Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket is!!! :) 

                                                                         Jó olvasást. :)

40. rész: Water Battle

*Joana*

Már egy ideje csöndben néztük a csillagokat Niallel. Gyönyörű volt az ég. Ha lett volna nálam fényképező, tuti lefotóztam volna... de nem volt nálunk. Végül kitaláltam valami mást.

- Nincs itt a telefonod? – kérdeztem.

- De, tessék. Itt van. – vette ki a zsebéből, majd odaadta nekem. – Amúgy miért kell? – kérdezte kíváncsian.

- Csak le akarom fotózni az eget, hátha látszani fog a képen is, hogy milyen gyönyörű. Viszont... – néztem meg a képet, amit csináltam. -  Ezen nem látszik semmi... – mondtam végül szomorúan.

- Majd legközelebb elhozzuk a fényképeződet.

- Oké. – mondtam mosolyogva, majd odabújtam hozzá. – Szóval... Lesz legközelebb? – kérdeztem, erre Niall furcsán nézett. – Már, mint úgy értem, hogy itt Dartfordban. Plusz, ez nem is a mi csónakunk.

- Igen, itt, Dartfordban. A csónakot meg majd megoldjuk. – mondta Niall, miközben kacsintott egyet. Én csak mosolyogtam rajta, és még jobban hozzábújtam.

Fogalmam sincs, hogyan és mikor, de elaludtunk. A madarak csicsergésére ébredtem, na meg arra, hogy megvakít a nap. Nagy nehezen, de végül sikerült felülnöm a csónakban. Niall még mélyen aludt mellettem. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta. Nagyon aranyos volt.

Nem bírtam ki, hogy ne tegyem, így csináltam pár képet róla a telefonjával. Az biztos, hogyha meglátja ki fog nyírni, de úgy terveztem, hogy mielőtt észrevenné, átteszem majd a laptopomra őket. Nem akartam felébreszteni, ezért visszafeküdtem mellé. Ami kicsit nehezen ment, mint az előbb a felülés, mert a csónak, mikor megmozdultam, kicsit mozogni kezdett. Én meg attól féltem, hogy véletlenül beborítom magunkat a vízbe. Végül sikeresen lefeküdtem, és becsuktam a szemem.

Egy kis idő után arra ébredtem fel, hogy Niall megcsókol.

*Niall*

Mikor felébredtem, Joana még aludt. Nagyon aranyos volt, még szuszogott is. Megnéztem, hogy mennyi lehet az idő. Kilenc óra volt. Eléggé elaludtunk. Muszáj volt felébresztenem Joanat. Óvatosan, hogy nehogy beborítsam magunkat a vízbe, Joana felé fordultam, és megcsókoltam. Ahogy ajkunk összeért, elmosolyodott.

- Jó reggelt. – mondta, még mindig mosolyogva.

- Neked is. – mosolyodtam el, mikor közelebb jött hozzám, és hosszan megcsókolt. Nem tudom, mi ütött belém, de egyre hevesebben kezdtem el csókolni. Joana a hajamba túrt, és úgy húzott még közelebb magához. Mikor már alig volt levegőm, muszáj volt eltávolodnom tőle. Homlokunk összeért, és úgy kapkodtuk, mindketten a levegőt. Elmosolyodtam.

- Mi az? – kérdezte kíváncsian Joana.

- Szeretlek. – mondtam még mindig mosolyogva.

- Én is, el sem tudod képzelni, mennyire. – mosolyodott el ő is. Adtam neki egy puszit, és elkezdtem evezni.  

- Ne segítsek? – kérdezte.

- Nem, nem kell, köszi.

- Akkor úgy kérdezem, hogy: Kipróbálhatom? – elnevettem magam, és átadtam neki az evezőket.

- De aztán nehogy beboruljunk.

- Haha... Nyugi, azért annyira nem vagyok béna.

- Hát én abban nem vagyok olyan biztos. – motyogtam magamban, még mindig nevetve.

- Húúú, Niall, ezt még visszakapod! – nézett rám szúrós szemekkel.

- Alig várom. – mondtam, miközben kacsintottam egyet.

- Hát én azt nem hiszem, hogy várod. – mondta, majd elkezdett evezni.

Miközben egész gyorsan közeledtünk a part felé, elbambultam, és arra eszméltem fel, hogy csurom vizes lettem.

- Ezt most miért kaptam? – kérdeztem meglepetten.

- Te mondtad... Alig várom. – mondta a hangomat utánozva, ami végül elég viccesre sikeredett. Mikor pár másodpercig nem figyelt rám, hirtelen én is lefröcsköltem vízzel. 

- Jól van, Niall James Horan!!! Ezt most nem kellett volna! – mondta, és már nyúlt is a vízbe, hogy megint lelocsoljon. Mielőtt sikerült volna neki, megfogtam a karját. Kérdőn nézett rám, majd azt vettem észre, hogy megint egy adag víz landol rajtam. Igen... arra nem gondoltam, hogy a másik kezével még le tud fröcskölni.

- Igen?!

- Mi igen? – kérdezte nevetve. Nem válaszoltam semmit, csak lelocsoltam vízzel. Innentől egy nagy „vízicsata” kezdődött el köztünk.

Már tiszta vizesek voltunk, mikor véletlen túl nagyot mozdultam, és a csónak majdnem felborult. Joanat ez váratlanul érte így ő beleesett a vízbe. Eléggé megijedtem, de mikor megláttam, hogy mosolyogva úszik vissza a csónakhoz, megnyugodtam. Nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki visszaszállni a csónakba.

- Köszönöm uram. – mondta, miközben megfogta a kezem. És ekkor olyan történt, amire nagyon nem számítottam.