Jó olvasást! :)
Még egy ideig beszélgettünk, majd elköszöntünk Haleytől és Sarahtól, és beszálltunk a kocsiba.
Megint Paul vezetett. Olyan negyed óra múlva megérkeztünk a házunkhoz. Tudtam
jól, hogy ma indulnak a srácok vissza Londonba. Viszont nagyon nem akartam.
- Hiányozni fogsz te csaj! –jött oda hozzám Niall mosolyogva.
- Te is nekem. – mosolyodtam el én is, majd megöleltem.
- Szia. – köszönt Zayn. Viszont mielőtt megölelhettem volna, Liam
arrébb lökte.
- Csak, hogy úgy legyen, mint az első találkozásnál. – mondta Liam
nevetve. – Szia. Remélem, még találkozunk. – köszönt el, majd megölelt.
- Én is remélem. – mondtam, majd Zayntől is elköszöntem.
- Attól eltekintve, hogy Harry megcsalt, és veled! Nagyon bírlak,
Ella! Remélem, még találkozunk. - mondta Louis.
- Hm... Nem is tudom, hogy ki csalta meg előbb Harryt,
Eleanorral... - mondtam nevetve majd megöleltem. Majd végül elindultam Harry
felé. A ház kerítésének dőlve állt, és nézett ki a fejéből. Mikor odaértem
hozzá, megöleltem. Egy nagyot sóhajtott, majd egy lépéssel hátrébb állt. Láttam
rajta, hogy nem tudja, mit mondjon. Így én szólaltam meg először.
- Utálok búcsúzkodni... - mondtam. Majd leesett, hogy ennél
nagyobb baromságot nem is mondhattam volna... -Gratula Ella... - gondoltam
magamban. – Tudod, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is egyáltalán
beszélni fogok majd veletek élőben. Most meg itt vagyok, nálunk aludtatok, az
ÉN házamban – vagyis anyumék házban – most voltunk bowlingozni. És... – nem
tudtam folytatni, mert megcsókolt. Mikor azt hittem, hogy mostantól nem fogják
a lábaim majdnem felmondani a szolgálatot, mikor megcsókol, tévedtem...
- Szeretlek. – mondta, mikor eltávolodtunk egymástól.
- Én is, nagyon. - mondtam, majd megint megöleltem.
- Még találkozni fogunk, tudom. – mondta, szinte már suttogta a fülembe.
Adtam neki még egy puszit, majd elindult a kocsi felé. Viszont félúton
megfordult és visszajött hozzám.
- Ezt majdnem elfelejtettem. – nyomott a kezembe egy borítékot. –
Majd csak akkor bontsátok ki, mikor elmentünk. – mondta, majd még egyszer megcsókolt.
Utoljára... Viszont tudom, hogy csak egy ideig utoljára... Majd beszállt a
kocsiba, és elindultak.
*Joana*
- Hát akkor ennyi volt... – motyogtam Ellának, miközben
kiszálltunk a kocsiból, bár nem hiszem, hogy meghallotta.
- Sziasztok. – köszöntem el tőlük. Majd sorban megöleltem őket. –
Ezt a cipős dolgot, remélem még lesz alkalmam visszaadni! – mondtam Louisnak,
mikor hozzá értem.
- Háát, én remélem, hogy nem. – mondta – vagyis, hogy nem azért
mert nem akarok többet találkozni veletek, hanem csak a visszaadás remélem
elmarad. Gyere ide csajszi! - ölelt meg. Majd végül Niallhez értem. Tudtam jól,
hogy nem szabad közel engednem magamhoz, tudtam, jól hogy csak rosszabb lesz
elköszönni... Most, csak álltam ott és néztem rá. Ő közelebb jött hozzám, és megölelt.
- Szeretlek. – mondtam.
- Én is. – mondta mosolyogva, majd kicsit távolabb ment tőlem,
hogy lássa az arcom. Én csak a lefelé bámultam. Kezével alulról megérintette az
állam, hogy a szemébe nézzek. – Tudom, hogy csak pár napja ismerlek, de nekem
már olyan, mintha mindig is ismertelek volna.
Biztos vagyok benne, hogy még találkozni fogunk. Szeretlek Joana, és
nekem többet jelentesz, mint egy pár napos kapcsolat. – mondta, és letörölt egy
könnycseppet az arcomról. Nem azért sírtam, mert elmennek. Jó egy kicsit azért is, de a fő ok az
az, amit mondott. Nagyon sokat jelent ez az egész nekem.
Megcsókoltam. Ebben minden benne volt, és tudtam, hogy most nem kell mondanom
semmit, nem is mondtam utána. Még egyszer megöleltem, majd elindult a kocsi
felé. Én meg csak álltam ott és néztem, ahogy mindegyikőjük beszáll a kocsiba.
Majd elindultak. Megvártuk, míg kifordulnak az utcából, majd bementünk a házba.
Rezgett egyet a telefonom a zsebemben. SMS jött, Nialltől. Megnyitottam, majd
olvasni kezdtem. „Te vagy az én hercegnőm, Joana. <3 u. i.:
Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem. Még találkozni fogunk. :) ”
Jajjj:$ DE Cuki:')
VálaszTörlésJó lett nyunyi:)<33
Nagyon jó lett!!!
VálaszTörlés