Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Bocsánat, hogy kicsit késve hoztam. Remélem tetszeni fog. Köszönöm az értékeléseket. :)
Viszont előtte: 
Ma jött ki a Little Things klipje, bár biztos láttátok már, de muszáj kiraknom. Csak annyit tudok rá mondani, hogy tökéletes és imádom. <3 

                                                                   

57. rész: It was a long time ago... 

*Ella*

Kíváncsian nyitottam ki a kis dobozt. Egy kis boríték volt benne. Kinyitottam, majd olvasni kezdtem: „Már régóta szerettél volna egyet, csak nem tudtuk eddig megadni neked. Viszont most, mivel már 18 éves vagy, a ház előtt vár valami. Reméljük neked is tetszeni fog.”

Anyuékra néztem, ők pedig az ajtó felé mutattak. Volt egy sejtésem, hogy mi várhat kint, de nem akartam elhinni, hisz az mégis nagyon drága. Szó nélkül kisiettem a szobából és le a lépcsőn. Láttam, hogy Joanaék néznek, hogy miért is örülök ennyire, de én csak szinte kirontottam a házból. Mikor kiértem teljesen lefagytam, és csak vigyorogva néztem azt, amit kaptam. A srácok is kijöttek, és mivel nem számítottak arra, hogy én még mindig az ajtóban állok, majdnem fellöktek.

- Ez a tiéd? – kérdezte Joana meglepetten.

- Azt hiszem igen... – mondtam egy kis idő után, majd lassan odamentem az autóhoz. Egy gyönyörű audi állt előttem, és nem akartam elhinni, hogy az enyém. Nem számítottam arra, hogy ilyen drága ajándékot kapok, és igazából nem is értettem, hogy erre hogyan volt pénzünk... Viszont most nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy belegondoljak ebbe, körbementem az autó körül, majd kinyitottam az ajtót, és beültem. Lassan végighúztam a kormányon a kezemet, és csak mosolyogtam.

Minden rendben, és egymás után három álmom is valóra vált. Az egyik a srácok, a másik az autó, és a harmadik... London.

Apropó London, elég későre jár és pakolnom kéne... – eszméltem fel, a bambulásomból. Mikor kiszálltam az autóból Joanaék még mindig kint álltak az ajtó előtt. Viszont én csak anyuékra néztem, és odamentem hozzájuk, majd megöleltem őket.

- Köszönöm. – csak ennyit mondtam, még mindig ölelve mindkettőjüket.

- Aztán óvatosan használd. – mondta apa, majd bementünk a házba.

- Ella, mi megyünk hozzám, mert be kell pakolnom. Holnap reggel találkozunk. – jött oda hozzám Joana, és megölelt. Majd, mikor Niall odaért hozzánk, együtt indultak el az ajtó felé.

- Úúúú, hova- hova? – kiáltott Louis a nappaliból Joanaék után.

- Oda, ahova te nem! – mondta Joana. Majd kimentek az ajtón.

- Aztán óvatosan! – mondta Louis, erre én csak elnevettem magam. Hisz mikor ezt mondta már Joanaék nem voltak a házban.

- Te nem vagy normális. – mondtam még mindig nevetve Lou-nak, miközben Harry ölébe ültem.

- Ella, beszéltem Joana anyukájával, és beleegyezett, hogy veletek menjen Londonba. – mondta apa, miközben ment fel a lépcsőn.

- Köszönöm, hogy felhívtad! – mondtam, miközben annyira örültem, hogy hirtelen kiugrottam Harry öléből. – Holnap irány London!! Én megyek, bepakolok. Megpróbálok sietni. - mondtam boldogan. Majd elindultam fel a szobámba.

Elővettem a bőröndömet, majd beálltam a szekrény elé, és válogatni kezdtem.

*Joana*

Niallel csöndben sétáltunk kézen fogva, a sötét utcán. Mikor a házunkhoz értünk, anya autója már a kapu előtt állt. Tehát biztos itthon van. – gondoltam, és elmosolyodtam. Kinyitottam az ajtót, majd bementünk a házba. A konyhából fény szűrődött ki, és elég finom illatok lepték be az egész házat.

- Szia kicsim! Gyere, sütöttem muffint! – hallottam, ahogy anya kikiabál a konyhából. Ekkor újra megfogtam Niall kezét és együtt indultunk el a konyha felé.

- Szia! – köszöntem egyből, ahogy a konyhába értünk. Anya nekünk háttal csinált valamit, pontosan nem láttam, hogy mit.

- Jó estét Mrs. Gilbert. – köszönt Niall is. Erre anya megfordult.

- Anya, ő itt Niall, Niall, ő itt az anyukám, Jessica. – mutattam be őket egymásnak, és égett a fejem, mert elég gáz helyzet volt, vagyis lehet, hogy csak én éreztem annak...

- Jessica Gilbert, de nyugodtan tegezz, és szólíts csak Jess-nek.

- Niall Horan. – mondta Nialler, majd kezet fogtak.

- Szóval, kértek muffint? – kérdezte anya, én meg egyből nyúltam muffinért. Kivettem egy tányért és arra raktam párat. – Joana, ha nem baj, beszélhetnénk négy szem közt?

- Persze. - mondtam. - Mindjárt jövök. - súgtam oda Niallnek, majd elindultam a nappaliba anya után.

- Szóval... Felhívott Ella apukája, hogy elengedlek-e Londonba. Mégis mikor akartál erről tájékoztatni engem?

- Hát... az úgy volt, hogy Ellát nem engedték el elsőre, és nekem eszembe sem jutott hogy én is mehetnék velük. Végül Ella mégis mehet, hisz megértem, ez egy nagy lehetőség... Viszont azt mondta, hogy itthon nem hagynak engem, és nélkülem, nem megy sehova. Én esküszöm nem is gondoltam arra, hogy mehetnék, mielőtt felajánlotta...

- Tudod... az igaz, hogy azt mondtam Ella apukájának, hogy mehetsz. Biztos vagyok benne, hogy tudsz róla. Viszont azért jól esett volna, először tőled hallani ezt az egészet. Mert én nem gondolom azt, hogy bármi olyan dolog lenne, amit nem tudunk normálisan megbeszélni.

- Tudom, és bocsánat, hogy nem tőlem tudtad meg, csak Ella felajánlotta, hogy majd az apukája felhív téged, én meg bevallom, tartottam attól, hogy el sem engedsz...

- Rendben Joana, elmehetsz, DE... – kezdett bele a mondatba anya, és kihangsúlyozta a „DE” szót. – 1. Legközelebb, ha ilyesmi van, akkor tőled szeretném hallani elsőnek. 2. Nagyon vigyázol magadra! 3. Nincs olyan, hogy egy hétig fel sem hívsz! Legalább kétszer egy héten szeretném, ha felhívnál, hogy tudjam, minden rendben van veled.

- Megígérem, hogy mindig tőlem fogod megtudni az ilyeneket. Egy héten többször is felhívlak majd, ha nem kétszer, legalább egyszer, és persze, vigyázni fogok magamra! – mondtam, majd szorosan megöleltem.

- Hiányozni fogsz. – mondta, szinte suttogta anya.

- Te is nekem. – mondtam, majd elindultunk vissza a konyhába, Niallhez. Ahogy odaértünk ő kíváncsian nézett rám, én meg csak eltátogtam neki, hogy majd fent.

- Akkor, mi felmegyünk, mert be kell pakolnom. – mondtam, majd egy puszit adtam anyának, mikor elhaladtam mellette.

- Rendben, menjetek csak.

Niallel felmentünk a lépcsőn és útközben megmutattam neki a felső szintet.

- Szóval nem nagy szám, csak egy átlagos ház... – mondtam, mikor becsuktam a fürdőszoba ajtót, és a szobám felé indultunk, kicsit megálltunk az ajtó előtt, majd benyitottam.

Viszont mikor beléptünk az ajtómon, akkor esett le, hogy ezt nem biztos, hogy kellett volna...

- Hű... Hát ez, durva. – nevette el magát Niall, miközben körbenézett. Ugyanis nagyon sok poszter volt a falakon, és mindegyikről, ők néztek le ránk. Éreztem, hogy vörösödöm.

- Na, jó ez öhm... - fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Hajamba túrtam, és folyamatosan Niallt néztem. Ekkor jöttem rá, hogy pontosan mit is nézeget az asztalomnál. Odasiettem hozzá, de mielőtt bármit is tudtam volna mondani, megfordult, és csak mosolygott. Én meg, ha eddig nem voltam, akkor innentől biztos tiszta piros volt az arcom.

- Ez nem a... – kezdtem el mondani, de nem engedte, hogy befejezzem.

- Nem kell magyarázkodnod, ez csak aranyos, de nagyon. – mondta, és végén elnevette magát.

- Ez még régebben volt... – mondtam, mire a lapra írt dátumra mutatott. - Na, jó, nem olyan régen. – nevettem el magam.