Two Girls And One Direction

22. rész: Nando’s

*Ella*

- Öhm… mennünk kéne, a többiek ránk várnak. – mondtam, miután eltávolodtunk egymástól.

- Igen, menjünk. – mondta Harry. Majd folytattunk utunkat a Nando’s felé. Harry a földet bámulva jött mellettem. - Gratula Ella, ezt megcsináltad! Mennünk kéne? Te nem vagy normális! - gondoltam magamban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, az ilyenekben mindig is béna voltam... Majd azt tettem, ami spontán jött. Közelebb léptem hozzá, és megfogtam a kezét. Elmosolyodott, majd éreztem, hogy az ujjaink összekulcsolódnak. Már nekem is fülig ért a szám, de azért próbáltam visszafojtani. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem volt kínos a csend, inkább kellemes. Mikor már nagyon közel voltunk a Nando’s-hoz, Harry hirtelen megállt.

- Nem mehetünk be így. – mondta, miközben a kezünkre nézett.

- Miért? A srácok miatt?

- Nem, dehogy is, ha a srácokról lenne csak szó, akkor nem álltam volna meg. A Nando’s-ban ülő emberekről, talán paparazzikról. Ha valaki lefotóz minket, holnap a címlapon fog visszaköszönni, és nem akarlak kitenni ennek. – mondta. Erre csak egyféleképpen tudtam reagálni, közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam, ez más volt, mint az előző. Plusz, már nem is akartak a lábaim összecsuklani. Miután elváltak ajkaink, Harry elmosolyodott.

- Mi az? – kérdeztem, már én is mosolyogva.

- Semmi. Menjünk be.

Bementünk a Nando’s-ba, és egyből észrevettük a többieket. Senki nem volt bent, csak ők, de ha tele lett volna ez az egész hely, akkor is észre vettük volna őket.

- Ezek meg mi a francot csinálnak? – kérdeztem, miközben szakadtam a nevetéstől. Liamet Louis kergette körbe-körbe egy kanállal. Zayn, Niall, és Joana meg kaja csatáztak.

- Neeee, segítsetek!! Louis üldöz egy kanállal áááá! – jött oda hozzánk Liam ordítva, és mögém bújt.

- Ella, ha jót akarsz, elállsz az útból. - mondta Louis.

- Aha, persze, ha jót is akarok, Liam úgy fog magához, hogy innen el nem tudok mozdulni. - mondtam. - Liam, engedj el!

- Jó-jó, mentem. Ááá segítség. – ordította megint. Persze ahogy elfutott, Louis futott utána. Körülnéztem, de sehol sem láttam Harryt.

- Csak nem engem keresel? – jött mögém, és hirtelen felkapott, majd elkezdett velem rohanni.

- Harry, engedj el, most azonnal! Hallod! Ezt még megbánod, ha nem teszel le, most rögtön. – mondtam nagy nehezen miközben szakadtam a nevetéstől, és még kapaszkodnom is kellett. Majd hirtelen megállt. Körülnéztem.

- Ne, hallod! Ne merészeld! – de, már későn tiltakoztam, beledobott a gyerekeknek fenntartott játszó részlegnél, a csúszda előtti kislabda tömegbe.

- Hogy az a... húúú Harold Edward Styles!! – szóltam rá, de ő már több lépéssel távolabb volt. Felálltam, és utána futottam, majd ráugrottam a hátára. Mint az előző ilyen mutatványomnál, váratlanul érte, és megint nagyot borultunk.

- Auu. – mondtuk egyszerre.

- Ella, ezt milyen gyakran csinálod? – kérdezte nevetve.

- Őszintén? Veled csináltam ilyet először. De nekem ez teszik, szóval jobb, ha megszokod! – mondtam vigyorogva.

- Akkor jobb, ha te meg ezt szokod meg! – mondta majd elkezdett csikizni.

- Har-ry, ne, f-fejezd be! – nyögtem ki nagy nehezen, annyira nevettem, hogy alig tudtam beszélni. Majd végre abbahagyta.

- Szóval, ha megszokom? Akkor mi most... – kezdett bele a mondatba, miközben felém hajolt. Tudtam mi lett volna a vége, és igen, az, lett volna a válaszom, hogy az én részemről igen, de inkább nem ezt választottam. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam.

Fogalmam sincs, hogy meddig voltunk úgy, de egy idő után túl nagy csend lett. Nagyon furcsa volt nekem. Miután elváltunk egymástól, felnéztem. Mind az öten minket néztek.