Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. NAGYON köszönöm a komikat és az értékeléseket is!! 
                                                                      Jó olvasást. :)

49. rész: You don't even know him!

*Ella*

- Ella gyere vissza légy szíves! – hallottam anyu hangját, ahogy lentről felkiabál utánam. Nem válaszoltam, nem akartam vele beszélni. Joanara néztem, aki a falnak dőlve ült, a fejét Niall vállára döntve. Anyu mindenképp meg fogja látni a srácokat, és még jobban ki fog akadni. Bár bevallom, hogy már nem is érdekel, ha meglátja őket...

Csak azt nem akarom, hogy kellemetlenül érezzék magukat miattam. Ezért inkább nem kockáztattam. Egy nagy sóhajjal kibontakoztam Harry öleléséből, és pont elindultam volna lefele a lépcsőn, mikor megfogta a kezem, és magával szembe fordított.

- Majd én beszélek vele. Mindent elmagyarázok. – nézett a szemembe.

- Dehogy beszélsz vele. Te itt maradsz... – mondtam határozottan.

- Aha, és akkor te lemész, hogy majd még jobban kiborulj. Na azt már nem... – fogta meg még erősebben a kezemet. Nagyon jól esett, hogy így törődik velem, de most mi történne, ha lemennék? Hisz mégis az anyukám... Plusz ennél jobban már nem tudok kiborulni.

- Ti bementek a szobámba én meg megbeszélem anyával ezt az egészet. – mondtam. Ő erre magához húzott, és megcsókolt.

- Ella, ha te nem jössz le, én megyek fel! Beszéljük meg ezt az egészet normálisan, ké... - hallottam, ahogy anya megint szól, hogy menjek le, de a mondatot nem fejezte be. Rossz érzésem támadt, és megszakítottam csókunkat, majd Harry szemébe néztem, volna... Ő nem rám, hanem mögém nézett, pontosabban a lépcső felé. Hirtelen megfordultam, és anyával találtam szembe magam. A lépcső aljában állt, és szerintem, majdnem felrobban, olyan mérges volt. - Ezt mégis mire véljem? Egy előszülinapi csajos buli, hát persze, mi más lenne egy fiúval, vagy talán öt fiúval?! Mondd csak mindannyian, itt vannak? Vagy, várj, inkább nem is akarom tudni... Most csalódtam benned Ella. Nem hittem volna, hogy úgy fogsz hazudni, miközben az emeleten nem csak Joana van! Szemrebbenés nélkül hazudtál nekem! Én nem így neveltelek! – mondta anya, az egyre rosszabbul és rosszabbul eső mondatokat. Éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel, és a könnycseppek egymás után folynak végig az arcomon. Úgy beszélt velem, mint még soha. Nem kiabált, nem is mondta mérgesen. Normális hangnemben beszélt, mintha egy idegen lennék csak neki. Teljesen rideg volt, és csak a csalódottságot láttam az arcán... – És te fiam? Neked nem Londonban kéne lenned? Úgy tudom, hogy igen sok koncertetek lesz mostanság, és arra próbálni is kell, vagy nincs igazam? Ja és Ella, még azt is elfelejtetted mondani, hogy hol voltál tegnap este! Jól érezted magad? Óó, hát persze, biztosan! Hisz az a kép mindent elárul! – folytatta. Én megszólalni nem tudtam, mintha nem is az én anyukám állna előttem. Mintha ez az egész csak egy rossz álom lenne, de nem... Ez a valóság, és tényleg ilyeneket mond nekem.

- Mrs. Hewitt, kérem. Hadd magya... - szólalt meg Harry, de anya félbeszakította.

- Mit? Mégis mit akarsz megmagyarázni? Én nem fogom bevenni a hazugságaidat, mint a lányom! Mondd, mégis hányadik a sorban? Második, harmadik, vagy talán ne... – kezdett bele anya megint a monológjába, de én ezt már nem bírtam tovább.

- Elég! Hagyd már békén! Nekem mondhatsz bármit, felőlem le is tagadhatod, hogy a lányod vagyok, vagy mit tudom én, de Harryt hagyd békén!! Nincs jogod ilyeneket mondani neki! Nem is ismered!! Fogalmam sincs, hogy most mi a bajod, de az, biztos, hogy aki most előttem áll az nem az én anyukám. Soha nem beszéltél még így velem, és általában mindig mindent meg tudtunk normálisan beszélni! Most is megtehettük volna, de te csak szidni tudsz mindenkit!! – mikor befejeztem a mondatot, elengedtem Harry kezét, és berohantam a szobámba. Önző dolog, de nem akartam senkivel se beszélni... Egyedül akartam lenni. Fogalmam sincs, hogy történhetett meg mindez, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha is a saját anyám fog így beszélni velem. Most komolyan mondom... Ez nem ő volt, aki így beszélt velem, vagyis velünk... 

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komit és az értékeléseket is!! 
                                                                      Jó olvasást. :)


48. rész: Mum, I love him!

*Ella*

- Tényleg csak előszülinapi bulit tartottunk Joanaval, és ígérem, összetakarítok! – mondtam.

- Nem is ezért vagyok mérges... – mondta anya, és egyáltalán nem értettem, hogy akkor mi a baj. – Láttad ezt? – vett elő egy újságot a táskájából.

- Nem, de mit kell ezen nézni? – vágtam rá egyből, de mikor megláttam a címlap fotót, nem hittem a szememnek. – Most mit nézzek ezen? Harry Styles csókolózik, és akkor mi van? Ezért vagy mérges? – hazudtam, mert nem mertem bevallani az igazat. Mikor elmondtam ezt az egész Caroline-os ügyet anyának, nagyon berágott Harryre, és finoman mondva nem kedveli Haroldot...

- Nézd csak meg jobban azt a képet. – mondta. Én meg kezdtem megijedni. Hisz nem is látszik az arcom a képen. Csak annyi látszik, hogy egy barna hajú lány. – Akkor úgy mondom, hogy nézd meg a karját a lánynak! – mondta egyre mérgesebben anya. És ekkor leesett mire gondol. Tudja, hogy én vagyok, hisz az a karkötő volt rajtam tegnap este, amit tőle kaptam. Felismerte... Most még nagyobb bajban vagyok, mint voltam. Gratula Ella... Egy nagyot sóhajtottam, és a földet kezdtem el bámulni. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak...

- Anya, ez...

- Csak azt nem mond, hogy nem az, aminek látszik! Nem megmondtam, hogy ne, ismétlem, NE találkozz vele többet?! Hidd már el, hogy ha egyszer megtette, akkor még többször is megfogja!!!

- De nem az, történt, aminek látszik. NEM csalt meg, csak azért tette, hogy velem lehessen. Érted? VELEM!

- És ezt még el is hiszed? Most komolyan Ella, én azt hittem okosabb vagy...

- Igen elhiszem!! Mert nem hazudna nekem! Mert szeret engem. Igen, furcsán hangzik, hogy Harry Styles engem szeret, de ez az igazság, ha nem hiszed el, akkor ne hidd, de NEM fogom elhagyni, csak, azért mert te azt mondod!! – fakadtam ki, mert nagyon szarul esett, hogy hazugnak nevezi őt...

- Ella, én csak a jót akarom neked!! Ezért tiltom meg, hogy találkozz vele. Hidd el, nem neked való ez az egész felhajtás. Komolyan azt akarod, hogy minden nap fotósok vegyenek körbe? Vagy épp te akarsz lenni a második vagy akár harmadik a sorban?

- Mégis miért mondasz ilyeneket róla? Nem is ismered őt! Nincs semmilyen második vagy harmadik!! Csakis egy van!! – mondtam, sőt inkább már ordításnak mondanám. Még sosem beszéltem így vele.

- Igen, az igaz, hogy nem ismerem, de sokkal többet tudok az életről, mint te a 17 éves fejeddel tudsz!! Sosem akartam neked rosszat és mondom, most is csak, jót akarok!!

- Ha jót akarnál, akkor nem tiltanál el attól, akit szeretek! Igen, szeretem!! Ezt fogadd el! Talán igazad van, és talán nem. Lehet, hogy meg fogom bánni, de én ezt most nem így érzem! Különben is holnaptól 18 éves leszek. Nagykorú! – hangsúlyoztam ki a "nagykorú" szót. Majd meg nem várva a lehetséges választ felpattantam a kanapéról, és elindultam a lépcső felé, és ekkor kitört belőlem a sírás.

*Harry*

Látszott Joanan, hogy nagyon nem tudja, mit akarunk. Egyfolytában kapkodta a tekintetét közöttünk.

- Három... – kezdett el visszaszámolni Louis.

- Kettő... – folytatta Niall nevetve.

- Egy... – fejezte be Zayn, és egyszerre elkezdtük csikizni Joanat. Kicsit sajnáltam is, mert szinte nem is tudott megmozdulni annyira körbevettük, és még csikizni is kezdtük.

- Srácok, elég, most már nem bírom. Hagyjátok abba! Sajnálom, oké? – nevetett még mindig, mi meg megkegyelmeztünk neki és abbahagytuk a csikizést. - Bocsánat, hogy ilyen betojik vagytok, és ennyitől megijedtetek... – mondta nevetve Joana, miután mindannyian felálltunk az ágyról. Épp mondani akartam valamit, amikor mindannyian ordibálásra lettünk figyelmesek.

- Jézusom... – csak ennyit tudtam kinyögni, mikor felismertem Ella hangját, és éreztem, hogy baj van. Gondolkodás nélkül kirontottam a szobából.

- Hé! Abból még nagyobb botrány lesz, ha meglátja az anyja, hogy itt vagy! – fogta meg a karom Zayn. Igaza volt... Akkor mégis mit csináljak?

- Le kell mennem. Mindent megmagyarázok! – mondtam végül pár perc múlva, és elindultam a lépcső felé. Most senki nem állított meg, viszont Ella jött, vagyis inkább szaladt fel velem szembe a lépcsőn sírva. Ahogy meglátott még jobban elkezdett sírni, és mikor hozzám ért egyből megölelt.

- Szeretlek, nem fo... – kezdte el mondani, de annyira sírt, hogy nem tudta folytatni.

- Én is szeretlek!! Fogalmam sincs mi történt, de próbálj meg megnyugodni. Itt vagyok, mind itt vagyunk, minden rendben lesz! 

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Viszont előtte muszáj kitennem egy videót!! Bár tuti mindenki látta már... :D Imádooom <3

47.rész: What we didn't think about... the parents

                             

*Ella*

- Úristen... – mondtam, majd egyből Joana után indultam, volna...

Harry megfogta a kezem és visszahúzott magához, hogy adjon meg puszit. Én csak összeborzoltam a haját és kimentem a szobából. Joanat az ajtó mellett a falnak dőlve találtam. Még mindig tiszta piros volt az arca.

- Mi történt? Miért vagyunk bajban?

- Szülő... – csak ennyit mondott én meg egyből kapcsoltam. Anyu hazaért, biztos voltam benne, hogy nem apu, mert ő később szokott végezni a munkával. A nappali és a konyha nem éppen tiszta állapotban van, plusz egyszerre 5 fiúval vagyunk Joanaval egy házban. Elképzelni sem akarom, hogy hogyan fog erre reagálni...

- Jó, oké... Akkor... Ki kell valamit találnunk... – mondtam.

- A srácok már elkezdtek lent takarítani, de nem fogunk addigra végezni, míg anyud bejön a házba.

- Mi a baj? – jött ki Harry a szobából.

- Gyertek, van egy ötletem. – mondtam, majd meg fogtam mindkettőjük kezét és elkezdem őket húzni a lépcső felé. Harry értetlenül nézett rám. Hisz nem is tudhatta, hogy mi történik...

Mikor leértünk láttam, hogy lehetetlen, hogy ennyi idő alatt visszacsináljuk, olyanra az egész nappalit, amilyen volt. Így muszáj volt bevetni a tervet, amit kitaláltam, bár még így is nagyon gyorsnak kell lennünk.

- Joana, el kéne terelned anyu figyelmét, vagyis inkább fel kéne tartani őt. Még van így kis idő, hogy ki tudj menni a hátsó kijáraton, és utána csinálj úgy, mintha csak most jönnél át hozzánk. - mondtam miközben kinéztem az ablakon. Majd folytattam. - Mi addig rendet tudunk rakni, és mikor bejön a házba, a srácok már a szobámban lesznek, oda úgysem szoktak bemenni a szüleim. - Elég béna terv, de hát ennyi telik tőlem.

- Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy betörtek? – rogyott le Louis fáradtan a kanapéra.

- És mégis hogyan jöttek be ide a betörők, mikor az ajtónak és egyik ablaknak sincs semmi baja? – kérdezte Joana.

- Hát nem tudom, de tehetünk annak az érdekében, hogy valamelyik ablak ne legyen egyben. – mondta Louis a percről percre jobb ötletet...

Persze Lou sem gondolta komolyan csak próbálta oldani a feszültséget. Vagyis remélem tényleg csak ezért mondta. Bár még attól sem lepődnék meg, ha teljesen komolyan gondolta volna… Viszont ekkor történt az, amitől a legjobban tartottam. Hallatszott a kulcs hangja a zárban, majd a kattanás, ahogy kinyitja anya az ajtót.

Intettem a fiúknak, hogy menjenek fel, hátha így kisebb leszidást kapok... Pont bejött anyu a házba, mikor hallottam fent az ajtó csapódását. Most komolyan... Hogy lehetnek ilyen bénák?

Joanaval összenéztünk és akaratlanul is elnevettük magunkat, pedig amikor anyum beért a nappaliba, elég mérgesen nézett rám.

- Ella, csak egy kérdés! Itt mégis mi történt? – kérdezte még egész nyugodtan.

- Kate, semmi nem történt, csak... – kezdett el magyarázkodni Joana, amiért nagyon hálás vagyok neki, de anya rám mutatott, hogy tőlem akarja hallani a magyarázatot.

- Joana, ha nem baj, beszélhetnék négy szem közt Ellával? – kérdezte. Joana csak bólintott és elindult felfele. Én meg leültem a kanapéra anyuval együtt. Attól nem tartottam, hogy leszid, hisz az szinte minden napos...

Attól féltem, hogy még el sem mondtam a videó klipes dolgot, na meg azt sem, hogy holnap már mennék Londonba, és ezek után kell elmondanom neki. Így lehet, hogy nem fog elengedni...

*Joana*

Mikor felértem az emeletre, már a lépcső tetejéről hallottam a hangokat Ella szobájából. Mikor az ajtóhoz értem, direkt kopogtam először, hogy kicsit rájuk ijesszek, és azt higgyék, hogy Ella anyukája az. Egyből csend lett, majd benyitottam. Elég vicces látvány fogadott. Mind az öten olyan pózban, amiben gondolom akkor voltak, mikor kopogtam, ledermedve bámultak az ajtó felé. Gyorsan becsuktam az ajtót és kitört belőlem a nevetés. Niall odajött hozzám, majd adott egy puszit. És ekkor történt az amire egyáltalán nem számítottam. Felkapott a földről, és az ágyra rakott. Mind az öten körém jöttek, és csak bámultak.

- Most mi van? – kérdeztem nevetve, mert elég vicces volt. Ők csak faarccal néztek rám. – Befejeznétek? Ez elég idegesítő. – szóltam rájuk, de még mindig bámultak. És ekkor Niall elröhögte magát.

- Bocs, srácok, de én ezt már nem bírtam. – mondta még mindig nevetve. Erre a többiek is elmosolyodtak. Túlságosan is gyanúsak voltak nekem...

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat és az értékeléseket is!! 
                                                                 Jó olvasást. :)

46. rész: Omg, sorry...

*Joana*

Miután Ellával már vagy egy órája csak táncoltunk, vagyis inkább ugráltunk a zenére, fáradtan dobtam le magam a kanapéra. Úgy éreztem, hogy én onnan soha nem fogok felállni, bár egy ideig nem is terveztem, hogy onnan bármerre is akarok menni... Niall egy tál édességgel ült le mellém.

- Kérsz? - kérdezte mosolyogva, miután már egy ideje szuggeráltam a tálat. Én csak bólintottam egyet és kivettem pár gumicukrot, majd elkezdtem enni. Lerakta a tálat az asztalra, én meg kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, aminek az lett az eredménye, hogy a lábam az ölében volt. 

- Amúgy... Miért is hazudtál nekem? – kérdeztem felvont szemöldökkel Nialltől egy kis idő után.

- Én?! Mikor?

- Tudod te nagyon jól. – nevettem el magam.

- Na, jó. Az úgy volt, hogy a srácok a lelkemre kötötték, hogy senkinek ne mondjam el, és főleg neked ne, mert tuti véletlen elszólod magad. Ezért találtam ki, hogyha nagyon kérdezősködni fogsz az ajándék iránt, akkor valami mást fogok mondani. Így ha véletlen elmondod Ellának, akkor is meglepetés lesz neki az ajándék.

- Szóval nem bízol meg bennem?! Jól van Niall James Horan, ezt megjegyeztem. - mondtam miközben kivettem még egy marok gumicukrot a tálból és felálltam, hogy a konyhába menjek és igyak valamit. Hát igen, már most meghiúsult a tervem, hogy egy ideig nem fogok a kanapéról felállni...

Megtöltöttem egy poharat vízzel és visszaraktam az üveget a hűtőbe. Épp, hogy becsuktam a hűtő ajtaját, két kéz fonódott körém hátulról. Akaratlanul is elmosolyodtam.

- Bocsánat, hogy hazudtam, ugye nem haragszol?! – mondta, szinte suttogta a fülembe Niall.

- Nem haragszom, csak kíváncsi voltam, hogy miért nem az igazat mondtad el. – fordultam meg, és így vele szembe kerültem. Igen közel voltunk egymáshoz. – Ennyi miatt soha nem sértődnék meg. Ez csak azt bizonyította, hogy nagyon jó barát vagy, és ha valamire megkérnek, azt betartod, még akkor is, ha egy kicsit hazudnod kell miatta... - mondtam, miközben a hajával játszottam.

- Mondtam már, hogy szeretlek?

- Hát nem is tudom, talán... – mondtam, de mielőtt folytatni tudtam volna a mondatot, megcsókolt. Először elmosolyodtam, majd a hajába túrva csókoltam vissza. Nekidőltem a hűtőnek, Niallt magammal húzva, majd úgy folytattuk tovább.

*Ella*

- Csukd be a szemed. – mondta Harry még mindig mosolyogva, én meg már tényleg nem értettem, hogy mit akar. – Csak csukd be. – mondta még egyszer, mikor látta rajtam, hogy eszem ágában sincs becsukni. Egy nagy sóhajjal, de végül becsuktam a szemem, vagyis... - Teljesen. – szólt rám már nevetve Harold, mikor észrevette, hogy próbálok lesni egy kicsit.

- Becsukom, de legalább mond el, mit akarsz! – nyitottam ki teljesen a szemem.

- Majd megtudod. Ne türelmetlenkedj! Már rég megtudhattad volna, hogy mit akarok, ha becsuknád a szemed.

- Jó de előbb ké... – kezdtem bele a mondatba, de egy puszival félbeszakított. Mégis honnan tudta, hogy ezt akarom?! Megadtam magam, és becsuktam a szemem. Akármennyire is kíváncsi voltam, csukva tartottam. Hallottam, ahogy valahova elmegy a szobán belül, majd visszaül az ágyra. Éreztem, hogy kicsit félretolja a hajam, majd, hogy egy kis hideg valami ér hozzá a bőrömhöz, a nyakamnál. Elmosolyodtam, de még mindig csukva tartottam a szemem.

- Kinyithatod. – mondta, én meg miután kinyitottam a szemem egyből a nyakamhoz kaptam. Egy szív alakú medál volt egy ezüstláncon, ami egyszerű, de mégis gyönyörű.

- Fordítsd meg. – mondta még mindig mosolyogva. Megfordítottam a medált és mikor megláttam, alig tudtam megszólalni. Csak ennyi volt a hátuljába vésve: Ella & Harry

- Ez gyönyörű! Köszönöm. – mondtam, majd hosszú ideig csak öleltem, és öleltem. Soha nem akartam elengedni.

- Boldog Szülinapot! – suttogta a fülembe.

- Ennél boldogabb már nem is lehetne. - mondtam, majd megcsókoltam. Ez most valahogy más volt, mint a többi... Különleges.

Egyre hevesebben kezdtünk el csókolózni, majd éreztem, hogy a kezével a pólóm alá nyúl. Elmosolyodtam, majd a pólóját kezdtem el felfelé húzni. Ő vette a célzást, és levette azt.

- Ella, most nagy bajban vagyunk! – rontott be a szobába kopogás nélkül Joana. – Jézusom, ööö, izé..., bocsi. – ment is ki egyből, tiszta vörös fejjel, mikor meglátott minket.

Sziasztok! Itt a következő rész! Remélem tetszeni fog. :) Köszönöm a komit és az értékeléseket! És Barbii még egyszer köszönöm a díjat!!! :D <3
                                                                  Jó olvasást. :)

45. rész: The best birthday ever...

*Joana*

- Mivel holnap van a szülinapod, és nem tudnánk megünnepelni, mert a srácok nem lesznek itt, mi meg még nem leszünk Londonban,  így úgy döntöttünk, hogy előre hozzuk egy kicsit. – mondtam, és mire befejeztem a mondatot, Ella odarohant hozzám és megölelt.

- Köszönöm. Te vagy a legjobb barátnő a világon, imádlak! – mondta, miközben úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt.

- Én is imádlak! Boldog Szülinapot! - öleltem meg még egyszer. – És ne sírj! - Mondtam, mikor észrevettem, hogy sír. Persze nevetett közben, én meg örültem annak, hogy ennyire jól esik neki, ez az egész, amit szerveztünk. Nem nagy szám, de mindenki itt van, aki fontos.

- Boldog Szülinapot! - mentek oda hozzá a srácok egyszerre és egy doboz volt a kezükben. Igen, mindannyian egyszerre fogták. Elég vicces volt... Majd egy csoportos öleléssel megölelték Ellát. Én közben elővettem a fényképezőmet és csináltam pár fotót róluk.

- Srácok, ezt nem kellett volna... Köszönöm. - mondta Ella, majd leültünk a kanapéra, már amennyien elfértünk rajta… Louis és Niall a földön ültek. Ella pedig elkezdte kibontani az ajándékát. Én tudtam, mit rejt a doboz, mivel kifaggattam Niallt. Eredetileg nem szabadott volna elmondania nekem, nehogy véletlen elmondjam Ellának, de végül addig faggattam Niallt, mire elmondta. Ella izgatottan szedte le a csomagolást, majd kinyitotta a dobozt. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődik, mikor meglátta, hogy mi van benne. Ugyanis a dobozon belül egy kisebb doboz volt. Elnevette magát, és bontotta tovább. Még párszor végigcsinálta ezt és végül eljutott az utolsó dobozig. Mint mindegyik, az is külön be volt csomagolva. Kibontotta az egyik oldalát és kinyitotta a dobozt. Egy boríték volt benne. Én meg értetlenül néztem Niallre. Nem az igazat mondta!! Hisz az nem fér bele egy borítékba!

*Ella*

Mikor kinyitottam a borítékot és megláttam, mi van benne, nem hittem a szememnek.

- Úristen... Ti nem vagytok normálisak!!! – mondtam még mindig kikerekedett szemekkel. Ugyanis egy repülőjegy volt benne, ami Párizsba szól.

- Ja igen, mielőtt megnyugodnál... Mi is megyünk veled. - mondta vigyorogva Louis. Én meg konkrétan a nyakába ugrottam. Több álmom is van, az egyik, hogy eljussak Párizsba, és ezt tudták! Tudták és valóra váltották, hisz nyári szünet végén irány Párizs!!!

Miután végigöleltem mindenkit, visszaültem a kanapéra és a repülőjegyet bámultam.

- Nem unod már? – kérdezte nevetve Niall.

- Ja, bocsi... Csak még mindig nem hiszem el. – mondtam fülig érő szájjal, és visszaraktam a borítékba a repülőjegyet.

- Gyere, rendeltünk pizzát. – indult el Niall a konyha felé. Én meg mentem utána.

- Ella! – szólt Joana utánam, a lépcső felöl. – Mivel csak a srácoktól kaptad a Párizsi utat... Boldog szülinapot! – nyújtott oda nekem egy kis dobozt.

- Joana... Tudod, hogy... – kezdtem bele a mondatba, de ő közbe szólt.

- Tudom, tudom, ugyan az amit minden évben elmondasz, inkább bontsd ki. – mondta mosolyogva, én meg kinyitottam a kis dobozt.

- Úristen, ez... ez az amit... - beszéltem össze-vissza, erre Joana csak bólintott egyet. – Köszönöm. – mondtam, majd megöleltem. Kivettem a tartóból a fülbevalót, és beraktam a fülembe. – Na, hogy áll? – kérdeztem és úgy fordultam, hogy lássa a fülbevalót.

- Nagyon jól. – mondta nevetve Joana, azon, hogy jobbra-balra fordulok egyfolytában előtte. – Gyere, menjünk enni, és aztán kezdődjön a buli!!! – fogta meg a kezem és húzott a konyha felé. Az asztalon vagy nyolc pizza volt, és sokféle... Én egyből a sonkás kukoricásat kezdtem el keresni, és végül meg is találtam. Elvettem egy szeletet, és mivel nem volt több szék, felültem a pultra. Nem sokkal később Joana is felült mellém, viszont ő egy gombás pizzát evett.

- Héé, ez ki volt? - kérdezte Zayn egy kis csönd után.

- Mi, ki volt? – tettem fel neki a kérdést egyből.

- Háhh ez jóó, Miki volt? – mondta Louis. Én meg nem bírtam ki, hogy ne nevessek rajta. Igazi favicc volt, de én ezeken mindig is tudtam, és tudok nevetni.

Végül folytattuk a csendben evést, Zayn meg nem kapott választ, hogy ki volt, mi meg nem tudtuk, hogy mi történt...

Nem kellett sok idő, és az összes pizza elfogyott. Nem csoda, hisz mindannyian nagyon éhesek voltunk. Egymásba raktuk a dobozokat, és úgy hagytuk ott az asztalon őket. – Majd később kidobom. – gondoltam magamban.

Kimentünk a nappaliba, Niall benyomta a zenét, és elkezdődött a buli. Csomót röhögtünk és hülyéskedtünk. Joanaval felálltunk, hogy táncoljunk, amiből inkább ugrálás lett, de a lényeg, hogy jól éreztük magunkat.

- Várj, ne, vissza!! Ez jó!! – szóltam Liamnek aki valami jó számot keresett a laptopon, mert már végigment az egész, amit beterveztek. Liam mosolyogva rám nézett és visszament az előző számra, és elindult. Az a bizonyos első pár hang a what makes you beautiful-ból. Joanaval egymásra néztünk és mikor elkezdődött Liam szólója, vele együtt énekeltünk. Konkrétan a srácok egy ideig csak néztek minket és röhögtek, mi meg nem foglalkoztunk velük. Csak ugráltunk és énekeltünk, mint régen, amikor nem is ismertük őket igazából. A szám végére már mindannyian énekeltünk, viszont már a kanapén és a földön ülve.

Nagyon jól éreztem magam, és ez volt az eddigi legjobb szülinapom.

- Ella, tudsz jönni egy kicsit? - hajolt oda hozzám Harry.

- Persze. - Mondtam, majd gyorsan felálltam. Fogalmam sem volt, hogy hova akar menni. Megfogtam a kezét, és követtem. A szobám ajtaja előtt megállt, kinyitotta, majd bementünk. Most már tényleg nem tudtam, mit akar. Becsukta az ajtót, én meg leültem az ágyamra, és felhúztam a lábam. Kíváncsian néztem rá, ő meg csak mosolygott... Tudtam, hogy direkt csinálja ezt, hisz jól tudja, hogy ezzel csak még kíváncsibbá tesz.

Úristeeeen!!! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök most!! A blog megkapta az első díját, amit nagyon, nagyon köszönök Barbiinak!!! :D <3
                   

                            
1, Írj 11 dolgot magadról
2, Válaszolj a jelölő 11 feltett kérdésére 
3, Írj te is 11 kérdést
4, Jelölj, és linkelj 11 embert




11 dolog magamról: 

1. Van egy macskám és két kutyám.
2. 15 éves vagyok
3. Kedvenc előadóim: One Direction, Austin Mahone, Cody Simpson, Cher Lloyd, Jedward, Ross Lynch...
4. Gitározom, bár azt nem mondanám, hogy jól tudok, mert itthon próbálom tanulgatni egyedül... 
5. Táncolok, és néha lovagolni is járok.
6. Tavaly szeptember 29.-e óta ismerem a 1D-t, hála egyik barátnőmnek, Dórinak! Azóta imádom őket. <3
7. Már most elegem van a suliból, pedig csak egy hete kezdődött. 
8. Imádom a SZJG-t!! :D
9. Bár az enyém a legkisebb szoba a házban, de imádom, mert konkrétan bárhová nézek, One Direction-t látom.
10. Directioner forever <3
11. Úgy kezdtem el írni ezt a blogot, hogy "majd meglátom mi lesz ebből." Most meg megkaptam az első díjat! El sem hiszem. :D

Kérdések:

1.Hol laksz? Budapesten
2.Mi a legnagyobb álmod? Kijutni Londonba, kint tanulni középiskola után, majd talán utána is kint élni...
3.Mit szeretnél megtenni mielőtt meghalsz? Eljutni egy 1D koncertre, és dedikálásra. :D
4.Kedvenc sorozatod? Vámpírnaplók
5.Kedvenc színésznőd/ színészed? Igazából nincs kedvenc színészem/színésznőm, de talán, mint színész, Adam Sandler...   
6.Hány blogot írsz? Ezt az egyet.
7.Szereted a blogom?:DD Imádom!! :D
8.Van twittered? Van: @Dori1519 (visszakövetek mindenkit! :D)
9.Anyud/apud neve? Ildikó/László
10.Tesód van? Van, két nővérem.
11.Teljes neved? Almási Dóra

Kérdéseim:

1. Mióta ismered a 1D-t?
2. Ki a kedvenced a 1D-ből?
3. És miért?
4. Melyik a kedvenc számod az Up All Night albumról?
5. Van hobbid? És ha van, mi az?
6. Van twittered?
7. Milyen előadókat szeretsz a 1D-n kívül?
8. Szereted a SZJG-t? :D
9. Van testvéred?
10. Hol laksz? (ha nem akarod nem kell elmondani, csak kíváncsi vagyok :D)
11. Hány éves vagy?

Jelöltjeim:

http://you-and-me-onedirection.blogspot.hu/

http://harryzayn1d.blogspot.hu/

http://harrystylesbestlovestory.blogspot.co.uk/


u.i. Bocsánat, ma már nem tudom felrakni, de holnap jön az új rész!! :)

.

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Köszönöm az értékeléseket.
                                                                       Jó olvasást. :)

44. rész: The plan 

*Harry*

Miután Ella kiment a szobából, Niallel egymásra néztünk. Most kell jól végigcsinálnunk a tervet. Niall a megbeszéltek szerint osont át a másik szobába. – Remélem Ella még vissza fog jönni a szobájába, különben Niall nem nagyon fog tudni lejönni mire Ella leér... – gondoltam magamban, és kinyitottam az ablakot. A terv szerint mindketten az ablakon keresztül mentünk volna ki, de mikor Niall ezt megtudta, azt mondta, hogy ő aztán nem fog leugrani a tetőtől. Pedig az udvar felé eső része nem is olyan magas. Simán le lehet róla jutni épségben.

Szóval kimásztam az ablakon, majd visszacsuktam, amennyire csak tudtam. Óvatosan átmentem a másik oldalra, majd mikor a széléhez értem leugrottam. Konkrétan orra estem mikor leérkeztem a földre, de semmi bajom nem lett.

- Hát ezt ennél szebben meg sem tudtad volna csinálni. – jött ki Louis röhögve az udvarra.

- Kíváncsi lennék te, hogy csináltad volna meg. – mondtam, majd bementünk a házba. Szerencsére Ella még nem volt lent, így én időben leértem. Kissé szokatlan módon, de a lényeg, hogy lent voltam. Viszont Niall még nem.

- Niall még mindig fent van? – kérdeztem a többiektől, de mire kimondtam, Niall jött le halkan vigyorogva a lépcsőn. Hát igen, neki kicsit jobban sikerült a leérkezés, vagy mégsem?

Az utolsó lépcsőfokban megbotlott és a földön kötött ki. Alig bírtuk ki, hogy ne nevessünk hangosan. Niall pár másodpercen belül felállt és röhögve jött oda hozzánk.

*Niall*

- Jól vagy? – kérdezte nevetve Joana, mikor odamentem hozzá.

- Igen. – mondtam nevetve. – Bár... Egy helyen kicsit fáj. Adsz rá egy puszit? – kérdeztem.

- Hol fáj? – kérdezte még mindig nevetve.

- Itt. – mutattam a számra. Ő csak mosolygott és megcsókolt.

- Most már jobb?

- Sokkal. – mondtam, majd elnevettük magunkat. Hát igen, minden igaz rám, csak az nem, hogy normális vagyok, bár mondjuk ki normális itt?

- Srácok, szerintem, jön. -  suttogta Liam majd bebújtunk a kanapé mögé.

- Várjatok, én itt kilátszom! – mondta Louis a kelleténél szerintem kicsit hangosabban. Majd betolakodott közénk.

- Louis.

- Mi az?

- A lábamon állsz. – mondta Joana.

- Ohh, bocsi.

Innentől már csöndben vártuk, hogy Ella lejöjjön. Már vagy öt perce csak guggoltunk, ültünk vagy éppen feküdtünk a kanapé mögött. Igen, Louis volt az, aki lefeküdt a földre.

- Egyáltalán le fog jönni? – kérdezte Zayn.

- Egyszer biztos. Csak azt nem lehet tudni mikor. – mondtam.

- Tuti, mindjárt lejön, mert kíváncsi, hogy hova tűnt mindenki. – mondta mosolyogva Harry. Igaza volt. Pár perc múlva lépteket hallottunk a lépcső felől, majd bejött a nappaliba.

- Egy... – számolt Louis.

- Kettő... – folytatta Liam.

- Három. - fejeztem be a visszaszámolást.

- BOLDOG SZÜLINAPOT!  – ugrottunk ki egyszerre a kanapé mögül. 

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket is!! :) 
                                                                       Jó olvasást. :)

43. rész: I love Harry Styles

*Ella*

Elsőnek azt hittem, hogy azt a füzetet találta meg, amit én csak One Direction füzetnek hívok. Mivel régebben csináltam egy füzetet, amibe róluk írtam mindenféle dolgot és képeket ragasztottam mellé. Nem, ennyi miatt nem jöttem volna zavarba... Viszont teljesen mást kaptam ki a kezéből. Az egy A4-es nagyságú kartonpapír volt, amire képek vannak ragasztva, és csak egy rövid szöveg áll rajta: „I LOVE HARRY STYLES”

Megszólalni nem tudtam, annyira zavarba jöttem. Én pár hónapja kerestem, de sehol sem találtam, erre Harry egyből megtalálta. Végül ő törte meg a csendet.

- Megnézhetem? – kérdezte vigyorogva. Én csak megráztam a fejem.

- Szerintem, már így is eleget láttál belőle. – nevettem el magam, még mindig vörös fejjel.

- A lényeget már úgyis láttam, szóval már tök mindegy. – mondta még mindig mosolyogva. Szerintem, élvezte is, hogy ennyire zavarba jöttem. Megint csak megráztam a fejem. A papírral a kezemben elindultam az ajtó felé. Viszont mielőtt ki tudtam volna menni a szobából, hirtelen két erős kéz ölelt meg hátulról. Elmosolyodtam.

Neki ennyi elég idő is volt arra, hogy kikapja a kezemből a papírt, és már máris a szoba másik részében volt.

- Ez szemét volt!! Add vissza! – mentem oda hozzá, de ő feltartotta a papírt, és én meg nem értem el. Ott ugráltam előtte, ő meg csak nevetett rajtam. Ekkor támadt egy ötletem. Felálltam az ágyra és úgy próbáltam elérni a papírt. Viszont már csak arra eszméltem fel, hogy zuhanok. Leestem az ágyról, rá Harryre, így mindketten a földön kötöttünk ki.

- Tessék itt van. – mondta nevetve, és odaadta a papírt. Erre én értetlenül néztem rá. – Már megnéztem, csak jó volt szívatni téged. – mondta vállat vonva, és közeledni kezdett, hogy megcsókoljon, de én ellenálltam és elfordítottam a fejem. Majd felálltam, és elindultam kifele, de a földön kötöttem ki. Mivel az ajtóm befelé nyílik...

- Jézusom, Ella, jól vagy? – kérdezte ijedten Niall. Ezek szerint, még legalább egyszer ez meg fog történni, hogy a földön kötök ki azért, mert az ajtó arra nyílik, amerre én vagyok, és pont akkor jön be vagy ki rajta valaki, amikor ott vagyok előtte... – gondoltam magamban.

- Igen, persze. – mondtam, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni. - Hé, te meg, hogy kerülsz ide? – kérdeztem, mikor leesett, hogy neki éppen a fürdőszobában kéne lennie bezárva, hisz még nem is vittük oda a kulcsot, sőt, még meg sem találtuk.

- Srácok megoldották a dolgot, és kiszabadultam!

- Akkor megtalálták végül a kulcsot? – kérdeztem.

- Hát, nem egészen... – mondta, én meg nem értettem, hogy akkor mégis hogyan jött ki. Mikor kimentem a szobámból, senkit nem találtam a fürdőszoba előtt. Az ajtó rendben volt, tehát nem az történt, amire elsőnek gondoltam. Elég furcsa volt ez az egész... Hisz ha nem találták meg a kulcsot, akkor mégis hogyan jött ki Niall onnan?

Visszamentem a szobámba, hogy megkérdezzem Nialltől, de már nem volt ott. Sőt még Harry sem... Nagyon nem értettem, hogy mégis hova tűntek ilyen hirtelen. Lemenni nem tudtak, hisz az észrevettem volna.

Gyorsan visszaraktam a kartonpapírt a fiókba, majd elindultam a lépcső felé. Fogalmam sem volt, hogy mégis hova tűntek a többiek... Ezen gondolkozva mentem le. Mikor a nappaliba értem, csak egy nagy kiáltás fogadott, és nem hittem a szememnek.