Two Girls And One Direction

 Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm a komikat és az értékeléseket. 

                                                                   Jó olvasást. :)

32. rész: What's going on in London?

*Ella*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ki és mit akar tőlem reggel 7 órakor?

- Hallo.

- Szia! Felkeltettelek? Bocsánat, de nagyon fontos dolog miatt hívlak. – mondta Harry a telefonba.

- Igen, de mindegy, mond csak.

- Szóval, az a helyzet, hogy az egyik táncosnak eltört a lába, így nem fog tudni szerepelni az új klipünkben. Persze a srácokkal egyből rád gondoltunk, és a menedzserünk is azt mondta, hogy ha te benne vagy akkor oké. Szóval, benne vagy? – mondta, én meg lefagytam. Most komolyan arról van szó, hogy benne lehetek a klipjükbe?

- Úristen, még szép hogy benne vagyok. – mondtam boldogan, és elnyeltem egy sikítást. Nem akartam megsüketíteni.

- Akkor kezdj el csomagolni, mert holnap után jössz Londonba, elég hosszú időre.

- Ez most komoly? Ugye Joana is jöhet velem. – és ahogy ezt kimondtam teljesen lefagyott a mosoly az arcomról. Anya nem fog elengedni egyedül Londonba.

- Még szép, hogy jöhet. Most mennem kell, mert próbánk lesz, majd még beszélünk. Szia.

- Okés. Szia.

Miután letettem a telefont fel akartam hívni Joanat, de nagyon korán volt. Gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni. Átöltöztem valami kényelmes ruhába, és elindultam. Nagyon hamar elszaladt az idő. Olyan fél tíz fele indultam el haza.

*Joana*

Próbáltam felhívni Niallt, többször is, de nem vette fel. Mi a francot csináljak? Vajon Ella, már felkelt? Remélem nem, mert akkor tuti egyből twitterezni kezd. Ha meglátja, hogy mi folyik Londonban, kiborul. És én azt nagyon nem akartam. Végül úgy is meg fogja tudni, de még ne most.

Mikor a házukhoz értem egyből csöngettem. Vagy tíz percig álltam ott, de még mindig nem jött ki. Majd eszembe jutott, hogy van egy pótkulcs a lépcső melletti kő alatt. Kivettem a kő alól, és kinyitottam az ajtót. Mikor bementem, tiszta csend volt az egész házban. – Biztos alszik még. – gondoltam. Felmentem a szobájába, hogy megnézzem, tényleg alszik-e, de a szoba üres volt. Ahogy kiléptem a szobájából, hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik. Lerohantam a lépcsőn.

- Jézusom, te hogy jutottál be? – kérdezte Ella ijedten.

- Pótkulcs. Nem eszünk valamit, éhen halok. – mentem be a konyhába.

- Hát itt nem sok mindent fogsz találni. Inkább menjünk Nando’s-ba.

- Oké, menjünk. – mondtam, majd elindultunk. Mivel Ellán semmi olyan nem látszott, hogy tudná, mi történik, megnyugodtam. – Amúgy hol voltál?

- Ja, elmentem sétálni. És képzeld, van egy jó hírem. Holnap után megyünk Londonba! – mondta. Más helyzetben nagyon örültem volna neki, de most nem nagyon tudtam. Persze nyakába ugrottam, miközben mondogattam, hogy „úristen”, de ezt csak megjátszottam.

- És hogy-hogy? – kérdeztem.

- Az egyik táncos eltörte a lábát, így én leszek, aki helyettesíti, vagyis, hogy én leszek az egyik táncos a három közül a klipben.

- Ez komoly?! – lepődtem meg. – Egyre jobb, esküszöm... – gondoltam magamban. Ha Ella megtudja mi történik, mi történt Londonban...

*Ella*

- Valami baj van? – kérdeztem Joanatól, mert kicsit furcsán viselkedett.

- Nem, nincs semmi baj, csak egy kicsit fáradt vagyok. – mondta, majd bementünk a Nando’s- ba. A szokásosat, 2 Lifestyle menüt rendeltünk. Majd leültünk egy üres asztalhoz. Nem nagyon beszéltünk, csak ettünk, és ettünk. Evés közben jöttem rá, hogy igazából, nagyon éhes voltam.

- Mindjárt jövök, csak kimegyek mosdóba. – mondta Joana, miután megettünk mindent.

- Oké.

Nekem még volt egy kis innivalóm, így azt iszogattam, közben meg elővettem a telefonom, és felmentem twitterre. Viszont nagyon nem számítottam arra, ami fogadott. A pohár kiesett a kezemből, és a könnyek elkezdtek gyűlni a szememben.