2012. szeptember 8., szombat

.

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Köszönöm az értékeléseket.
                                                                       Jó olvasást. :)

44. rész: The plan 

*Harry*

Miután Ella kiment a szobából, Niallel egymásra néztünk. Most kell jól végigcsinálnunk a tervet. Niall a megbeszéltek szerint osont át a másik szobába. – Remélem Ella még vissza fog jönni a szobájába, különben Niall nem nagyon fog tudni lejönni mire Ella leér... – gondoltam magamban, és kinyitottam az ablakot. A terv szerint mindketten az ablakon keresztül mentünk volna ki, de mikor Niall ezt megtudta, azt mondta, hogy ő aztán nem fog leugrani a tetőtől. Pedig az udvar felé eső része nem is olyan magas. Simán le lehet róla jutni épségben.
Szóval kimásztam az ablakon, majd visszacsuktam, amennyire csak tudtam. Óvatosan átmentem a másik oldalra, majd mikor a széléhez értem leugrottam. Konkrétan orra estem mikor leérkeztem a földre, de semmi bajom nem lett.
- Hát ezt ennél szebben meg sem tudtad volna csinálni. – jött ki Louis röhögve az udvarra.
- Kíváncsi lennék te, hogy csináltad volna meg. – mondtam, majd bementünk a házba. Szerencsére Ella még nem volt lent, így én időben leértem. Kissé szokatlan módon, de a lényeg, hogy lent voltam. Viszont Niall még nem.
- Niall még mindig fent van? – kérdeztem a többiektől, de mire kimondtam, Niall jött le halkan vigyorogva a lépcsőn. Hát igen, neki kicsit jobban sikerült a leérkezés, vagy mégsem?
Az utolsó lépcsőfokban megbotlott és a földön kötött ki. Alig bírtuk ki, hogy ne nevessünk hangosan. Niall pár másodpercen belül felállt és röhögve jött oda hozzánk.

*Niall*

- Jól vagy? – kérdezte nevetve Joana, mikor odamentem hozzá.
- Igen. – mondtam nevetve. – Bár... Egy helyen kicsit fáj. Adsz rá egy puszit? – kérdeztem.
- Hol fáj? – kérdezte még mindig nevetve.
- Itt. – mutattam a számra. Ő csak mosolygott és megcsókolt.
- Most már jobb?
- Sokkal. – mondtam, majd elnevettük magunkat. Hát igen, minden igaz rám, csak az nem, hogy normális vagyok, bár mondjuk ki normális itt?
- Srácok, szerintem, jön. -  suttogta Liam majd bebújtunk a kanapé mögé.
- Várjatok, én itt kilátszom! – mondta Louis a kelleténél szerintem kicsit hangosabban. Majd betolakodott közénk.
- Louis.
- Mi az?
- A lábamon állsz. – mondta Joana.
- Ohh, bocsi.
Innentől már csöndben vártuk, hogy Ella lejöjjön. Már vagy öt perce csak guggoltunk, ültünk vagy éppen feküdtünk a kanapé mögött. Igen, Louis volt az, aki lefeküdt a földre.
- Egyáltalán le fog jönni? – kérdezte Zayn.
- Egyszer biztos. Csak azt nem lehet tudni mikor. – mondtam.
- Tuti, mindjárt lejön, mert kíváncsi, hogy hova tűnt mindenki. – mondta mosolyogva Harry. Igaza volt. Pár perc múlva lépteket hallottunk a lépcső felől, majd bejött a nappaliba.
- Egy... – számolt Louis.
- Kettő... – folytatta Liam.
- Három. - fejeztem be a visszaszámolást.
- BOLDOG SZÜLINAPOT!  – ugrottunk ki egyszerre a kanapé mögül. 

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett:D
    Én is estem már pofára, csak én az ágyrólxDDD
    Van egy kis meglepetésem neked : http://mystoryandthe1d.blogspot.hu/
    Remélem tetszik:P<33

    VálaszTörlés