Jó olvasást. :)
9. rész: The call and the band
*Joana*
Miután hazaértem, egyből felmentem a szobámba tanulni, olyan tíz
perc után meguntam, és lementem keresni valami ennivalót. Nem találtam semmit,
így rendeltem egy pizzát. Fél óra múlva, már ettem a sajtos, sonkás csodát.
Miután megebédeltem, visszamentem tanulni. Pont a fizikát vettem elő, mikor
csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt.
- Igen! – vettem fel.
- Joana Gilbert-et keresem. – szólt bele egy ismerős hang.
- Én vagyok az, miben segíthetek?
- Szia! Én vagyok az a lány a parkból. Tudtam szerezni 2 jegyet a
One Direction koncertre.
- Szia! Tényleg? Köszönöm, viszont... – itt kicsit megálltam, majd
folytattam – nagyon sajnálom, de nem tudtalak sehogy értesíteni, hogy a
barátnőm, mégis tudott szerezni két jegyet. – mondtam.
- Hát, akkor nem lesz szükség a két VIP jegyre... – mondta, és
hallatszott a hangján, hogy mosolyog.
- Hogy mi? VIP jegyek??? – lepődtem meg, és vigyorogtam, mint egy
őrült.
- Igen, azok. Akkor mégis kell?
- Igen, kellenek, nagyon köszönööm!! – mondtam már pár oktávval
feljebb.
- Gemma, gyere már! Rád vár mindenki, a srácok, már az ajtóban
toporognak, el fogunk késni! – hallottam, hogy valaki mondja neki, miközben
bemegy Gemmához a szobába. Túlságosan is ismerős volt az illető hangja, majd
rájöttem, hogy ki az.
- Úristen... – csak ennyit tudtam kinyögni, a meglepettségtől.
Gemma Styles-al találkoztam a parkban, ő szerzett nekünk jegyeket, és VIP
jegyek!! Vele beszélek most telefonon, aki, pedig bement a szobába hozzá, az
nem más volt, mint Harry Styles! Ez nekem egyszerre sok volt, nem tudtam
elhinni, hogy velem történik.
- Joana itt vagy? – kérdezte Gemma.
- Igen, itt vagyok, csak egy kicsit meglepődtem... – mondtam. –
Hogy- hogy itt vagytok Dartfordban?
- Ezt nem árulhatom el, mert még titok.
- Miért vagy ilyen titokzatos? Most annyira kíváncsi lettem. Ha
már nem lesz titok, elmondod nekem? – kérdeztem, kissé félénken, hisz semmi
közöm nincs hozzá, de a kíváncsiságom győzött, mint mindig.
- Majd, ha már nem lesz titok, elmondom. Viszont, bocsánat, de
most szerintem megyek, mert a drágalátos 1D simán itt hagy engem. – Elnevettem
magam. - Jajj, majdnem elfelejtettem, meg tudod adni a twitter nevedet, és majd
a többit megbeszéljük üzenetben, mikor visszajöttünk. – mondta Gemma.
- Persze, a twitterem @Joan_1D. Még egyszer nagyon köszönök,
mindent!
- Igazán nincs mit, örülök, hogy segíthettem. Akkor, még
beszélünk, szia!
- Szia!! – köszöntem el. Majd leraktam.
Utána, nem tudom, mennyi ideig, de csak magam elé bámultam, és
mosolyogtam, miközben elgondolkoztam. Már olyanok jártak a fejemben, hogy mit
veszek majd fel, milyen lesz majd végre élőben látni őket, Gemma ott lesz-e,
hogy meg tudjam személyesen is köszönni neki, mikor megszólalt a telefonom.
*Ella*
Miután átöltöztem, szinte, már rohantam a táncterembe, kicsit késtem,
már negyed négy volt. Már mindenki a teremben volt, és melegített. Letettem a
cuccomat a székekhez, és elkezdtem bemelegíteni. Olyan húsz perc múlva, mindenki
kész volt, nem sokkal később Adam jött be a terembe.
- Mint ahogy az sms-ben írtam, nagyon fontos dologról van szó. Egy
banda táncosokat keres... - kezdte el mondani, a végtelen hosszúnak tűnő
beszédét, de én már ennél a négy szónál kikapcsoltam, és elmélyültem a gondolataimban.
Egy banda. Nemrég találkoztam Niall Horannal. Azt mondta Nialler, hogy biztos
benne, hogy még találkozni fogunk. One Direction lenne az a banda? – kérdeztem
magamtól, de szinte, már biztos voltam benne hogy ők azok. – Nem is húzom
tovább az időt, a többi részletet, majd elmondják ők. – fejezte be Adam. Majd
nyílni kezdett az ajtó. Mindenki feszülten várt. Miután kinyílt az ajtó egy nagydarab ember
jött be. Elsőnek azt hittem, még én is hogy biztos a testőrük, de nem, a
takarító jött be. Tíz perc múlva, még mindig nem jöttek.
- Akkor várakozzunk hasznosan – kezdte el mondani Adam még tíz
perc után. – Gyerünk! Álljatok fel, és táncoljunk, ne legyetek lusták, táncórán
vagytok, vagy nem? – mondta tapsolva, hogy még jobban sürgessen minket.
Beálltunk a tánchoz, és Adam beindította a zenét. Egyszer sem rontottam el, és
ennek nagyon örültem. Miután Adam lekapcsolta a zenét, hangos tapsolást
hallottunk az ajtó felöl. Mindenki megfordult, és az ajtóban ŐK álltak,
személyesen. Annyira jó volt őket élőben látni, igaz Niallel már talákoztam,
viszont most az egész One Direction itt volt. Még meg is csíptem magam, hogy
bebizonyosodjak arról, hogy ez nem álom. – Auu – szisszentem fel halkan, túl nagyra
sikerült a csípés, viszont még mindig előttem álltak, így nem csak álmodtam.
Csak arra figyeltem fel, hogy valaki elneveti magát, körbenéztem és Niall
nevetett, ki más? Viszont engem nézett. Lehet kicsit feltűnően csináltam, ezt
az egész csipkelősdit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése