Two Girls And One Direction

 Sziasztok! Itt a következő rész. Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket! :) Nem sikerült sokkal korábban hoznom az új részt, ezért bocsánat... Azért remélem tetszeni fog! :) Előtte viszont: elkészült a   1D flashmob videó ami szerintem NAGYON jó lett!!! :) Bár nem hiszem hogy a szervezők közül olvassa valaki ezt a blogot, de nagyon köszönök nekik mindent!! Nekem nem ment volna az, hogy így megszervezzem, na meg a táncokat kitalálni... Szóval gratulálok mindenkinek!! :D  Eddig az volt a cél, hogy megcsináljuk a flashmobot, most meg, hogy kész a videó, az a cél, hogy megnézzék ŐK is!! Szóval hajrá! Directioners' power :D (ezt muszáj volt) Bocsánat, hogy ezzel húzom az időt, meg minden, de ezt le kellett írnom... 
                                                                   Jó olvasást! :)

26. rész: The morning with 1D

*Ella*

Reggel az ajtó nyílására ébredtem fel. Lassan megfordultam, és felültem az ágyban.

- Jó reggelt! - köszöntem Louisnak, miközben bejött az ajtón.

- Jó reggelt! Ugye nem én keltettelek fel?!

- Nem, már félig fent voltam... - mondtam mosolyogva. - Rémes házi gazda vagyok. Hol aludtatok? Na, meg arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem ide.

- Dehogy vagy az, csak álmos voltál. Amúgy nappaliban aludtunk, és nyugi elfértünk, bár arra nem számítottam, hogy arra ébredek fel, hogy Harry lába majdnem a számban van... - mondta, én meg elnevettem magam. - Ami az estét illeti, Joanaval bealudtatok a film közben, mikor vége lett felhoztunk titeket, így kerültél ide. - nézett körbe a szobámban mosolyogva. Igen, bárhova néz, One Direction posztert lát.

- Khm... igen, van pár poszterem. - mondtam.

- Azt látom. - nevette el magát.

- Na, viszont, most ha nem baj, kicsit ki kéne menned, szeretnék átöltözni.

- Engem nem zavar, nyugodtan öltözhetsz. - mondta vigyorogva.

- Louis! – ütöttem bele a karjába.

- Jó, oké. Megyek, megyek. - indult el az ajtó felé nevetve.

Odamentem a szekrényemhez, és elkezdtem kikeresni valami normális ruhát. Végül egy rövidgatyánál, és egy piros topnál döntöttem, mert ahhoz jó lesz a piros conversem, ha elmennénk valahova. Átmentem a fürdőszobába, és lezuhanyoztam, majd felöltöztem, és egy kis sminket is raktam fel. Majd elindultam a lépcső felé. Mikor leértem a földszintre finom illatokat éreztem. Bementem a konyhába, és eléggé meglepődtem.

- Ti meg mit csináltok? - kérdeztem mosolyogva.

- Hát, tojásrántottának indult, de palacsinta lett belőle... - mondta Liam. - Pont időben jöttél, most lett kész.

- Mondom én Louis, hogy rossz házigazda vagyok, nekem kellett volna valami reggelit csinálnom. - nevettem el magam. Mindannyian, csak úgy sürögtek-forogtak az egész konyhában. Harry a palacsintát vitte az asztalhoz, Zayn tányérokat vett elő, amiket szinte dobva adott át Liamnek. Louis pedig evőeszközöket vett elő. Én, meg csak ültem az asztalnál és vártam. Mit tehettem volna? Mindent megoldottak, nem tudtam volna semmit csinálni. Majd pár perc múlva leültek ők is az asztalhoz.

- Hát, akkor jó étvágyat mindenkinek! - mondta Liam.

- Nagyon jól néz ki. - mondtam mosolyogva, miközben elvettem egy palacsintát.

- Remélem az íze is jó lett, nem úgy, mint múltkor. - nevette el magát Louis. Kicsit haboztam, hogy bekapjam-e azt a falatot, ami a villámon volt, vagy nem, mert nem tudtam, hogy miért mondta ezt. Végül az éhségem győzött, és én is enni kezdtem a palacsintát, nagyon finom volt.

- Miért, mi volt múltkor? - kérdeztem, miután lenyeltem a falatot. Erre mindegyikőjük elnevette magát.

- Harry cukor helyett sót rakott bele. Mi meg nagy elánnal elkezdjük enni, mert nagyon éhesek voltunk. - kezdte el mondani Zayn.

- És mire rájöttünk, hogy valami nem stimmel, vagy a fél palacsintát megette mindenki. Utána meg vízért kapkodtunk, annyira sós volt. - folytatta Louis nevetve. Én is elnevettem magam, és ránéztem Harryre, aki engem nézett. Elmosolyodtam, majd folytattam az evést. Mikor befejeztem a reggelit, rájöttem hogy valaki, vagyis valakik nincsenek itt.

- Hol van Joana és Niall? - kérdeztem. De mire befejeztem a mondatot, nyílni kezdett a terasz ajtó, majd ők jöttek be rajta.

*Joana*

Mikor beléptünk a terasz ajtón, mind az öten minket néztek. Éreztem, hogy az arcom pirosodni kezd, és kicsit melegem is lett hirtelen.

- Jó reggelt! - köszönt fülig érő szájjal Niall, majd leült az asztalhoz.

- Ennél jobb már nem is lehetne! - mondta Louis, majd elnevette magát. Én is leültem az asztalhoz, és elvettem egy palacsintát, és elkezdtem enni. Többiek már befejezték, így Ella összeszedte a tányérokat. Mikor mögöttem ment el oldalba bökött. Utána néztem, ő meg csak nevetett rajtam.

- Enyém a távirányító. - pattant fel Louis a székből, és elkezdett rohanni a nappaliba, ez így szép és jó lett volna neki, de a többiek is mentek utána.

- Háháháá, ez most nem jött be Lou. - mondta Zayn nevetve. Majd a zene csatornára kapcsolt.

Befejeztem az evést, beraktam a mosogató gépbe a tányérom és én is kimentem a nappaliba. Mire kiértem, már nem a zene csatorna ment, hanem valami rajzfilm. Elnevettem magam.

- Hány évesek is vagytok? - kérdeztem.

- Joana, te egy kicsit le vagy maradva. Ez nem egy sima rajzfilm, ez a Pokemon!! - háborodott fel Louis.

- Hát, jó te tudod... - mondtam, majd leültem Niall mellé. - Ez most ugye nem komoly?! - kérdeztem suttogva tőle.

- Sajnálom Joana, de ez halálosan komoly. Bár, csak Louis részéről, mi már unjuk ezt a rajzfilmet. - mondta Niall.

- Nem megyünk el valahová? - kérdezte Zayn pár perc csönd után.

- Mondjuk, elmehetnénk bowlingozni! - mondta Louis, majd újra a rajzfilmre koncentrált.

- Ez jó ötlet! Akkor irány a bowling pálya! - mondta Harry, miközben csinált egy mozdulatot, mintha a bowling golyót dobná el.

Ellával felmentünk a szobájába, hogy adjon nekem valami ruhát, mert még mindig a tegnapiban voltam.

- Ez jó lesz? - vett ki a szekrényéből egy rövidgatyát, egy topot, plusz a fehér cipőjét, ami fogalmam sincs, miért volt a szekrényében.

- Tökéletes. - mondtam mosolyogva, és elkezdtem átöltözni.

- Amúgy, mit csináltatok ti kettesben Niallel a teraszon? - kérdezte.

- Mi? Semmit... Beszélgettünk.

- Aha persze. - mosolyodott el Ella, majd a pohár vízért nyúlt, ami az asztalon volt. Mindig észreveszi, ha nem az igazat mondom.

- Jó oké, ha ez így jobb... Nem, csak beszélgettünk. – mondtam. Ella, meg félrenyelte a vizet. - Azért ennyire nem kell meglepődni. - nevettem el magam.

- Ja, azon nem lepődtem meg, amit mondtál. Már akkor tudtam, mikor bejöttetek a teraszról. Ez csak bénaság volt. - mondta nevetve. Majd elindultunk a lépcső felé.