Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Viszont előtte muszáj kitennem egy videót!! Bár tuti mindenki látta már... :D Imádooom <3

47.rész: What we didn't think about... the parents

                             

*Ella*

- Úristen... – mondtam, majd egyből Joana után indultam, volna...

Harry megfogta a kezem és visszahúzott magához, hogy adjon meg puszit. Én csak összeborzoltam a haját és kimentem a szobából. Joanat az ajtó mellett a falnak dőlve találtam. Még mindig tiszta piros volt az arca.

- Mi történt? Miért vagyunk bajban?

- Szülő... – csak ennyit mondott én meg egyből kapcsoltam. Anyu hazaért, biztos voltam benne, hogy nem apu, mert ő később szokott végezni a munkával. A nappali és a konyha nem éppen tiszta állapotban van, plusz egyszerre 5 fiúval vagyunk Joanaval egy házban. Elképzelni sem akarom, hogy hogyan fog erre reagálni...

- Jó, oké... Akkor... Ki kell valamit találnunk... – mondtam.

- A srácok már elkezdtek lent takarítani, de nem fogunk addigra végezni, míg anyud bejön a házba.

- Mi a baj? – jött ki Harry a szobából.

- Gyertek, van egy ötletem. – mondtam, majd meg fogtam mindkettőjük kezét és elkezdem őket húzni a lépcső felé. Harry értetlenül nézett rám. Hisz nem is tudhatta, hogy mi történik...

Mikor leértünk láttam, hogy lehetetlen, hogy ennyi idő alatt visszacsináljuk, olyanra az egész nappalit, amilyen volt. Így muszáj volt bevetni a tervet, amit kitaláltam, bár még így is nagyon gyorsnak kell lennünk.

- Joana, el kéne terelned anyu figyelmét, vagyis inkább fel kéne tartani őt. Még van így kis idő, hogy ki tudj menni a hátsó kijáraton, és utána csinálj úgy, mintha csak most jönnél át hozzánk. - mondtam miközben kinéztem az ablakon. Majd folytattam. - Mi addig rendet tudunk rakni, és mikor bejön a házba, a srácok már a szobámban lesznek, oda úgysem szoktak bemenni a szüleim. - Elég béna terv, de hát ennyi telik tőlem.

- Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy betörtek? – rogyott le Louis fáradtan a kanapéra.

- És mégis hogyan jöttek be ide a betörők, mikor az ajtónak és egyik ablaknak sincs semmi baja? – kérdezte Joana.

- Hát nem tudom, de tehetünk annak az érdekében, hogy valamelyik ablak ne legyen egyben. – mondta Louis a percről percre jobb ötletet...

Persze Lou sem gondolta komolyan csak próbálta oldani a feszültséget. Vagyis remélem tényleg csak ezért mondta. Bár még attól sem lepődnék meg, ha teljesen komolyan gondolta volna… Viszont ekkor történt az, amitől a legjobban tartottam. Hallatszott a kulcs hangja a zárban, majd a kattanás, ahogy kinyitja anya az ajtót.

Intettem a fiúknak, hogy menjenek fel, hátha így kisebb leszidást kapok... Pont bejött anyu a házba, mikor hallottam fent az ajtó csapódását. Most komolyan... Hogy lehetnek ilyen bénák?

Joanaval összenéztünk és akaratlanul is elnevettük magunkat, pedig amikor anyum beért a nappaliba, elég mérgesen nézett rám.

- Ella, csak egy kérdés! Itt mégis mi történt? – kérdezte még egész nyugodtan.

- Kate, semmi nem történt, csak... – kezdett el magyarázkodni Joana, amiért nagyon hálás vagyok neki, de anya rám mutatott, hogy tőlem akarja hallani a magyarázatot.

- Joana, ha nem baj, beszélhetnék négy szem közt Ellával? – kérdezte. Joana csak bólintott és elindult felfele. Én meg leültem a kanapéra anyuval együtt. Attól nem tartottam, hogy leszid, hisz az szinte minden napos...

Attól féltem, hogy még el sem mondtam a videó klipes dolgot, na meg azt sem, hogy holnap már mennék Londonba, és ezek után kell elmondanom neki. Így lehet, hogy nem fog elengedni...

*Joana*

Mikor felértem az emeletre, már a lépcső tetejéről hallottam a hangokat Ella szobájából. Mikor az ajtóhoz értem, direkt kopogtam először, hogy kicsit rájuk ijesszek, és azt higgyék, hogy Ella anyukája az. Egyből csend lett, majd benyitottam. Elég vicces látvány fogadott. Mind az öten olyan pózban, amiben gondolom akkor voltak, mikor kopogtam, ledermedve bámultak az ajtó felé. Gyorsan becsuktam az ajtót és kitört belőlem a nevetés. Niall odajött hozzám, majd adott egy puszit. És ekkor történt az amire egyáltalán nem számítottam. Felkapott a földről, és az ágyra rakott. Mind az öten körém jöttek, és csak bámultak.

- Most mi van? – kérdeztem nevetve, mert elég vicces volt. Ők csak faarccal néztek rám. – Befejeznétek? Ez elég idegesítő. – szóltam rájuk, de még mindig bámultak. És ekkor Niall elröhögte magát.

- Bocs, srácok, de én ezt már nem bírtam. – mondta még mindig nevetve. Erre a többiek is elmosolyodtak. Túlságosan is gyanúsak voltak nekem...