Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Bocsánat, elég rövid lett, de majd megpróbálom előbb hozni a következőt. Plusz megint nagyon köszönöm a komit, és az értékeléseket! :)
Jó olvasást. :)
16. rész: The misunderstanding
*Ella*
A koncert előtt fél órával értünk oda. Nagyon sokan voltak.
- Egyáltalán bejutunk mi a koncert kezdetéig? - kérdeztem Joanatól
idegesen.
- Persze, nem fogják elkezdeni, míg mindenki be nem ment.
Joananak igaza volt, már 7 óra elmúlt, de még mindig kint álltunk,
viszont mondták, hogy fél órával később kezdődik a koncert.
- Jó estét! - köszöntünk a jegyszedőnek szinte egyszerre Joanaval.
Igaz, szinte senki nem köszönt, legalábbis az előttünk álló pár ember nem...
- Jó estét szép hölgyek! - köszönt vissza, mosolyogva. Mi csak
egymásra néztünk. Széphölgyek? - Arra menjetek, ott majd tovább irányítanak, a
VIP jegyesekhez.
- Köszönjük. - mondtam, majd elindultunk az üres folyosó felé,
amerre mutatott. A folyosó végén állt 2 őr, ők vezettek a helyünkhöz, ami igen
jó hely volt. Első sor, és középen.
- Ez nekünk jelez? - mutatott Joana a színpad jobb oldalához.
Louis ott ugrált és mutogatott a hangfal mögött. Fogalmam sincs, hogy ki
láthatta még rajtunk kívül, de elég vicces volt. Elnevettem magam. Nekünk
jelzett. Próbáltam mutogatással beszélgetni vele.
- Most mit akar? Na, jó én ezt nem értem, össze-vissza ugrál! –
adtam fel.
- Várj, majd én. - mondta Joana. - Azt akarja, hogy menjünk oda. -
mutatott egy ajtó felé, ami a színpad mögé vezetett, gondolom én...
- És ezt honnan tudod, megértetted, amit ott ugrált?
- Nem, de szerintem ezt akarja. - mondta vigyorogva, majd
elkezdett húzni arrafelé. Viszont, mikor odaértünk két őr állta az utunkat.
- Sajnálom, ide nem mehettek be, kérlek, menjetek vissza a
helyetekre, mindjárt kezdődik a koncert.
- De mi... - kezdtem el magyarázni, de megfogták a karunkat, és
elkezdtek húzni kifele. - Hát, szerintem, nem ezt mutogatta Lou. - mondtam
Joananak.
- Louis?! – kiáltotta.
- Engedjétek el őket, velem vannak. - jött ki Zayn. - Ti mi a
fenét csináltatok? – kérdezte, miután elengedtek minket az őrök, és bementünk
az ajtón.
- Mi? Semmit. Louis mutogatta nekünk, hogy menjünk az ajtóhoz, de
azok meg nem engedtek át. - panaszkodott Joana, az őrök felé nézve.
- Hát ti meg? – jött oda Lou.
- Te mutattad, hogy menjünk az ajtóhoz! Viszont, valahogy
elfelejtettél értünk jönni. - szidtam le.
- Én azt mutogattam, hogy koncert után menjetek az ajtóhoz, nem
most!
- Ja, hupsz.
- Hát, én mondtam, hogy csak szerintem... - magyarázkodott Joana.
Zayn elmondta Louisnak, hogy az őrök már húztak vissza a nézőtérbe, mikor
meglátott minket és, hogy milyen kétségbeesett arcot vágtunk. Ennél, csak bele
boxoltam Zayn vállába.
- Auu, ezt most miért kaptam? - kérdezte.
- Nem vágtunk kétségbeesett fejet jó! - mondtam.
Louis jót nevetett ezen az egészen, már könnyezett is. Nekik
vissza kellett menniük a többiekhez, mert már idő volt. Így is több mint fél
órát csúszott az egész. Pár perccel azután, hogy visszaértünk a helyünkre,
elkezdődött a koncert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése