Sziasztok! 2 komit is kaptam az előző részhez, amiket nagyon köszönök!!! :) Ezért holnap helyett, ma hoztam a következő részt. Bocsánat, elég rövid lett... De remélem tetszeni fog. :)
Jó olvasást. :)
13. rész: The number
*Ella*
Túl hirtelen fordultam meg, és azzal a lendülettel a kéz
tulajdonosának ütköztem, egyből eltávolodtam egy kicsit tőle, de még mindig túl
közel voltunk egymáshoz.
- Öhm, izé, bocsi. – magyarázkodtam, miközben még egy lépéssel
eltávolodtam tőle, ha nem tettem volna, akkor még ennyit sem tudtam volna
kinyögni. Ő csak mosolygott, és nézett engem.
- Miért is? – kérdezte, fél perc csend után.
- Hát, mert, hogy... - nem tudtam semmi értelmeset kinyögni, ő meg
csak nevetett rajtam. Tök jó, nevet azon, hogy zavarban vagyok...
- Amúgy csak ennyit szerettem volna. – mondta, pár perc nálam
csend, nála nevetés és csend után, majd egy cetlit nyomott a kezembe.
- Ez mi? – kérdeztem rá, de, mire kimondtam, ki is nyitottam a
cetlit. Telefon száma volt rajta. Elmosolyodtam.
- Harold drágám, mehetünk? Vagy, máris továbbléptél? – jött oda
Louis.
- Nem, dehogy, téged sosem hagylak el Loulou. – válaszolt Harry,
de ahogy befejezte a mondatot, mindketten szakadtak a nevetéstől. Ezek a Larry
Stylinson pillanatok... Én sem bírtam ki, hogy ne nevessek.
- Akkor, szia, remélem, még beszélünk. – köszönt el Harry, majd
odament a többiekhez.
- Sziaaa!! – köszönt Louis is vigyorogva. – remélem, még beszélünk.
– utánozta Harryt. Én csak nevettem rajta.
*Joana*
Miután elindultunk Ellával, be nem állt a szánk. Volt miről
beszélni. Megmutatta a cetlit is, amit Harry adott oda neki.
- A szent telefonszááám. – kezdtem el dalolni, vagy valami olyasmi
akart lenni.
- Te annyira bolond vagy. – mondta, majd átkarolta a vállam, és
így folytattuk utunkat hazafelé. Ajtónkban elköszöntünk egymástól, majd ő ment
tovább. Bementem a házba, és ledobtam magam a fotelba, a nappaliban. Magam elé
bámultam, és belegondoltam, hogy mennyi minden történt velem, az elmúlt pár
órában. Ezt a szép pillanatot anya rontotta el.
- Szia, Joana! Hol voltál? – ült le mellém.
- Szia. Ellával elmentünk Nando’s-ba, és egy kicsit elszaladt az
idő. - nem mertem elmondani, még neki az igazat, mert ha nem engedne el a
koncertre emiatt, azt nem bírnám ki.
- Akkor nem vacsorázol már, mi? Pedig a kedvencedet, lasagnet
csináltam.
- Hát, éhes nem vagyok, de az mindig jöhet. – mondtam vigyorogva,
és már mentem is a konyha felé. Kiszedtem egy kisebb adagot, majd betettem a
mikróba. Ahhoz képest, hogy nem rég ettem, elég hamar elfogyasztottam. Majd
elmentem fürödni, még mielőtt lefeküdtem volna, bekapcsoltam a laptopom, hogy
felnézzek twitterre. Míg betöltődött, rájöttem, hogy a fogmosás
kimaradt, így mentem is a fürdőszobába, és gyorsan fogat mostam. Majd, mikor visszamentem a szobámba, beültem a laptopom elé, és twittereztem. Már ki akartam lépni, mert semmi érdekes nem történt, de egy tweeten megakadt a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése