Mint, ahogy ígértem előbb hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást. :)
8. rész: A little accident
*Ella*
Miután hazaértem, elmentem fürödni, majd már feküdtem volna le,
mikor rájöttem, hogy éhes vagyok. Lementem a konyhába, és előszedtem mindenféle
dolgot, ami egy szendvicsbe jó lesz. Végül egy sonkás, ketchupos szendvicset
ettem, utána, meg ittam egy pohár narancslét. Majd felmentem, fogat mostam, és
olyan éjfél lehetett mikor bedobtam magam az ágyba.
- It’s time to get uup, it’s time to get uuup... – szólalt meg
reggel az ébresztőm. Direkt így kezdődik, nem úgy, mint Joananak, a legelejétől,
amikor még tök halk, én arra nem tudok felkelni, viszont erre igen. Kinyomtam,
majd beálltam a szekrényem elé, olyan húsz percig gondolkoztam, hogy mit vegyek
fel, majd átöltöztem, és bementem a fürdőszobába. Felraktam egy kis sminket,
majd lementem reggelizni. Viszonylag gyorsan végeztem az evéssel, majd
elindultam a suliba.
Ahhoz képest, hogy hat óránk volt, elég hamar eltelt. Az ötödik
óra előtti szünetben kaptam egy sms-t Adamtől. ˝Szia! Délután gyere a
táncterembe, olyan három körülre jó lenne, ha ide érnél. Nagyon fontos! Adam.˝
- Akkor nem megyünk Nando’s- ba mi? - kérdezte kicsit szomorúan
Joana, mikor elindultunk hazafele a suliból.
- Sajnálom, majd holnap bepótoljuk, ígérem! – mondtam.
- Semmi baj, csak már rég voltunk...
Az út többi része csendben telt el.
- Akkor holnap találkozunk, és ígérem, megyünk Nando’s-ba. -
mondtam Joananak, mikor a házuk elé értünk.
- Az de jó lesz! – örvendezett vigyorogva Joana. - Majd hívj, ha
tudsz!
- Persze, majd hívlak. - túl kíváncsi, így mindig szól, hogy hívjam,
pedig magamtól is hívnám... - Szia!
- Szia!- köszönt el ő is, majd bement az ajtón.
Még hazaugrottam a tánccuccomért, és utána, már siettem is a
terembe. Mikor az épülethez értem, kicsit meglepődtem, egy nagy fekete autót
láttam meg a parkolóban.
Épp az ajtóhoz értem, és bemenni készültem az
épületbe, mikor az ajtó hirtelen kinyílt. Kifelé nyílik, így a földön kötöttem
ki.
- Jézusom, nagyon sajnálom!
Jól vagy? – mondta a srác, aki kijött az ajtón.
- Jól vagyok. – válaszoltam, erre egy nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Nagyon
ismerős volt a hangja. Felsegített a földről, és akkor néztem rá először. Nem
hittem a szememnek. Becsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, eljátszottam ezt
párszor, de még mindig ott állt előttem. Nem csak képzelődtem.
- Biztos jól vagy? – kérdezte, pár perc néma csend után. Tuti
hülyének nézhetett, csak annyit látott, hogy egy lány áll előtte, aki egyszer
becsukja a szemét, majd kinyitja, és így tovább.
- Persze, jól vagyok. Csak, ezt kicsit nehéz elhinnem, hogy itt
állok veled szemben. – mondtam, mikor magamhoz tértem.
- Akkor tudod, ki vagyok. – mosolyodott el.
- Persze hogy tudom, Niall Horan, a One Direction-ből. – vágtam rá
egyből. Erre ő csak elnevette magát. – Jujj, bocsánat, Ella vagyok, Ella
Hewitt.
- Nagyon örülök Ella, és még egyszer bocsánat az ajtóért.
- Semmi baj, jól vagyok. Nem akarok tolakodó lenni, de hogy
kerülsz ide? – kérdeztem.
- Hát úgy, hogy... Bocsánat, de még nem árulhatom el, titok. Igaz
nem sokáig, de még az.
- Most nagyon kíváncsi lettem. – mondtam, majd elővettem a
telefonom, hogy megnézzem az időt. Három óra volt. – Bocsánat, de mennem kell,
a tánctanárom mérges lesz, ha kések.
- Persze, menj csak. – mondta vigyorogva. Fogalmam sem volt, hogy
miért kezdett el hirtelen vigyorogni, de annyira aranyos volt.
- Jujj, úristen, kérhetek egy autógrammot, ha nem baj, vagyis
kettőt, mert a barátnőmnek is, ha lehet. – fordultam vissza az ajtóban.
- Persze, de szerintem most menj táncra, biztos vagyok benne, hogy
még találkozunk.
- Hát jó, akkor, szia, és
elvileg még találkozunk, nagyon remélem, hogy tényleg fogunk is. – mondtam
meglepetten, majd bementem az ajtón. Nagyon nem értettem ezt az egészet, honnan
tudja, hogy még találkozni fogunk. Megbízom benne, ha azt mondja, akkor az úgy
is van. Míg átöltöztem, végig ezen gondolkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése