2012. szeptember 25., kedd

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komit és az értékeléseket is!! 
                                                                      Jó olvasást. :)


48. rész: Mum, I love him!


*Ella*

- Tényleg csak előszülinapi bulit tartottunk Joanaval, és ígérem, összetakarítok! – mondtam.
- Nem is ezért vagyok mérges... – mondta anya, és egyáltalán nem értettem, hogy akkor mi a baj. – Láttad ezt? – vett elő egy újságot a táskájából.
- Nem, de mit kell ezen nézni? – vágtam rá egyből, de mikor megláttam a címlap fotót, nem hittem a szememnek. – Most mit nézzek ezen? Harry Styles csókolózik, és akkor mi van? Ezért vagy mérges? – hazudtam, mert nem mertem bevallani az igazat. Mikor elmondtam ezt az egész Caroline-os ügyet anyának, nagyon berágott Harryre, és finoman mondva nem kedveli Haroldot...
- Nézd csak meg jobban azt a képet. – mondta. Én meg kezdtem megijedni. Hisz nem is látszik az arcom a képen. Csak annyi látszik, hogy egy barna hajú lány. – Akkor úgy mondom, hogy nézd meg a karját a lánynak! – mondta egyre mérgesebben anya. És ekkor leesett mire gondol. Tudja, hogy én vagyok, hisz az a karkötő volt rajtam tegnap este, amit tőle kaptam. Felismerte... Most még nagyobb bajban vagyok, mint voltam. Gratula Ella... Egy nagyot sóhajtottam, és a földet kezdtem el bámulni. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak...
- Anya, ez...
- Csak azt nem mond, hogy nem az, aminek látszik! Nem megmondtam, hogy ne, ismétlem, NE találkozz vele többet?! Hidd már el, hogy ha egyszer megtette, akkor még többször is megfogja!!!
- De nem az, történt, aminek látszik. NEM csalt meg, csak azért tette, hogy velem lehessen. Érted? VELEM!
- És ezt még el is hiszed? Most komolyan Ella, én azt hittem okosabb vagy...
- Igen elhiszem!! Mert nem hazudna nekem! Mert szeret engem. Igen, furcsán hangzik, hogy Harry Styles engem szeret, de ez az igazság, ha nem hiszed el, akkor ne hidd, de NEM fogom elhagyni, csak, azért mert te azt mondod!! – fakadtam ki, mert nagyon szarul esett, hogy hazugnak nevezi őt...
- Ella, én csak a jót akarom neked!! Ezért tiltom meg, hogy találkozz vele. Hidd el, nem neked való ez az egész felhajtás. Komolyan azt akarod, hogy minden nap fotósok vegyenek körbe? Vagy épp te akarsz lenni a második vagy akár harmadik a sorban?
- Mégis miért mondasz ilyeneket róla? Nem is ismered őt! Nincs semmilyen második vagy harmadik!! Csakis egy van!! – mondtam, sőt inkább már ordításnak mondanám. Még sosem beszéltem így vele.
- Igen, az igaz, hogy nem ismerem, de sokkal többet tudok az életről, mint te a 17 éves fejeddel tudsz!! Sosem akartam neked rosszat és mondom, most is csak, jót akarok!!
- Ha jót akarnál, akkor nem tiltanál el attól, akit szeretek! Igen, szeretem!! Ezt fogadd el! Talán igazad van, és talán nem. Lehet, hogy meg fogom bánni, de én ezt most nem így érzem! Különben is holnaptól 18 éves leszek. Nagykorú! – hangsúlyoztam ki a "nagykorú" szót. Majd meg nem várva a lehetséges választ felpattantam a kanapéról, és elindultam a lépcső felé, és ekkor kitört belőlem a sírás.

*Harry*

Látszott Joanan, hogy nagyon nem tudja, mit akarunk. Egyfolytában kapkodta a tekintetét közöttünk.
- Három... – kezdett el visszaszámolni Louis.
- Kettő... – folytatta Niall nevetve.
- Egy... – fejezte be Zayn, és egyszerre elkezdtük csikizni Joanat. Kicsit sajnáltam is, mert szinte nem is tudott megmozdulni annyira körbevettük, és még csikizni is kezdtük.
- Srácok, elég, most már nem bírom. Hagyjátok abba! Sajnálom, oké? – nevetett még mindig, mi meg megkegyelmeztünk neki és abbahagytuk a csikizést. - Bocsánat, hogy ilyen betojik vagytok, és ennyitől megijedtetek... – mondta nevetve Joana, miután mindannyian felálltunk az ágyról. Épp mondani akartam valamit, amikor mindannyian ordibálásra lettünk figyelmesek.
- Jézusom... – csak ennyit tudtam kinyögni, mikor felismertem Ella hangját, és éreztem, hogy baj van. Gondolkodás nélkül kirontottam a szobából.
- Hé! Abból még nagyobb botrány lesz, ha meglátja az anyja, hogy itt vagy! – fogta meg a karom Zayn. Igaza volt... Akkor mégis mit csináljak?
- Le kell mennem. Mindent megmagyarázok! – mondtam végül pár perc múlva, és elindultam a lépcső felé. Most senki nem állított meg, viszont Ella jött, vagyis inkább szaladt fel velem szembe a lépcsőn sírva. Ahogy meglátott még jobban elkezdett sírni, és mikor hozzám ért egyből megölelt.
- Szeretlek, nem fo... – kezdte el mondani, de annyira sírt, hogy nem tudta folytatni.
- Én is szeretlek!! Fogalmam sincs mi történt, de próbálj meg megnyugodni. Itt vagyok, mind itt vagyunk, minden rendben lesz! 

2 megjegyzés: