3. rész: The coaching and the surprising news.
*Joana*
Az irodalom után, csak 5 órát kellett kibírni, de nagyon hosszúnak
tűnt. Mikor az utolsó óráról kicsöngettek, mindenki pakolni kezdett, és senkit
nem érdekelt, hogy még beszél a tanár. Aki végül feladta és felírta a táblára
az információt, amit közölni akart, majd kiment a teremből.
- Hát ez tök jó, most írtunk dogát, és megint írunk... –
bosszankodtam Ellanak, miközben mentünk le a lépcsőn.
- Miből írunk dogát?
- Hát fizikából.
- Mi? Nem is mondta!!
- Nem mondta, de felírta a táblára, mert már senki nem figyelt rá.
– magyaráztam.
- Ja, akkor azt írta fel!
- Igen, de te nem voltál a teremben, vagy mi?
- De, csak hamar kimentem, és akkor még csak annál tartott, hogy
˝következő˝ nem gondoltam volna, hogy valami fontosabb dolgot ír fel. - és itt
elnevettem magam. Tudniillik Ella ki nem állhatja a fizikát, és a tanárt sem,
na meg elég rosszul áll belőle, de ez őt sosem izgatta, örül, ha kettessel
átmegy, és kész.
- Tudom, utálod meg minden, de szívesen korrepetállak fizikából. –
ajánlottam fel neki.
- Jól jönne, de nincs kedvem hozzá. Nekem teljesen megfelel a
kettes, azt meg valahogy összehozom. – mondta.
- Na azt már nem, és nekem nem felel meg!! Most átmegyek
hozzátok, majd elkezdünk gyakorolni, és kész!
- Ezt ugye most nem mondod komolyan? – kérdezte reménykedve.
- De, teljesen komolyan mondom Ella Hewitt!
- Ajj, hisz csak holnap után írunk, ráér az holnap! Na meg, nem
megyünk Nando’s-ba?
- Pont azért, ma is meg holnap is gyakorlunk kicsit, és úgy fogod
tudni, hogy megírod ötösre. Nando’s-ba meg majd megyünk máskor. Na, induljunk!
Nagy nehezen elindultunk a házuk felé. Kicsit letört volt hogy
fizikázni fogunk, de beletörődött egy idő után...
- Szia apa! - Jónapot!- Köszöntünk, mikor bementünk a házba.
- Sziasztok! Hogy-hogy ilyen korán? – kérdezte Ella apja.
- Fizika dogát írunk és a lánya megkért, hogy korrepetáljam, ugye
Ella? – kérdeztem vigyorogva a barátnőmet.
- Na, azért nem teljesen így volt!- mentegetőzött.
- Értem. – mondta az apukája, majd rám mosolygott. – Akkor jó
tanulást! Ja és Joana, hányszor mondjam, hogy tegezhetsz, nem vagyok én annyira
öreg!
- Ijj, elnézést, vagyis, hogy bocsi, mindig elfelejtem. - mondtam,
majd Ellaval elindultunk felfelé a lépcsőn. Mikor bementünk a szobájába, egyből
a laptophoz ment, és bekapcsolta, volna!! De közbeléptem.
- Héjj, be ne kapcsold! Fizikázunk, emlékszel még?
- Csak öt percre, kérlek!
- Nem, elsőnek a fizika, utána a net!
- Most utállak! – mondta sértődötten. Én csak nevettem rajta, és
elővettem a fizika cuccot. Majd elkezdtünk gyakorolni.
Olyan 2 óráig fizikáztunk, utána megírtuk a leckéket.
*Ella*
- Most, már bekapcsolhatom a laptopom, főnökasszony? - kérdeztem
teljesen komolyan Joanat, de ő csak elnevette magát, és bekapcsolta a laptopot.
Elsőnek felnéztünk twitterre, de nem volt semmi érdekes. Pont bejelentkeztünk
facebookra, amikor anya jött be a szobába.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia! – köszöntünk egyszerre Joanaval. Anyát már régóta tegezi,
így szokta meg, de apát valahogy mindig magázza.
- Kész a pizza. Joana, téged is szívesen látunk vacsoránál.
- Nagyon köszönöm, de szerintem én most megyek, már késő van, és
anya is biztos csinál vagy már csinált vacsorára valamit.
- Ahogy gondolod. - mondta anya, majd kiment a szobából.
Joana gyorsan összeszedte a cuccát, és elindultunk lefele.
- Akkor, szia! Holnap találkozunk. - köszönt el az ajtóban.
- Szia! Sajnálom, hogy nem maradsz...
- Én is, de anya már biztos
vár. – mondta majd elindult. Én meg becsuktam az ajtót, és mentem a konyhába.
Nagyon jó illata volt a pizzának, és nagyon finom is volt. Elég hamar
elfogyott. Miután befejeztük a vacsorát, felmentem a szobámba. Beültem a laptop
elé, majd megnyitottam a One Direction facebook oldalát. Az utolsó posztban egy
weboldal címe volt belinkelve. Rákattintottam és egy másik oldalon töltődött be
az oldal. Nagyon sokáig tartott, mire behozta. Már akkor furcsa volt, mikor
megnyílt az oldalt, viszont miután átfutottam a sorokat, nem hittem a
szememnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése