Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt is van az első rész. Remélem tetszeni fog. :) 

                                                                                    Dóri 

1. rész: The forgotten dance lesson.

*Ella*

Kicsöngettek az utolsó óráról. Joanaval megbeszéltük hogy a suli előtt találkozunk, mert neki matek órája volt, nekem meg fizika. Bepakoltam a táskámba, majd elindultam a lépcső felé. Mikor a bejárathoz értem Joan már ott várt rám, de nem vett észre hogy közeledem. Így odalopakodtam mögé és hirtelen ráugrottam miközben köszöntem neki. – Úristen, te normális vagy, a szívrohamot hozod rám!!! – mondta. Nem tudtam rá reagálni, mert szinte fetrengtem a nevetéstől. – Bocsi de ezt nem hagyhattam ki! – mondtam miután elindultunk a Nando’s felé. Nando’s a törzshelyünk, minden délután ott lógunk legalább 1 órát. Már egy ideje csendben sétáltunk egymás mellet, és nekem támadt egy ötletem, tudtam, hogy azt fogják hinni, hogy nem vagyunk normálisak, de ez minket sosem érdekelt, sőt, én sem állítom, azt hogy normálisak vagyunk. Elővettem a telefonom, és kikerestem a wmyb-t, majd elindítottam. – You’re insecure don’t know what for – énekelte Liam. Joana szerintem egyből kapcsolt hogy mit akarok, és csak elmosolyodott. – You’re turning heads when you walk through the do-o-or- énekeltem Liammel. – Don’t need make up to cover up, being the way that you are is enough- énekeltük már hárman.

Elég hamar értünk a Nando’s-ba, de lehet hogy csak azért, mert az út nagy részén énekeltünk és néha ugrándozva sétáltunk. Elég sok ember megbámult minket, de mi csak nevettünk rajta.

-Sziasztok, a szokásos lesz?- kérdezte Abbie miután a pulthoz értünk. – Szia!!- köszöntünk egyszerre Joanaval. -Igen, a szokásos, 2 Lifestyle menü kólával.- válaszoltam. Pár perc múlva már a tálcánkkal együtt kerestünk üres helyet. – Ez jó lesz?- kérdezte Joana, egy asztal felé mutatva. - Persze. - mondtam, és leültünk az asztalhoz. Majd elkezdtünk enni. Ilyenkor nem sokat szoktunk beszélni, mert mind a ketten imádunk enni, főleg Joana, és az ennivalóra koncentrálunk.

- Nincs kedved ma egy csajos estéhez?- kérdeztem, miután befejeztük az evést.

- Dehogy nincs! Kinél tartjuk?

- Hát nem tudom… Nálad szerintem jobb lenne. - mondtam.

- Akkor nálam. Hánykor jössz át?

- Olyan… - kezdtem el mondani, de rezegni kezdett a telefonom. Adam, a tánctanárom hívott. – Szia!- köszöntem.

- Szia! Mégis hol a francban vagy? Már legalább fél órája itt kéne lenned!- mondta, és akkor leesett, hogy miért ilyen mérges.

- Úristen, bocsánat, teljesen elfelejtettem hogy ma próba van. Sietek, ahogy csak tudok!- mondtam majd köszönés nélkül leraktam a telefont. Adam azért volt ilyen mérges, mert pont miattam lett átrakva mára a próba, és én meg elfelejtettem. – Jujj, bocsánat de nekem most rohannom kell. - mondtam Joananak, miközben felkaptam a táskámat magam mellől.

- Ijj, én is teljesen elfelejtettem hogy ma van próbád… pedig mondtad is, hogy emlékeztesselek rá, ha elfelejtenéd. - mondta kissé elkenődve.

- Jaaj, semmi baj, nem a te dolgod, hogy emlékezz az én dolgaimra. - mondtam, majd elmosolyodott.

- Na, menj, siess, és majd hívj fel, ha vége a próbának, hogy mikor jössz át.

- Persze majd hívlak! Szia!!- mondtam, majd kisiettem a Nando’s-ból.

Elég gyorsra vettem a tempót, így viszonylag hamar odaértem, pedig még haza is ugrottam a tánccuccomért.

Gyorsan átöltöztem a táncruhámba, ami egy fekete leggings, egy fekete converse cipő, és az angol zászlós pólóm volt. Mikor bementem a teremben már próbáltak, de amint észrevettek, abbahagyták a táncot, és Adam leállította a zenét.

- Sziasztok! Nagyon sajnálom, de teljesen kiment a fejemből, hogy ma van a próba. - mondtam. Erre mindenki egy semmi baj félét motyogott, majd Adam odajött hozzám.

- Semmi baj, de többször ne forduljon elő, pár perc késés lehet, de fél óra már nem, és ha nem hívlak fel még mindig nem lennél itt!! Tudod hogy milyen fontosak a próbák, bármikor jöhet egy nagyon jó lehetőség.- mondta.

- Igen tudom, és nagyon sajnálom. – mondtam. Majd bekapcsolta a zenét és elkezdtünk táncolni.

A koreográfia nagyon jó, viszont nehéz is, de Adam a próba végén megdicsért minket. Hatkor léptem ki az épületből, és útközben felhívtam Joanat. Két csörgés után felvette. – Szia! – köszöntem.

- Szia! Nagy gáz volt, hogy elfelejtetted a próbát?

- Nem, de többször nem felejthetem el, hogy próba van, ezen az én jövőm is múlik.

- Nem fogod! Legközelebbre beállítjuk az emlékeztetőt is!- mondta, majd elnevettük magunkat.

- Az úgy jó, ha olyan fél nyolc körül-re érnék oda?

- Tökéletes!! Viszont most le kell tennem, mert anyu hív. Szia!

- Oké, akkor sietek! Szia!- köszöntem el.

Kb. 10 perc múlva már a bejárati ajtót nyitottam. Még senki nem volt itthon. Felrohantam a szobámba, és elkezdtem bepakolni a szükséges holmikat. A szekrényemnél elidőztem egy kicsit, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik farmerrel vegyem fel holnap a suliban a bordó Ramones-es pólóm. Végül ennél döntöttem:  

Gyorsan írtam anyuéknak egy cetlire üzenetet, hogy ma Joananal alszom, majd kiragasztottam a hűtőre. Felvettem a cipőmet, és elindultam. 

  

 Ella táncruhája: