Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Nem tudom hogy hányan olvassátok, de kérhetnék pár megjegyzést hogy tetszik-e vagy nem, és hogy van-e értelme folytatnom? 
                                                                 Jó olvasást! :)

2.rész: Girly evening and a little lie.

*Joana*

- Oké, akkor sietek! Szia!- köszönt el Ella.

- Szia anyu!! - vettem fel a telefont.

- Szia kicsim! Csak azért hívlak, hogy ma este későn érek haza, mert nagyon sok a munkám, de az is lehet, hogy bent éjszakázom.

- Oké, de még mindig azt mondom, hogy túlvállalod magad!! Na, mindegy. Ugye nem baj, ha Ella ma itt alszik?

- Nagyon sajnálom, de muszáj leadnom időre a terveket, és tudom, sok a munkám, de egyáltalán nem vállalom túl magam, csak lassú vagyok, mert többször is változtatok a terveken, hogy tökéletesek legyenek.  - magyarázkodott anya. Divattervező, és sok megbízást kap, elég nagy emberektől, így tényleg nem szabad késnie egyikkel sem. De azért szerintem ő is tudja, hogy igazam van, és túl sokat vállal be egyszerre. - Dehogy baj, örülök, annak, hogy Ella ott alszik, legalább nem egyedül leszel otthon. Viszont el ne késsetek a suliból holnap!

- Nem fogunk, ígérem!- mondtam.

- Akkor legyetek jók, és holnap találkozunk. Szeretlek, szia!

- Én is, szia! – köszöntem el, majd kinyomtam a telefont.

Tíz perc múlva csengettek. Lerohantam a lépcsőn és már nyitottam is az ajtót.

- Sziókaa! – köszöntem Ellának.

- Szia! Anyud? – kérdezte, miközben vette le a cipőjét.

- Már megint bent éjszakázik, ami az jelenti, hogy…

- Buli vaaan!!! – fejezte be vigyorogva Ella helyettem.

Felmentünk a szobámba, majd betettem a CD-t a lejátszóba, majdnem maxra tekertem a hangerőt, és már bömbölt is a WMYB.

Elég jól elvoltunk. Pattogtattunk kukoricát, és videókat néztünk youtube-on. Persze a kukorica csata sem maradt ki, aztán előkerült a sminkes cuccom, és azzal is elszórakoztunk. A végeredmény elég viccesre sikeredett, de attól még utána elkezdtük fényképezni egymást. Olyan hajnali háromig lehettünk fent.

- It’s time to get up in the morning... - szólalt meg az ébresztő reggel 6-kor. Kinyomtam, majd kikászálódtam az ágyból. Ella még nem ébredt fel, és egyből ki is találtam, hogy hogyan ébresszem fel. Lerohantam a konyhába egy kisebb tálért, majd megtöltöttem vízzel. Visszamentem a szobámba, és halkan odalopakodtam az ágyhoz, nehogy felébredjen. – Ébresztőőőő!!! –kiáltottam el magam, majd ráöntöttem a vizet.

- Jézusúristen, te nem vagy normális!! – kiáltott fel. Már a földön fetrengve nevettem rajta, nagyon vicces volt.

- Valahogy vissza kellett adnom a tegnapit, különben is ezt nem hagyhattam ki! - mondtam, mikor már megtudtam szólalni.

- Na, készülődjünk, mert elkésünk. – mondta miközben ránézett az órára, fél hét volt. Egész hamar elkészültünk, csak fél óra kellett hozzá, ami nagyon jó teljesítmény tőlünk, csak az volt a gond, hogy elfelejtettük hogy nulladik óránk is van.

- Te, Ella, miért van olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettünk? – kérdeztem mikor lefelé mentünk a lépcsőn. Erre, csak azt láttam, hogy Ella fejbe csapja magát, szó szerint!

- Úristen!! Nekünk ma nincsen nulladik óránk?

- Ijj, de! – mondtam, majd elkezdtünk sietni.

- Ajj nem találom az egyik felét a cipőmnek, nem tudod, hol lehet? - kérdeztem miközben Ella már az ajtóban toporgott.

- Nem tudom, vegyél fel egy másikat, mondjuk a feketét.

- Hát jó, de... – kezdtem bele, majd megakadt a szemem a lábán - am, izé, az, véletlenül nem az én cipőm a lábadon? – kérdeztem, majd elkezdtem szakadni a nevetéstől. Ella a nagy sietésben felvette az egyik felét a cipőjének, és az enyémnek.

- Ááá, de. Viszont ez hogy került rám? Én a sajátomat vettem fel! – mondta, de már ő is nevetett.

Gyorsan levette és felvette az övét, én meg az enyémet. Kirontottunk az ajtón és futólépésben indultunk el a suliba. Még szerencse hogy nálam aludtunk, mert közelebb lakom a sulihoz, mint ő, viszont nem elég közel. Elég sokat késtünk. A terem ajtó előtt pár másodpercig megálltunk, majd kopogtam. Már láttam szemeim előtt az irodalom tanár ijesztő fejét, ahogy leordítja a fejünket, hogy miért késtünk ennyit.

- Jó reggelt, elnézést a késésért! – mondtuk egyszerre, majd elindultunk a helyünk felé.

- Álljatok csak meg! – szólt ránk Mrs. Maday. – Mégis hol voltatok eddig? Már fél órája megy az óra.

- Bocsánat, elaludtunk, aztán nem éreztem jól magam, és úgy volt, hogy Joana velem marad, de jobban lettem és mégis bejöttünk a suliba, nem akarunk lemaradni. - magyarázkodott Ella, ő sokkal jobb az ilyenekben, és ha kicsit hazudni kell, nem röhögi el, mint ahogy én szoktam. Most is alig bírtam megállni hogy ne nevesek, mert eszembe jutott a reakciója, mikor a fejére öntöttem a vizet.

- Most az egyszer elnézem nektek, de ne forduljon többet elő!

- Rendben, nem fog. - mondtuk megint majdnem egyszerre. Majd leültünk a helyünkre.

Attól még, hogy csak negyed órát kellett kibírni ebből az órából, nagyon hosszúnak tűnt.

- Megmentő vagy! - mentem oda Ellahoz, miután kiment a teremből a tanár.

- Dehogy is, csak tudom, hogy mit kell mondani ilyenkor egy tanárnak. - mondta vigyorogva. Majd elindultunk a kémia előadó felé.