Two Girls And One Direction

 Sziasztok! Itt a következő rész. Inkább nem mondok róla semmit... Remélem tetszeni fog nektek. :) 

                                                                   Jó olvasást. :)

14. rész: Complication

*Ella*

Miután hazaértem összedobtam magamnak egy szendvicset. Majd felmentem a szobámba, és neki kezdtem a tanulásnak, közben pedig ettem.

- Szia kicsim megjöttem! – hallottam anya hangját lentről.

Lerohantam a lépcsőn, és köszöntem neki, majd vissza is mentem tanulni. Olyan fél óra múlva nem bírtam tovább, félreraktam a tankönyveket, és bekapcsoltam a laptopom. Nem történt semmi érdekes, így ki is kapcsoltam és elmentem fürödni. Majd bedobtam magam az ágyba, nagyon fáradt voltam.

Reggel fél hétkor az ébresztőmre ébredtem.

- Az utolsó nap ezen a héten. - motyogtam magamban, biztatásként, hogy kikeljek az ágyból. Vagy negyed óráig, a szekrényem előtt álltam, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Majd bementem a fürdőszobába, és akkor lefagytam.

- Ne,ne,ne,neee, az nem lehet, ugye nem? – beszéltem magamban el-elcsukló hangon. A gatyám, zsebében a cetlivel, amire Harry felírta a telefonszámát, a mosógépben volt. Gyorsan leállítottam, majd, vagy ezer évig kellett várni, míg nem kattant egyet, és kilehetett nyitni. Persze, hogy utolsónak vettem ki a gatyát, az összes ruha a földön volt, én meg csurom vizes voltam. A cetli még mindig a zsebében volt. Óvatosan kivettem, és széthajtogattam, viszont a szám lekopott róla. Vagy fél óráig, azt az üres kis papírt néztem, és gondolkoztam, hogy mi a francot csináljak. Nem jutottam semmire, egyetlen lehetőségem volt, ami az, hogy twitteren tweetelek neki, mert üzenetet nem tudok küldeni neki, hisz nem követ, egyikük sem követ. Ennél csak egy bökkenő van, mennyi az esély rá hogy pont észrevegye az én tweetem? Nagy nehezen rávettem magam, hogy elkezdjek készülődni a suliba. Tiszta víz voltam, így átöltöztem, majd feltettem egy kis sminket, felkaptam a táskámat, és már rohantam is le a lépcsőn. Anya már rég elment én meg késésben voltam, elvettem az asztalról egy almát, felvettem a cipőm, és már indultam is a suliba. Joanaval nem találkoztam, mert máshol volt az első óránk, plusz még becsengetés után is értem be. Épp a tanár előtt surrantam be a terembe. Alig vártam, hogy vége legyen az órának. 45 percen keresztül, csak bámultam ki a fejemből. Miután kicsengettek, gyorsan beraktam a táskámba a cuccom, és siettem Joanahoz.

*Joana*

 Niall 1 órával ezelőtt tweetelt.

Nem írtam neki semmit, úgysem venné észre. Kikapcsoltam a laptopom, és hátradőltem az ágyamon.

- Velük voltunk délután. - motyogtam magamban.

Gondolkodtam, szerintem több órán keresztül, de semmire sem jutottam. Már késő volt, így Ellát, nem hívhattam fel. Fogalmam sincs mikor, de elaludtam, és reggel az ébresztőmre ébredtem. Beálltam a szekrényem elé, és egész gyorsan sikerült kiválasztanom, hogy mit vegyek fel. Feltettem egy kis sminket és rohantam is le, felkaptam a cipőmet. Eléggé sietősen tettem meg az utat, minél előbb beszélni akartam vele. 10 perc múlva, már a suli bejáratánál vártam Ellát.  Viszont nem jött. Csak két perc volt becsengetésig, és még mindig nem ért be. Fel akartam hívni, de észrevettem, hogy nincs nálam a telefonom.

- Remek, még ez is! Otthon hagytam. - mérgelődtem, majd elindultam a terem felé, nem várhattam tovább, mert elkéstem volna az óráról.

Életem eddigi leghosszabb 45 percét ültem végig. Mikor megszólalt a csengő, gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és siettem is Ellához. Vagy kétszer majdnem orra estem a lépcsőn, de végül sikeresen leértem az aulába. Ella már ott volt.

- Szia! Sürgősen beszélnünk kell! - mondtuk egyszerre.

- Mond te. – mondtam, és elmesélte, hogy mi történt a cetlivel.

- Nyugi, ezt meg tudjuk oldani, tudsz beszélni Harryvel, fel tudod hívni.

- Igen? És mégis hogy?

- Hát, lehet, nem mondtam még, de az a lány, akivel a parkban találkoztam, tudott nekünk szerezni 2 VIP jegyet a koncertre. - mondtam, kihangsúlyozva a VIP-t. Láttam Ellán, hogy mondani akar valamit, de inkább gyorsan folytattam. - Telefonon felhívott, mert ugye megadtam neki a számom, és itt jön a megoldás a problémára. Amikor beszélgettünk bejött a szobájába egy srác, és ezt mondta, idézem: „Gemma, gyere már! Rád vár mindenki, a srácok, már az ajtóban toporognak, el fogunk késni!” Az a lány nem más volt, mint...

- Gemma Styles. - fejezte be helyettem a mondatot Ella. - vagyis te tudod Gemma számát.

- Pontosan. - mondtam, majd Ella a nyakamba ugrott.

- És, még 2 VIP jegyünk is van, imádlak! - mondta, majd elindult egy pad felé. - Miről kell még sürgősen beszélnünk? - kérdezte, miután leültünk.

- Hát... Niall tweetelt valamit, és amire nem tudok rájönni, az, az, hogy kinek szólt. - kezdtem bele. Elmondtam az egészet, pontosan úgy idéztem a tweetben álló szöveget, ahogy Niall írta. - És ezt azért nem értem, mert délután mi voltunk velük.

- Vagyis, erre egy megoldás van, bejössz neki! – mondta vigyorogva Ella. Én csak mosolyogtam erre, és megráztam a fejem.

- Biztos nem. Nem hiszem, akkor inkább te, hisz nézz rám! – ellenkeztem.

- Te annyira bolond vagy, hidd el nekem, hogy rád értette! – mondta, majd elindultunk a terem felé.