Viszont a rész előtt...
Pontosan 19 éve, 19 éve február elsején... <3 BOLDOG SZÜLINAPOT HARRY!! :D <3
73.
rész: The party ~1. rész~
*Ella*
Olyan
este hat körül értünk haza. Mivel megbeszéltük, már pár napja, hogy egy kis
bulit csinálunk, miután leforgattuk a klipet, Louis, és Liam egyből kezdte is
előkészíteni a dolgokat. Épp láttam, ahogy Zayn és Abbie kimennek a kertbe. Hát
igen... Nekik is van jó pár megbeszélni valójuk, épp, mint nekem és Harrynek.
Viszont én oda nem megyek hozzá, hogy megbeszéljük a dolgokat. Majd ő jön, ha
akar.
-
Segítsek? – kérdeztem a srácokat, mikor láttam, hogy az ebédlő asztalt akarják
áthelyezni. Azt ne is kérdezzétek miért.
-
Nem, te most velem jössz. – húzott el magával Joana a nappaliba.
-
Mi van? – kérdeztem, lehet nem túl kedvesen.
-
Hogy mi van? Az van, hogy beszélj már vele! – mondta.
-
Kivel?
-
Hagyjuk már ezt! Tudod jól, kiről van szó! – szólt rám barátnőm és igaza volt.
Teljesen jól tudtam, kiről beszél. Viszont bevallom. Először Abbievel akarok
beszélni...
-
Na, jó. Te reménytelen eset vagy! Valami nem százas veled, az biztos! – pattant
fel hirtelen Joana a kanapéról, majd ki is ment a nappaliból.
Nekem
ehhez a bulihoz semmi kedvem nem volt, úgy döntöttem elmegyek sétálni, hisz
ahogy mondtam, először Abbievel akarok beszélni, viszont ő most Zaynnel van, és
nekik is van mit megtárgyalniuk, tehát jó ideig el fog az a beszélgetés húzódni.
Már épp nyúltam a bejárati ajtó kilincséhez, mikor csöngettek.
-
Nyitom. – mondtam, majd nyitottam is az ajtót, viszont ekkor nagyon
meglepődtem. – Ööö szerintem téves címre jöttetek. – mondtam csodálkozva, mikor
nem is tudom hány ember állt előttem.
-
Nem jöttek rossz helyre. Velem vannak. – jött elő hirtelen a tömegből Andy.
-
Igen? És mégis hova fér ennyi ember? – kérdeztem, és ekkor jelent meg Louis
mellettem.
-
Te szent tehén! Azt mondtam pár embert, nem egy nagy csordát!! – mondta
kitágult szemekkel Louis.
-
Hát, most már visszaküldeni nem tudom őket... – mondta Andy tettetett
szomorúsággal.
-
Ember, te nem vagy normális. – mondta Louis.
-
Szerintem sosem volt az. – mondtam. – Viszont kiengednétek? – kérdeztem, mire
Louis magával szembe fordított.
-
Nem mész sehova, most kezdődik a buli! – mondta, vagyis inkább a végét
kiáltotta, mire az emberek kezdtek bejönni a házba. Végül is, nem is voltak
olyan sokan. Simán elfértek.
-
Dehogy nem Louis. Én most elmegyek sétálni, semmi kedvem a bulihoz.
- Inkább
menj fel Harryhez beszéljétek meg ezt az egészet és meg van oldva! Olyan bénák
vagytok! Azt mondja, hogy „jajj előbb Abbievel akarok beszélni!” Az én kérdésem
viszont ez: Mégis minek?
-
Hát... – kezdtem volna el mondani, de Louis közbe szólt.
-
Csak azt ne mond, hogy előbb te is azzal a csajjal akarsz beszélni!
-
Ami azt illeti... – ki se mondtam még a
végét a mondatnak, mire Lou egy nagyot sóhajtott.
-
Mondom én, hogy nem vagytok normálisak! – mondta végül.
-
Aha és ezt mondod te, aki szintén nem az! – nevettem el magam, majd meg sem
várva a válaszát léptem ki a házból, és elindultam. Még magam sem tudtam pontosan,
hogy merre tartok, csak sétáltam.
***
Végül
nem sokáig mentem el, mivel kezdett egyre hűvösebb lenni. Így egész hamar
vissza is értem. Viszont mikor beléptem a házba, eléggé meglepődtem, igazából
nem is tudom miért, hisz ez egy buli vagy mi, de akkor is...
-
Ella, kimaradsz a jó buliból, hol voltál? – jött oda hozzám, egyből Joana.
-
Sétáltam egyet. Am... Viszont ezt hol szerezted? – néztem a kezében lévő
italra, azt se tudom mi volt benne, de nem is érdekelt. Ő csak a konyha felé
mutatott.
Találtam
is egyet, és azzal a kezemben mentem vissza Joanahoz, vagyis inkább mentem
volna, mert sehol se találtam.
A
zene bömbölt. Az emberek csak ittak, beszélgettek és táncoltak körülöttem. Én
csak a nappaliba akartam jutni, avval a reménnyel, hogy valakit találni fogok
ott, akit ismerek is...
Viszont
mikor nappaliba értem teljesen lefagytam. Nem hazudok, még a pohár is kiesett a
kezemből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése