinak, hisz tudod jól, magától sosem jön ide. Ha szeretik a rajongóikat, akkor nem hagyják, hogy bármi kárt tegyünk bennük. - nézett ránk, mindkét férfi.

Ki kellett találnom valamit...

 

 Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Bocsánat, elég rövid lett, de majd megpróbálom előbb hozni a következőt. Plusz megint nagyon köszönöm a komit, és az értékeléseket! :)                                   

                                                             Jó olvasást. :)

                                    

16. rész: The misunderstanding

*Ella*

A koncert előtt fél órával értünk oda. Nagyon sokan voltak.

- Egyáltalán bejutunk mi a koncert kezdetéig? - kérdeztem Joanatól idegesen.

- Persze, nem fogják elkezdeni, míg mindenki be nem ment.

Joananak igaza volt, már 7 óra elmúlt, de még mindig kint álltunk, viszont mondták, hogy fél órával később kezdődik a koncert.

- Jó estét! - köszöntünk a jegyszedőnek szinte egyszerre Joanaval. Igaz, szinte senki nem köszönt, legalábbis az előttünk álló pár ember nem...

- Jó estét szép hölgyek! - köszönt vissza, mosolyogva. Mi csak egymásra néztünk. Széphölgyek? - Arra menjetek, ott majd tovább irányítanak, a VIP jegyesekhez.

- Köszönjük. - mondtam, majd elindultunk az üres folyosó felé, amerre mutatott. A folyosó végén állt 2 őr, ők vezettek a helyünkhöz, ami igen jó hely volt. Első sor, és középen.

- Ez nekünk jelez? - mutatott Joana a színpad jobb oldalához. Louis ott ugrált és mutogatott a hangfal mögött. Fogalmam sincs, hogy ki láthatta még rajtunk kívül, de elég vicces volt. Elnevettem magam. Nekünk jelzett. Próbáltam mutogatással beszélgetni vele.

- Most mit akar? Na, jó én ezt nem értem, össze-vissza ugrál! – adtam fel.

- Várj, majd én. - mondta Joana. - Azt akarja, hogy menjünk oda. - mutatott egy ajtó felé, ami a színpad mögé vezetett, gondolom én...

- És ezt honnan tudod, megértetted, amit ott ugrált?

- Nem, de szerintem ezt akarja. - mondta vigyorogva, majd elkezdett húzni arrafelé. Viszont, mikor odaértünk két őr állta az utunkat.

- Sajnálom, ide nem mehettek be, kérlek, menjetek vissza a helyetekre, mindjárt kezdődik a koncert.

- De mi... - kezdtem el magyarázni, de megfogták a karunkat, és elkezdtek húzni kifele. - Hát, szerintem, nem ezt mutogatta Lou. - mondtam Joananak.

- Louis?! – kiáltotta.

- Engedjétek el őket, velem vannak. - jött ki Zayn. - Ti mi a fenét csináltatok? – kérdezte, miután elengedtek minket az őrök, és bementünk az ajtón.  

- Mi? Semmit. Louis mutogatta nekünk, hogy menjünk az ajtóhoz, de azok meg nem engedtek át. - panaszkodott Joana, az őrök felé nézve.

- Hát ti meg? – jött oda Lou.

- Te mutattad, hogy menjünk az ajtóhoz! Viszont, valahogy elfelejtettél értünk jönni. - szidtam le.

- Én azt mutogattam, hogy koncert után menjetek az ajtóhoz, nem most!

- Ja, hupsz.

- Hát, én mondtam, hogy csak szerintem... - magyarázkodott Joana. Zayn elmondta Louisnak, hogy az őrök már húztak vissza a nézőtérbe, mikor meglátott minket és, hogy milyen kétségbeesett arcot vágtunk. Ennél, csak bele boxoltam Zayn vállába.

- Auu, ezt most miért kaptam? - kérdezte.

- Nem vágtunk kétségbeesett fejet jó! - mondtam.

Louis jót nevetett ezen az egészen, már könnyezett is. Nekik vissza kellett menniük a többiekhez, mert már idő volt. Így is több mint fél órát csúszott az egész. Pár perccel azután, hogy visszaértünk a helyünkre, elkezdődött a koncert.

 Itt a 15. rész. Remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat, meg az értékeléseket! :) 

                                                                                           Jó olvasást! :)

15. rész: The call and the tickets

*Ella*

Igaz csak hat óránk volt, de nagyon lassan telt el. Sőt, még a fizika dogát is elfelejtettük Joanaval, így az sem sikerült túl fényesen. Megbeszéltük, hogy elmegyünk Nando’s-ba, és utána átmegyek hozzá, hogy felhívjuk Gemmát. Szokásosat, Lifestyle menüt ettünk, nagyon éhesek voltunk így hamar elfogyasztottuk. Mielőtt indultunk volna, mindketten kértünk egy-egy shaket. Útközben mindenféléről beszélgettünk, és közben szürcsöltük a shake-ünket. Kicsit izgultam, hogy fel kell hívnom Gemmát.

- Szóval, felhívom, elmondom, ki vagyok, és hogy mit akarok, majd odaadom neked, az úgy jó? - mondta Joana. Én csak bólintottam egyet. A szobájában ültünk, és már kereste is a számot.

- Szia! Joana Gilbert vagyok, nem zavarok? - beszélt a telefonba. - Hát, igazából nem a jegyek miatt hívlak, hanem a barátnőm szeretne egy szívességet kérni tőled. Adom, jó?- Köszi, szia!  - mondta, majd odanyújtotta a telefont nekem.

- Szia! Ella Hewitt vagyok, Joana barátnője. - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Gemma Styles. Mond csak, mi a baj? Miben segíthetek? - kérdezte nagyon kedvesen.

- Hát, az van, hogy tegnap... - kezdtem bele, és elmeséltem neki tömören az egészet. - Szóval nagyon béna voltam, és azt szeretném kérni, hogy tudnál szólni Harrynek, hogy nem azért nem hívom fel, mert nem akarom? - Persze, szívesen segítenék, és szólnék neki, de szerintem jobb lenne személyesen elmondanod neki. - mondta Gemma, majd valakivel sugdolódzott, én meg nem tudtam, hogy mi van.

- Szia Ella! Mi a baj? - szólt bele Harry a telefonba. Én lefagytam, nem tudtam hirtelen megszólalni, nem gondoltam volna, hogy ott van Gemma mellett.

- Öö... Szia! - nyögtem ki pár perc után. - Az a baj, hogy béna voltam, és benne hagytam a cetlit a farmerem zsebében, amit reggel a mosógépben találtam meg, és lekopott a papírról a számod, de szerencsére Joana tudja Gemma számát, ezért, hívtuk őt, hogy szóljon neked. - fejeztem be a történetem. Hallottam, hogy nevet, én meg éreztem, hogy pirosodom. Legalább most nem látja! - Ne nevess, ez nem vicces! - szóltam rá, de már én is nevettem.

- Jó, oké, nem nevetek, de ez akkor is vicces. - mondta, majd megint kitört belőle a nevetés.

- Jól van Harry Edward Styles, én szóltam, hogy nem tudlak felhívni, majd a koncert után találkozunk. További jó délutánt. - kezdtem el játszani a megsértődöttet, de Harry közbeszólt.

- Jó, jó, oké, befejeztem, csak ne tedd le!

- Nem teszem, le, csak kíváncsi voltam, hogy reagálsz erre. - mondtam vigyorogva. Joana jót szórakozott ezen a beszélgetésen, alig bírta visszatartani a nevetését.

Harryvel megbeszéltük, hogy koncertig nem tudunk találkozni, mert amikor neki jó lett volna nekem nem, és fordítva. Szóval kemény egy hetet kell várnom...

*Joana*

Meglepődtem, hogy Harry ott volt Gemmánál a szobában, Ella egész hamar beleszólt a telefonba Harry után, ezért meg is dicsértem. Tudom jól, hogy nagyon könnyen zavarba jön, és akkor össze-vissza beszél.

- Akkor hétfőn találkozunk. Szia! - köszöntem el Ellától az ajtónkban.

- Szia! - köszönt ő is, majd elindult hazafelé.

Sajnálom, hogy nem tudunk találkozni hétvégén, de mindkettőnknek van programja, és még sokat is kell tanulni.

Visszamentem a szobámba, és láttam, hogy kaptam egy sms-t.

„Szia! Tudom, nemrég beszéltünk, de teljesen elfelejtettem. Ha neked is jó, akkor találkozzunk ma a parkban, 6 óra körül, és akkor odaadom a jegyeket. Addig is jó délutánt! Gemma xx”

Visszaírtam, hogy ott leszek, majd rájöttem, hogy egy óra múlva 6. Kedvem támadt egy sétához, így elindultam. Kicsit elszaladt az idő, és nem számoltam azzal, hogy ha a parkkal ellenkező irányba indulok el, akkor vissza is kell menni, ezért 6 után pár perccel értem a parkba. Gemma már ott volt.

- Szia!

- Szia! - köszönt ő is. - Hát akkor, ezek lennének azok a VIP jegyek. - mondta mosolyogva, és odaadta őket.

- Nagyon köszönöm, és bocsánat hogy délután zaklattunk.

- Nincs mit, szívesen segítettem, és miért kérsz bocsánatot? Inkább én köszönöm, hogy felhívtatok. Láttam Harryn, hogy valami baja van, és mikor hívtatok, akkor sikerült kiszednem belőle, hogy mi az.

- Tényleg? - lepődtem meg. Majd megcsörrent a telefonja.

- Bocsi, de nekem most mennem kell. - mondta, miután lerakta a telefont. - Jó koncertet, és biztos vagyok benne, hogy még fogunk találkozni. - köszönt el.

- Oké, szia! Hát, remélem, hogy még fogunk. - mondtam, majd elindult. - Várj, és mikor fizetem ki neked a jegyeket? - kiáltottam utána.

- Nem kell semmit kifizetni, ingyen szereztem. - kiáltott vissza, majd sietősre vette a tempót.

- Jézusom, ingyen VIP koncert jegyek... - mondtam magamban vigyorogva, miközben hazafelé mentem.

*** 1 hét múlva***

*Joana*

Reggel az ébresztőmre ébredtem volna, ha tudtam volna aludni. Elmentem lezuhanyozni, majd pont, amikor mentem vissza a szobámba csöngettek. Tudtam, hogy Ella lesz az, már ismerem.

- Sziaa! - nyitottam neki ajtót.

- Szia! - köszönt, majd húzott is fel a szobámba. - Segítened kell, nincs egy normális ruhám sem, amit felvehetnék! 

- Ella, nyugi, adok ruhát. Ülj le és pár perc múlva, hozom is. - mondtam, majd beálltam a szekrényem elé.

- Ne, ne azt, az nem jó! - nyafogott Ella. Persze, hogy nem ült le, ott állt mellettem, amíg én kutakodtam a szekrényben.

- Ella, nem vagy szomjas? Van a hűtőben narancslé is. - fordultam oda hozzá.

- Értettem, megyek is. Te is kérsz?

- Igen köszönöm. Mire feljössz, meg is lesz a tökéletes ruha neked. - mondtam, majd kiment a szobámból. Nagyon izgult, és ilyenkor fel van pörögve. Tudom, hogy valamivel mindig le kell foglalni, amikor ilyen, különben még mindig itt állna mellettem.

- Áh, ez az, ez tökéletes lesz. - mondtam magamban, majd leraktam az ágyamra.  

- Itt is vagyook! - hallottam Ella hangját a lépcső felől. - Meg van a ruha? – kérdezte, miközben odaadta a narancslével teli poharat. Válasz helyett, csak a mellettem lévő ruhára pillantottam.

- Úristen Joana, imádlak! - mondta, miközben megölelt, és elkezdett átöltözni.

Miközben öltözött, magamnak is elővettem a ruhát, amit fel fogok venni.

- Hogy festek?- jött oda hozzám Ella.

- Tökéletes. - mondtam, majd én is elkezdtem átöltözni.

Majd megcsináltam Ella sminkjét és haját, ő meg az enyémet. Ahhoz képest, hogy nagyon korán kezdtünk el készülődni, délután 5-kor, még a cipőmet kerestem. Majd fél hat körül elkészültünk.

- Minden megvan? - kérdeztem az ajtóban.

- Szerintem igen, indulhatunk. - mondta, majd elindultunk a koncert helyszínéhez. Sietnünk kellett, késésben voltunk.

 Ella ruhája:

  

 Joana ruhája:

 Sziasztok! Itt a következő rész. Inkább nem mondok róla semmit... Remélem tetszeni fog nektek. :) 

                                                                   Jó olvasást. :)

14. rész: Complication

*Ella*

Miután hazaértem összedobtam magamnak egy szendvicset. Majd felmentem a szobámba, és neki kezdtem a tanulásnak, közben pedig ettem.

- Szia kicsim megjöttem! – hallottam anya hangját lentről.

Lerohantam a lépcsőn, és köszöntem neki, majd vissza is mentem tanulni. Olyan fél óra múlva nem bírtam tovább, félreraktam a tankönyveket, és bekapcsoltam a laptopom. Nem történt semmi érdekes, így ki is kapcsoltam és elmentem fürödni. Majd bedobtam magam az ágyba, nagyon fáradt voltam.

Reggel fél hétkor az ébresztőmre ébredtem.

- Az utolsó nap ezen a héten. - motyogtam magamban, biztatásként, hogy kikeljek az ágyból. Vagy negyed óráig, a szekrényem előtt álltam, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Majd bementem a fürdőszobába, és akkor lefagytam.

- Ne,ne,ne,neee, az nem lehet, ugye nem? – beszéltem magamban el-elcsukló hangon. A gatyám, zsebében a cetlivel, amire Harry felírta a telefonszámát, a mosógépben volt. Gyorsan leállítottam, majd, vagy ezer évig kellett várni, míg nem kattant egyet, és kilehetett nyitni. Persze, hogy utolsónak vettem ki a gatyát, az összes ruha a földön volt, én meg csurom vizes voltam. A cetli még mindig a zsebében volt. Óvatosan kivettem, és széthajtogattam, viszont a szám lekopott róla. Vagy fél óráig, azt az üres kis papírt néztem, és gondolkoztam, hogy mi a francot csináljak. Nem jutottam semmire, egyetlen lehetőségem volt, ami az, hogy twitteren tweetelek neki, mert üzenetet nem tudok küldeni neki, hisz nem követ, egyikük sem követ. Ennél csak egy bökkenő van, mennyi az esély rá hogy pont észrevegye az én tweetem? Nagy nehezen rávettem magam, hogy elkezdjek készülődni a suliba. Tiszta víz voltam, így átöltöztem, majd feltettem egy kis sminket, felkaptam a táskámat, és már rohantam is le a lépcsőn. Anya már rég elment én meg késésben voltam, elvettem az asztalról egy almát, felvettem a cipőm, és már indultam is a suliba. Joanaval nem találkoztam, mert máshol volt az első óránk, plusz még becsengetés után is értem be. Épp a tanár előtt surrantam be a terembe. Alig vártam, hogy vége legyen az órának. 45 percen keresztül, csak bámultam ki a fejemből. Miután kicsengettek, gyorsan beraktam a táskámba a cuccom, és siettem Joanahoz.

*Joana*

 Niall 1 órával ezelőtt tweetelt.

Nem írtam neki semmit, úgysem venné észre. Kikapcsoltam a laptopom, és hátradőltem az ágyamon.

- Velük voltunk délután. - motyogtam magamban.

Gondolkodtam, szerintem több órán keresztül, de semmire sem jutottam. Már késő volt, így Ellát, nem hívhattam fel. Fogalmam sincs mikor, de elaludtam, és reggel az ébresztőmre ébredtem. Beálltam a szekrényem elé, és egész gyorsan sikerült kiválasztanom, hogy mit vegyek fel. Feltettem egy kis sminket és rohantam is le, felkaptam a cipőmet. Eléggé sietősen tettem meg az utat, minél előbb beszélni akartam vele. 10 perc múlva, már a suli bejáratánál vártam Ellát.  Viszont nem jött. Csak két perc volt becsengetésig, és még mindig nem ért be. Fel akartam hívni, de észrevettem, hogy nincs nálam a telefonom.

- Remek, még ez is! Otthon hagytam. - mérgelődtem, majd elindultam a terem felé, nem várhattam tovább, mert elkéstem volna az óráról.

Életem eddigi leghosszabb 45 percét ültem végig. Mikor megszólalt a csengő, gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és siettem is Ellához. Vagy kétszer majdnem orra estem a lépcsőn, de végül sikeresen leértem az aulába. Ella már ott volt.

- Szia! Sürgősen beszélnünk kell! - mondtuk egyszerre.

- Mond te. – mondtam, és elmesélte, hogy mi történt a cetlivel.

- Nyugi, ezt meg tudjuk oldani, tudsz beszélni Harryvel, fel tudod hívni.

- Igen? És mégis hogy?

- Hát, lehet, nem mondtam még, de az a lány, akivel a parkban találkoztam, tudott nekünk szerezni 2 VIP jegyet a koncertre. - mondtam, kihangsúlyozva a VIP-t. Láttam Ellán, hogy mondani akar valamit, de inkább gyorsan folytattam. - Telefonon felhívott, mert ugye megadtam neki a számom, és itt jön a megoldás a problémára. Amikor beszélgettünk bejött a szobájába egy srác, és ezt mondta, idézem: „Gemma, gyere már! Rád vár mindenki, a srácok, már az ajtóban toporognak, el fogunk késni!” Az a lány nem más volt, mint...

- Gemma Styles. - fejezte be helyettem a mondatot Ella. - vagyis te tudod Gemma számát.

- Pontosan. - mondtam, majd Ella a nyakamba ugrott.

- És, még 2 VIP jegyünk is van, imádlak! - mondta, majd elindult egy pad felé. - Miről kell még sürgősen beszélnünk? - kérdezte, miután leültünk.

- Hát... Niall tweetelt valamit, és amire nem tudok rájönni, az, az, hogy kinek szólt. - kezdtem bele. Elmondtam az egészet, pontosan úgy idéztem a tweetben álló szöveget, ahogy Niall írta. - És ezt azért nem értem, mert délután mi voltunk velük.

- Vagyis, erre egy megoldás van, bejössz neki! – mondta vigyorogva Ella. Én csak mosolyogtam erre, és megráztam a fejem.

- Biztos nem. Nem hiszem, akkor inkább te, hisz nézz rám! – ellenkeztem.

- Te annyira bolond vagy, hidd el nekem, hogy rád értette! – mondta, majd elindultunk a terem felé.

Sziasztok! 2 komit is kaptam az előző részhez, amiket nagyon köszönök!!! :) Ezért holnap helyett, ma hoztam a következő részt. Bocsánat, elég rövid lett... De remélem tetszeni fog. :)

                                                                          Jó olvasást. :)

13. rész: The number

*Ella*

Túl hirtelen fordultam meg, és azzal a lendülettel a kéz tulajdonosának ütköztem, egyből eltávolodtam egy kicsit tőle, de még mindig túl közel voltunk egymáshoz.

- Öhm, izé, bocsi. – magyarázkodtam, miközben még egy lépéssel eltávolodtam tőle, ha nem tettem volna, akkor még ennyit sem tudtam volna kinyögni. Ő csak mosolygott, és nézett engem.

- Miért is? – kérdezte, fél perc csend után.

- Hát, mert, hogy... - nem tudtam semmi értelmeset kinyögni, ő meg csak nevetett rajtam. Tök jó, nevet azon, hogy zavarban vagyok...

- Amúgy csak ennyit szerettem volna. – mondta, pár perc nálam csend, nála nevetés és csend után, majd egy cetlit nyomott a kezembe.

- Ez mi? – kérdeztem rá, de, mire kimondtam, ki is nyitottam a cetlit. Telefon száma volt rajta. Elmosolyodtam.

- Harold drágám, mehetünk? Vagy, máris továbbléptél? – jött oda Louis.

- Nem, dehogy, téged sosem hagylak el Loulou. – válaszolt Harry, de ahogy befejezte a mondatot, mindketten szakadtak a nevetéstől. Ezek a Larry Stylinson pillanatok... Én sem bírtam ki, hogy ne nevessek.

- Akkor, szia, remélem, még beszélünk. – köszönt el Harry, majd odament a többiekhez.

- Sziaaa!! – köszönt Louis is vigyorogva. – remélem, még beszélünk. – utánozta Harryt. Én csak nevettem rajta.

*Joana*

Miután elindultunk Ellával, be nem állt a szánk. Volt miről beszélni. Megmutatta a cetlit is, amit Harry adott oda neki.

- A szent telefonszááám. – kezdtem el dalolni, vagy valami olyasmi akart lenni.

- Te annyira bolond vagy. – mondta, majd átkarolta a vállam, és így folytattuk utunkat hazafelé. Ajtónkban elköszöntünk egymástól, majd ő ment tovább. Bementem a házba, és ledobtam magam a fotelba, a nappaliban. Magam elé bámultam, és belegondoltam, hogy mennyi minden történt velem, az elmúlt pár órában. Ezt a szép pillanatot anya rontotta el.

- Szia, Joana! Hol voltál? – ült le mellém.

- Szia. Ellával elmentünk Nando’s-ba, és egy kicsit elszaladt az idő. - nem mertem elmondani, még neki az igazat, mert ha nem engedne el a koncertre emiatt, azt nem bírnám ki.

- Akkor nem vacsorázol már, mi? Pedig a kedvencedet, lasagnet csináltam.

- Hát, éhes nem vagyok, de az mindig jöhet. – mondtam vigyorogva, és már mentem is a konyha felé. Kiszedtem egy kisebb adagot, majd betettem a mikróba. Ahhoz képest, hogy nem rég ettem, elég hamar elfogyasztottam. Majd elmentem fürödni, még mielőtt lefeküdtem volna, bekapcsoltam a laptopom, hogy felnézzek twitterre. Míg betöltődött, rájöttem, hogy a fogmosás kimaradt, így mentem is a fürdőszobába, és gyorsan fogat mostam. Majd, mikor visszamentem a szobámba, beültem a laptopom elé, és twittereztem. Már ki akartam lépni, mert semmi érdekes nem történt, de egy tweeten megakadt a szemem.

 És itt a 12. rész. Remélem tetszeni fog.

Plusz egy kis hirdetés:
Ne felejtsetek el szavazni rájuk a Bravo Otto-n!! :)

                                                                      Jó olvasást. :) 

12. rész: Nando’s

*Ella*

Alig bírtam ki nevetés nélkül, Joana nem hitt nekem. A srácok, meg ott hülyültek az ajtóban, hogy elnevessem magam. Majd hirtelen támadt egy ötletem, hogy, hogyan bizonyítsam be drága barátnőmnek, hogy nem hazudok.

Intettem a fiúknak, majd közelebb jöttek és elmondtam nekik a tervemet.

- Jó, ha nem hiszel nekem...  – mondtam Joananak , majd kihangosítottam a telefont és a fiúk felé tartottam.

- Sziaa! – Vas happenin’ Joana? - Ajj, Louis szállj már le rólam, hallod! – Nee, ne bántsd Kevint!! - Éhes vagyok! – kezdtek el beszélni, mind az öten egyszerre, majd pár perc hatásszünet következett.

- Úristen, E-Ella ott vagy? - szólalt meg Joana, a vonal túlsó végén.

- Igen itt vagyok. – mondtam, de már nevettem is, elképzeltem Joana meglepett arcát, és ahogy egyre jobban elkezd vigyorogni, majd felfogja mi történt.

- Joana, itt vagy? – Kezdtem el mondani, miután újra a fülemhez vettem a telefont. – Várj egy kicsit, kimegyek innen. – olyan hangosak voltak a srácok, hogy nem hallottam mit mond, igaz, lehet nem is mondott semmit...

- Igen, itt vagyok. Nem értek semmit. Hogy kerül oda a One Direction? Ella, mondj el mindent, most!

- Most nem tudok elmondani mindent, mert, ahogy hallottad elszabadult a bolondokháza. Elhívtak a Nando’s-ba, gyere te is, ott találkozunk, és elmondok mindent, az úgy jó?

- Hogy mi? Te és én a 1D-vel Nando’s-ban? Már ott is vagyok! – hadarta el hirtelen, majd hallottam, hogy odarohan a szekrényéhez, és kinyitja az ajtaját. – Mi a francot vegyek fel? – hallottam a háttérből a hangját. Nem nyomta ki a telefont...

Kinyomtam, majd elindultam vissza az öltözőbe.

- Bocsánat, hogy ennyit kellett rám várnotok.

- Semmi baj! - mondták egyszerre.

- Irány a Nando’s!! – kiáltotta Niall. Majd elindultunk a Nando’s-ba.

*Joana*

Vagy ötször öltöztem, át, végül egy szürke gatyánál, és felsőnél döntöttem. Letrappoltam a lépcsőn felkaptam a cipőmet, majd elindultam a Nando’s- ba. Olyan 10 perc múlva, már ott is voltam. Bementem, és körülnéztem, nem láttam sem Ellát, sem a 1D-t. Kértem egy epershake-t, majd leültem az egyik asztalhoz. Vagy negyed órája ülhettem ott, de, még mindig semmi. Már ott tartottam, hogy felhívom Ellát, hogy hol vannak, mikor az ajtó nyílni kezdett. Ella jött be rajta, majd odajött hozzám.

- Szia! - köszönt vigyorogva.

- Szia! Egyedül? – kérdeztem.

- Mi az? Nem vagyok jó?

- Jajj, nem azért, hanem tudod...

- Mit?

- Ne szivass már! – szóltam rá. – Tudod jól, hogy miről beszélek! One Direction, rémlik?

- Hát, nem nagyon... - nem tudta befejezni a mondatot, mert épp One Direction sétált be az ajtón. Egyből felénk vették az irányt. Ella, már majdnem leesett a székről úgy nevetett rajtam, de én sem bírtam ki, hogy ne nevessek.

*Ella*

- Túl korán jöttetek be, most elrontottátok a tervet! – szóltam rájuk, mikor lenyugodtam, de megint kitört belőlem a nevetés.

- Szia Joana! – köszöntek egyszerre, majd kezetfogtak a barátnőmmel.

- Amúgy mi is volt a terv? – fordult oda hozzám Joana.

- Igazából nem is volt terv, csak a srácok megálltak útközben, hogy pár autógrammot kiosszanak. - mondtam vigyorogva.

- Hogy te, áhh mindegy... – majd a fiúk felé vettük az irányt, mert közben elmentek kaját kérni.

- Ti mit kértek? – kérdezte Liam.

-  Lifestyle menü. – mondtuk egyszerre Joanaval nevetve.

- De kérjetek, és majd mi kérünk külön. - folytattam.

- Nem, dehogy, még hogy ti fizessetek?!

- De... – kezdtem el tiltakozni, viszont Liam gyorsabb volt, és már kérte is a menünket.

- Nagyon köszönjük! – mondtam Liamnek, miközben az asztal felé tartottunk, ahova a többiek letelepedtek.

- Igazán nincs mit.

Kicsit szűkösen, de elfértünk egy asztalnál. Joana Liam, és Niall között ült, én meg Zayn és Harry közé kerültem. Miután mindenki végzett az evéssel, beszélgetni kezdtünk, nagyon vicces volt. Ennyit, még életemben nem nevettem, mint ez alatt a pár óra alatt, amíg velük voltunk. Olyanok, mint amilyennek a videókon keresztül megismertem őket.

 

- Úristen, Gemma, teljesen megfeledkeztünk rólad. – beszélt Harry a telefonba. Észre sem vettem, hogy csörgött volna. – Srácok, mennünk kell. Eléggé elfelejtettük Gemmát, és már egy órája ránk vár. – mondta, miután lerakta. Elkezdtek készülődni, és mi is így tettünk Joanaval, már késő is volt. Elköszöntünk tőlük, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki megfogja a kezem.

Joana ruhája: