Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. NAGYON köszönöm a komikat és az értékeléseket is!! 
Viszont a rész előtt még annyit szeretnék, hogy:
                             Boldog Szülinapot Zayn! :D <3

70. Rész: Maybe, her biggest dream will come true...

*Joana*

- Niall, te mit.... – kezdtem el mondani, mikor bementem a konyhába, de nem őt találtam ott, hanem valaki teljesen mást. – Am... Nem láttad Niallert? – kérdeztem.

- Nem, kellett volna? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire én csak megráztam a fejem.

- Nem, csak gondoltam itt járt valamikor, és hátha akkor te is itt voltál. – mondtam, rá se nézve, mivel közben valami ehető dolog után kutattam.

- Kérdezhetek valamit?

- Már meg is tetted, de amúgy kérdezz. – mondtam, miközben vele szembe leültem az asztalhoz, két szendviccsel a tányéromon. Majd miközben vártam, hogy feltegye a kérdését, elkezdtem enni.

- Mi bajotok Ellával. Úgy viselkedtek velem, mintha a Marsról jöttem volna… - mondta, mire szívem szerint képébe röhögtem volna, hogy ezt tényleg megkérdezte, de nem tettem. Egy percig körülbelül csak néztem rá, azon gondolkozva, hogy erre most mi a francot válaszoljak, majd végül megszólaltam.

- Figyelj. Azt azért, nem veszem be, hogy halvány fogalmad sincs arról, hogy miért viselkedünk így veled. Viszont azt már elhiszem, hogy lehet túl bunkók, vagyunk, de ha talán elmondanád az igazat, megoldódna minden. Addig ne is várd el tőlünk, hogy normálisan viselkedjünk veled. Mert úgy őszintén... Szerintem te is azt tennéd a helyünkben, amit mi csinálunk, nem? Úgy gondolom, jogunk van tudni az igazat... Ezen gondolkodj el egy kicsit, és ha kitaláltad mit akarsz, csak szólj nekünk és megbeszéljük a dolgokat, ezután TALÁN elfelejtjük majd a történteket. – mondtam, majd meg sem várva a válaszát, kimentem a nappaliba.

*Ella*

- Hát ti meg? – jött be hirtelen Joana a nappaliba, mire a srácokkal egyből próbáltuk elterelni a témát.

- Am... Semmi, csak beszélgettünk.

- Így? Ennyire összegyűlve? Azért ezt nem veszem be. Nem tudsz hazudni, drága barátném. – nevette el magát Joana.

- Na, jó arról beszélgettünk, hogy... – kezdtem bele a mondatba, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, így a srácokra néztem segítségkérés céljából, viszont mire leesett nekik, miért is nézem őket ennyire, már túl feltűnő volt ez az egész.

- Jó, mindegy... Ez így nagyon fura. Inkább hagyjátok ezt. – mondta végül Joana, majd odament Niallerhez.

- Kösz a segítséget. - suttogtam oda Harrynek, mire kérdőn nézett rám.

- Most miért csak nekem mondod ezt. Honnan tudtam volna, hogy azért nézel rám, mert segítség kéne.

- Hát nem is tudom... Talán a helyzetből le kellett volna, hogy essen neked, vagy nincs igazam? - mondtam, mire láttam rajta, hogy elgondolkodik.

- Jól mondod, vagy nincs igazad. – vigyorgott, mire elnevettem magam.

- Most mi az? – kérdezte.

- Semmi, semmi. – mondtam még mindig nevetve.

A lényeg, hogy megbeszéltem a srácokkal a tervemet. Holnap meg is kérdezzük Joe-t a menedzserüket. Ha ő is beleegyezik, akkor sínen vagyunk, és Joananak, teljesíteni tudjuk a legnagyobb álmát...