Jó olvasást. :)
43. rész: I love Harry Styles
*Ella*
Elsőnek azt hittem, hogy azt a füzetet találta meg, amit én csak
One Direction füzetnek hívok. Mivel régebben csináltam egy füzetet, amibe róluk
írtam mindenféle dolgot és képeket ragasztottam mellé. Nem, ennyi miatt nem
jöttem volna zavarba... Viszont teljesen mást kaptam ki a kezéből. Az egy A4-es
nagyságú kartonpapír volt, amire képek vannak ragasztva, és csak egy rövid
szöveg áll rajta: „I LOVE HARRY STYLES”
Megszólalni nem tudtam, annyira zavarba jöttem. Én pár hónapja
kerestem, de sehol sem találtam, erre Harry egyből megtalálta. Végül ő törte
meg a csendet.
- Megnézhetem? – kérdezte vigyorogva. Én csak megráztam a fejem.
- Szerintem, már így is eleget láttál belőle. – nevettem el magam,
még mindig vörös fejjel.
- A lényeget már úgyis láttam, szóval már tök mindegy. – mondta
még mindig mosolyogva. Szerintem, élvezte is, hogy ennyire zavarba jöttem. Megint
csak megráztam a fejem. A papírral a kezemben elindultam az ajtó felé. Viszont
mielőtt ki tudtam volna menni a szobából, hirtelen két erős kéz ölelt meg
hátulról. Elmosolyodtam.
Neki ennyi elég idő is volt arra, hogy kikapja a kezemből a
papírt, és már máris a szoba másik részében volt.
- Ez szemét volt!! Add vissza! – mentem oda hozzá, de ő
feltartotta a papírt, és én meg nem értem el. Ott ugráltam előtte, ő meg csak
nevetett rajtam. Ekkor támadt egy ötletem. Felálltam az ágyra és úgy próbáltam
elérni a papírt. Viszont már csak arra eszméltem fel, hogy zuhanok. Leestem az
ágyról, rá Harryre, így mindketten a földön kötöttünk ki.
- Tessék itt van. – mondta nevetve, és odaadta a papírt. Erre én
értetlenül néztem rá. – Már megnéztem, csak jó volt szívatni téged. – mondta
vállat vonva, és közeledni kezdett, hogy megcsókoljon, de én ellenálltam és
elfordítottam a fejem. Majd felálltam, és
elindultam kifele, de a földön kötöttem ki. Mivel az ajtóm befelé nyílik...
- Jézusom, Ella, jól vagy? – kérdezte ijedten Niall. Ezek szerint,
még legalább egyszer ez meg fog történni, hogy a földön kötök ki azért, mert az
ajtó arra nyílik, amerre én vagyok, és pont akkor jön be vagy ki rajta valaki, amikor ott vagyok
előtte... – gondoltam magamban.
- Igen, persze. – mondtam, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsen
felállni. - Hé, te meg, hogy kerülsz ide? – kérdeztem, mikor leesett, hogy neki
éppen a fürdőszobában kéne lennie bezárva, hisz még nem is vittük oda a
kulcsot, sőt, még meg sem találtuk.
- Srácok megoldották a dolgot, és kiszabadultam!
- Akkor megtalálták végül a kulcsot? – kérdeztem.
- Hát, nem egészen... – mondta, én meg nem értettem, hogy akkor
mégis hogyan jött ki. Mikor kimentem a szobámból, senkit nem találtam a
fürdőszoba előtt. Az ajtó rendben volt, tehát nem az történt, amire elsőnek
gondoltam. Elég furcsa volt ez az egész... Hisz ha nem találták meg a kulcsot,
akkor mégis hogyan jött ki Niall onnan?
Visszamentem a szobámba, hogy megkérdezzem Nialltől, de már nem
volt ott. Sőt még Harry sem... Nagyon nem értettem, hogy mégis hova tűntek
ilyen hirtelen. Lemenni nem tudtak, hisz az észrevettem volna.
Gyorsan visszaraktam a kartonpapírt a fiókba, majd elindultam a
lépcső felé. Fogalmam sem volt, hogy mégis hova tűntek a többiek... Ezen
gondolkozva mentem le. Mikor a nappaliba értem, csak egy nagy kiáltás fogadott,
és nem hittem a szememnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése