Sziasztok! Itt a következő rész. Nagyon köszönöm az értékeléseket, és a komit is! Jól esik látni, hogy van értelme folytatnom a történetet. :)

                                                        Jó olvasást. :)

                                                                   

11. rész: Joana

*Ella*

Már kezdtem reménykedni, hogy van esélyem, de mégsem, Maddie lesz a harmadik táncos. Túlságosan beleéltem már magam, abba, hogy én leszek az. Nagyon bíztam abban, amit Niall mondott, de mégsem jött be.

- Ella, nagyon sajnálom, mindannyiunk szerint te voltál a legjobb, de nem tudtuk meggyőzni a menedzserünket. – jött oda Niall, és egyből magyarázkodni kezdett.

- Figyelj, semmi baj, tényleg, nem ti tehettek róla, hogy nem vagyok elég jó táncos, hanem én. – mondtam, majd megöleltem. Már indultam volna az öltöző felé, de valaki megfogta a kezem. Hirtelen megfordultam.

- Sajnálom, hogy nem te kerültél be, szerintem te vagy a legjobb. - kezdett bele Harry. - És... – folytatta volna, de közbevágtam.

- Nem kell sajnálni, mint, ahogy Niallnek is mondtam, nem a ti hibátok, hogy nem vagyok elég jó.

- De igen is jó vagy, hidd el nekem!

- Harry, gyeree, mert bezár a Nando’s! – ordította oda Harrynek Niall a terem másik végéből.

- Am, izé, nincs kedved eljönni velünk Nando’s-ba? – kérdezte azzal a Harry-s mosolyával. Eléggé meglepett.

- Szívesen mennék, viszont még át kell öltöznöm, de nyugodtan menjetek, ne várjatok rám, majd ha kész leszek, utánatok megyek, ha az úgy jó. Viszont zavarni sem akarok.

- Miért zavarnál? Menj öltözni, megvárunk. – mondta vigyorogva.

- Akkor sietek.

Felkaptam a táskámat, és szinte már rohantam az öltözőbe. Még mindig nem fogtam fel, hogy ez velem történik. - Fel kell hívnom Joana-t.- gondoltam magamban. Gyorsan átöltöztem, és már tárcsáztam is a számát.

*Joana*

Megszólalt a telefonom.  Kicsit, hallgattam a csengőhangomat, majd felvettem.

- Szia! - köszöntem izgatottan Ellának.

- Szia!

- Nem fogod elhinni, hogy mi történt! – mondtuk szinte egyszerre, ugyanazt a mondatot.

- Kezd te. – mondtam nevetve.

- Amit most fogok mondani, azt nem fogod elhinni. - kezdett bele. Direkt húzta az időt, hogy idegesítsen.

- Mond már! – szóltam rá pár másodperc múlva.

- Mikor az épület bejáratához értem, pont valaki kinyitotta az ajtót, én meg a földön kötöttem ki, majd mikor megláttam ki az, nem hittem a szememnek. Egyet tippelj, hogy ki volt az.

- Biztos hülyeség lesz, de mindegy, úgy sem találom ki, szóval... Niall Horan.

- Eltaláltad. – válaszolt teljesen komolyan.

- Ella, ez nem vicces, mond már el ki volt.

- De mondom, hogy eltaláltad! – még mindig teljesen komolyan mondta. Nem tudtam, hogy elhiggyem-e vagy nem, simán kinézem Ellából, hogy csak szivat, de mi van, ha nem?

- Ella, bent vagy? – hallottam a háttérben az igen ismerős hangot, de fogalmam sem volt, hogy honnan ismerős nekem.

- Igen, itt vagyok, gyere be nyugodtan, már kész vagyok. – válaszolt Ella, majd az ajtó nyitódását, és csukódását hallottam. Utána pedig sugdolózást.

- Öhm, Ella, én is itt vagyok, nem tudom, hogy kivel sugdolózol, de akkor inkább tegyük le, és majd később beszélünk.

- Jajj, neem, itt vagyok. Szóval... Én komolyan beszélek, tényleg ő nyitotta ki az ajtót, mikor én épp ott álltam.

- Aha, persze, és Liam Payne, meg képzeld, itt ül mellettem az ágyon. – mondtam, mert már nem hittem neki.

- Jó, ha nem hiszel nekem...

Halk nevetést hallottam a háttérből, majd pár másodperc múlva, olyan történt, amire nem gondoltam volna.

 Itt a 10. rész. Remélem tetszeni fog. 

                                                      Jó olvasást. :)

10. rész: The dancer

*Ella*

- Igen, ez a valóság, nem álmodsz. – jött oda hozzám, még mindig nevetve Niall.

- Ennyire feltűnő volt?- kérdeztem reménykedve. Épp válaszolni akart, mikor Louis jött oda hozzánk.

- Hellosztook!!! Szia, Louis vagyok! – fordult felém, és nyújtotta a kezét.

- Sziaa! Ella vagyok. – mondtam nevetve majd kezetfogtunk. Ahogy elengedte a kezem, rohant is tovább. Niall csak röhögve nézte végig a jelenetet.

- Szia! Zayn va... – kezdte el Zayn, de félbeszakították.

- Liam vagyok. – jött oda hozzánk Liam, miközben kitúrta Zaynt.

- Szia, Ella vagyok. – mondtam nevetve.

- Hééj, én voltam itt előbb! – háborodott fel Zayn, majd kitúrta Liam-et. – Szia, Zayn vagyok. – fordult felém, majd vele is kezetfogtam. Majd hirtelen ők is elrohantak. Esküszöm, mint az óvodások! Niall is elment közben valahova, így egyedül maradtam, épp mentem volna a táskámhoz, hogy felhívjam Joana-t, mikor Harry odajött hozzám.

- Szia, Harry vagyok. – mutatkozott be fülig érő szájjal.

- Szia, Ella vagyok. – majd vele is kezetfogtam. Hiba volt belenézni a szemébe, mert teljesen elvesztem benne. Nem tudom, hogy meddig, de kicsit tovább foghattuk egymás kezét, a kelleténél...

- Harry, gyere egy kicsit! – hallottuk Louis ordítását a terem másik feléből.

- Öhm, akkor most megyek... – mondta kissé zavartan, majd odament Lou-ékhoz.

Kivettem a táskámból a mobilom, és épp hívni készültem Joanat, mikor Liam elkezdett beszélni.

-Szóval, arról lenne szó, hogy táncosokat keresünk az új videó klipünkbe, pontosabban három táncost. Több tánciskolába ellátogattunk már.

- Csak két táncost sikerült kiválasztanunk biztosan, még hiányzik egy. - folytatta Louis.

- Csupán, csak annyit kell tennetek, hogy most betanítanak nektek egy táncot, majd el kell táncolni azt, a legjobb tudásotok szerint, és már esélyesek is lehettek, hogy valamelyikőtök legyen az, az egy táncos. - fejezte be Zayn a beszédet.

A beszéd végén teljesen elment a reményem, egy táncos. Sokkal jobbak a többiek, mint én...

- Sok szerencsét! – mondták szinte egyszerre a srácok.

Az új koreográfia egy One Direction számra volt, az Up All Night-ra. Olyan egy óra múlva, meg is tanultuk az egészet. Még egyszer eltáncoltuk zenére, majd Adam lekapcsolta a zenét.

- Akkor, most tartunk egy kis szünetet, és utána, mindent bele! - mondta.

- Én éhes vagyok! – hallottam Niall hangját a bejárat felől. Nem is vettem észre, hogy kimentek a teremből.

- Úristen Niall, hogy lehetsz éhes, most jöttünk vissza a Nando’s-ból! – mondta Harry nevetve.

Niall bevágta a durcit, és odajött hozzám.

- Mizujs Ella? – kérdezte vigyorogva.

- Izgulok.

- Ne izgulj, te vagy a legjobb!

- Köszi, de én ezt nem így gondolom, mégis mennyi esélye van annak, hogy én leszek az a táncos? – kérdeztem.

- Igen is sok! – mondta, még mindig fülig érő szájjal. – Meg protekciós is vagy. – folytatta.

- Igen? Mégis miért? – kérdeztem értetlenül.

- Egy: én már most nagyon bírlak, jófej vagy. Kettő: Harrynek sem vagy közömbös. Három: ... – itt egy kicsit elgondolkodott. – Te kerülsz be és kész. – jelentette ki. Én, meg megint elnevettem magam.

- Nos, akkor készen álltok? – kérdezte Adam, miközben bejött a terembe.

- Sok sikert!! – súgta még a fülembe Niall, majd odament a többiekhez.

Mindenki beállt a helyére, majd elindult a zene. Egyszer sem rontottam, és mindent beleadtam. – Amit tudtam, megtettem, ez már nem rajtam múlik. - gondoltam magamban, miután leállt a zene. Majd a One Direction felé fordultam. A menedzserükkel beszéltek. Mindegyikőjük valamit nagyon bizonygatott.

Végtelennek tűnő percek teltek el. Nagyon izgultam. Majd olyan negyed óra múlva felálltak a helyükről, és felénk indultak.

- Meghoztuk a döntést. - kezdett bele a menedzserük. - Az, aki One Direction klipjében, a harmadik táncos lesz, nem más, mint... - itt egy kicsit megállt, majd folytatta. - Maddie.

Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. 
                                                         Jó olvasást. :)

9. rész: The call and the band

*Joana*

Miután hazaértem, egyből felmentem a szobámba tanulni, olyan tíz perc után meguntam, és lementem keresni valami ennivalót. Nem találtam semmit, így rendeltem egy pizzát. Fél óra múlva, már ettem a sajtos, sonkás csodát. Miután megebédeltem, visszamentem tanulni. Pont a fizikát vettem elő, mikor csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt.

- Igen! – vettem fel.

- Joana Gilbert-et keresem. – szólt bele egy ismerős hang.

- Én vagyok az, miben segíthetek?

- Szia! Én vagyok az a lány a parkból. Tudtam szerezni 2 jegyet a One Direction koncertre.

- Szia! Tényleg? Köszönöm, viszont... – itt kicsit megálltam, majd folytattam – nagyon sajnálom, de nem tudtalak sehogy értesíteni, hogy a barátnőm, mégis tudott szerezni két jegyet. – mondtam.

- Hát, akkor nem lesz szükség a két VIP jegyre... – mondta, és hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

- Hogy mi? VIP jegyek??? – lepődtem meg, és vigyorogtam, mint egy őrült.

- Igen, azok. Akkor mégis kell?

- Igen, kellenek, nagyon köszönööm!! – mondtam már pár oktávval feljebb.

- Gemma, gyere már! Rád vár mindenki, a srácok, már az ajtóban toporognak, el fogunk késni! – hallottam, hogy valaki mondja neki, miközben bemegy Gemmához a szobába. Túlságosan is ismerős volt az illető hangja, majd rájöttem, hogy ki az.

- Úristen... – csak ennyit tudtam kinyögni, a meglepettségtől. Gemma Styles-al találkoztam a parkban, ő szerzett nekünk jegyeket, és VIP jegyek!! Vele beszélek most telefonon, aki, pedig bement a szobába hozzá, az nem más volt, mint Harry Styles! Ez nekem egyszerre sok volt, nem tudtam elhinni, hogy velem történik.

- Joana itt vagy? – kérdezte Gemma.

- Igen, itt vagyok, csak egy kicsit meglepődtem... – mondtam. – Hogy- hogy itt vagytok Dartfordban?

- Ezt nem árulhatom el, mert még titok.

- Miért vagy ilyen titokzatos? Most annyira kíváncsi lettem. Ha már nem lesz titok, elmondod nekem? – kérdeztem, kissé félénken, hisz semmi közöm nincs hozzá, de a kíváncsiságom győzött, mint mindig.

- Majd, ha már nem lesz titok, elmondom. Viszont, bocsánat, de most szerintem megyek, mert a drágalátos 1D simán itt hagy engem. – Elnevettem magam. - Jajj, majdnem elfelejtettem, meg tudod adni a twitter nevedet, és majd a többit megbeszéljük üzenetben, mikor visszajöttünk. – mondta Gemma.

- Persze, a twitterem @Joan_1D. Még egyszer nagyon köszönök, mindent!

- Igazán nincs mit, örülök, hogy segíthettem. Akkor, még beszélünk, szia!

- Szia!! – köszöntem el. Majd leraktam.

Utána, nem tudom, mennyi ideig, de csak magam elé bámultam, és mosolyogtam, miközben elgondolkoztam. Már olyanok jártak a fejemben, hogy mit veszek majd fel, milyen lesz majd végre élőben látni őket, Gemma ott lesz-e, hogy meg tudjam személyesen is köszönni neki, mikor megszólalt a telefonom.

*Ella*

Miután átöltöztem, szinte, már rohantam a táncterembe, kicsit késtem, már negyed négy volt. Már mindenki a teremben volt, és melegített. Letettem a cuccomat a székekhez, és elkezdtem bemelegíteni. Olyan húsz perc múlva, mindenki kész volt, nem sokkal később Adam jött be a terembe.

- Mint ahogy az sms-ben írtam, nagyon fontos dologról van szó. Egy banda táncosokat keres... - kezdte el mondani, a végtelen hosszúnak tűnő beszédét, de én már ennél a négy szónál kikapcsoltam, és elmélyültem a gondolataimban. Egy banda. Nemrég találkoztam Niall Horannal. Azt mondta Nialler, hogy biztos benne, hogy még találkozni fogunk. One Direction lenne az a banda? – kérdeztem magamtól, de szinte, már biztos voltam benne hogy ők azok. – Nem is húzom tovább az időt, a többi részletet, majd elmondják ők. – fejezte be Adam. Majd nyílni kezdett az ajtó. Mindenki feszülten várt.  Miután kinyílt az ajtó egy nagydarab ember jött be. Elsőnek azt hittem, még én is hogy biztos a testőrük, de nem, a takarító jött be. Tíz perc múlva, még mindig nem jöttek.

- Akkor várakozzunk hasznosan – kezdte el mondani Adam még tíz perc után. – Gyerünk! Álljatok fel, és táncoljunk, ne legyetek lusták, táncórán vagytok, vagy nem? – mondta tapsolva, hogy még jobban sürgessen minket. Beálltunk a tánchoz, és Adam beindította a zenét. Egyszer sem rontottam el, és ennek nagyon örültem. Miután Adam lekapcsolta a zenét, hangos tapsolást hallottunk az ajtó felöl. Mindenki megfordult, és az ajtóban ŐK álltak, személyesen. Annyira jó volt őket élőben látni, igaz Niallel már talákoztam, viszont most az egész One Direction itt volt. Még meg is csíptem magam, hogy bebizonyosodjak arról, hogy ez nem álom. – Auu – szisszentem fel halkan, túl nagyra sikerült a csípés, viszont még mindig előttem álltak, így nem csak álmodtam. Csak arra figyeltem fel, hogy valaki elneveti magát, körbenéztem és Niall nevetett, ki más? Viszont engem nézett. Lehet kicsit feltűnően csináltam, ezt az egész csipkelősdit...

 Mint, ahogy ígértem előbb hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog.                                                  Jó olvasást. :)

8. rész: A little accident

*Ella*

Miután hazaértem, elmentem fürödni, majd már feküdtem volna le, mikor rájöttem, hogy éhes vagyok. Lementem a konyhába, és előszedtem mindenféle dolgot, ami egy szendvicsbe jó lesz. Végül egy sonkás, ketchupos szendvicset ettem, utána, meg ittam egy pohár narancslét. Majd felmentem, fogat mostam, és olyan éjfél lehetett mikor bedobtam magam az ágyba.

- It’s time to get uup, it’s time to get uuup... – szólalt meg reggel az ébresztőm. Direkt így kezdődik, nem úgy, mint Joananak, a legelejétől, amikor még tök halk, én arra nem tudok felkelni, viszont erre igen. Kinyomtam, majd beálltam a szekrényem elé, olyan húsz percig gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, majd átöltöztem, és bementem a fürdőszobába. Felraktam egy kis sminket, majd lementem reggelizni. Viszonylag gyorsan végeztem az evéssel, majd elindultam a suliba.

Ahhoz képest, hogy hat óránk volt, elég hamar eltelt. Az ötödik óra előtti szünetben kaptam egy sms-t Adamtől. ˝Szia! Délután gyere a táncterembe, olyan három körülre jó lenne, ha ide érnél. Nagyon fontos! Adam.˝

- Akkor nem megyünk Nando’s- ba mi? - kérdezte kicsit szomorúan Joana, mikor elindultunk hazafele a suliból.

- Sajnálom, majd holnap bepótoljuk, ígérem! – mondtam.

- Semmi baj, csak már rég voltunk...

Az út többi része csendben telt el.

- Akkor holnap találkozunk, és ígérem, megyünk Nando’s-ba. - mondtam Joananak, mikor a házuk elé értünk.

- Az de jó lesz! – örvendezett vigyorogva Joana. - Majd hívj, ha tudsz!

- Persze, majd hívlak. - túl kíváncsi, így mindig szól, hogy hívjam, pedig magamtól is hívnám... - Szia!

- Szia!- köszönt el ő is, majd bement az ajtón. 

Még hazaugrottam a tánccuccomért, és utána, már siettem is a terembe. Mikor az épülethez értem, kicsit meglepődtem, egy nagy fekete autót láttam meg a parkolóban.

 Épp az ajtóhoz értem, és bemenni készültem az épületbe, mikor az ajtó hirtelen kinyílt. Kifelé nyílik, így a földön kötöttem ki.

- Jézusom, nagyon sajnálom!  Jól vagy? – mondta a srác, aki kijött az ajtón.

- Jól vagyok. – válaszoltam, erre egy nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Nagyon ismerős volt a hangja. Felsegített a földről, és akkor néztem rá először. Nem hittem a szememnek. Becsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, eljátszottam ezt párszor, de még mindig ott állt előttem. Nem csak képzelődtem.

- Biztos jól vagy? – kérdezte, pár perc néma csend után. Tuti hülyének nézhetett, csak annyit látott, hogy egy lány áll előtte, aki egyszer becsukja a szemét, majd kinyitja, és így tovább.

- Persze, jól vagyok. Csak, ezt kicsit nehéz elhinnem, hogy itt állok veled szemben. – mondtam, mikor magamhoz tértem.

- Akkor tudod, ki vagyok. – mosolyodott el.

- Persze hogy tudom, Niall Horan, a One Direction-ből. – vágtam rá egyből. Erre ő csak elnevette magát. – Jujj, bocsánat, Ella vagyok, Ella Hewitt.

- Nagyon örülök Ella, és még egyszer bocsánat az ajtóért.

- Semmi baj, jól vagyok. Nem akarok tolakodó lenni, de hogy kerülsz ide? – kérdeztem.

- Hát úgy, hogy... Bocsánat, de még nem árulhatom el, titok. Igaz nem sokáig, de még az.

- Most nagyon kíváncsi lettem. – mondtam, majd elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt. Három óra volt. – Bocsánat, de mennem kell, a tánctanárom mérges lesz, ha kések.

- Persze, menj csak. – mondta vigyorogva. Fogalmam sem volt, hogy miért kezdett el hirtelen vigyorogni, de annyira aranyos volt.

- Jujj, úristen, kérhetek egy autógrammot, ha nem baj, vagyis kettőt, mert a barátnőmnek is, ha lehet. – fordultam vissza az ajtóban.

- Persze, de szerintem most menj táncra, biztos vagyok benne, hogy még találkozunk.

- Hát jó, akkor, szia, és elvileg még találkozunk, nagyon remélem, hogy tényleg fogunk is. – mondtam meglepetten, majd bementem az ajtón. Nagyon nem értettem ezt az egészet, honnan tudja, hogy még találkozni fogunk. Megbízom benne, ha azt mondja, akkor az úgy is van. Míg átöltöztem, végig ezen gondolkoztam.

Kicsit késve,de itt az új rész, elég rövid lett, viszont, majd hamarabb hozom a következőt. Kérhetek pár kommentet, vagy véleményt (like,dislike)?
                                                                          Jó olvasást :)

7. rész: Relief - (Megkönnyebbülés)

*Joana*

Egyből felismertem Ella hangját.

- Mégis hol a francban voltál, téged keresünk már ezer éve, a telefonodat is otthon hagytad! - mondta mérgesen, de közben megkönnyebbülten, majd megölelt.

- Ella, nem kapok levegőt. - szóltam rá, mikor már nagyon erősen szorított.

- Bocsánat, de tudod hogy izgultam? Mégis mi történt? Anyud mondta, hogy csak úgy kirontottál a házból.

- A telefonomat nem direkt hagytam otthon. Egyedül akartam lenni, ezért nem mentem hozzád. – mondtam már előre, mert tudtam, hogy az lesz a következő kérdése, hogy miért nem oda mentem.

- De mi borított ki ennyire?

- A hülye áramnak pont akkor kellett elmennie, anya pont akkor vert le valamit, és már nem volt jegy, amikor odáig jutottam, hogy megvegyem. Nem tudtam, hogy hogyan mondjam el, hogy elszúrtam, és nem megyünk 1D koncertre.

- Ajj, Joana, nem haragudtam volna. Főleg úgy hogy mikor már fél órája nem hívtál megpróbáltam jegyet venni, de csak egyet tudtam, mert elfogyott, aztán... – kezdett bele a történetbe, de én közbeszóltam.

- Találkoztam egy lánnyal, aki tud segíteni jegyet szerezni, és nem csak egy jegyünk lesz, hanem kettő, és fogalmam sincs ki az, de segíteni fog. Elmegyünk a koncertre érted!!!- én teljesen azt hittem, hogy csak egy jegyet tudott szerezni, és azért kezdett bele így. Amikor nem mondja ki egyből a lényeget, általában mindig rossz a vége.

- De, Joana, végül két jegyet tudtam szerezni!!! Már csak a postásnak kell kihoznia!! – mondta két oktávval feljebb.

- Úristeeen, tényleg, ezt hogy csináltad? – kérdeztem izgatottam, majd elment a jókedvem – Akkor mi lesz a lánnyal, akivel találkoztam, és azt mondta, hogy segít? - még felhívni se tudtam, hogy ne törje magát, mert van jegyünk.

- Semmi, biztos nem haragszik meg hogy mégis van jegyünk.

- Hát, nagyon remélem. - mondtam, majd elindultunk hazafelé.

*Ella*

Miközben hazafelé tartottunk Joana elmesélte hogy milyen furcsa volt a lány, de közben meg mennyire kedves.

- Én ezt nem értem, honnan szerez jegyet? - kérdeztem meglepetten.

- Fogalmam sincs, semmit nem mondott, még a nevét sem...

- Ez tényleg furcsa...

- Úristen fel kéne hívni anyuékat, hogy megtaláltalak – mondtam pár perc néma sétálás után. Majd elővettem a mobilom, és kikerestem anyu számát. – Szia anya! – köszöntem, miután felvette. – Igen, itt van velem, minden rendben, már nemsokára ott vagyunk Joanaéknál. Oké, vigyázunk, szia! – köszöntem is el.

- Jó nagy leszidást fogok kapni – mondta Joana.

- Nem hiszem, vagyis nem tudom... anyud eléggé ki volt borulva.

Olyan tíz perc múlva már az ajtót nyitottuk.

*Joana*

Tartottam anyától, hogy nagyon le fog szidni, de muszáj volt bemenni.

- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Ellaval.

- Joana, mégis mit képzelsz, kirohansz a házból szó nélkül, és még a telefonodat sem viszed magaddal? Tudod, hogy aggódtam, hogy valami bajod esik? – kezdett bele köszönés nélkül anya, miközben közeledett felénk.

Olyan fél óra beszéd után felengedett minket a szobámba.

- Ez durva volt... - mondtam, miután becsuktuk magunt mögött az ajtót.

- Annyira nem, megúsztad egy leszidással, és gondolj a jobb oldalára, nem kaptál semmi büntetést.

- Hát, igen, az a szerencse, hogy anya megérti, hogy milyen fontosak nekünk, és lehet, hogy ez enyhítette meg. Ő is volt már ilyen helyzetben. - Mikor anya kb. 17 éves lehetett, volt egy banda, akikért rajongott, és nem kapott jegyet a koncertjükre. Ella egyből megértette, hogy miről beszélek, neki már meséltem erről.

- Jujj, bocsánat, de most haza kell mennem. Holnap találkozunk. Szia! - mondta Ella, miután ránézett az órára.

- Oké, szia! De lekísérlek.

- Nem kell, maradj csak nyugodtan. Sziaa! - mondta, majd kiment a szobámból.

Sziasztok! Itt a következő rész! Viszont előtte... Az oldalon jobb oldalt találtok egy sárga "dobozt", benne lévő képre kattintva tudtok a 1D-re szavazni, ugyanis a Bravo Otto jelöltjei között vannak. Plusz itt is szavazzatok rájuk, ha szeretnétek, hogy eljöjjenek ide, vagy legalább az esély meglegyen rá, hogy ez megvalósuljon: http://www.facebook.com/pages/Showtime-Budapest/154568371235008?sk=app_166901580053219 

                                                                         Jó olvasást! :) 

6. rész: An unknown girl

*Ella*

- Egy feltétellel maradhatsz - kezdte el mondani anya - amikor hívlak mindig felveszed, és vagy Joana alszik itt, vagy te alszol nála.

- Köszönöm, köszönöm, imádlak. - mondtam és a nyakába ugrottam. Egyből a telefonomért nyúltam, és hívni kezdtem Joanat. Közben anya kiment a szobámból. Joana, még mindig nem vette fel, pedig vagy ezerszer hívtam.

- Ella gyere egy kicsit. - hallottam anya hangját lentről. Mikor leértem, kicsit megijedtem. Joana anyukája ott állt anyu mellett, és elég ideges is volt, és ez így eléggé összeillik, azzal, hogy nem veszi fel Joana a telefont.

- Jóestét! – köszöntem Joana anyukájának.- Valami baj van?

- Ha úgy vesszük, igen..., azt hittem, hogy Joana itt lesz. – mondta.

- Miért hol van? Mi történt? – itt már tényleg megijedtem.

- Nem tudom, egyszer csak lerohant a lépcsőn, és elment szó nélkül, ki volt borulva. Nem tudod, hogy hol lehet?

- Nem. Ha valami baj van, mindig ide jön. - mondtam, miközben vettem fel a cipőmet.

- Hova mész?- kérdezte anya.

- Megkeresem! – válaszoltam, majd kimentem az ajtón.

- Várj mi is megyünk. – hallottam a hátam mögül.

- Akkor szétválunk... én arra megyek - mutattam jobbra.

- De vigyázz magadra. - kiáltotta utánam anya.

Már vagy fél órája bolyongtam a környéken, de Joana, még mindig nem volt sehol.

- Joana, hol a francban vagy?- motyogtam idegesen magamban.

Már épp indultam volna haza, de megláttam egy lányt sétálni az utcán. Ahogy egyre közeledtem hozzá, felismertem.

- Joana!! - kiáltottam utána.

*Joana*

Már egy jó ideje ott ültem a padon, és átgondoltam a dolgokat. Észre sem vettem, hogy besötétedett. Már azon voltam, hogy haza kéne menni, mikor egy lány jött oda hozzám.

- Valami baj van?- kérdezte kedvesen. Nem láttam rendesen az arcát, mert túl sötét volt.

- Ami azt illeti igen... – mondtam, majd megint elkezdtem sírni, mert eszembe jutott ez az egész, hogy mondom el Ellanak?

- Ha akarod, elmondhatod, szívesen meghallgatlak, és talán segíteni is tudok. – ajánlotta fel.

- Elmondom, de nem hiszem, hogy tudsz segíteni. – mondtam, majd egy nagyot sóhajtottam és belekezdtem a történetbe.

- Szóval, tudsz segíteni? - kérdeztem viccelődve, mert tudtam, hogy úgysem tud.

- Igen, tudok. – válaszolta, eléggé meglepődtem a válaszán. Érződött a hangján hogy nem viccel, nem tudom, miért, de elhittem neki.

- Tényleg, és mégis hogyan?

- Hát, elég könnyen el tudom intézni, hogy kapjál jegyet.

- Na, jó ezt tényleg nem értem... - mondtam meglepetten. Itt elnevette magát, és pont mondani akart valamit, amikor megcsörrent a mobilja.

- Bocsánat... – mondta, majd felvette. - Szia! Hogy mit csinált Harry? Jó oké, máris indulok. – mondta, majd letette a telefont. Engem egyetlen egy szó, vagyis név fogott meg ebben az egész beszélgetésben. Harry... Most, már tényleg nem értettem semmit.

- Nagyon sajnálom, de most mennem kell, az öcs..., az öntöző rendszer elromlott otthon, és a szerelő, akit úgy hívnak, hogy Harry, még jobban elrontotta, így most egyfolytában locsol, és már úszik az egész udvar. Nekem, meg szólnom kell gyorsan egy másik szerelőnek. Na, mindegy, nem is tudom, hogy miért fárasztalak ezzel. – hadarta el gyorsan - Am... be tudod írni a telefonomba a számodat, és majd hívlak, ha tudlak, és nyugodj meg, el fogsz jutni a koncertre!

- Persze, és nagyon köszönöm! – mondtam, miközben beírtam a telefonszámom.

- Akkor, szia! És fel a fejjel, találkozni fogsz velük, ígérem!

- Szia, és még egyszer köszönöm. – köszöntem el én is, és elindultam haza.

- Joana! – kiáltotta valaki mögöttem, pár perc sétálás után.

5. rész: The ticket

*Joana*

Mikor nagy nehezen betöltött az oldal, ahol jegyet lehet venni, eléggé megijedtem. Csak 3 db jegy maradt. Kissé kapkodva, de beírtam, hogy két jegyet kérek, majd rákattintottam a ˝buy˝ gombra. Mikor, már kezdtem örülni, hogy végre egyszer nekem is van szerencsém, megjelent egy kis ablak, és egy rövid szöveg volt benne. ˝Nagyon sajnáljuk, de mire ön jegyet szándékozott venni a One Direction koncertre, már az összes jegy elfogyott.˝

- Ne, csak ezt ne!! Nem lehet igaz... – kiáltottam, és már sírtam is. Kirohantam a szobámból, majd leszáguldottam a lépcsőn, és felkaptam a cipőmet.

- Mi a baj kicsim, hova mész ilyen későn? – kérdezte anya, mikor már az ajtót nyitottam. Nem válaszoltam neki, csak kimentem az ajtón, és elindultam. Nem tudtam hova megyek, csak sétáltam, és sétáltam, miközben potyogtak a könnyeim. Egy parkba értem, ahol leültem egy padra. Csak bámultam magam elé, és sírtam, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan mondom el Ellának, hogy elszúrtam az egészet, és nem megyünk 1D koncertre.

*Ella*

Mióta Joanaval megismertük a One Directiont, ettől féltem a legjobban, hogy elfogynak a jegyek. Sokszor beszéltünk már erről, hogy mi lesz ha tényleg nem lesz, de mindig arra jutottunk, hogy csak nem fogy el ilyen hamar. Egyetlen egy dolog bíztatott, mégpedig az, hogy Joana sikeresen vett két jegyet. Pár percig a kezemben tartott telefonomat bámultam, majd hívni kezdtem. Nem vette fel. Vagy tízszer próbáltam hívni, de még mindig nem vette fel.

- Úristen, hogy én mekkora egy hülye vagyok! – szidtam magam, mikor rájöttem, hogy még mindig lehet jegyet szerezni, mivel vannak olyan emberek, akik megveszik, és eladják. Gyorsan rákerestem, és kiadott, vagy húsz oldalt. Megnyitottam párat. Olyan fél óra múlva, kezdtem feladni. Mindegyiknél az állt, hogy elfogyott. Már kezdtem beletörődni, hogy csak egy jegyünk lesz, és majd Joana elmegy a koncertre, mert én nem fogok elmenni nélküle, ha pedig ő sem, akkor eladjuk. Mikor megnyitottam egy oldalt, és még volt 3 jegy. Eléggé kapkodva, de végigcsináltam az utasításokat, amik ki voltak írva, meg megadtam azt, amit kellett, majd rákattintottam a ˝buy˝ gombra. Pár másodperc után felugrott egy ablak ezzel a szöveggel: ˝Köszönjük a vásárlást, ön sikeresen megvette a One Direction koncertre a jegyet.˝

- Igeeeeeeen!!! – ordítottam sikítozva.

- Úristen Ella minden rendben van? - rontott be anya a szobámba.

- One Direction egyik turné állomása Dartford lesz, és van két jegyünk a koncertre, igaz még a postásnak ki kell hoznia, de akkor is, érted? One Direction koncert ááá!!! – magyaráztam kissé hadarva, majd a nyakába ugrottam.

- Azt hittem valami baj van... -  mondta megkönnyebbülve – De, mégis ki engedte meg hogy jegyet vegyél?

- Ajj, ne mond, hogy nem engednél el!

-  Jó, igaz, tudom hogy nagyon fontos ez neked, de azért megkérdezhettél volna, mielőtt cselekszel.

- Ígérem, legközelebb előbb kérdezek, utána cselekszem, de nagyon gyorsnak kellett lenni, így is elsőnek csak egy jegyet tudtam venni, mert elfogyott, de végül nagy nehezen megszereztem a másik jegyet is. - magyaráztam vigyorogva.

- És mikor is lesz ez a koncert?- kérdezte anya.

- Jövőhét pénteken. - mondtam, majd lefagytam, és eltűnt a mosoly az arcomról. – Ajj ne, mond, hogy itthon maradhatok! - Anyu jövőhét hétvégén üzleti útra megy, és nem szeret egyedül itthon hagyni, így ilyenkor mindig elküld a nagyiékhoz. Ezt sosem értettem, hisz már 17 éves vagyok, még Joana is néha egyedül van otthon, jó max csak egy estét, de akkor is, ez csak kettővel több este lenne... Reménykedve néztem anyát. Pár idegfeszítő perc után meghozta a döntését.