Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :)
                                                               Jó olvasást. :)

21. rész: The game and a video

*Ella*

- Mi volt az első benyomásod rólunk? - tette fel az első kérdést Harry. 
- Az, hogy nem vagytok normálisak. - válaszoltam, de egy kicsit furán nézett rám. - Miért normálisak vagytok?

- Nem. – mondta nevetve. – Mit gondolsz most rólam?

- Harry, te mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem rá.

- Én, semmire, csak egy kérdést tettem fel.

- Aha, persze. – mondtam mosolyogva.

- Most mi az? – kérdezte.

- Semmi, semmi.

- Bocsánat, Harry, kérhetek egy autógrammot? - Jött oda hozzánk egy ismeretlen csaj.

- Persze. – mondta Harry mosolyogva, és aláírta az elé tartott papírt.

- Úristen nagyon köszönöm! Sziasztok! – ment el fülig érő szájjal a lány.

- Eléggé végigmért az a csaj... – mondtam, miután mentünk tovább.

- Ne foglalkozz vele, rajongó, te is ezt csináltad volna a helyében.

- Hát, lehet, ki tudja? – mondtam.

- Szóval, van egy ajánlatom. Vagy válaszolsz a kérdésemre, vagy csinálnod kell valamit, amit én mondok meg.

- Vaagy, felteszel egy másik kérdést. – mondtam kiskutyaszemekkel.

- Ne erőlködj, ez nálam nem jön be. – nevette el magát.

- Hogy te... – kezdtem el a mondatot, de abba is hagytam. – mit kell csinálnom? – mondtam ki végül. Nem tudtam akkor, ott erre a kérdésre válaszolni. Tudom, mit gondolok róla, 1. nem normális, 2. belezúgtam, már akkor, mikor megismertem őket. Azt is tudom, hogy mire akar kilyukadni, viszont attól még, hogy tudom mit érzek, ez egy baromság, hisz nem is ismerem őt igazán.

- Menj oda ahhoz a kapucnis emberhez, és kezdj el sikítozni, hogy úristen itt van xy. Hogy ki van ott, azt neked kell kitalálni.

- Te nem vagy normális, én ezt nem csinálom meg! – tiltakoztam.

- Te választottál. – mondta vigyorogva. Erre én elindultam a kiszemelt ember felé. – Ella te nem vagy normális, most azonnal fordulj vissza, és válaszolj arra a rohadt kérdésre. – gondoltam magamban, de már késő volt, odaértem az emberhez.

- Most vagy soha. – suttogtam, és mély levegőt vettem. – Úristeen, itt van Harry Styles. Ezt nem hiszem el, áááá. Kérhetek egy autógrammot? Meg egy képet is, kérleeek! – kezdtem el ugrálni, miközben ezt ordítottam. Az ember megfordult, és mikor megláttam az arcát, alig bírtam visszatartani a nevetésem. Egy öreg néni volt az.

- Jézusom elnézést, öö...  milyen menő pulcsija van. – mondtam mosolyogva. Erre a nő még jobban felmérgesedett.

- Te mit képzelsz magadról, azt hittem megsüketülök. Előbb nézd meg jobban, hogy ki az és utána kezdj el sikítozni, ez után a Stool-ért. – és itt kitört belőlem a nevetés, Stool... – Még ki is nevetsz?! – háborodott fel, és elkezdett ütögetni a táskájával, én meg elkezdtem futni vissza Harryhez, de a nő futott utánam. A táskájával együtt. Mikor odaértem Harryhez, együtt futottunk tovább. Pár perc múlva, már teljesen lehagytuk a nénit, és megálltunk.

- Úristen ez nagyon nagy volt. – nevetett.

- Neked! Nem téged vertek meg egy táskával! – mondtam, de már én is nevettem.

- Ha ezt a srácok meglátják... - mondta Harry, én meg értetlenül néztem rá, elszólta magát.

- Csak azt ne mondd, hogy felvetted! – Erre ő csak sétált tovább. Utána siettem. – Most azonnal töröld ki, vagy... – kezdtem el, de nem jutott semmi az eszembe.

- Vagy?! – provokált Harry nevetve.

- Vagy elveszem és én törlöm ki.

- Oké, vedd el. – mondta, és kivette a telefont a zsebéből, majd elém, tartotta. Persze egyből utána nyúltam, de ő gyorsabb volt, és elrántotta onnan, majd elkezdett futni.

- Állj már meg! Ez nem ér, gyorsabb vagy, mint én! – kiáltottam lihegve utána. Kicsit lelassult én meg minden erőmmel felgyorsítottam, és mikor utolértem felugrottam a hátára. Viszont váratlanul érte ez az egész, így egy nagyot borultunk.

- Auu – mondtuk egyszerre, majd kitört belőlünk a nevetés.

- Jól vagy? –kérdezte.

- Én igen, puhára estem. – mondtam vigyorogva. – És te?

- Én is. – mondta majd felálltunk. – Elhagytam a telefonom!

- Biztos elejtetted esés közben, itt lesz valahol. – mondtam. Reménykedtem, hogy én találom meg, és le tudom törölni a videót. Majd megláttam a telefont, Harry pár lépéssel messzebb kereste. Gyorsan felvettem a földről, és elkezdtem keresni a videót. Viszont amilyen béna vagyok, kitörlés helyett elindítottam, és láttam, hogy Harry megfordul, és elindul felém a hangra.

- Add csak ide! – mondta. De én csak elkezdtem hadonászni a kezemmel, mire ő hátulról körbeölelt a két kezével, így nem tudtam sehova mozogni. – Odaadod? Ígérem, kitörlöm. – mondta halkan a fülembe. Én meg odaadtam neki a telefont, majd szembe fordultam vele. Túl közel voltunk egymáshoz, túl közel...

- Nem fogod kitörölni, tudom.

- Megígértem, hogy kitörlöm. Ki is fogom. – mondta. Egyre jobban elkezdett közeledni felém, majd ajkait az ajkaimon éreztem. Az, az érzés, soha életemben nem éreztem ilyet. Ha nem fogta volna meg közben a derekam, összeesem. Minden megszűnt körülöttem, csak ketten voltunk, ő és én.