Two Girls And One Direction

 Sziasztok! Tudom, azt ígértem előbb hozom a következő részt, de csak most tudtam, bocsánat... Azért remélem tetszeni fog nektek.

                                                                  Jó olvasást. :)

17. rész: The concert and two man

*Joana*

- Helloo Dartford!! - kiáltották egyszerre a nyitószám után. Majd elkezdték énekelni az Up All Night-ot. Az egész koncertet végigugráltuk, és énekeltük Ellával. Tweeteket is felolvastak, ahogy szokták, nagyon sokat nevettünk is. Egy szóval lehet őket jellemezni, bolondok. Életem egyik legjobb estéje volt.

- Szerinted, mikor engednek már be minket? - kérdeztem idegesen Ellától, a koncert után. Egy ajtó előtt vártunk, hogy végre beengedjenek minket hozzájuk, a többi VIP jegyesekkel együtt. Olyan tíz perc után kinyílt az ajtó, és mondták, hogy bemehetünk. Volt, aki sikítozott, mikor meglátta őket, volt, aki szimplán, majdnem elájult, mi, csak álltunk ott, és vártunk. Szinte utolsóként értünk az asztalhoz, ahol ültek a srácok.

- Szia! Hogy hívnak? - kérdezte Niall, miközben nem nézett fel. Én, meg gondoltam, hülyülök egy kicsit, majd megszólaltam.  

- Szia! Emily vagyok.

- Szóval Emily. - nézett fel mosolyogva. - Hogy vagy? - ment bele a játékba.

- Köszönöm, jól. És te?

- Köszi, én is jól, most már... – fejezte be a mondatot halkan, de én meghallottam - Örülök, hogy találkoztunk. - köszönt el tőlem, majd továbbcsúsztatta az asztalon a CD-t Louis-nak.

- Én is. Szia! - köszöntem el, és mentem tovább.

- Sziaaa! - köszönt Lou. - Túléltétek a koncertet anélkül, hogy a biztonsági őrök ki nem raktak volna titeket?

- Haha, nagyon vicces! Igen, túléltük, képzeld azért, mert valaki, nem mutogatott semmit, hogy hova menjünk.

- Én nem tehetek róla, hogy nem értettétek meg, amit mutogatok. - védekezett. - De legyetek az ajtónál, miután kimentetek, oké?! Majd, ha végeztünk mi is megyünk oda. - Én csak nevettem egyet, és mentem tovább.

*Ella*

Mikor az asztalhoz értünk, két csaj előretolakodott, így elvesztettem Joanat, és egyedül vártam, hogy végre, megint az asztalhoz érjek, mert persze nekem kellett hátrébb mennem, hogy azok előre mehessenek. Elsőnek Niallhoz értem.

- Szia!

- Hello Ella! Minden rendben, hogy-hogy nem Joanaval vagy? - kérdezte.

- Minden rendben, csak elvesztettem, mert két csaj előre tolakodott. - panaszkodtam.

- Hát, sajnálom, de tuti ott lesz az ajtónál. - mutatott az ajtó felé.

- Remélem. - mondtam majd mentem tovább.

- Hali! - köszönt Lou.

- Szia. - köszöntem nevetve, és már mennem is kellett tovább, mert hátulról toltak tovább. Liamnek, és Zaynnek épp hogy csak köszönni tudtam, majd megint tovább kellett mennem. Harrynél végre egy kicsit meg tudtam állni.

- Szia!

- Szia! Hogy vagy? - kérdezte.

- Köszönöm, jól. - válaszoltam, kissé zavartan, igen, megint zavarba jöttem attól, ahogy rám nézett, pedig csak normálisan nézett. Elnevette magát.

- Majd találkozunk az ajtónál. Remélem, az őrök, nem akarnak majd megint kidobni titeket. - mondta nevetve.

- Ez nem vicces, és különben is, Louis mutogatott rosszul! - fogtam az egészet Lou-ra, de a végén, már én is nevettem. Majd elindultam a CD-mel együtt, hogy megkeressem Joanat.

- Ella, hol voltál, tisztára megijedtem, hogy sehol sem találtalak. - jött oda hozzám Joana, mikor észrevett.

- Két csaj betolakodott, és hátrébb kellett mennem. Te, meg ott maradtál elől. - nyugtattam meg barátnőmet. - Na, induljunk az ajtóhoz, ott kevesebb ember lesz, és talán az őrök, most békén hagynak majd. - mondtam nevetve. Majd elindultunk. Azt mondtam, hogy kevesebb ember lesz, erre, csak mi ketten voltunk ott, senki más.

- Hát, ez elég rémisztő, itt a halvány fényben ketten, egyedül. Még az őrök sincsenek már itt. - mondta Joana. Épp meg akartam szólalni, mikor zajt hallottunk a kijárat felől. Mi csak ültünk, és vártunk a srácokra, nem foglalkozva a zajokkal.

- Nézd már, két őrült rajongó, akik várják, hogy kijöjjenek az édes pofikák. - közeledett felénk két férfi.

- Ella, menjünk innen, most! - suttogta rémülten Joana a fülembe. Megfogtam a kezét, és lassan elkezdtünk felállni, közben meg néztem, hogy merre tudnánk menni, három ajtó volt, az egyik, ahol állunk, a másik ahonnan jöttek, a harmadik, pedig túl messze van, és előbb érnének ők oda, mint mi.

- Az egyetlen út ez az ajtó. - próbáltam nyugtatni Joanat, majd megpróbáltam kinyitni. - A francba. - mérgelődtem.

- Ella, mi az? Csak azt ne mond, hogy zárva van.

- Pedig zárva van. - mondtam.

- Na, mi van? Máris mentek? Ne siessetek annyira. - jött oda hozzám az egyik, érződött rajta, hogy ivott, sőt, nem is csak érződött, áramlott belőle a bűz.

- Markus, hagyd őket, nem ezért jöttünk, hanem csak a fürtöskének kell átadnunk valamit. - szólt rá a másik.

- Dave, te mekkora bolond vagy. Ezek itt. - mutatott ránk. - jók lesznek csalinak, hisz tudod jól, magától sosem jön ide. Ha szeretik a rajongóikat, akkor nem hagyják, hogy bármi kárt tegyünk bennük. - nézett ránk, mindkét férfi.

Ki kellett találnom valamit...