Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Tudom kicsit rövid lett, ezért bocsánat, de ígérem a következő hosszabb lesz. 

                                                              Jó olvasást. :)

76. rész: One Month Later

*Ella*

Már egy hónap telt el azóta az este óta. Igen, egy hónap, ezt én is nehezen hiszem el. Ami a legrosszabb, hogy iszonyatosan hiányzik. Hiányoznak az ölelései, a csókjai, a hangja, és az a mámorító illata, mindene!

Joanaval végül a hotelben maradtunk. Csakis miatta. Hisz neki itt van Niall, na meg azt a képes könyvet is szerkeszteni kezdték, amihez Joana is kell. Na, jó azért Harryn kívül a többiekkel szoktam beszélni telefonon, de azért ezek a beszélgetések se szoktak olyan hosszúak lenni. Szóval Joananak zajlik az élete, és látom rajta, hogy boldog, viszont én... Hát rólam inkább ne is beszéljünk.

Mikor Joana a srácokhoz megy, én itt maradok a szobában, és tv-t nézek. Már unom. NAGYON.

Harry mindegy egyes nap küld valamilyen sms-t, aminek a lényege mindig ugyan az: Bocsássak meg. Szóval ugyan az mindegyik csak máshogy vannak megfogalmazva, valamelyik hosszabb, valamelyik rövidebb. Én meg valamelyiket elolvasom, valamelyiket nem. Joana minden áldott nap elmondja, hogy menjek már oda hozzá és beszéljük meg ezt az egészet. Viszont én nem akarok vele beszélni, vagyis inkább lehet, csak nem merek...

Már többször is járt itt a hotelnél, de vagy nem tartózkodtunk itt Joanaval, vagy csak szimplán nem engedtem be a szobába.

Most nagyon szemétnek tűnhetek, de ha ti is átéltétek volna azon az estén, azt, amit én, rájönnétek, hogy nem vagyok az, vagyis annyira nem...

Minden reggel azzal a késztetéssel kelek fel, hogy el kell mennem hozzá, és elfelejtve a történteket, a nyakába ugrani, és megcsókolni őt. Viszont végül sosem teszem meg...

*Joana*

Mikor visszaértem a hotelbe a srácoktól, a recepciós nő megállított, hogy kaptunk egy levelet. Én csak csodálkozva néztem rá, mire ő csak megrántotta a vállát.

- Nevet nem mondott. – mondta, majd én mentem is fel a szobánkba.

- Ella, kaptunk egy levelet! - mentem be barátnőmhöz köszönés nélkül a szobába.

- Kitől van? – kérdezte.

- Nem tudom, de ez a kézírás nekem nagyon ismerős. – mutattam meg neki a borítékot.

- Ez... Abbie... Vidd innen, nem akarom látni, nem érdekel, mi van benne.

- Azért én elolvasom, jó? – kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet. 

Kibontottam a borítékot, majd kihúztam belőle a papírt, és olvasni kezdtem:

„Ella & Joana! Először is...”