Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Ez egy kicsit más lesz mint a többi, mert most Harry szemszögéből van írva. Azért remélem tetszeni fog. :)
Ma elutazom, így lehet, hogy csak jövőhét csütörtökön fogom hozni a következő részt... Ez nem biztos, attól függ, hogy lesz-e rá időm. 
Előre is bocsánat, ha nem lesz egy hétig új rész...
NAGYON köszönöm a komikat és az értékeléseket is!!! :D <3
                                                                   Jó olvasást. :)

35. rész:  I can't lose her!

*Harry*

- Ahh, végre itthon... – mondtam, miközben ledobtam magam a nappaliban lévő fotelban. Reggel óta próbáltunk a holnapi koncertre. Vagy ötször elpróbáltuk az egész koncertet, plusz kétszer elmentünk Nando’s-ba...

- Nincs itthon valami kaja? – kérdezte Niall, és már ment is a hűtőhöz.. Most komolyan, még mindig éhes?

Felmentem a szobámba, és hívni kezdtem Ellát. Nem vette fel.

Nagyon hiányzik, de már csak egy nap és ő is itt lesz Londonban. Rosszul érzem magam amiatt, amit tegnap tettem. Viszont ha ez az ára, hogy Caroline békén hagyjon végre, akkor megérte. Tudom jól, hogy el kell mondanom Ellának, sőt... Az biztos, hogy nem fogok neki hazudni. Holnap elmondom neki. Remélem, megérti majd.

Lementem a konyhába, hogy igyak valamit.

- Jézusom Niall! – torpantam meg a konyha előtt. Niall két szendvicset csinált magának, és mind a kettő tele volt mindenfélével. Szó szerint, mindenfélével!!

- Most mi az? Tök finom, kóstold meg!

- Nem kösz. – nevettem el magam, és kimentem a nappaliba. 

- Mit nézel? – kérdeztem Louistól.

- Még semmit, épp keresek valami normális csatornát. – mondta.

- Nem láttátok a telefonom? – kérdezte Niall.

- De, itt van! – mondtam, és az asztal felé mutattam. Majd elővettem a telefonom, és felmentem twitterre.

- A rohadt életbe, hogy az a... – mondtam idegesen, mikor megláttam a képeket twitteren. Ledobtam a telefonom a fotelba, és kirontottam a házból. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek, csak mentem és mentem. Két dolog járt a fejemben. Egy: elegem van abból a nőből, tudom, ki akar készíteni, de majd én beszélek vele, és utána már nem fog merni semmit csinálni. Kettő: Ha Ella meglátja a képeket, akkor örökre megutál. Amit nem bírnék ki.

- Lehet hogy már látta is őket. Jézusom... Ezért nem vette fel a telefont! – motyogtam magamban.

- Harry, mi a baj? – hallottam, hogy Louis utánam kiabál, de én csak sétáltam tovább. – Várj már! – futott utánam Lou. Végül utol is ért. – Mi a baj? –kérdezte még egyszer.

- Caroline, meg azok a képek!! Rohadt életbe!! Hogy fogom elmagyarázni Ellának?? Mégis hogyan? Áá ez nem az aminek látszik!! Csak hogy éppen eléggé félreérthetetlen az egész!! – ültem le az út szélére, Louis is leült mellém.

- Ez most komolyan fotósokat bérelt fel, hogy lefényképezzenek titeket, miközben...

- Igen. – vágtam rá gyorsan, mert nem akartam, hogy befejezze a mondatot. – Én most azonnal elmegyek hozzá és...

- És mit csinálsz? Azzal csak rontanál a helyzeten. Örömet akarsz neki szerezni? Nem hiszem! Ha odamész, akkor pont azt fogod tenni!!

- Tudom, de... – kezdtem bele a mondatba, viszont igazából fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Ha Ella meglátja a képeket vége... Soha többé nem fog megbocsátani.

- Ne gondolkozz baromságokon, Ella tuti megérti, ha elmondod neki, hogy mi történt valójában!! – mondta Louis, mintha a fejembe látna, és tudná, mire gondolok. – Gyere, menjünk vissza, és kitaláljuk, mi legyen.

Én csak bólintottam és elindultunk vissza.

- Ez nem az aminek látszik! – hallottam Niall hangját mikor beléptünk az ajtón. - Tuti Joanaval beszél- gondoltam, és már rohantam is Niallhez, majd kikaptam a kezéből a telefont.

- Hé, add vissza! – szólt rám Niall de nem foglalkoztam vele.

- Szia Joana! Tudom, hogy most Ella ki van akadva, de muszáj elmondanod neki, hogy ez nem az aminek látszik. Én nem akartam! Caroline mondta azt, hogy ha megteszem, akkor békén hagy. Nem gondoltam volna, hogy a fotósok ott lesznek. Kérlek, beszélj Ellával. Nekem nem veszi fel a telefont, pedig csomószor hívtam. Én nem tudom, mit fogok csinálni ha Ella már... – mondtam, de a végén elcsuklott a hangom. Nem akartam kimondani. Ha tényleg úgy lenne, akkor fogalmam sincs, mit csinálnék, én azt nem bírnám ki. Már most, ahogy csak belegondolok, kiborultam...

- Figyelj, Harry. Mindent megteszek, amit tudok, de most épp ott tartok, hogy nekem sem veszi fel a telefont... Minden rendben lesz, és nehogy kiborulj nekem, mert nem tudom mit csinálok!! Hallod!? – mondta Joana, és ez egy kicsit lelket öntött belém.

- Igen, és köszönöm. – mondtam, majd visszaadtam Niallnek a telefont. Szeretem Ellát. Nem veszíthetem el. Felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Gondolkoztam... Nem csak Ellán, hanem, hogy, hogy megváltozott az életem, alig több, mint két éve.

Harry Styles, a One Direction-ból, így ismernek. Viszont én még mindig ugyan az vagyok. A srác, Holmes Chapelből, aki suliba járt, és délutánonként a barátaival hülyéskedett, vagy éppen próbált a bandájával. Nem változtam meg, egy cseppet sem.

Néha, azért hiányzott a „régi” életem, a családom, a régi barátaim. Minden nap suliba járás azért annyira nem, de szerintem ez érthető...

Nem is gondoltam volna, hogy alig több mint két év alatt, ennyi minden történni fog velem, vagyis velünk, mint One Direction. Már volt egy saját amerikai turnénk, és most, meg az angliai turné közepén tartunk...

Elmosolyodtam, majd felültem az ágyban. Hajnali egy óra volt, de egyáltalán nem voltam álmos. Így kivettem egy pulcsit a szekrényemből, és halkan kimentem a szobámból. Mikor a lépcsőhöz értem, összeütköztem valakivel.

- Jézusom! Te mit csinálsz ilyenkor? – kérdezte ijedten Lou.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.

- Csak inni mentem le. – mondta, majd kérdőn rám nézett, hogy most én jövök a válasszal.

- Nem vagyok álmos, és gondoltam sétálok egyet.

- Mondanám, hogy elkísérlek, de szerintem félúton bealudnék.

- Óóó, pedig, már reménykedtem, hogy velem jössz. – mondtam.

- Bocsesz, de most nem. Majd, ha nem hajnali egykor akarsz sétálni menni... Na akkor már talán elmennék veled. – mondta vigyorogva, majd visszament a szobájába.

Felvettem a fehér converse cipőm, és kimentem a házból. Kicsit hűvös volt a levegő, nagyon jól esett. Felfrissültem tőle.

Egészen a parkig elsétáltam, és ott leültem egy padra. Megint gondolkozni kezdtem, de most Ellán. 

Mikor megláttam a táncteremben, lefagytam. Nem is ismertem, nem is beszéltem vele azelőtt, de éreztem, hogy ő más.

A szemem előtt újra lejátszódott az a nap, mikor megismertem.

„- Hallod Ella nem hitte el, hogy ez a valóság, és itt vagyunk, ezért megcsípte magát. – nevetett Niall, majd körülnéztem. Ki az az Ella? Talán ő? Végül is illik rá a név... Ella. Majd ránéztem. A karját nézte. Igen, tényleg ő az... És komolyan megcsípte magát? Elmosolyodtam.”

Emlékeztem vissza.

– Jellemző rá. – nevettem el magam.

„- Szia, Harry vagyok. – mutatkoztam be.

- Szia, Ella vagyok. – mondta. Szükségesnél, kicsit tovább fogtuk egymás kezét. Nem jellemző rám, de zavarba jöttem…

- Harry, gyere egy kicsit! – hallottam Louis ordítását a terem másik feléből.

- Öhm, akkor most megyek... – mondtam kissé zavartan, majd odamentem Lou-ékhoz.”

Még mindig előttem volt a kép aznapról, hogy mi történt. Ahogy táncolt, az hihetetlen. Danielle is nagyon jól táncol, mikor először láttam őt táncolni az xfactorban, csak bámultam. Iszonyatosan jól csinálja, épp ahogy Ella is.

„- Am, izé, nincs kedved eljönni velünk Nando’s-ba? – kérdeztem. Eléggé meglepte az ajánlatom, látszott rajta.

- Szívesen mennék, viszont még át kell öltöznöm, de nyugodtan menjetek, ne várjatok rám, majd ha kész leszek, utánatok megyek, ha az úgy jó. Viszont zavarni sem akarok. – mondta el egy szuszra.

- Miért zavarnál? Menj öltözni, megvárunk. – mondtam.

- Akkor sietek. – mondta, majd kisietett a teremből.”

A legjobb döntést hoztam, mikor elhívtam Nando’s-ba. Ha akkor nem kérdezem meg, fogalmam sincs, mi lenne most.

- Nem veszíthetem el. – motyogtam magamban, és elhatároztam, hogy holnap mindenképp elmegyek Dartfordba.