Two Girls And One Direction

 Sziasztok! Kicsit hosszú idő után, de itt a következő rész! Bocsánat, hogy nem hoztam 1 hétig új részt... Ígérem a következő részt előbb fogom hozni, mint ahogy szoktam az új részeket! NAGYON köszönöm a komikat és az értékeléseket!!! Mivel nem szoktam a komikhoz választ írni (lehet mostantól fogok) ide írom a választ a kérdésre. :D 'Névtelen' kérdezte, hogy vissza szoktam-e nézni az előző részekhez írt komikat. Igen, vissza szoktam. :)

36. rész: The plan

*Ella*

Egy ideig csak bámultam a tweetet, nem akartam elhinni, hogy most komolyan csak így akarja elintézni! – jó, mondjuk hívott… - gondoltam. Igen, hívott, nem is egyszer, de nem akartam vele beszélni. Tudom jól, hogy még találkozni fogunk, főleg úgy, hogy nem mondhatom le a klipben való szereplést. A tánc az életem, ha azt feladom, tényleg nem marad semmim… Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd egyre több követte.

- Nem, nem fogok sírni miatta. – határoztam el, és letöröltem a könnyeimet az arcomról.

Csöngettek. 

-  Joana. – motyogtam magamban. Egy nagy sóhajjal álltam fel az ágyamról, majd lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót.

- Annyira sajnálom! Bocsánat. – ugrottam a nyakába.

       - Semmi baj, csak ki voltál borulva. Viszont beszélnünk kell.

       - Tudom. -  mondtam halkan, majd felmentünk a szobámba.

       - Ella, hol vannak a… - kezdett bele a mondatba Joana, mikor belépett a szobámba.

       - A poszterek? Leszedtem őket, mert nem akartam egész nap őt látni. – ültem le az ágyamra. – Igazad volt Joana, te már az elején figyelmeztettél, én meg túl naiv voltam.

       - De Ella, ez…

       - Tudom, ez tök átlátható volt, hisz ugyan már! Miért pont engem választana? Ezerszer szebb lányok vannak a világon! Mit is gondoltam? Talán az…

       - Ella, elég. Ezt most fejezd be! NEM az történt, amire gondolsz. Nem, most végig fogsz hallgatni, és kész! – mondta, mikor meg akartam szólalni. – Harry csakis téged szeret, ahhoz a banyához semmi köze! Csak azért ment bele abba a csókba, mert az a NŐ azt mondta, hogyha megteszi, békén hagyja. Csak Harry arra nem számított, hogy fotósok is lesznek ott. Azért tette, mert szeret téged! Érted tette, hallod?! ÉRTED!! – mikor Joana befejezte, nem tudtam megszólalni. Soha nem hazudott nekem – jó tegnap igen, de azt is csak azért tette, mert jót akart. - tudom, hogy amit most elmondott, mind igaz.  - Ja, igen, és még valami. Most azonnal felhívod, vagy nem tudom, mit csinálok veled!!

       - Köszönöm. – csak ennyit tudtam mondani, és megöleltem. Nem érdekel, hogy megcsókolta azt a NŐT, hisz értünk tette.

       - Viszont nekem mennem kéne… De ha akarod, megvárom, míg felhívod.

 - Nem. Menj nyugodtan. – mondtam, és a telefonomért nyúltam. – Ja és Joana! Még valami… Te vagy a legeslegeslegjobb barátnő az egész világon!! Köszönöm! – kiáltottam utána. Majd tárcsázni kezdtem Harry számát. Igen, benne van a telefonomban, de tudom kívülről, így gyorsabb csak beírni. Csomó ideig csörgettem, de nem vette fel. Elég szerencsétlennek kell lenni ahhoz, hogy ne vegye fel, hisz egyfolytában nála van a telefonja... – Vagy nem akar velem beszélni. – gondoltam, és elkezdtem írni neki egy sms-t. Csomószor írtam valamit majd kitöröltem. Nem tudtam, hogy mit írjak neki. Végül ennyi lett az egész sms: „Sajnálom”. Egy ideig csak néztem a telefonom, valami válaszra várva, de semmi nem történt. Ledőltem az ágyamra, és bámultam a plafont. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el.

Arra eszméltem fel, hogy zuhanok... Elaludtam, és leestem az ágyról. Feltápászkodtam a földről, és lementem a konyhába, inni valamit.

Csöngettek.

- Megyek! – kiabáltam, és már nyitottam is az ajtót.

- Szia! Most azonnal menj öltözni. Elmegyünk valahova! – jött be az ajtón Joana, miközben elkezdett a lépcső felé tolni.

- Nem megyek sehova! – tiltakoztam, de már a lépcsőn mentünk felfele.

- Dehogy nem! Ha megtudod hova megyünk, csak hálálkodni fogsz, hogy nem hagyom rád, és nem megyünk sehova.

- Akkor legalább mondd el hova megyünk. – nyafogtam. Semmi kedvem nem volt kimenni a házból.

- Majd megtudod. – vigyorgott. – Szóval... – állt be a szekrényem elé. – Ez nem jó, ez sem jó, ez sem. – folyamatosan dobálta ki a ruhákat amik nem jók.

- Azt ugye tudod, hogy neked kell visszapakolni ezeket! – néztem a nagy kupac ruhára az ágyamon. Ő, meg mintha nem is hallotta volna, tovább folytatta a kutakodást.

- Ez tökéletes lesz! – jött ki a szekrényemből vagy negyed óra múlva.

- Hova megyünk, ahova ezt kell felvenni? – néztem csodálkozva a ruhára. Egy kék elegáns ruhát tartott a kezében.

- Majd meglátod. Hidd el, olyan helyre megyünk, amire nem is gondolnál, na nyomás zuhanyozni. – mondta még jobban vigyorogva. Sóhajtottam egyet, és elindultam a fürdőszoba felé.

- Semmi kedvem nincs ehhez. – motyogtam magamban.

- Ezt hallottam! – kiáltott Joana a szobámból.

*Joana*

Tisztára bezsongtam a tervtől. Szerencsére Ellát nem volt olyan nehéz rávenni, mint gondoltam. Míg lezuhanyozott, kerestem valami cipőt a ruhához. Igaz egy magas sarkú illene a legjobban hozzá, de az Ellának nincsen, mert finoman szólva nem tud benne menni, így egy balerina cipőnél döntöttem.

- Kész vagyok. – jött be Ella a szobába, egy szál törülközőben.

- Hm... nem akarom elszólni, de nem is volt olyan nehéz rávenni téged, még hajat is mostál! – mosolyodtam el.

- Még mindig itthon tudok maradni!! – fenyegetett. Én csak nevettem rajta. Míg megszárította a haját, én felnéztem twitterre. Nem történt semmi különös, így hamar ki is kapcsoltam a laptopot.

- Elmondod végre, hogy hova megyünk? - nyavalygott Ella. Tíz perc alatt vagy ötször megkérdezte.

- Nem, még mindig nem mondom el. – bevallom, kicsit jól esett szívatni. Tudom jól, hogy mindig túl kíváncsi...

Megcsináltam a haját, ami abból állt, hogy egy kicsit begöndörítettem. Majd kicsit kisminkeltem.

- Tádáá, kész vagy. - fordítottam a tükör felé.

- Nem rossz. – mosolygott. – Tudod, akkor sokkal jobb lenne, ha tudnám, hova megyünk!

- Oké, elmondom, hogy hova megyünk... – itt felcsillant a szeme, hogy végre megtudja. - Majd megtudod. – mondtam, erre fejbe vágott egy párnával. – Na, ezt még visszakapod!!

- Kíváncsian várom. – nevetett.

- Úr isten, ennyi az idő?! – néztem az órára, este, negyed hét volt. – Sietnünk kell!

Ella felvette a ruhát, majd hozzá a cipőt, és indulásra készen megállt előttem.

- Jézusom... – csak ennyit tudtam mondani.

- Mi az? – kérdezte Ella ijedten.

- Iszonyatosan jól áll ez a ruha... Gyönyörű vagy... – mondtam, de utána rájöttem, hogy eléggé furán hangzott. 

- Te meg nem normális. – mondta, és elindultunk lefele. – Amúgy, Joana... Csak egy kérdés. Hova megyünk, ahova nekem ilyen ruhát kell felvennem, te meg egy sima farmer póló összeállításban jössz?

- Na ez egy jó kérdés... – gondoltam magamban. Mégis mit válaszoljak erre?

- Majd megtudod. – nyögtem ki végül. Ella csak egy nagyon sóhajtott. - Remélem beletörődött, hogy nem mondom el neki, mert még egy ilyen kérdés, és véletlen olyat mondok, amivel rájön a tervre. – gondoltam magamban, miközben kimentünk a házból.

- Erre. – mondtam Ellának, és végül elindultunk.