Two Girls And One Direction

 Sziasztok! Itt a következő rész, viszont előtte... Nagyon köszönöm a komikat, meg persze az értékeléseket is (like, dislike --> fogalmam sincs minek mondjam, ezért írom mindig hogy értékelések xD) A lényeg, hogy mindenképp folytatni fogom a történetet! (Barbii ne üss le, folytatom! :) <3) Nem is húzom tovább az időt. Remélem tetszeni fog.

                                                                       Jó olvasást. :)

19. rész: The wounds and the hard heads

*Joana*

Niall ott maradt velem a szobában, ahova bementem.

- Jól vagy? –kérdezte megint, miután lenyugodtam.

- Igen, jól vagyok, most már... Kik voltak ezek?

- Tudod, szívesen elmondanám, de nem az én dolgom. Ha Harry el akarja mondani, majd elmondja. Tudom, azt ígértem, majd elmondom, de... – itt félbeszakítottam, és a szája elé tettem a kezem.

- Értem, majd Harry elmondja, ha akarja. – mondtam mosolyogva. Felszisszentem. Hirtelen fájdalom nyílalt a lábamba.

- Jézusom, te vérzel, várj, hozok valamit, amivel bekötheted. – mondta Niall. Pár másodperc múlva, már vissza is jött hozzám gézzel, és valami fertőtlenítőszerrel.

- Niall, nyugi, jól vagyok, csak egy kis karcolás. – nyugtatgattam.

- Jó, de attól még bekötöm.

A fertőtlenítő kicsit csípett, de egyben jó érzés volt, ahogy bekente. Bekötötte, majd visszaült mellém.

- Köszönöm. - csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Éreztem, ahogy az ujjaink összekulcsolódnak. A vállára hajtottam a fejem, majd így ültünk csöndben, perceken keresztül.

- Mennünk kéne. – mondtam. Persze, hogy én törtem meg a csendet...

- Igen, menjünk. – mondta ő is, majd elindultunk az ajtó felé. Útközben megint egymás kezét fogtuk, és úgy sétáltunk végig. Mikor az ajtóból megláttam Ellát, egyből elkezdtem rohanni felé.

*Ella*

Mikor megláttam Joanat, elindultam felé, ahogy ő is rohant felém. Megöleltük egymást jó szorosan, és elkezdtem sírni, de az örömtől, hogy nincsen semmi baja.

- Annyira féltem, hogy valami bajod esik. - mondta.

- Én is féltem, hogy utolér, és valami bajod esik.

- De nem ért utol. Mégis van valami értelme a tesi órának. - mondta nevetve. Én is elnevettem magam. Leültünk a földre, majd mindketten elmondtuk egymásnak, hogy mi történt, miután Joana elfutott. A srácok csöndben hallgattak minket, miközben mi csak beszéltünk és beszéltünk. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el. Majd, mikor, már mindent megbeszéltünk, nem bírtam tovább...

- Kik voltak ezek? – kérdeztem Harrytől.

- Felbérelték őket, hogy átadjanak nekem egy üzenetet. – mondta, kis csönd után. Nem akartam tolakodó lenni, ezért nem kérdeztem meg, hogy ki bérelte fel őket.

- Jézusom, jól vagy? – kérdeztem rémülten, mikor észrevettem, hogy vérzik a keze.

- Persze, jól vagyok, inkább én kérdezhetném tőled ugyan ezt. – mondta.

- Én jól vagyok, de te vérzel, várj, hozok valamit. – majd felálltam, és elkezdtem rohanni. Viszont két lépés után rájöttem, hogy azt sem tudom, mi hol van. Megfordultam, és visszamentem hozzájuk.

- Valaki segítsen! Azt sem tudom, mi, merre van. – mondtam nevetve.

- Várj, megyek. – mondta Harry. Majd elindultunk az ajtó felé.

- Erre. - nyitotta ki az egyik ajtót. Bementünk, majd leült az asztalra.

- És, akkor itt hol találom, amivel le tudom fertőtleníteni a kezed? – kérdeztem elé állva.

- Nincs semmi bajom. Nem kell rá semmi. – ellenkezett.

- De igen is kell, Harry Edward Styles. Ha nem segítesz, majd én megkeresem. – Mondtam, majd elkezdtem kutakodni, de az egyik szék lábában megbotlottam, és elestem.

- Jól vagy? – kérdezte ijedten, de ott volt a szája sarkában a mosoly is. Bólintottam, majd pár másodpercre eltűnt, és fertőtlenítőszerrel jött vissza.

- Ezek jók lesznek hölgyem?

- Igen, tökéletesek uram. Akkor, ha már magánál van, kenje is be a kezét, kérem. – mondtam, majd nevetve felültem az asztalra. Mellém ült.

- Én aztán nem kenem be magamnak. – mondta kiskutyaszemekkel.

- Hát, azt szívtad, mert én sem kenem be neked. – ellenálltam, de nem sokáig. – Na, jó add ide! – mondtam. Bekentem a kezét, közben meg láttam, hogy vigyorogva néz. – Fejezd be! – szóltam rá.

- Mit?

- Tudod jól, hogy mire gondolok. – mondtam, majd véletlenül lelöktem a fertőtlenítőt. Hirtelen mindketten utána nyúltunk és összefejeltünk.

- Auu – szisszentünk fel egyszerre, majd szakadtunk a nevetéstől.

- Jól vagy? – kérdezte nevetve.

- Igen, jól. Bár egy kicsit kemény a fejed. És te, jól vagy?

- Na, kösz nekem kemény a fejem... jól vagyok. – mondta. Felvette a fertőtlenítőszert a földről. Majd elindultunk vissza a többiekhez.

- Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte gyanakvóan Louis.

- Semmi. – vágtuk rá egyszerre Harryvel, és elkezdtünk nevetni. Leültünk a többiekhez a földre, és elkezdtünk beszélgetni. Majd, már nem bírtam tovább, meg kellett kérdeznem.

- Harry, ki bérelte fel azokat a férfiakat? – nem akartam tolakodó lenni, mert igazából semmi közöm nincs hozzá, viszont kíváncsi voltam. Majd egy kis csend után válaszolt.