4. rész: I won’t go alone

*Ella*

Legalább háromszor nyitottam meg újra az oldalt, és még mindig ott volt, az az egy sor amit nem akartam elhinni. ˝A jövőheti angliai turné új helyszíne nem más, mint Dartford!! Nialler xx˝

Mikor bebizonyosodtam, hogy ez igaz, egyből kikerestem Joana számát, és hívni kezdtem.

- Szi... – kezdett köszönni, de nem bírtam tovább, és közbevágtam.

- Ide, jönnek, jönnek jövőhéten, ide Dartfordba ááá!!!

- Mi van? Ella, ne kiabálj már, mert megsüketülök, kik jönnek ide jövőhéten? - de én csak sikongatni tudtam, majd mikor már el tudtam volna mondani, hogy kik jönnek ide, leesett neki. Vagyis azt hittem... - Úristeen, a One Direction jön ide ááááááá!!! Nézd meg facebookon, az utolsó postban azt írta Niall hogy jönnek Dartfordba!!! - kiabálta.

- Joana, pont ezt próbáltam elmondani... - majd elkezdtünk nevetni.

Majdnem fél óráig beszélgettünk telefonon, amikor kicsit megijedtem.

- Joana, vennünk kell jegyet, most!!! Mert el fog fogyni!!

- Oké, akkor legyen, az hogy veszek kettőt, és majd kifizeted a tiédet. Most lerakom, és majd hívlak, ha megvan. - majd lerakta a telefont.

*Joana*

- Úristen jönnek Dartfordba!!!- Kiabáltam, miután leraktam a telefont.

- Ez most komoly kérdés? Még szép, hogy biztos vagyok benne, hogy megveszem a két jegyet!!! - mondtam a laptopomnak, mikor rákérdezett hogy biztosan akarom-e a vásárlást. Már, csak pár másodperc lett volna, hogy betöltődjön, és kiírja, hogy megvettem a jegyeket, mikor hirtelen teljesen sötét lett a szobámban. - Ne már, ez most komoly? Pont most? Ááááá - elment az áram...

Szerencsére tudtam, hogy hol kell visszakapcsolni, így pár cuccon átesve, de kimentem a szobámból. Épp indultam volna le a lépcsőn, amikor hangokat hallottam lentről. - Biztos anya most ért haza - gondoltam, de aztán valami leesett a földre, és széttört. Na, itt bepánikoltam, és berohantam a szobámba, majd be is zártam. Mindig is féltem a sötétben, elég gyerekes dolog, de ez van, és ez a hang lentről még rátett egy lapáttal. Olyan tíz perc múlva eszembe jutott, hogy a One Direction koncert jegyünk múlik azon hogy most itt bujkálok a szobámban, és az is lehet hogy csak anya jött haza, majd véletlenül levert valamit, és elindultam az ajtóm felé. Kinyitottam, majd teljes megkönnyebülés öntött el. Égett a villany a nappaliban és a konyhában is. Ahelyett hogy lementem volna anyunak köszönni, és megkérdezni hogy mit vert le és hogyan, meg hogy miért ment el az áram, szóval sok kérdésem lett volna...  de ezek nem voltak most nekem fontosak, berohantam a szobámba, és újra bekapcsoltam a laptopom. - Csak nem fogy el ilyen hamar a jegy... - motyogtam magamban reménykedve, miközben betöltődött az oldal.

* Ella*

Amikor Joana, már negyed órája nem hívott, tényleg elkezdtem bepánikolni, folyamatosan a telefonomat szuggeráltam, hogy csörögjön már. Nagyon sokszor néztem az órára is, kínszenvedés volt várni. Majd mikor már fél órája nem hívott azon voltam, hogy megpróbálok én jegyet venni. Legfeljebb négy jegyünk lesz, és akkor kettőt mi is el tudunk adni, itt az volt a lényeg, hogy meglegyen a két saját jegyünk...

- Ajj, ezt nem hiszem el, miért nem érhető el!! - kiabáltam a laptopommal, amikor nem engedett be a jegyvásárláshoz, mert túl sokan voltak azon az oldalon.

Már tizedszerre próbáltam megnyitni, de még mindig nem sikerült. - Nyisd már meg!!! - kiáltottam. Majd egyszer csak megnyitotta. – Ezt előbb is csinálhattam volna - motyogtam magamban.

- Na, akkor mennyi jegy van szabadon... - beszéltem megint magamban. Aztán lefagytam, összesen 5 db jegy volt. - könyörgöm légyszi, légyszi, gyerünk máár!!! - kiabáltam már megint, és már könnyeztem is. Majd pár másodperccel az után hogy rákattintottam a ˝buy˝ gombra megjelent egy kis ablak, egy rövid szöveggel.

˝Nagyon sajnáljuk, de mire ön jegyet szándékozott venni a One Direction koncertre, már csak egy darab maradt, így kérését nem tudtuk teljesíteni, viszont az utolsót jegyet sikeresen megvette.˝

És itt teljesen kiborultam. Nem fogok elmenni Joana nélkül a koncertre...

3. rész: The coaching and the surprising news.

*Joana*

Az irodalom után, csak 5 órát kellett kibírni, de nagyon hosszúnak tűnt. Mikor az utolsó óráról kicsöngettek, mindenki pakolni kezdett, és senkit nem érdekelt, hogy még beszél a tanár. Aki végül feladta és felírta a táblára az információt, amit közölni akart, majd kiment a teremből.

- Hát ez tök jó, most írtunk dogát, és megint írunk... – bosszankodtam Ellanak, miközben mentünk le a lépcsőn.

- Miből írunk dogát?

- Hát fizikából.

- Mi? Nem is mondta!!

- Nem mondta, de felírta a táblára, mert már senki nem figyelt rá. – magyaráztam.

- Ja, akkor azt írta fel!

- Igen, de te nem voltál a teremben, vagy mi?

- De, csak hamar kimentem, és akkor még csak annál tartott, hogy ˝következő˝ nem gondoltam volna, hogy valami fontosabb dolgot ír fel. - és itt elnevettem magam. Tudniillik Ella ki nem állhatja a fizikát, és a tanárt sem, na meg elég rosszul áll belőle, de ez őt sosem izgatta, örül, ha kettessel átmegy, és kész.

- Tudom, utálod meg minden, de szívesen korrepetállak fizikából. – ajánlottam fel neki.

- Jól jönne, de nincs kedvem hozzá. Nekem teljesen megfelel a kettes, azt meg valahogy összehozom. – mondta.

- Na azt már nem, és nekem nem felel meg!! Most átmegyek hozzátok, majd elkezdünk gyakorolni, és kész!

- Ezt ugye most nem mondod komolyan? – kérdezte reménykedve.

- De, teljesen komolyan mondom Ella Hewitt!

- Ajj, hisz csak holnap után írunk, ráér az holnap! Na meg, nem megyünk Nando’s-ba?

- Pont azért, ma is meg holnap is gyakorlunk kicsit, és úgy fogod tudni, hogy megírod ötösre. Nando’s-ba meg majd megyünk máskor. Na, induljunk!

Nagy nehezen elindultunk a házuk felé. Kicsit letört volt hogy fizikázni fogunk, de beletörődött egy idő után...

- Szia apa! - Jónapot!- Köszöntünk, mikor bementünk a házba.

- Sziasztok! Hogy-hogy ilyen korán? – kérdezte Ella apja.

- Fizika dogát írunk és a lánya megkért, hogy korrepetáljam, ugye Ella? – kérdeztem vigyorogva a barátnőmet.

- Na, azért nem teljesen így volt!- mentegetőzött.

- Értem. – mondta az apukája, majd rám mosolygott. – Akkor jó tanulást! Ja és Joana, hányszor mondjam, hogy tegezhetsz, nem vagyok én annyira öreg!

- Ijj, elnézést, vagyis, hogy bocsi, mindig elfelejtem. - mondtam, majd Ellaval elindultunk felfelé a lépcsőn. Mikor bementünk a szobájába, egyből a laptophoz ment, és bekapcsolta, volna!! De közbeléptem.

- Héjj, be ne kapcsold! Fizikázunk, emlékszel még?

- Csak öt percre, kérlek!

- Nem, elsőnek a fizika, utána a net!

- Most utállak! – mondta sértődötten. Én csak nevettem rajta, és elővettem a fizika cuccot. Majd elkezdtünk gyakorolni.

Olyan 2 óráig fizikáztunk, utána megírtuk a leckéket.

*Ella*

- Most, már bekapcsolhatom a laptopom, főnökasszony? - kérdeztem teljesen komolyan Joanat, de ő csak elnevette magát, és bekapcsolta a laptopot. Elsőnek felnéztünk twitterre, de nem volt semmi érdekes. Pont bejelentkeztünk facebookra, amikor anya jött be a szobába.

- Sziasztok! - köszönt.

- Szia! – köszöntünk egyszerre Joanaval. Anyát már régóta tegezi, így szokta meg, de apát valahogy mindig magázza.

- Kész a pizza. Joana, téged is szívesen látunk vacsoránál.

- Nagyon köszönöm, de szerintem én most megyek, már késő van, és anya is biztos csinál vagy már csinált vacsorára valamit.

- Ahogy gondolod. - mondta anya, majd kiment a szobából.

Joana gyorsan összeszedte a cuccát, és elindultunk lefele.

- Akkor, szia! Holnap találkozunk. - köszönt el az ajtóban.

- Szia! Sajnálom, hogy nem maradsz...

- Én is, de anya már biztos vár. – mondta majd elindult. Én meg becsuktam az ajtót, és mentem a konyhába. Nagyon jó illata volt a pizzának, és nagyon finom is volt. Elég hamar elfogyott. Miután befejeztük a vacsorát, felmentem a szobámba. Beültem a laptop elé, majd megnyitottam a One Direction facebook oldalát. Az utolsó posztban egy weboldal címe volt belinkelve. Rákattintottam és egy másik oldalon töltődött be az oldal. Nagyon sokáig tartott, mire behozta. Már akkor furcsa volt, mikor megnyílt az oldalt, viszont miután átfutottam a sorokat, nem hittem a szememnek.

Sziasztok! Itt a következő rész. Nem tudom hogy hányan olvassátok, de kérhetnék pár megjegyzést hogy tetszik-e vagy nem, és hogy van-e értelme folytatnom? 
                                                                 Jó olvasást! :)

2.rész: Girly evening and a little lie.

*Joana*

- Oké, akkor sietek! Szia!- köszönt el Ella.

- Szia anyu!! - vettem fel a telefont.

- Szia kicsim! Csak azért hívlak, hogy ma este későn érek haza, mert nagyon sok a munkám, de az is lehet, hogy bent éjszakázom.

- Oké, de még mindig azt mondom, hogy túlvállalod magad!! Na, mindegy. Ugye nem baj, ha Ella ma itt alszik?

- Nagyon sajnálom, de muszáj leadnom időre a terveket, és tudom, sok a munkám, de egyáltalán nem vállalom túl magam, csak lassú vagyok, mert többször is változtatok a terveken, hogy tökéletesek legyenek.  - magyarázkodott anya. Divattervező, és sok megbízást kap, elég nagy emberektől, így tényleg nem szabad késnie egyikkel sem. De azért szerintem ő is tudja, hogy igazam van, és túl sokat vállal be egyszerre. - Dehogy baj, örülök, annak, hogy Ella ott alszik, legalább nem egyedül leszel otthon. Viszont el ne késsetek a suliból holnap!

- Nem fogunk, ígérem!- mondtam.

- Akkor legyetek jók, és holnap találkozunk. Szeretlek, szia!

- Én is, szia! – köszöntem el, majd kinyomtam a telefont.

Tíz perc múlva csengettek. Lerohantam a lépcsőn és már nyitottam is az ajtót.

- Sziókaa! – köszöntem Ellának.

- Szia! Anyud? – kérdezte, miközben vette le a cipőjét.

- Már megint bent éjszakázik, ami az jelenti, hogy…

- Buli vaaan!!! – fejezte be vigyorogva Ella helyettem.

Felmentünk a szobámba, majd betettem a CD-t a lejátszóba, majdnem maxra tekertem a hangerőt, és már bömbölt is a WMYB.

Elég jól elvoltunk. Pattogtattunk kukoricát, és videókat néztünk youtube-on. Persze a kukorica csata sem maradt ki, aztán előkerült a sminkes cuccom, és azzal is elszórakoztunk. A végeredmény elég viccesre sikeredett, de attól még utána elkezdtük fényképezni egymást. Olyan hajnali háromig lehettünk fent.

- It’s time to get up in the morning... - szólalt meg az ébresztő reggel 6-kor. Kinyomtam, majd kikászálódtam az ágyból. Ella még nem ébredt fel, és egyből ki is találtam, hogy hogyan ébresszem fel. Lerohantam a konyhába egy kisebb tálért, majd megtöltöttem vízzel. Visszamentem a szobámba, és halkan odalopakodtam az ágyhoz, nehogy felébredjen. – Ébresztőőőő!!! –kiáltottam el magam, majd ráöntöttem a vizet.

- Jézusúristen, te nem vagy normális!! – kiáltott fel. Már a földön fetrengve nevettem rajta, nagyon vicces volt.

- Valahogy vissza kellett adnom a tegnapit, különben is ezt nem hagyhattam ki! - mondtam, mikor már megtudtam szólalni.

- Na, készülődjünk, mert elkésünk. – mondta miközben ránézett az órára, fél hét volt. Egész hamar elkészültünk, csak fél óra kellett hozzá, ami nagyon jó teljesítmény tőlünk, csak az volt a gond, hogy elfelejtettük hogy nulladik óránk is van.

- Te, Ella, miért van olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettünk? – kérdeztem mikor lefelé mentünk a lépcsőn. Erre, csak azt láttam, hogy Ella fejbe csapja magát, szó szerint!

- Úristen!! Nekünk ma nincsen nulladik óránk?

- Ijj, de! – mondtam, majd elkezdtünk sietni.

- Ajj nem találom az egyik felét a cipőmnek, nem tudod, hol lehet? - kérdeztem miközben Ella már az ajtóban toporgott.

- Nem tudom, vegyél fel egy másikat, mondjuk a feketét.

- Hát jó, de... – kezdtem bele, majd megakadt a szemem a lábán - am, izé, az, véletlenül nem az én cipőm a lábadon? – kérdeztem, majd elkezdtem szakadni a nevetéstől. Ella a nagy sietésben felvette az egyik felét a cipőjének, és az enyémnek.

- Ááá, de. Viszont ez hogy került rám? Én a sajátomat vettem fel! – mondta, de már ő is nevetett.

Gyorsan levette és felvette az övét, én meg az enyémet. Kirontottunk az ajtón és futólépésben indultunk el a suliba. Még szerencse hogy nálam aludtunk, mert közelebb lakom a sulihoz, mint ő, viszont nem elég közel. Elég sokat késtünk. A terem ajtó előtt pár másodpercig megálltunk, majd kopogtam. Már láttam szemeim előtt az irodalom tanár ijesztő fejét, ahogy leordítja a fejünket, hogy miért késtünk ennyit.

- Jó reggelt, elnézést a késésért! – mondtuk egyszerre, majd elindultunk a helyünk felé.

- Álljatok csak meg! – szólt ránk Mrs. Maday. – Mégis hol voltatok eddig? Már fél órája megy az óra.

- Bocsánat, elaludtunk, aztán nem éreztem jól magam, és úgy volt, hogy Joana velem marad, de jobban lettem és mégis bejöttünk a suliba, nem akarunk lemaradni. - magyarázkodott Ella, ő sokkal jobb az ilyenekben, és ha kicsit hazudni kell, nem röhögi el, mint ahogy én szoktam. Most is alig bírtam megállni hogy ne nevesek, mert eszembe jutott a reakciója, mikor a fejére öntöttem a vizet.

- Most az egyszer elnézem nektek, de ne forduljon többet elő!

- Rendben, nem fog. - mondtuk megint majdnem egyszerre. Majd leültünk a helyünkre.

Attól még, hogy csak negyed órát kellett kibírni ebből az órából, nagyon hosszúnak tűnt.

- Megmentő vagy! - mentem oda Ellahoz, miután kiment a teremből a tanár.

- Dehogy is, csak tudom, hogy mit kell mondani ilyenkor egy tanárnak. - mondta vigyorogva. Majd elindultunk a kémia előadó felé.

Sziasztok! Itt is van az első rész. Remélem tetszeni fog. :) 

                                                                                    Dóri 

1. rész: The forgotten dance lesson.

*Ella*

Kicsöngettek az utolsó óráról. Joanaval megbeszéltük hogy a suli előtt találkozunk, mert neki matek órája volt, nekem meg fizika. Bepakoltam a táskámba, majd elindultam a lépcső felé. Mikor a bejárathoz értem Joan már ott várt rám, de nem vett észre hogy közeledem. Így odalopakodtam mögé és hirtelen ráugrottam miközben köszöntem neki. – Úristen, te normális vagy, a szívrohamot hozod rám!!! – mondta. Nem tudtam rá reagálni, mert szinte fetrengtem a nevetéstől. – Bocsi de ezt nem hagyhattam ki! – mondtam miután elindultunk a Nando’s felé. Nando’s a törzshelyünk, minden délután ott lógunk legalább 1 órát. Már egy ideje csendben sétáltunk egymás mellet, és nekem támadt egy ötletem, tudtam, hogy azt fogják hinni, hogy nem vagyunk normálisak, de ez minket sosem érdekelt, sőt, én sem állítom, azt hogy normálisak vagyunk. Elővettem a telefonom, és kikerestem a wmyb-t, majd elindítottam. – You’re insecure don’t know what for – énekelte Liam. Joana szerintem egyből kapcsolt hogy mit akarok, és csak elmosolyodott. – You’re turning heads when you walk through the do-o-or- énekeltem Liammel. – Don’t need make up to cover up, being the way that you are is enough- énekeltük már hárman.

Elég hamar értünk a Nando’s-ba, de lehet hogy csak azért, mert az út nagy részén énekeltünk és néha ugrándozva sétáltunk. Elég sok ember megbámult minket, de mi csak nevettünk rajta.

-Sziasztok, a szokásos lesz?- kérdezte Abbie miután a pulthoz értünk. – Szia!!- köszöntünk egyszerre Joanaval. -Igen, a szokásos, 2 Lifestyle menü kólával.- válaszoltam. Pár perc múlva már a tálcánkkal együtt kerestünk üres helyet. – Ez jó lesz?- kérdezte Joana, egy asztal felé mutatva. - Persze. - mondtam, és leültünk az asztalhoz. Majd elkezdtünk enni. Ilyenkor nem sokat szoktunk beszélni, mert mind a ketten imádunk enni, főleg Joana, és az ennivalóra koncentrálunk.

- Nincs kedved ma egy csajos estéhez?- kérdeztem, miután befejeztük az evést.

- Dehogy nincs! Kinél tartjuk?

- Hát nem tudom… Nálad szerintem jobb lenne. - mondtam.

- Akkor nálam. Hánykor jössz át?

- Olyan… - kezdtem el mondani, de rezegni kezdett a telefonom. Adam, a tánctanárom hívott. – Szia!- köszöntem.

- Szia! Mégis hol a francban vagy? Már legalább fél órája itt kéne lenned!- mondta, és akkor leesett, hogy miért ilyen mérges.

- Úristen, bocsánat, teljesen elfelejtettem hogy ma próba van. Sietek, ahogy csak tudok!- mondtam majd köszönés nélkül leraktam a telefont. Adam azért volt ilyen mérges, mert pont miattam lett átrakva mára a próba, és én meg elfelejtettem. – Jujj, bocsánat de nekem most rohannom kell. - mondtam Joananak, miközben felkaptam a táskámat magam mellől.

- Ijj, én is teljesen elfelejtettem hogy ma van próbád… pedig mondtad is, hogy emlékeztesselek rá, ha elfelejtenéd. - mondta kissé elkenődve.

- Jaaj, semmi baj, nem a te dolgod, hogy emlékezz az én dolgaimra. - mondtam, majd elmosolyodott.

- Na, menj, siess, és majd hívj fel, ha vége a próbának, hogy mikor jössz át.

- Persze majd hívlak! Szia!!- mondtam, majd kisiettem a Nando’s-ból.

Elég gyorsra vettem a tempót, így viszonylag hamar odaértem, pedig még haza is ugrottam a tánccuccomért.

Gyorsan átöltöztem a táncruhámba, ami egy fekete leggings, egy fekete converse cipő, és az angol zászlós pólóm volt. Mikor bementem a teremben már próbáltak, de amint észrevettek, abbahagyták a táncot, és Adam leállította a zenét.

- Sziasztok! Nagyon sajnálom, de teljesen kiment a fejemből, hogy ma van a próba. - mondtam. Erre mindenki egy semmi baj félét motyogott, majd Adam odajött hozzám.

- Semmi baj, de többször ne forduljon elő, pár perc késés lehet, de fél óra már nem, és ha nem hívlak fel még mindig nem lennél itt!! Tudod hogy milyen fontosak a próbák, bármikor jöhet egy nagyon jó lehetőség.- mondta.

- Igen tudom, és nagyon sajnálom. – mondtam. Majd bekapcsolta a zenét és elkezdtünk táncolni.

A koreográfia nagyon jó, viszont nehéz is, de Adam a próba végén megdicsért minket. Hatkor léptem ki az épületből, és útközben felhívtam Joanat. Két csörgés után felvette. – Szia! – köszöntem.

- Szia! Nagy gáz volt, hogy elfelejtetted a próbát?

- Nem, de többször nem felejthetem el, hogy próba van, ezen az én jövőm is múlik.

- Nem fogod! Legközelebbre beállítjuk az emlékeztetőt is!- mondta, majd elnevettük magunkat.

- Az úgy jó, ha olyan fél nyolc körül-re érnék oda?

- Tökéletes!! Viszont most le kell tennem, mert anyu hív. Szia!

- Oké, akkor sietek! Szia!- köszöntem el.

Kb. 10 perc múlva már a bejárati ajtót nyitottam. Még senki nem volt itthon. Felrohantam a szobámba, és elkezdtem bepakolni a szükséges holmikat. A szekrényemnél elidőztem egy kicsit, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik farmerrel vegyem fel holnap a suliban a bordó Ramones-es pólóm. Végül ennél döntöttem:  

Gyorsan írtam anyuéknak egy cetlire üzenetet, hogy ma Joananal alszom, majd kiragasztottam a hűtőre. Felvettem a cipőmet, és elindultam. 

  

 Ella táncruhája:

Rövid bevezető: 
Ella Hewitt és Joana Gilbert kis koruk óta legjobb barátnők. Mindketten 17 évesek, Dartfordban élnek, és nagyon szeretnek a Nando's-ba járni. Szinte a törzshelyükké vált ez a hely. Kedvenc bandájuk a One Direction, és legnagyobb álmuk hogy elmehessenek egy koncertjükre, és talán még egy fotót is készíthessenek velük.

Sziasztok!
Nemsokára jön az első rész. A One Direction- ről és két lányról fog szólni ez a történet. Remélem tetszeni fog.