Jó olvasást. :)
46. rész: Omg, sorry...
*Joana*
Miután Ellával már vagy egy órája csak táncoltunk, vagyis inkább
ugráltunk a zenére, fáradtan dobtam le magam a kanapéra. Úgy éreztem, hogy én
onnan soha nem fogok felállni, bár egy ideig nem is terveztem, hogy onnan
bármerre is akarok menni... Niall egy tál édességgel ült le mellém.
- Amúgy... Miért is hazudtál nekem? – kérdeztem felvont
szemöldökkel Nialltől egy kis idő után.
- Én?! Mikor?
- Tudod te nagyon jól. – nevettem el magam.
- Na, jó. Az úgy volt, hogy a srácok a lelkemre kötötték, hogy
senkinek ne mondjam el, és főleg neked ne, mert tuti véletlen elszólod magad.
Ezért találtam ki, hogyha nagyon kérdezősködni fogsz az ajándék iránt, akkor
valami mást fogok mondani. Így ha véletlen elmondod Ellának, akkor is
meglepetés lesz neki az ajándék.
- Szóval nem bízol meg bennem?! Jól van Niall James Horan, ezt
megjegyeztem. - mondtam miközben kivettem még egy marok gumicukrot a tálból és
felálltam, hogy a konyhába menjek és igyak valamit. Hát igen, már most
meghiúsult a tervem, hogy egy ideig nem fogok a kanapéról felállni...
Megtöltöttem egy poharat vízzel és visszaraktam az üveget a
hűtőbe. Épp, hogy becsuktam a hűtő ajtaját, két kéz fonódott körém hátulról.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Bocsánat, hogy hazudtam, ugye nem haragszol?! – mondta, szinte
suttogta a fülembe Niall.
- Nem haragszom, csak kíváncsi voltam, hogy miért nem az igazat
mondtad el. – fordultam meg, és így vele szembe kerültem. Igen közel voltunk
egymáshoz. – Ennyi miatt soha nem sértődnék meg. Ez csak azt bizonyította, hogy
nagyon jó barát vagy, és ha valamire megkérnek, azt betartod, még akkor is, ha
egy kicsit hazudnod kell miatta... - mondtam, miközben a hajával játszottam.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Hát nem is tudom, talán... – mondtam, de mielőtt folytatni
tudtam volna a mondatot, megcsókolt. Először elmosolyodtam, majd a hajába túrva
csókoltam vissza. Nekidőltem a hűtőnek, Niallt magammal húzva, majd úgy
folytattuk tovább.
*Ella*
- Csukd be a szemed. – mondta Harry még mindig mosolyogva, én meg
már tényleg nem értettem, hogy mit akar. – Csak csukd be. – mondta még egyszer,
mikor látta rajtam, hogy eszem ágában sincs becsukni. Egy nagy sóhajjal, de
végül becsuktam a szemem, vagyis... - Teljesen. – szólt rám már nevetve Harold,
mikor észrevette, hogy próbálok lesni egy kicsit.
- Becsukom, de legalább mond el, mit akarsz! – nyitottam ki
teljesen a szemem.
- Majd megtudod. Ne türelmetlenkedj! Már rég megtudhattad volna,
hogy mit akarok, ha becsuknád a szemed.
- Jó de előbb ké... – kezdtem bele a mondatba, de egy puszival
félbeszakított. Mégis honnan tudta, hogy ezt akarom?! Megadtam magam, és
becsuktam a szemem. Akármennyire is kíváncsi voltam, csukva tartottam.
Hallottam, ahogy valahova elmegy a szobán belül, majd visszaül az ágyra.
Éreztem, hogy kicsit félretolja a hajam, majd, hogy egy kis hideg valami ér
hozzá a bőrömhöz, a nyakamnál. Elmosolyodtam, de még mindig csukva tartottam a
szemem.
- Kinyithatod. – mondta, én meg miután kinyitottam a szemem egyből
a nyakamhoz kaptam. Egy szív alakú medál volt egy ezüstláncon, ami egyszerű, de
mégis gyönyörű.
- Fordítsd meg. – mondta még mindig mosolyogva. Megfordítottam a
medált és mikor megláttam, alig tudtam megszólalni. Csak ennyi volt a hátuljába
vésve: Ella & Harry
- Ez gyönyörű! Köszönöm. – mondtam, majd hosszú ideig csak
öleltem, és öleltem. Soha nem akartam elengedni.
- Boldog Szülinapot! – suttogta a fülembe.
- Ennél boldogabb már nem is lehetne. - mondtam, majd
megcsókoltam. Ez most valahogy más volt, mint a többi... Különleges.
Egyre hevesebben kezdtünk el csókolózni, majd éreztem, hogy a
kezével a pólóm alá nyúl. Elmosolyodtam, majd a pólóját kezdtem el felfelé
húzni. Ő vette a célzást, és levette azt.
- Ella, most nagy bajban vagyunk! – rontott be a szobába kopogás
nélkül Joana. – Jézusom, ööö, izé..., bocsi. – ment is ki egyből, tiszta vörös
fejjel, mikor meglátott minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése