Two Girls And One Direction

 És itt a 12. rész. Remélem tetszeni fog.

Plusz egy kis hirdetés:
Ne felejtsetek el szavazni rájuk a Bravo Otto-n!! :)

                                                                      Jó olvasást. :) 

12. rész: Nando’s

*Ella*

Alig bírtam ki nevetés nélkül, Joana nem hitt nekem. A srácok, meg ott hülyültek az ajtóban, hogy elnevessem magam. Majd hirtelen támadt egy ötletem, hogy, hogyan bizonyítsam be drága barátnőmnek, hogy nem hazudok.

Intettem a fiúknak, majd közelebb jöttek és elmondtam nekik a tervemet.

- Jó, ha nem hiszel nekem...  – mondtam Joananak , majd kihangosítottam a telefont és a fiúk felé tartottam.

- Sziaa! – Vas happenin’ Joana? - Ajj, Louis szállj már le rólam, hallod! – Nee, ne bántsd Kevint!! - Éhes vagyok! – kezdtek el beszélni, mind az öten egyszerre, majd pár perc hatásszünet következett.

- Úristen, E-Ella ott vagy? - szólalt meg Joana, a vonal túlsó végén.

- Igen itt vagyok. – mondtam, de már nevettem is, elképzeltem Joana meglepett arcát, és ahogy egyre jobban elkezd vigyorogni, majd felfogja mi történt.

- Joana, itt vagy? – Kezdtem el mondani, miután újra a fülemhez vettem a telefont. – Várj egy kicsit, kimegyek innen. – olyan hangosak voltak a srácok, hogy nem hallottam mit mond, igaz, lehet nem is mondott semmit...

- Igen, itt vagyok. Nem értek semmit. Hogy kerül oda a One Direction? Ella, mondj el mindent, most!

- Most nem tudok elmondani mindent, mert, ahogy hallottad elszabadult a bolondokháza. Elhívtak a Nando’s-ba, gyere te is, ott találkozunk, és elmondok mindent, az úgy jó?

- Hogy mi? Te és én a 1D-vel Nando’s-ban? Már ott is vagyok! – hadarta el hirtelen, majd hallottam, hogy odarohan a szekrényéhez, és kinyitja az ajtaját. – Mi a francot vegyek fel? – hallottam a háttérből a hangját. Nem nyomta ki a telefont...

Kinyomtam, majd elindultam vissza az öltözőbe.

- Bocsánat, hogy ennyit kellett rám várnotok.

- Semmi baj! - mondták egyszerre.

- Irány a Nando’s!! – kiáltotta Niall. Majd elindultunk a Nando’s-ba.

*Joana*

Vagy ötször öltöztem, át, végül egy szürke gatyánál, és felsőnél döntöttem. Letrappoltam a lépcsőn felkaptam a cipőmet, majd elindultam a Nando’s- ba. Olyan 10 perc múlva, már ott is voltam. Bementem, és körülnéztem, nem láttam sem Ellát, sem a 1D-t. Kértem egy epershake-t, majd leültem az egyik asztalhoz. Vagy negyed órája ülhettem ott, de, még mindig semmi. Már ott tartottam, hogy felhívom Ellát, hogy hol vannak, mikor az ajtó nyílni kezdett. Ella jött be rajta, majd odajött hozzám.

- Szia! - köszönt vigyorogva.

- Szia! Egyedül? – kérdeztem.

- Mi az? Nem vagyok jó?

- Jajj, nem azért, hanem tudod...

- Mit?

- Ne szivass már! – szóltam rá. – Tudod jól, hogy miről beszélek! One Direction, rémlik?

- Hát, nem nagyon... - nem tudta befejezni a mondatot, mert épp One Direction sétált be az ajtón. Egyből felénk vették az irányt. Ella, már majdnem leesett a székről úgy nevetett rajtam, de én sem bírtam ki, hogy ne nevessek.

*Ella*

- Túl korán jöttetek be, most elrontottátok a tervet! – szóltam rájuk, mikor lenyugodtam, de megint kitört belőlem a nevetés.

- Szia Joana! – köszöntek egyszerre, majd kezetfogtak a barátnőmmel.

- Amúgy mi is volt a terv? – fordult oda hozzám Joana.

- Igazából nem is volt terv, csak a srácok megálltak útközben, hogy pár autógrammot kiosszanak. - mondtam vigyorogva.

- Hogy te, áhh mindegy... – majd a fiúk felé vettük az irányt, mert közben elmentek kaját kérni.

- Ti mit kértek? – kérdezte Liam.

-  Lifestyle menü. – mondtuk egyszerre Joanaval nevetve.

- De kérjetek, és majd mi kérünk külön. - folytattam.

- Nem, dehogy, még hogy ti fizessetek?!

- De... – kezdtem el tiltakozni, viszont Liam gyorsabb volt, és már kérte is a menünket.

- Nagyon köszönjük! – mondtam Liamnek, miközben az asztal felé tartottunk, ahova a többiek letelepedtek.

- Igazán nincs mit.

Kicsit szűkösen, de elfértünk egy asztalnál. Joana Liam, és Niall között ült, én meg Zayn és Harry közé kerültem. Miután mindenki végzett az evéssel, beszélgetni kezdtünk, nagyon vicces volt. Ennyit, még életemben nem nevettem, mint ez alatt a pár óra alatt, amíg velük voltunk. Olyanok, mint amilyennek a videókon keresztül megismertem őket.

 

- Úristen, Gemma, teljesen megfeledkeztünk rólad. – beszélt Harry a telefonba. Észre sem vettem, hogy csörgött volna. – Srácok, mennünk kell. Eléggé elfelejtettük Gemmát, és már egy órája ránk vár. – mondta, miután lerakta. Elkezdtek készülődni, és mi is így tettünk Joanaval, már késő is volt. Elköszöntünk tőlük, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki megfogja a kezem.

Joana ruhája: