Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Köszönöm az értékeléseket! 
                                                               Jó olvasást! :)
 

72. rész: He didn't do anything...

*Ella*

- Akkor majd gyertek ide hozzám, forgatás végén és megbeszéljük a részleteket. Rendben? – mondta Joe, mikor együtt indultunk a srácokhoz, mivel folytatni kell a forgatást.

- Rendben, és nagyon szépen köszönöm.

- Én köszönöm. – mosolygott, majd elvált utunk, mivel én gyorsan mentem az öltözőbe lerakni a gépet, habár kicsit furcsálltam azt, hogy nincs Niallel Joana, pedig én mondtam neki, hogy tartsa fel...

- Szia. – hallottam, ahogy barátnőm az öltöző másik feléből köszön nekem.

- Am... Szia. – mondtam végül, mivel elég furán jött, ki, hogy mit keresett a gépe nálam.

- Hol voltál? – kérdezte, mire én csak makogni kezdtem össze-vissza.

- Tudom, tudom. Harryvel elmentél boltba alma lét venni, de a gépem meg nálad maradt közben, mivel előtte nézegetted a képeket rajta, viszont ezzel csak egy baj van, még pedig az, hogy Harold bebizonyította, hogy nem ez történt. Mégis miben sántikáltok és én, miért nem tudhatom meg, hogy mi az?

- Hátöö... Majd megtudod, nyugi. Már nem kell sokat várnod. – mondtam végül egy kis csönd után, majd együtt léptünk ki az öltözőből.

- Mi az, hogy majd? – háborodott fel.

- Az, hogy majd megtudod, ne legyél már ilyen türelmetlen, inkább... – mondtam, viszont a mondat felénél lefagytam. Ezek mégis mit csinálnak?

- Héé, Ella, nyugi, csak beszélgetnek! – mondta Joana, de azért ezt nem veszem be.

- Aha, és az, mi volt? Láttad egyáltalán, mit csinált? - kérdeztem felháborodva. - Tessék, itt a géped, én most odamegyek. - adtam oda Joananak a fényképezőgépét, majd már indultam is Harryék felé.

- Jól elvagytok? - kérdeztem, mikor odaértem hozzájuk.

- Ami azt illeti, igen, és te nem hiányoztál innen. - mondta Abbie.

- Igen?! És mégis mit képzelsz magadról? Neked ott van Zayn, Harryt hagyd békén! Érted, amit mondtam, vagy el is betűzzem neked?

- Egy: Az, hogy nekem ott van Zayn. Nincs ott, mert szakítottunk. Kettő: Nehogy megkérdezd miért, mert úgyse mondom el. Három: Nincs nekem megtiltva, hogy kivel mikor és mit csinálok!

- Szánalmas vagy. – mondtam végül, és mielőtt elmentem volna onnan, Harryre néztem. Legalább valamit közbe szólhatott volna, vagy csak simán leállíthatta volna Abbiet. Miért van mindig ott az a „volna”?

Csak az öltözőbe akartam jutni, minél hamarabb. Szemem sarkából láttam, hogy Joana jön utánam.

- Minden rendben? – kérdezte, mikor utolért.

- Nem, semmi sincs rendben! – mondtam, lehet túl hangosan, de nem érdekelt.

- Biztos valamit félreértettél. Vagy csak szimplán Abbie nyomul és így Harry semmit nem tudott ellene tenni, mivel túl hamar csinálta.

- Ellökhette volna magától, de mit csinált? Egy nagy semmit! Közbeszólhatott volna, mikor odamentem és leállíthatta volna Abbiet, de mit csinált? Egy szót sem szólt! Mégis miért nem csinált SEMMIT? – tettem fel a nagy kérdést, és csak bámultam magam elé. Sírni nem tudtam, túl dühös voltam ahhoz…

- Ella, engedj be, kérlek! Nem az történt aminek látszik. – hallottam Harry hangját kintről.

- Beszélned kéne vele. Valamit biztos félre értettünk, vagyis értettél, mert én most megmondom, hogy van rá magyarázat. – mondta barátnőm, mire én megráztam a fejem.

- Joana, te is bent vagy? Akkor te, engedj be! Ajj az istenért, nyissátok már ki!

- Nehogy kinyisd! – mondtam Joananak, mikor hirtelen felállt mellőlem.

- És akkor álljon még ott az ajtó előtt? Ezt te sem gondolod komolyan.

- Dehogy nem... – makacskodtam tovább. Tényleg nem akartam vele beszélni.

- Akkor legalább szólok neki. – mondta Joana, majd kinyitotta az ajtót. Harry egyből be akart volna jönni, de barátnőm csak maga előtt tolta kifele.

Egy pillanatra, egymásra néztünk, és igen... Már majdnem ott voltam, hogy odamegyek hozzá, és megölelem, de nem tettem. Túl naiv lennék, ha megtettem volna.  

Csak pár percet kellett várnom és barátnőm vissza is jött.

- Nehogy elkezdj magyarázkodni, mert nem érdekel. Majd tőle akarom hallani, viszont később, és otthon. – mondtam egyből mikor barátnőm már a száját, nyitotta, ahhoz hogy belekezdjen a magyarázkodásba.

*Joana*

Egészen a forgatás végéig bent maradtunk az öltözőbe Ellával, és csak beszélgettünk. Mivel nem engedte meg, hogy elmondjam pontosabban azt ami történt nem rég, teljesen más dolgokra terelte mindig a témát. Viszont legalább nem Harryn gondolkozott egy kis ideig, sőt, kis ideig? Vagy két-három órán át maradtunk az öltözőben.

- Gyere, menjünk ki. – mondta Ella, mire nagyon meglepődtem. – Vagy nem akarod megtudni, azt, amit eddig nem tudhattál meg? – kérdezte, és végre megjelent egy kis mosoly is az arcán. – Mi lesz már? Szerintem biztos vége már a forgatásnak! – mondta, már az ajtóban állva.

Én csak felálltam, és egymásba karolva léptünk ki az öltözőből. Majd egyenesen Joehoz irányított engem.

- Már azt hittem elfelejtettétek. – mondta.

- Ilyet, elfelejteni? Soha! – mondta Ella vigyorogva. Én meg már kíváncsi voltam, hogy mi az, ami miatt neki is jó kedve lett hirtelen.

- Szóval. Joana. Ellának volt egy ötlete, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy könyvet, a forgatás közben történtekről. Ez mind szép és jó ötlet, és nekem is megfordult már a fejemben, DE itt jössz képbe te, akinek a képei bámulatosak! Ella megmutatta őket, és így arra jutottam, hogy csinálnánk egy könyvet, amiben csak képek szerepelnének, meg pár szöveg, ami szükséges. A képek alatt a tieidre gondolok.  Benne lennél? – tette fel a kérdést a végén, de én megszólalni nem tudtam. Ez most komoly?

- Még szép, hogy benne lennék. - mondtam, vigyorogva, és Ella nyakába ugrottam. – Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm!

- Nincs mit, viszont ne csak nekem köszönd. – mondta Ella, majd kicsit hátrébb lépett tőlem. Először nem értettem, hogy miért csinálta, de aztán hirtelen két kéz ölelt át hátulról.

- Köszönöm. – mondtam, szinte suttogtam neki.