Sziasztok! Itt a következő rész. Tudom kicsit késve hoztam, és ezért bocsánat... NAGYON, NAGYON köszönöm a komikat meg az értékeléseket! :) <3 Szóval, nem húzom tovább az időt... Remélem tetszeni fog. :) 

                                                                Jó olvasást. :)

27. rész: Bowling

*Ella*

A srácok már az ajtóban álltak, mikor leértünk.

- Mehetünk? – kérdezte Liam. Csak bólintottam egyet, és indultunk is. Már majdnem mondani akartam, hogy autónk nincsen, és sétálnunk kell. Viszont egy nagy fekete autó állt a ház előtt, ugyan az, amivel akkor voltak, mikor kiválasztották a táncost. Elmosolyodtam. Újra lejátszódott előttem, hogy mi történt aznap.

- Minden rendben? - kérdezte Harry, miközben hátulról megölelt. Melegség járta át a testem, majd rájöttem, hogy válaszolni is kéne.

- Persze. - adtam egy puszit neki, majd beültem az autóba, és elindultunk. Mikor rájöttem, hogy Paul vezet, ránéztem Joanara. Mikor észrevette, hogy nézem, elnevette magát. Tudta jól mire gondolok. Mindig is akartunk találkozni Paullal, na meg képet készíteni vele, de nem ez a lényeg. Egyszer fogadtunk, és vesztettem. Úgy voltam vele, hogy úgysem kell megcsinálnom, de ez nem jött be...

- Mi olyan vicces? – hallottam, hogy Louis megkérdezi Joanatól.

- Jaa, semmi. – mondta a barátnőm, de még jobban elkezdett nevetni. Elmosolyodtam, de nevetni nem tudtam. Nekem ez nem olyan vicces, mint Joananak, hisz nem neki kell megcsinálnia, hanem nekem. 

Nagyon gyorsan telt az idő. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a bowling klubba.

- Jó napot! – köszöntünk szinte egyszerre. A tulaj kicsit furán nézett. Gondolom ismerősek voltak neki a fiúk. Majd mosolyogva odajött hozzánk.

- Két pályát szeretnénk kivenni, három órára. – mondtam.

- Rendben. Két pálya... – motyogta magában a tulaj, miközben a gépet nézte. – Kérlek, vegyétek át a cipőtöket, és jó szórakozást.

- Köszönjük. Meglesz. - nevettem el magam. Majd a cipőkhöz mentem, hogy elvegyek egy nekem valót. A többiek, már a pályánál voltak, mikor én átvettem végre a cipőt.

- Szóval, ki kivel lesz? – kérdezte Zayn.

- Szerintem, legyen úgy, hogy egyik csapatban Joana, másikban én, és utána lehet választani. – Joana csak bólintott egyet.

- Jó, akkor én veled leszek. – húzódott hozzám Harry.

- És engem itt hagysz? - sértődött be Louis.

- Dehogy is Loulou, gyere te is ide. – mondta Harry, majd megölelte Louist. Mi így voltunk hármam egy csapatban. Zayn, Liam, Niall és Joana a másikban.

- Én kezdek! – mondta Louis.

- Én meg az utolsó vagyok. – stoppoltam le a harmadik helyet, így Harry lett a második a sorrendben.

 - Ez mi volt? Valaki kijött a formából. – nevette el magát Harry, miután Louis semmit nem talált el.

- Na, majd várd ki a végét Harold! – mondta Louis.

Majd Harry következett. Nem ütötte le az összes bábut, de azért eltalált párat.

- Nem ér kinevetni, oké?! – szóltam előre, mikor én következtem. Hát, igen, mint ahogy előre megjósoltam, nem sült el valami jól az első dobásom. Semmit nem találtam el. Majd megint Louis következett.

- Majd belejössz. – mondta Harry, mikor leültem mellé.

- Vagy nem. Én sosem voltam jó a bowlingban, az már más, hogy szeretek játszani, de jó nem vagyok.

És igazam is volt. Már majdnem vége volt ennek a játéknak, mikor még mindig nagyon kevés pontom volt, és persze utolsó voltam. Louisék, meg versenyeztek az első helyért.

- Mindjárt jövök, csak kérek valami italt. – mondta Joana. – Ti kértek valamit?

- Egy kólát kérek.

- Kettőt.

- Hármat.

- Négyet.

- Én almalevet kérek.

- Én meg segítek. – mondtam. Majd odamentünk a pulthoz.

- Mit adhatok? - kérdezte a tulaj.

- Négy kólát, egy almalevet, egy narancslevet, és... – néztem Joanara.

*Joana*

  

- Én is egy narancslevet kérek.

- Négy kóla, két narancs, és egy almalé, tessék.

- Köszönjük. – mondtuk egyszerre Ellával. Nagy nehezen, de odavittük a srácokhoz az italokat, és még nem is kellett többször fordulnunk. Viszont, mikor visszaértünk, eléggé meglepődtünk.

- Ezek meg mi a francot csinálnak? - A srácok a bowling pályán voltak. Louis, és Harry meg bábuknál feküdtek.

- Mit csináltok ti ott a végén? Mi történt itt? – nevette el magát Ella.

- Két okos tojás egyszerre dobott el két golyót, és megakadt valami odabent. – mondta Liam nevetve. És itt már én sem bírtam ki nevetés nélkül. Hogy jutott ilyen az eszükbe? Úristen...

- Megvan! – kiáltotta Harry. Majd elkezdett kijjebb jönni a lyukból, egy bábuval. Elég viccesen nézett ki, ez az egész helyzet. Alapból nem szabad ennyire bemenni a pályára... Bár ezzel minek is foglalkoznánk.

- Louis, te minek másztál be oda, ha ezen a pályán akadt el valami? – kérdezte Harry Louistól, aki a másik pályán volt.

- Mert, gondoltam innen tudok segíteni, de aztán mégsem tudtam...  - mondta Louis, és ő is egy bábuval jött elő.

- Azt meg minek szedted ki? - kérdeztem Louistól, a bábura mutatva. 

- Ja, ezt? Csak úgy. - mondta.

- Ööö, oké... Folytathatjuk a játékot? - kérdeztem. Erre csak bólintottak és lejöttek a pályáról. Mostantól mindannyian egy csapatban voltunk, és csak az egyik pályán játszottunk.

- Sajnálom, de most nincs üres pálya. Mind a kettő le van foglalva, még egy óráig. – hallottam, hogy a tulaj beszél valakihez. Majd odanéztem. Két lányhoz beszélt, akik néha felénk is néztek. 17 körüliek lehettek, és nagyon szimpatikusnak tűntek.

- Biztos nem lehet megoldani? Több mint egy órát utaztunk ide... – mondta az egyik lány. Nekem meg támadt egy ötletem, és odamentem a pulthoz.

- Nem akarok zavarni, de meghallottam, hogy azért nem tudtok most játszani, mert nincs üres pálya, na meg azt is, hogy igen sokat utaztatok idáig. Ami azt illeti, nyugodtan csatlakozhattok hozzánk, ha akartok. Mi most úgy is csak az egyik pályát használjuk.

- Azt nagyon megköszönnénk. – mondta a barna hajú.

- Biztos nem lenne baj? – kérdezte a másik.

- Nem, dehogy, gyertek. – mondtam, majd megvártam, míg átveszik a cipőjüket. Mikor elindultunk a pálya felé, intettem Ellanak, hogy jöjjön hozzám. Elég furán nézett.

- Öhm... sziasztok! – köszönt a két ismeretlen lánynak, majd rám nézett.

- Nincs üres pálya, és én meg meghallottam a beszélgetésüket, és felajánlottam, hogy nyugodtan csatlakozhatnak hozzánk.

- Értem. Persze, gyertek nyugodtan. Amúgy Ella vagyok. – mutatkozott be a barátnőm.

- Úristen, bocsánat, én meg Joana vagyok. – mondtam, mikor leesett, hogy be sem mutatkoztam.

- Haley vagyok.

- Én meg Sarah. - mutatkoztak be mind a ketten.

- És ők pedig... – kezdtem el mondani, miközben a srácok felé néztem. Viszont mind a két lány hirtelen lefagyott, és akkor esett le, hogy nem biztos, hogy jól cselekedtem, mikor felajánlottam nekik, hogy csatlakozhatnak hozzánk.

 Sziasztok! Itt a következő rész. Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket! :) Nem sikerült sokkal korábban hoznom az új részt, ezért bocsánat... Azért remélem tetszeni fog! :) Előtte viszont: elkészült a   1D flashmob videó ami szerintem NAGYON jó lett!!! :) Bár nem hiszem hogy a szervezők közül olvassa valaki ezt a blogot, de nagyon köszönök nekik mindent!! Nekem nem ment volna az, hogy így megszervezzem, na meg a táncokat kitalálni... Szóval gratulálok mindenkinek!! :D  Eddig az volt a cél, hogy megcsináljuk a flashmobot, most meg, hogy kész a videó, az a cél, hogy megnézzék ŐK is!! Szóval hajrá! Directioners' power :D (ezt muszáj volt) Bocsánat, hogy ezzel húzom az időt, meg minden, de ezt le kellett írnom... 
                                                                   Jó olvasást! :)

26. rész: The morning with 1D

*Ella*

Reggel az ajtó nyílására ébredtem fel. Lassan megfordultam, és felültem az ágyban.

- Jó reggelt! - köszöntem Louisnak, miközben bejött az ajtón.

- Jó reggelt! Ugye nem én keltettelek fel?!

- Nem, már félig fent voltam... - mondtam mosolyogva. - Rémes házi gazda vagyok. Hol aludtatok? Na, meg arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem ide.

- Dehogy vagy az, csak álmos voltál. Amúgy nappaliban aludtunk, és nyugi elfértünk, bár arra nem számítottam, hogy arra ébredek fel, hogy Harry lába majdnem a számban van... - mondta, én meg elnevettem magam. - Ami az estét illeti, Joanaval bealudtatok a film közben, mikor vége lett felhoztunk titeket, így kerültél ide. - nézett körbe a szobámban mosolyogva. Igen, bárhova néz, One Direction posztert lát.

- Khm... igen, van pár poszterem. - mondtam.

- Azt látom. - nevette el magát.

- Na, viszont, most ha nem baj, kicsit ki kéne menned, szeretnék átöltözni.

- Engem nem zavar, nyugodtan öltözhetsz. - mondta vigyorogva.

- Louis! – ütöttem bele a karjába.

- Jó, oké. Megyek, megyek. - indult el az ajtó felé nevetve.

Odamentem a szekrényemhez, és elkezdtem kikeresni valami normális ruhát. Végül egy rövidgatyánál, és egy piros topnál döntöttem, mert ahhoz jó lesz a piros conversem, ha elmennénk valahova. Átmentem a fürdőszobába, és lezuhanyoztam, majd felöltöztem, és egy kis sminket is raktam fel. Majd elindultam a lépcső felé. Mikor leértem a földszintre finom illatokat éreztem. Bementem a konyhába, és eléggé meglepődtem.

- Ti meg mit csináltok? - kérdeztem mosolyogva.

- Hát, tojásrántottának indult, de palacsinta lett belőle... - mondta Liam. - Pont időben jöttél, most lett kész.

- Mondom én Louis, hogy rossz házigazda vagyok, nekem kellett volna valami reggelit csinálnom. - nevettem el magam. Mindannyian, csak úgy sürögtek-forogtak az egész konyhában. Harry a palacsintát vitte az asztalhoz, Zayn tányérokat vett elő, amiket szinte dobva adott át Liamnek. Louis pedig evőeszközöket vett elő. Én, meg csak ültem az asztalnál és vártam. Mit tehettem volna? Mindent megoldottak, nem tudtam volna semmit csinálni. Majd pár perc múlva leültek ők is az asztalhoz.

- Hát, akkor jó étvágyat mindenkinek! - mondta Liam.

- Nagyon jól néz ki. - mondtam mosolyogva, miközben elvettem egy palacsintát.

- Remélem az íze is jó lett, nem úgy, mint múltkor. - nevette el magát Louis. Kicsit haboztam, hogy bekapjam-e azt a falatot, ami a villámon volt, vagy nem, mert nem tudtam, hogy miért mondta ezt. Végül az éhségem győzött, és én is enni kezdtem a palacsintát, nagyon finom volt.

- Miért, mi volt múltkor? - kérdeztem, miután lenyeltem a falatot. Erre mindegyikőjük elnevette magát.

- Harry cukor helyett sót rakott bele. Mi meg nagy elánnal elkezdjük enni, mert nagyon éhesek voltunk. - kezdte el mondani Zayn.

- És mire rájöttünk, hogy valami nem stimmel, vagy a fél palacsintát megette mindenki. Utána meg vízért kapkodtunk, annyira sós volt. - folytatta Louis nevetve. Én is elnevettem magam, és ránéztem Harryre, aki engem nézett. Elmosolyodtam, majd folytattam az evést. Mikor befejeztem a reggelit, rájöttem hogy valaki, vagyis valakik nincsenek itt.

- Hol van Joana és Niall? - kérdeztem. De mire befejeztem a mondatot, nyílni kezdett a terasz ajtó, majd ők jöttek be rajta.

*Joana*

Mikor beléptünk a terasz ajtón, mind az öten minket néztek. Éreztem, hogy az arcom pirosodni kezd, és kicsit melegem is lett hirtelen.

- Jó reggelt! - köszönt fülig érő szájjal Niall, majd leült az asztalhoz.

- Ennél jobb már nem is lehetne! - mondta Louis, majd elnevette magát. Én is leültem az asztalhoz, és elvettem egy palacsintát, és elkezdtem enni. Többiek már befejezték, így Ella összeszedte a tányérokat. Mikor mögöttem ment el oldalba bökött. Utána néztem, ő meg csak nevetett rajtam.

- Enyém a távirányító. - pattant fel Louis a székből, és elkezdett rohanni a nappaliba, ez így szép és jó lett volna neki, de a többiek is mentek utána.

- Háháháá, ez most nem jött be Lou. - mondta Zayn nevetve. Majd a zene csatornára kapcsolt.

Befejeztem az evést, beraktam a mosogató gépbe a tányérom és én is kimentem a nappaliba. Mire kiértem, már nem a zene csatorna ment, hanem valami rajzfilm. Elnevettem magam.

- Hány évesek is vagytok? - kérdeztem.

- Joana, te egy kicsit le vagy maradva. Ez nem egy sima rajzfilm, ez a Pokemon!! - háborodott fel Louis.

- Hát, jó te tudod... - mondtam, majd leültem Niall mellé. - Ez most ugye nem komoly?! - kérdeztem suttogva tőle.

- Sajnálom Joana, de ez halálosan komoly. Bár, csak Louis részéről, mi már unjuk ezt a rajzfilmet. - mondta Niall.

- Nem megyünk el valahová? - kérdezte Zayn pár perc csönd után.

- Mondjuk, elmehetnénk bowlingozni! - mondta Louis, majd újra a rajzfilmre koncentrált.

- Ez jó ötlet! Akkor irány a bowling pálya! - mondta Harry, miközben csinált egy mozdulatot, mintha a bowling golyót dobná el.

Ellával felmentünk a szobájába, hogy adjon nekem valami ruhát, mert még mindig a tegnapiban voltam.

- Ez jó lesz? - vett ki a szekrényéből egy rövidgatyát, egy topot, plusz a fehér cipőjét, ami fogalmam sincs, miért volt a szekrényében.

- Tökéletes. - mondtam mosolyogva, és elkezdtem átöltözni.

- Amúgy, mit csináltatok ti kettesben Niallel a teraszon? - kérdezte.

- Mi? Semmit... Beszélgettünk.

- Aha persze. - mosolyodott el Ella, majd a pohár vízért nyúlt, ami az asztalon volt. Mindig észreveszi, ha nem az igazat mondom.

- Jó oké, ha ez így jobb... Nem, csak beszélgettünk. – mondtam. Ella, meg félrenyelte a vizet. - Azért ennyire nem kell meglepődni. - nevettem el magam.

- Ja, azon nem lepődtem meg, amit mondtál. Már akkor tudtam, mikor bejöttetek a teraszról. Ez csak bénaság volt. - mondta nevetve. Majd elindultunk a lépcső felé. 

Sziasztok! Kicsit rövid lett ez a rész, de majd megpróbálom a következőt hamarabb hozni. :) Nagyon köszönöm a komikat, és az értékeléseket is! :)  (tudom, hogy a komikhoz lehet választ írni, de oda nem szoktam, így ide írom...) Everything About U, elkezdtem olvasni a blogod, szerintem nagyon jó! :)
                                                              Jó olvasást. :)

 25. rész: The baseball bat, a guitar and more...

*Joana*

Már az egész házat bejártam, kétszer is, de Niallt sehol sem találtam. Kezdtem megijedni, hogy hova tűnhetett. Majd zajokat hallottam a terasz felől. Felvettem a földről a baseballütőt, bár fogalmam sincs, hogy, hogy került oda, de pont jól jött. Fő a biztonság, azzal együtt elindultam a terasz felé. Lassan kinyitottam az ajtót, és közben szorítottam az ütőt. Elég nagy a terasz, elsőnek balra fordultam, és közben zajt hallottam a hátam mögül.

- Minek van nálad baseballütő? – kérdezte nevetve Niall.

- Hát, azért, mert... khm izé, nem tudtam, hogy mik ezek a zajok, és biztonság kedvéért ezzel jöttem ki. - mikor befejeztem a mondatot, Niall még jobban nevetett. - Ez nem vicces! - szóltam rá, de már én is nevettem. – Gitároztál? – kérdeztem, mikor megláttam a gitárt a falnak döntve.

- Igen... A nappaliban volt, és nem tudtam mit csinálni, remélem nem baj.

- Dehogy baj! - mondtam nevetve - Játssz valamit! - kértem, de inkább kicsit utasításnak tűnt. Elmosolyodott és odament a gitárhoz, majd leült a terasz szélére. Mellé ültem, ő meg elkezdett játszani, és énekelt is hozzá. Nem ismertem ezt a számot, amit énekelt, még hallani sem hiszem, hogy hallottam már. – Úristen Niall, hogy tudsz ilyen tökéletes lenni? – kérdeztem magamban, miközben énekelt. Iszonyatosan jól csinálja, ezt mindig is tudtam, de, akkor is hihetetlen volt, hogy ezt mind nekem csinálja, itt és most. Az elejétől kezdve a szemembe nézve énekelt, jó néha elnézett más merre is, de nem sokszor. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjam el magam.

- Most te jössz. Tudsz játszani rajta? – kérdezte egyből, miután befejezte a dalt.

- Hogy én? Hát, ami azt illeti, pár akkordot le tudok fogni, és csak egyetlen egy dalt tudok eljátszani ez minden... - mondtam kissé zavarban. Egyetlen egy személy előtt gitároztam ezelőtt, az nem más, mint Ella. Vele együtt próbálkozunk a gitározással, több-kevesebb sikerrel.

Kezembe adta a gitárt, én meg csak fogtam, és ránéztem.

- Csak egy dalt tudok eljátszani rajta azt is csomó hibával, és hiányosan... – mondtam még egyszer - és az, biztos, énekelni nem fogok, majd te énekelsz, úgy is ismered.

Majd elkezdtem játszani a What Makes You Beautifult. Niall meg énekelt hozzá. Mikor Zayn szólójához értünk, megálltam.

- Ezt a részt sosem tudtam, hogy hogyan van. – mondtam, és elnevettem magam. Niall elvette tőlem a gitárt és elkezdett rajta játszani. Mikor befejezte, visszaadta a gitárt, de én csak néztem rá. Most ennyiből már tudnom kéne?

- Megmutatom. – mondta mosolyogva, majd közelebb jött hozzám, hogy le tudja fogni az akkordokat. Megfogta a kezem, és az ujjaimat egyesével oda helyezte, ahova kell. Így mentünk végig, az összes akkordon.

- Most próbáld meg eljátszani. – mondta.

- Nem, most A-dúr jön. – mondta, mikor elrontottam. Ahhoz képest, hogy, csak most mutatta meg, egész jól ment, csak kétszer rontottam el. Elmosolyodott.

- Mi az? – kérdeztem, és abba hagytam a gitározást.

- Semmi... ügyes vagy. - mondta, de még mindig mosolygott. Még egyszer nekivágtam, de megint elrontottam.

- Várj, tudom, miért rontod el. – mondta – ezt az ujjadat – fogta meg az ujjam – ne ide tedd, hanem ide, és így könnyebb lesz átmenni a következő akkordra.

- Szóval, így? – kérdeztem, és megmutattam neki, majd ránéztem.

- Igen, így. – mondta, miközben a szemembe nézett. Elkezdett közeledni felém, csak pár centi volt köztünk. – Joana, ezt nem csinálhatod, hisz ma mennek vissza Londonba, ne légy bolond, csak rosszabb lesz utána. – figyelmeztettem magam, de most az egyszer a szívemre hallgattam, és én is elkezdtem közeledni felé. Kezével végig simított az arcomon. Ajkai már súrolták az enyémet, majd megcsókolt.

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :) Barbii nagyon köszönöm a komiaidat annyira jól esnek. :) <3 Persze az értékeléseket is nagyon köszönöm mindenkinek! :)
                                                                      Jó olvasást. :)

 24. rész: The night with 1D

*Joana*

- Akkor most mit csinálunk? – kérdeztem.

- Attól függ... milyen messze van innen egy benzinkút? – kérdezte Louis.

- Max negyed óra. – válaszoltuk szinte egyszerre Ellával.

- Mivel késő van, és ilyenkor már nem lehet látni, hogy kik vagyunk. Eltoljuk a benzinkútig ezt az autót. – mondta Lou.

- Na azt már nem, nem lehetne holnapig várni? Nem messze lakom innen, és simán ki tudjuk tolni a parkolóba az autót. – mondta Ella, miközben a parkoló felé nézett. - És maradhatnátok nálunk holnapig.

- Hát, jó, akkor toljuk a parkolóba. - mondta Louis. Majd nagy nehezen elindítottuk az autót, de rossz irányba.

- Ne arra! A másik irányban van a bejárat a parkolóba. – szóltam hátulról Louisnak, aki a kormánnyal irányította az autót, persze közben tolta is. Ella, Niall, Harry és én pedig hátulról toltuk. Megfordultunk, és betoltuk a parkolóba. – Most jön a neheze, parkolás... – gondoltam magamban.

- Oda kéne leparkolni. – mondta Niall, miközben a velünk szemben lévő üres helyre mutatott. Szerencsére elég nagy hely volt ahhoz, hogy az autók között biztonságosan eljussunk oda és leparkoljunk.

- Jók vagyunk! – mondta Harry, majd csoportos pacsizást csináltunk, ami elég érdekesre sikerült...

- Akkor induljunk. Viszont előtte szólni kéne Liaméknek. - mondtam.

- Felhívom. - mondta Niall és elkezdte kikeresni a számot. Megbeszélték, hogy induljanak el, és mi meg itt megvárjuk őket. Olyan tíz perc múlva meg is érkeztek.

- Harry, már megint? – kérdezte nevetve Liam.

- Igen, jól van, na, bocsánat, többször nem fog előfordulni. – mondta Harry. Erre mindenki elkezdett nevetni. Mi meg Ellával álltunk ott, és néztük őket, jó egy kicsit mi is nevettünk rajta, de mi nem tudjuk, hogy hányszor felejtette már el ezt Harry. Majd elindultunk.

*Ella*

Olyan tíz perc múlva már az utcánkban sétáltunk.

- Itt is lennénk. – álltam meg a kapuban, majd elindultam az ajtó felé. A többiek jöttek utánam. Kicsit szerencsétlenkedtem a kulccsal, de végül sikeresen kinyitottam az ajtót.

- Kértek valamit? – kérdezte Joana, miután bementünk és levettük a cipőnket.

- Azta de király! – mondták szinte egyszerre, mikor meglátták a nappaliban a tv-t. Igen, bevallom, kicsit nagyobb a szokásosnál...

- Mint a 8 éves gyerekek, esküszöm. – mondtam nevetve Joananak. Majd mi is bementünk a nappaliba.

- Nincs kedvetek filmet nézni? – kérdezte a barátnőm nevetve.

- De vaan! – mondták egyszerre.

- Ott vannak a polcon a dvd-k, válasszatok, amit akartok. – mutattam a tévé melletti polcra. Én, meg elmentem popcornt csinálni. Biztos voltam benne, hogy egy zacskó nem elég ezért kettővel csináltam. Mikor visszamentem a nappaliba a két tállal, már elkezdődött a film.

- Azért megvárhattatok volna! – akadtam ki, és leraktam az asztalra a két tálat.

- Ella... max csak egy perce megy, és hányszor is láttad ezt a filmet? – kérdezte Joana vigyorogva, én csak egy csúnya nézéssel reagáltam rá, és ledobtam magam mellé a fotelba. Szerencsére elég sok hely van, így senkinek sem kellett a földön ülnie.

A film felénél, már alig bírtam a szemem nyitva tartani. Joana, meg már rég bealudt mellettem.

*Joana*

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de utána rájöttem, hogy Ellánál. A barátnőm mellettem aludt. A szobájában voltunk. Hogy kerültem én ide? – kérdeztem magamtól. Majd nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról, és elindultam az ajtó felé. Útközben észrevettem a földön lévő fényképezőgépet, felvettem, és elkezdtem fotózni Ellát, tudom, hogy nem szereti, de muszáj volt, nagyon aranyosan aludt, és egész jó képek lettek. Mindig is imádtam fényképezni, anyu azt mondja, hogy nagyon jó képeket csinálok, de én erre mindig csak annyit mondok, hogy szerintem, lehetne jobb is. Mindegy... úgy sem lesz semmi ebből a fotózásból, mert nagyon nehéz vele elhelyezkedni, és tízből vagy 4 embernek jön be nagyon jól. Ahhoz szerencse is kell, ami nálam nem nagyon van.

Halkan kimentem az ajtón, és elindultam a lépcső felé. Az egész házban nagyon csend volt, ami csak akkor lehetséges, ha a srácok alszanak. Igazam volt, a nappaliban aludtak, egymáson. Louis és Harry a kanapén, egymásba gabalyodva. Zayn, és Liam, pedig a földön. Zayn lába Liamen volt. Elég viccesen néztek ki. Csináltam pár fotót róluk, majd rájöttem, hogy valaki hiányzik. Hol van Niall?

 Sziasztok! Itt a következő rész. Bocsánat, hogy kicsit késve hoztam... Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komit és az értékeléseket is, nagyon jól esnek. És már van 5 rendszeres olvasóm is, aminek szintén nagyon örülök! :) 

                                                           Jó olvasást. :)

23. rész: I fear for you, Ella...

*Joana*

Tiszta kajások vagyunk, ezek nem normálisak. - gondoltam magamban miközben a hajamból szedtem ki egy csirke darabot...

- Ezt még visszakapod Niall! – mondtam. Nialler volt az, aki a fejemre borította a tálat. Fogalmam sincs, hogy miért kezdtük el ezt az egészet, de jól szórakoztunk. Elkezdtem összeszedni a maradványokat, több, kevesebb sikerrel, hisz mégsem hagyhatjuk ezt itt a takarítóknak, így is zárás után engedtek be minket.

- Na, jó én feladtam… segítenétek? – másztam ki az asztal alól. Senki nem válaszolt, mindenki egy felé nézett. Kiléptem a hátuk mögül, és meglepő látvány fogadott. Ella és Harry a földön feküdtek és egymás szájában voltak. Elsőnek örültem, de aztán jobban belegondoltam, és tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Féltem Ellát. Hisz holnap a srácok visszamennek Londonba. Mi meg maradunk itt, Dartfordban. Elég kínossá kezdett válni ez az egész helyzet, hogy mi öten csak bámuljuk őket, mikor Ella észrevett minket.

- Ööö... izé, khm ez... – kezdett el össze-vissza beszélni a barátnőm, nagyon zavarban volt. Harry nem zavartatta magát, felállt, és Ella kezéért nyúlt, hogy felhúzza. Majd odament a srácokhoz, akik elkezdtek hülyéskedni. Ella meg még mindig ott állt egyhelyben és bámult maga elé. Majd rám nézett. Én meg elmosolyogtam magam. Látszott rajta, hogy boldog. Odamentem hozzá.

- Ugye tudod, hogy nagy baromságot csinálsz, hisz holnap mennek vissza Londonba. Féltelek Ella. – suttogtam a fülébe miközben megöleltem.

- Tudom, hogy mennek vissza, de nem akarok ebbe belegondolni... Most komolyan mit csinálnál a helyemben?

- Fogalmam sincs, de biztos megpróbálnám távol tartani. - mondtam, majd belegondoltam, valószínűleg ugyan azt csinálnám, mint Ella.

- Mintha én nem próbáltam volna... - mondta kissé letörten. - Létezik távkapcsolat is, különben is, nemsokára mi is megyünk Londonba!

- Igen, létezik, és nem akarom elrontani ezt az egészet, de egy sztárral, hát nem tudom, egy sima hétköznapi emberrel talán működik, de Ella, még fél év mire Londonba mehetünk. Nem hiszem, hogy működne...

- Ajj, tudom, de... érzem, hogy menni fog, hidd el nekem.

- Nagyon remélem, hogy igazad van, mert nem akarom, hogy neked rossz legyen.

- Tudom, és én is nagyon remélem. Imádlak!

- Én is, te bolond. Addig is élvezzük ki, hogy ezzel az öt őrülttel lehetünk. – mondtam nevetve és elkezdtem húzni a fiúk felé.

- Valami baj van? – jött oda hozzám Niall.

- Nem, semmi... – válaszoltam, de erre furcsán nézett rám. – jó, oké, féltem Ellát... ennyi az egész. Holnap ti mentek vissza Londonba, mi meg maradunk itt... – mondtam ki egy kis fintorral az itt szót, nem akartam, hogy itt maradjunk.

- Joana, figyelj. Ne féltsd Ellát, mert nincs mitől. Tudom, hogy vissza kell mennünk Londonba, de az is biztos, hogy még nem láttam ilyennek Harryt, teljesen kivirult, nézz rá. – nyugtatgatott, majd a többiek felé nézett. Tényleg boldog volt Harold, látszott rajta.

- Igen, tényleg az – mondtam mosolyogva.

- Nyugi, minden rendben lesz, hidd el nekem. – mondta, majd megölelt. Jól esett, teljesen megnyugodtam. Tudom jól, hogy már én is túlléptem azon, amin nem kellett volna, nem szabad magamhoz közelebb engednem Niallt, mert utána csak rosszabb lesz. Igen, ez mindig jellemző volt rám, az agyamra hallgattam, és nem a szívemre.

- Srácok mennünk kéne, már szóltak, hogy azért ne maradjunk már sokáig. – mondta Liam.

- Mennyi az idő? – kérdeztem.

- Öt perc múlva éjfél. – mondták többen is egyszerre.

- Jézusom, Ella, nekünk már rég otthon kéne lennünk! Úgy volt, hogy nálunk alszunk, és anyumék leszedik a fejem, ha ilyenkor megyünk haza.

- Akkor menjünk hozzánk, úgy sincs otthon senki. – mondta Ella teljesen nyugodtan.

- Oké, akkor induljunk. – mondta Louis.

- De várjatok, nem férünk be az autóba ennyien. – fordult vissza az ajtóban Liam.

- Akkor kétszer fordulunk, hazaviszem Elláékat, és visszajövök értetek. – oldotta meg a problémát Lou, és elindultunk az autó felé.

- Várjatok, mi is megyünk. – jött utánunk Harry és Niall. Mi Ellával csak mosolyogtunk egyet.

- Hát, akkor sziasztok. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket. – fordultam Liam és Zayn felé, majd egymás után megöleltem őket.

- Mi is nagyon örülünk. – mondták szinte egyszerre. Majd elindultam a kocsi felé.

*Ella*

- Sziasztok! Nagyon jó volt veletek. - köszöntem el tőlük Joana után. Majd én is megöleltem őket. Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Pár perc múlva az autó egyszer csak megállt, nem értettem, mert semmi lámpa, vagy kereszteződés nem volt. Louis próbálta újraindítani a motort, de az nem engedelmeskedett. Még mindig egy helyben álltunk.

- Harry, csak azt ne mondd, hogy elfelejtettél tankolni! - fordult hátra Louis. Harry hátul középen ült, két oldalán meg Joana és én ültünk.

- Hááát, az úgy volt, hogy a... - kezdett el magyarázkodni, de Louis közbevágott.

- Király, már megint elfelejtetted. Miért nem lehet rád bízni semmit?

- Jól van, most az egyszer elfelejtettem, nem nagy cucc.

- Most az egyszer? - mondta egyszerre Louis és Niall.

- Na jó kétszer. - javította ki magát Harry, de erre a két fiú még furcsábban nézett rá.

- Szóval, akkor hányszor is? - kérdeztem Harry felé fordulva. Erre ő egy „már te is kezded?!” arckifejezéssel nézett rám, de én csak elnevettem magam. - Mindegy, hagyjuk. - hagytam rá.

22. rész: Nando’s

*Ella*

- Öhm… mennünk kéne, a többiek ránk várnak. – mondtam, miután eltávolodtunk egymástól.

- Igen, menjünk. – mondta Harry. Majd folytattunk utunkat a Nando’s felé. Harry a földet bámulva jött mellettem. - Gratula Ella, ezt megcsináltad! Mennünk kéne? Te nem vagy normális! - gondoltam magamban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, az ilyenekben mindig is béna voltam... Majd azt tettem, ami spontán jött. Közelebb léptem hozzá, és megfogtam a kezét. Elmosolyodott, majd éreztem, hogy az ujjaink összekulcsolódnak. Már nekem is fülig ért a szám, de azért próbáltam visszafojtani. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem volt kínos a csend, inkább kellemes. Mikor már nagyon közel voltunk a Nando’s-hoz, Harry hirtelen megállt.

- Nem mehetünk be így. – mondta, miközben a kezünkre nézett.

- Miért? A srácok miatt?

- Nem, dehogy is, ha a srácokról lenne csak szó, akkor nem álltam volna meg. A Nando’s-ban ülő emberekről, talán paparazzikról. Ha valaki lefotóz minket, holnap a címlapon fog visszaköszönni, és nem akarlak kitenni ennek. – mondta. Erre csak egyféleképpen tudtam reagálni, közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam, ez más volt, mint az előző. Plusz, már nem is akartak a lábaim összecsuklani. Miután elváltak ajkaink, Harry elmosolyodott.

- Mi az? – kérdeztem, már én is mosolyogva.

- Semmi. Menjünk be.

Bementünk a Nando’s-ba, és egyből észrevettük a többieket. Senki nem volt bent, csak ők, de ha tele lett volna ez az egész hely, akkor is észre vettük volna őket.

- Ezek meg mi a francot csinálnak? – kérdeztem, miközben szakadtam a nevetéstől. Liamet Louis kergette körbe-körbe egy kanállal. Zayn, Niall, és Joana meg kaja csatáztak.

- Neeee, segítsetek!! Louis üldöz egy kanállal áááá! – jött oda hozzánk Liam ordítva, és mögém bújt.

- Ella, ha jót akarsz, elállsz az útból. - mondta Louis.

- Aha, persze, ha jót is akarok, Liam úgy fog magához, hogy innen el nem tudok mozdulni. - mondtam. - Liam, engedj el!

- Jó-jó, mentem. Ááá segítség. – ordította megint. Persze ahogy elfutott, Louis futott utána. Körülnéztem, de sehol sem láttam Harryt.

- Csak nem engem keresel? – jött mögém, és hirtelen felkapott, majd elkezdett velem rohanni.

- Harry, engedj el, most azonnal! Hallod! Ezt még megbánod, ha nem teszel le, most rögtön. – mondtam nagy nehezen miközben szakadtam a nevetéstől, és még kapaszkodnom is kellett. Majd hirtelen megállt. Körülnéztem.

- Ne, hallod! Ne merészeld! – de, már későn tiltakoztam, beledobott a gyerekeknek fenntartott játszó részlegnél, a csúszda előtti kislabda tömegbe.

- Hogy az a... húúú Harold Edward Styles!! – szóltam rá, de ő már több lépéssel távolabb volt. Felálltam, és utána futottam, majd ráugrottam a hátára. Mint az előző ilyen mutatványomnál, váratlanul érte, és megint nagyot borultunk.

- Auu. – mondtuk egyszerre.

- Ella, ezt milyen gyakran csinálod? – kérdezte nevetve.

- Őszintén? Veled csináltam ilyet először. De nekem ez teszik, szóval jobb, ha megszokod! – mondtam vigyorogva.

- Akkor jobb, ha te meg ezt szokod meg! – mondta majd elkezdett csikizni.

- Har-ry, ne, f-fejezd be! – nyögtem ki nagy nehezen, annyira nevettem, hogy alig tudtam beszélni. Majd végre abbahagyta.

- Szóval, ha megszokom? Akkor mi most... – kezdett bele a mondatba, miközben felém hajolt. Tudtam mi lett volna a vége, és igen, az, lett volna a válaszom, hogy az én részemről igen, de inkább nem ezt választottam. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam.

Fogalmam sincs, hogy meddig voltunk úgy, de egy idő után túl nagy csend lett. Nagyon furcsa volt nekem. Miután elváltunk egymástól, felnéztem. Mind az öten minket néztek.

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :)
                                                               Jó olvasást. :)

21. rész: The game and a video

*Ella*

- Mi volt az első benyomásod rólunk? - tette fel az első kérdést Harry. 
- Az, hogy nem vagytok normálisak. - válaszoltam, de egy kicsit furán nézett rám. - Miért normálisak vagytok?

- Nem. – mondta nevetve. – Mit gondolsz most rólam?

- Harry, te mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem rá.

- Én, semmire, csak egy kérdést tettem fel.

- Aha, persze. – mondtam mosolyogva.

- Most mi az? – kérdezte.

- Semmi, semmi.

- Bocsánat, Harry, kérhetek egy autógrammot? - Jött oda hozzánk egy ismeretlen csaj.

- Persze. – mondta Harry mosolyogva, és aláírta az elé tartott papírt.

- Úristen nagyon köszönöm! Sziasztok! – ment el fülig érő szájjal a lány.

- Eléggé végigmért az a csaj... – mondtam, miután mentünk tovább.

- Ne foglalkozz vele, rajongó, te is ezt csináltad volna a helyében.

- Hát, lehet, ki tudja? – mondtam.

- Szóval, van egy ajánlatom. Vagy válaszolsz a kérdésemre, vagy csinálnod kell valamit, amit én mondok meg.

- Vaagy, felteszel egy másik kérdést. – mondtam kiskutyaszemekkel.

- Ne erőlködj, ez nálam nem jön be. – nevette el magát.

- Hogy te... – kezdtem el a mondatot, de abba is hagytam. – mit kell csinálnom? – mondtam ki végül. Nem tudtam akkor, ott erre a kérdésre válaszolni. Tudom, mit gondolok róla, 1. nem normális, 2. belezúgtam, már akkor, mikor megismertem őket. Azt is tudom, hogy mire akar kilyukadni, viszont attól még, hogy tudom mit érzek, ez egy baromság, hisz nem is ismerem őt igazán.

- Menj oda ahhoz a kapucnis emberhez, és kezdj el sikítozni, hogy úristen itt van xy. Hogy ki van ott, azt neked kell kitalálni.

- Te nem vagy normális, én ezt nem csinálom meg! – tiltakoztam.

- Te választottál. – mondta vigyorogva. Erre én elindultam a kiszemelt ember felé. – Ella te nem vagy normális, most azonnal fordulj vissza, és válaszolj arra a rohadt kérdésre. – gondoltam magamban, de már késő volt, odaértem az emberhez.

- Most vagy soha. – suttogtam, és mély levegőt vettem. – Úristeen, itt van Harry Styles. Ezt nem hiszem el, áááá. Kérhetek egy autógrammot? Meg egy képet is, kérleeek! – kezdtem el ugrálni, miközben ezt ordítottam. Az ember megfordult, és mikor megláttam az arcát, alig bírtam visszatartani a nevetésem. Egy öreg néni volt az.

- Jézusom elnézést, öö...  milyen menő pulcsija van. – mondtam mosolyogva. Erre a nő még jobban felmérgesedett.

- Te mit képzelsz magadról, azt hittem megsüketülök. Előbb nézd meg jobban, hogy ki az és utána kezdj el sikítozni, ez után a Stool-ért. – és itt kitört belőlem a nevetés, Stool... – Még ki is nevetsz?! – háborodott fel, és elkezdett ütögetni a táskájával, én meg elkezdtem futni vissza Harryhez, de a nő futott utánam. A táskájával együtt. Mikor odaértem Harryhez, együtt futottunk tovább. Pár perc múlva, már teljesen lehagytuk a nénit, és megálltunk.

- Úristen ez nagyon nagy volt. – nevetett.

- Neked! Nem téged vertek meg egy táskával! – mondtam, de már én is nevettem.

- Ha ezt a srácok meglátják... - mondta Harry, én meg értetlenül néztem rá, elszólta magát.

- Csak azt ne mondd, hogy felvetted! – Erre ő csak sétált tovább. Utána siettem. – Most azonnal töröld ki, vagy... – kezdtem el, de nem jutott semmi az eszembe.

- Vagy?! – provokált Harry nevetve.

- Vagy elveszem és én törlöm ki.

- Oké, vedd el. – mondta, és kivette a telefont a zsebéből, majd elém, tartotta. Persze egyből utána nyúltam, de ő gyorsabb volt, és elrántotta onnan, majd elkezdett futni.

- Állj már meg! Ez nem ér, gyorsabb vagy, mint én! – kiáltottam lihegve utána. Kicsit lelassult én meg minden erőmmel felgyorsítottam, és mikor utolértem felugrottam a hátára. Viszont váratlanul érte ez az egész, így egy nagyot borultunk.

- Auu – mondtuk egyszerre, majd kitört belőlünk a nevetés.

- Jól vagy? –kérdezte.

- Én igen, puhára estem. – mondtam vigyorogva. – És te?

- Én is. – mondta majd felálltunk. – Elhagytam a telefonom!

- Biztos elejtetted esés közben, itt lesz valahol. – mondtam. Reménykedtem, hogy én találom meg, és le tudom törölni a videót. Majd megláttam a telefont, Harry pár lépéssel messzebb kereste. Gyorsan felvettem a földről, és elkezdtem keresni a videót. Viszont amilyen béna vagyok, kitörlés helyett elindítottam, és láttam, hogy Harry megfordul, és elindul felém a hangra.

- Add csak ide! – mondta. De én csak elkezdtem hadonászni a kezemmel, mire ő hátulról körbeölelt a két kezével, így nem tudtam sehova mozogni. – Odaadod? Ígérem, kitörlöm. – mondta halkan a fülembe. Én meg odaadtam neki a telefont, majd szembe fordultam vele. Túl közel voltunk egymáshoz, túl közel...

- Nem fogod kitörölni, tudom.

- Megígértem, hogy kitörlöm. Ki is fogom. – mondta. Egyre jobban elkezdett közeledni felém, majd ajkait az ajkaimon éreztem. Az, az érzés, soha életemben nem éreztem ilyet. Ha nem fogta volna meg közben a derekam, összeesem. Minden megszűnt körülöttem, csak ketten voltunk, ő és én.

Sziasztok! Itt a következő rész! NAGYON köszönöm a komikat meg az értékeléseket!! Remélem tetszeni fog az új rész! 

                                                                        Jó olvasást. :)

20. rész: Actually... how old are you, 8?

*Joana*

- Harry, ki bérelte fel azokat a férfiakat? – kérdezte Ella. - Na, igen erre én is kíváncsi vagyok- gondoltam magamban. Láttam Harryn, hogy elkomorodik.

- Hát, az úgy volt, hogy... – itt egy kicsit megállt.

- Nem muszáj elmondanod. – mondta Ella.

- De elmondom. Az, aki felbérelte ezeket, Caroline volt. – mondta ki a nevet.

- Caroline Flack?! – lepődtünk meg egyszerre Ellával.

- Igen. – mondta maga elé bámulva Louis.

- Miután szakítottunk mániákus lett. Azt hiszi, hogy csak azért hagytam el, mert a rajongóink nem szerették őt. – kezdte el mondani Harry. – Pedig semmi köze nincs a rajongókhoz. Inkább meg kéne köszönnöm nekik, hogy felnyitották a szemem. Ők az elejétől kezdve tudták, hogy ez a nő egy szemét, és csak kihasználja a hírnevem. Szóval, azóta, úgymond üldöz, és üzeneteket küld nekem, na meg ilyen embereket küld rám, mert tudja, hogy ha ő jön, simán elküldöm.

- Hogy az a... – kezdett bele Ella, de már rutinos vagyok ebben és befogtam a száját, így csak magában mondta végig. - Köszi. - mondta, miután befejezte a szitkozódást. - Én mindig is tudtam, hogy valami nem stimmel azzal a nővel.

- Bárcsak én is átláttam volna rajta, már az elején. – mondta Harry maga elé bámulva. Majd néma csöndben ültünk és bámultunk ki a fejünkből.

- Gyertek, menjünk Nando’s-ba! - törte meg a csendet Louis.

Olyan tíz perc múlva el is indultunk a Nando’s felé.

- Nem azért, de nem férünk be egy autóba. - mondta Harry.

- Majd én megyek gyalog, úgy is jól esne egy kis friss levegő. – mondta Ella.

- Jó, akkor megyek veled gyalog, és akkor befértek ti öten. – mondta Harry. -Jézusom, mi lesz még itt? - gondoltam magamban. Majd Ellára néztem, láttam rajta, hogy vigyorog, persze nem feltűnően, csak én láttam...

- Akkor majd ott találkozunk. – mondta Louis, és beültünk a kocsiba.

*Ella*

Mikor Harry egyből utánam mondta, hogy akkor ő is gyalog jön, nem is tudom, fura érzés ment át rajtam, olyan, amit elmagyarázni nem lehet.

- Akkor induljunk mi is. – mondtam, majd elindultunk.

- Amúgy mit mondtál mikor Joana befogta a szádat? – kérdezte pár perc után.

- Azt inkább ne akard tudni. – válaszoltam, mire elnevette magát. – Mi olyan vicces?

- Semmi, semmi. – mondta, de még mindig nevetett.

- Na, jó, most tényleg, mi az?

- Csak eszembe jutott, amit Louis mesélt. Majdnem kidobtak titeket az őrök, mi?

- Már te is kezded? Nem a mi hibánk volt, Louis mutogatott nagyon bénán, lehetetlen volt megérteni. – magyarázkodtam.

- Hát, igen, Loulou elég béna mutogatásban. – na itt elnevettem magam. – Mi az? – kérdezte.

- Loulou... ezen mindig nevetnem kell. Larry Stylinson forever. – mondtam nevetve.

- Játsszunk! – szólalt meg egy kis idő után. Eléggé meglepett.

- Harry, ezt most komolyan gondoltad? Hány éves is vagy, 8?

- Na kösz, ez igazán jól esett. – sértődött meg, és gyorsított a tempóján.

- Jaaj, nem úgy, csak vicc volt. – rohantam utána. Majd mikor megfordult, nevetett.

- Bevetted! – nevetett rajtam.

- Harold Edward Styles, ezt még megbánod! – néztem rá szúrós szemmel. Majd mentünk tovább. – Szóval, mi lenne az a nagy játék? – kérdeztem kihangsúlyozva a nagy szót.

- Én kérdezek, te válaszolsz.

- Mi? Na ne... Már most nem tetszik ez a játék. – vágtam rá egyből. Viszont Harry megint bevetette a kiskutyaszemeket.  - Na, jó, de nincs semmi cikis kérdés, oké?!

- Nincs, esküszöm. Annyira imádom, hogy nem tudsz ellenállni ennek a nézésemnek. – mondta nevetve. Erre én csak beleütöttem a karjába. – Auu.

- Megérdemelted! – mondtam nevetve. – Nos, mi az első kérdés?