Two Girls And One Direction

 Sziasztok! Itt a következő rész. Bocsánat, hogy kicsit késve hoztam... Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komit és az értékeléseket is, nagyon jól esnek. És már van 5 rendszeres olvasóm is, aminek szintén nagyon örülök! :) 

                                                           Jó olvasást. :)

23. rész: I fear for you, Ella...

*Joana*

Tiszta kajások vagyunk, ezek nem normálisak. - gondoltam magamban miközben a hajamból szedtem ki egy csirke darabot...

- Ezt még visszakapod Niall! – mondtam. Nialler volt az, aki a fejemre borította a tálat. Fogalmam sincs, hogy miért kezdtük el ezt az egészet, de jól szórakoztunk. Elkezdtem összeszedni a maradványokat, több, kevesebb sikerrel, hisz mégsem hagyhatjuk ezt itt a takarítóknak, így is zárás után engedtek be minket.

- Na, jó én feladtam… segítenétek? – másztam ki az asztal alól. Senki nem válaszolt, mindenki egy felé nézett. Kiléptem a hátuk mögül, és meglepő látvány fogadott. Ella és Harry a földön feküdtek és egymás szájában voltak. Elsőnek örültem, de aztán jobban belegondoltam, és tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Féltem Ellát. Hisz holnap a srácok visszamennek Londonba. Mi meg maradunk itt, Dartfordban. Elég kínossá kezdett válni ez az egész helyzet, hogy mi öten csak bámuljuk őket, mikor Ella észrevett minket.

- Ööö... izé, khm ez... – kezdett el össze-vissza beszélni a barátnőm, nagyon zavarban volt. Harry nem zavartatta magát, felállt, és Ella kezéért nyúlt, hogy felhúzza. Majd odament a srácokhoz, akik elkezdtek hülyéskedni. Ella meg még mindig ott állt egyhelyben és bámult maga elé. Majd rám nézett. Én meg elmosolyogtam magam. Látszott rajta, hogy boldog. Odamentem hozzá.

- Ugye tudod, hogy nagy baromságot csinálsz, hisz holnap mennek vissza Londonba. Féltelek Ella. – suttogtam a fülébe miközben megöleltem.

- Tudom, hogy mennek vissza, de nem akarok ebbe belegondolni... Most komolyan mit csinálnál a helyemben?

- Fogalmam sincs, de biztos megpróbálnám távol tartani. - mondtam, majd belegondoltam, valószínűleg ugyan azt csinálnám, mint Ella.

- Mintha én nem próbáltam volna... - mondta kissé letörten. - Létezik távkapcsolat is, különben is, nemsokára mi is megyünk Londonba!

- Igen, létezik, és nem akarom elrontani ezt az egészet, de egy sztárral, hát nem tudom, egy sima hétköznapi emberrel talán működik, de Ella, még fél év mire Londonba mehetünk. Nem hiszem, hogy működne...

- Ajj, tudom, de... érzem, hogy menni fog, hidd el nekem.

- Nagyon remélem, hogy igazad van, mert nem akarom, hogy neked rossz legyen.

- Tudom, és én is nagyon remélem. Imádlak!

- Én is, te bolond. Addig is élvezzük ki, hogy ezzel az öt őrülttel lehetünk. – mondtam nevetve és elkezdtem húzni a fiúk felé.

- Valami baj van? – jött oda hozzám Niall.

- Nem, semmi... – válaszoltam, de erre furcsán nézett rám. – jó, oké, féltem Ellát... ennyi az egész. Holnap ti mentek vissza Londonba, mi meg maradunk itt... – mondtam ki egy kis fintorral az itt szót, nem akartam, hogy itt maradjunk.

- Joana, figyelj. Ne féltsd Ellát, mert nincs mitől. Tudom, hogy vissza kell mennünk Londonba, de az is biztos, hogy még nem láttam ilyennek Harryt, teljesen kivirult, nézz rá. – nyugtatgatott, majd a többiek felé nézett. Tényleg boldog volt Harold, látszott rajta.

- Igen, tényleg az – mondtam mosolyogva.

- Nyugi, minden rendben lesz, hidd el nekem. – mondta, majd megölelt. Jól esett, teljesen megnyugodtam. Tudom jól, hogy már én is túlléptem azon, amin nem kellett volna, nem szabad magamhoz közelebb engednem Niallt, mert utána csak rosszabb lesz. Igen, ez mindig jellemző volt rám, az agyamra hallgattam, és nem a szívemre.

- Srácok mennünk kéne, már szóltak, hogy azért ne maradjunk már sokáig. – mondta Liam.

- Mennyi az idő? – kérdeztem.

- Öt perc múlva éjfél. – mondták többen is egyszerre.

- Jézusom, Ella, nekünk már rég otthon kéne lennünk! Úgy volt, hogy nálunk alszunk, és anyumék leszedik a fejem, ha ilyenkor megyünk haza.

- Akkor menjünk hozzánk, úgy sincs otthon senki. – mondta Ella teljesen nyugodtan.

- Oké, akkor induljunk. – mondta Louis.

- De várjatok, nem férünk be az autóba ennyien. – fordult vissza az ajtóban Liam.

- Akkor kétszer fordulunk, hazaviszem Elláékat, és visszajövök értetek. – oldotta meg a problémát Lou, és elindultunk az autó felé.

- Várjatok, mi is megyünk. – jött utánunk Harry és Niall. Mi Ellával csak mosolyogtunk egyet.

- Hát, akkor sziasztok. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket. – fordultam Liam és Zayn felé, majd egymás után megöleltem őket.

- Mi is nagyon örülünk. – mondták szinte egyszerre. Majd elindultam a kocsi felé.

*Ella*

- Sziasztok! Nagyon jó volt veletek. - köszöntem el tőlük Joana után. Majd én is megöleltem őket. Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Pár perc múlva az autó egyszer csak megállt, nem értettem, mert semmi lámpa, vagy kereszteződés nem volt. Louis próbálta újraindítani a motort, de az nem engedelmeskedett. Még mindig egy helyben álltunk.

- Harry, csak azt ne mondd, hogy elfelejtettél tankolni! - fordult hátra Louis. Harry hátul középen ült, két oldalán meg Joana és én ültünk.

- Hááát, az úgy volt, hogy a... - kezdett el magyarázkodni, de Louis közbevágott.

- Király, már megint elfelejtetted. Miért nem lehet rád bízni semmit?

- Jól van, most az egyszer elfelejtettem, nem nagy cucc.

- Most az egyszer? - mondta egyszerre Louis és Niall.

- Na jó kétszer. - javította ki magát Harry, de erre a két fiú még furcsábban nézett rá.

- Szóval, akkor hányszor is? - kérdeztem Harry felé fordulva. Erre ő egy „már te is kezded?!” arckifejezéssel nézett rám, de én csak elnevettem magam. - Mindegy, hagyjuk. - hagytam rá.