Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. NAGYON köszönöm a komit és az értékeléseket is!!! :)
                                                                       Jó olvasást. :)
                   

42. rész: The lost key

 *Ella*

Mikor Joanat megöleltem, eléggé meglepődtem. Mégis hogy csinálta, hogy vizes lett? Hisz még az eső sem esett... Láttam, hogy felment az emeletre. Egyből mentem én is utána, túl kíváncsi voltam.

Mikor bementem a szobámba, a szekrényemben találtam a barátnőmet.

- Figyu, Ella, nagy baj lenne, ha ezeket most kölcsönvenném? – kérdezte, miközben egy szoknyával és hozzá illő toppal jött elő.

- Dehogy is, miért lenne baj? – mondtam mosolyogva. Majd pár perc csönd következett. Közben Joana átöltözött. – Mégis hogyan lettél vizes? – kérdeztem, miután leült mellém az ágyra.

- Niallel találtunk egy csónakot két evezővel, és végül a tó közepén kötöttünk ki. Elaludtunk, és reggel, miután felkeltünk, hülyéskedtünk. Én meg beleestem a vízbe, de végül Niall sem maradt szárazon. – mondta el tömören, egy szuszra Joana.

- Nem is te lennél. – nevettem el magam, a vízbe esésre utalva. Joana erre csak megfogta a párnát és megütött vele. – Aúúú, ezt most miért kaptam?

- Egy: Tudod te nagyon jól, hogy miért kaptad. Kettő: Tegnap te is fejbe vágtál a párnával, ideje volt visszaadnom. Örülj neki, hogy egyszerre letudtuk a kettőt. – mondta nevetve, még mindig a párnát fogva. Erre csak megráztam a fejem és mosolyogva felálltam.

- Várj! Nincs valami ruhád, ami Niallre jó? – kérdezte Joana, mikor már az ajtóban voltam.

Elsőnek nem értettem, de aztán leesett, hogy valószínűleg Niall is tiszta vizes, így egy kis gondolkozás után, beálltam a szekrényem elé és keresni kezdtem a szürke melegítő gatyámat és egy nagy pólót, amiből volt legalább három. Lehet kicsit furcsa, de mikor nagyon meleg van, akkor bugyiban és ezekben, a pólókban alszom. Még régebben találtam ki, és nagyon is bevált.

- Ezek jók lesznek? – mutattam Joananak.

- Tökéletes. Köszönöm. – mondta mosolyogva, majd lementünk a nappaliba. Joana odaadta Niallnek a pólót és a gatyát, amit Niall megköszönt és ment is átöltözni. Én bementem a konyhába és azon gondolkodtam, hogy mit kéne ennünk ebédre, ugyanis teljesen üres volt a hűtő.

- Min gondolkodsz ennyire? – jött be Harry a konyhába és hátulról megölelt.

- Mit együnk ebédre? – kérdeztem teljesen komolyan. Erre ő elnevette magát.

- Most komolyan ezen gondolkoztál ilyen faarccal?!

- Hát... Igen. – nevettem el magam. – Hisz, itt vagyunk heten egy házban és semmi kaja nincsen.

- Akkor rendeljünk pizzát. - mondta egyből Harry. Én csak nevetve bólintottam egyet és már nyúltam is a telefonért. – Várj, megkérdezem, ki milyet kér. – mondta, és már el is tűnt. Miután már vagy tíz perce nem jött vissza, fogalmam sem volt, hogy mit csinál ennyi ideig, így elindultam megkeresni. Lent, senkit nem találtam, fentről pedig elég fura hangok jöttek. Most már tényleg kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak. Miután felértem eléggé meglepődtem. Mindenki a fürdőszoba ajtó előtt volt és rángatták a kilincset.

- Ti meg mi a francot csináltok?! – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Beszorult az ajtó... – mondta Liam, és tovább gondolkodott, hogy most mit csináljunk.

- Hol van Niall? – tettem fel a következő kérdést, miután nem láttam őt sehol.

- Bent. – nyögte ki Joana, miután fáradtan leült és nekidőlt a falnak.

- De hogy ragadt be az ajtó? Véletlenül nincs zárva?

- Hááát az úgy volt hogy... – kezdte el Louis de abba is hagyta a mondatot.

- Hogy? – néztem rá kérdőn.

- Hát ööö... hogy kicsit meg akartuk szívatni Niallt ezért bezártuk csak az a baj, hogy a kulcsot... – folytatta nagy nehezen Lou. Majd még pár másodpercet várnom kellett, mire végre kinyögte. – Elhagytuk.

- Hogy tudjátok elhagyni a házban a kulcsot? Jó, inkább ne is válaszoljatok. Mindjárt jövök, addig ne csináljatok semmit. – mondtam, majd elindultam a szobámba. Nekem valahol volt egy pótkulcsom a fürdőszobához, csak fogalmam sem volt, hogy hol van, vagy egyáltalán hol kezdjem el a keresést. Már vagy a fél szobát feltúrtam és még mindig sehol sem találtam.

- Segítsek? – jött be Harry a szobába.

- Igen, az jó lenne, köszi. – mosolyodtam el és mondtam neki, hogy ő keresse az ágyam melletti fiókokban én meg a szekrényemhez léptem. Fogalmam sincs miért, de úgy éreztem, hogy vagy a szekrényben lesz a kulcs, vagy ott ahol Harry kereste.

Elnevettem magam. Ahogy Harry ott a fiókok előtt térdel és keresi a kulcsot, néha hülye fejeket vág, bár fogalmam sincs mire, mert nem emlékszem úgy mintha olyan dolgok lennének ott. És itt lefagyott a mosoly az arcomról. Vagyis, ez nem olyan biztos... 

Miután mosolyogva nézte azt  a valamit, amit talált, biztos voltam benne, hogy az van a kezében, amire én gondoltam. Odamentem hozzá és kivettem a kezéből. Ő mosolyogva rám nézett én meg éreztem, hogy egyre jobban elpirulok.