Sziasztok! Itt a következő rész! Viszont előtte... Az oldalon jobb oldalt találtok egy sárga "dobozt", benne lévő képre kattintva tudtok a 1D-re szavazni, ugyanis a Bravo Otto jelöltjei között vannak. Plusz itt is szavazzatok rájuk, ha szeretnétek, hogy eljöjjenek ide, vagy legalább az esély meglegyen rá, hogy ez megvalósuljon: http://www.facebook.com/pages/Showtime-Budapest/154568371235008?sk=app_166901580053219
Jó olvasást! :)
6. rész: An unknown girl
*Ella*
- Egy feltétellel maradhatsz - kezdte el mondani anya - amikor hívlak
mindig felveszed, és vagy Joana alszik itt, vagy te alszol nála.
- Köszönöm, köszönöm, imádlak. - mondtam és a nyakába ugrottam.
Egyből a telefonomért nyúltam, és hívni kezdtem Joanat. Közben anya kiment a
szobámból. Joana, még mindig nem vette fel, pedig vagy ezerszer hívtam.
- Ella gyere egy kicsit. - hallottam anya hangját lentről. Mikor
leértem, kicsit megijedtem. Joana anyukája ott állt anyu mellett, és elég
ideges is volt, és ez így eléggé összeillik, azzal, hogy nem veszi fel Joana a
telefont.
- Jóestét! – köszöntem Joana anyukájának.- Valami baj van?
- Ha úgy vesszük, igen..., azt hittem, hogy Joana itt lesz. –
mondta.
- Miért hol van? Mi történt? – itt már tényleg megijedtem.
- Nem tudom, egyszer csak lerohant a lépcsőn, és elment szó
nélkül, ki volt borulva. Nem tudod, hogy hol lehet?
- Nem. Ha valami baj van, mindig ide jön. - mondtam, miközben
vettem fel a cipőmet.
- Hova mész?- kérdezte anya.
- Megkeresem! – válaszoltam, majd kimentem az ajtón.
- Várj mi is megyünk. – hallottam a hátam mögül.
- Akkor szétválunk... én arra megyek - mutattam jobbra.
- De vigyázz magadra. - kiáltotta utánam anya.
Már vagy fél órája bolyongtam a környéken, de Joana, még mindig
nem volt sehol.
- Joana, hol a francban vagy?- motyogtam idegesen magamban.
Már épp indultam volna haza, de megláttam egy lányt sétálni az
utcán. Ahogy egyre közeledtem hozzá, felismertem.
- Joana!! - kiáltottam utána.
*Joana*
Már egy jó ideje ott ültem a padon, és átgondoltam a dolgokat. Észre sem vettem, hogy besötétedett. Már
azon voltam, hogy haza kéne menni, mikor egy lány jött oda hozzám.
- Valami baj van?- kérdezte kedvesen. Nem láttam rendesen az
arcát, mert túl sötét volt.
- Ami azt illeti igen... – mondtam, majd megint elkezdtem sírni,
mert eszembe jutott ez az egész, hogy mondom el Ellanak?
- Ha akarod, elmondhatod, szívesen meghallgatlak, és talán
segíteni is tudok. – ajánlotta fel.
- Elmondom, de nem hiszem, hogy tudsz segíteni. – mondtam, majd
egy nagyot sóhajtottam és belekezdtem a történetbe.
- Szóval, tudsz segíteni? - kérdeztem viccelődve, mert tudtam,
hogy úgysem tud.
- Igen, tudok. – válaszolta, eléggé meglepődtem a válaszán.
Érződött a hangján hogy nem viccel, nem tudom, miért, de elhittem neki.
- Tényleg, és mégis hogyan?
- Hát, elég könnyen el tudom intézni, hogy kapjál jegyet.
- Na, jó ezt tényleg nem értem... - mondtam meglepetten. Itt
elnevette magát, és pont mondani akart valamit, amikor megcsörrent a mobilja.
- Bocsánat... – mondta, majd felvette. - Szia! Hogy mit csinált
Harry? Jó oké, máris indulok. – mondta, majd letette a telefont. Engem egyetlen
egy szó, vagyis név fogott meg ebben az egész beszélgetésben. Harry... Most,
már tényleg nem értettem semmit.
- Nagyon sajnálom, de most mennem kell, az öcs..., az öntöző
rendszer elromlott otthon, és a szerelő, akit úgy hívnak, hogy Harry, még
jobban elrontotta, így most egyfolytában locsol, és már úszik az egész udvar.
Nekem, meg szólnom kell gyorsan egy másik szerelőnek. Na, mindegy, nem is tudom,
hogy miért fárasztalak ezzel. – hadarta el gyorsan - Am... be tudod írni a
telefonomba a számodat, és majd hívlak, ha tudlak, és nyugodj meg, el fogsz
jutni a koncertre!
- Persze, és nagyon köszönöm! – mondtam, miközben beírtam a
telefonszámom.
- Akkor, szia! És fel a fejjel, találkozni fogsz velük, ígérem!
- Szia, és még egyszer köszönöm. – köszöntem el én is, és
elindultam haza.
- Joana! – kiáltotta valaki mögöttem, pár perc sétálás után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése