Jó olvasást. :)
60. rész: I can't believe that it's all happening to us...
*Joana*
Mikor megláttam, hogy mennyien vannak az épület előtt, kicsit
megijedtem. Nem is tudom mitől... Igazából, nem hiszem, hogy még készen állnék
ehhez az egészhez. Tudom, valószínűleg ez most kicsit értetlenül, hangzik, amit
próbálok megfogalmazni magamban... A lényeg az, hogy tartok attól, hogyha majd
mindenki megtudja, hogy Niall és én... Attól félek, hogy utálni fognak, hogy
majd csak azt fogom mindig a képembe kapni, amit múltkor az a csaj mondott. Szeretem
Niallert, mindennél jobban, és tudom, hogy nem lehet titokban tartani a
kapcsolatunkat, és igazából nem is akarom... Főleg így, hogy most Londonban
vagyunk, ez lehetetlen is lenne... Egy nagy levegőt vettem, és elkezdtem
szedelődzködni, ami csak annyiból állt, hogy kicsit igazítottam a hajamon és a
kezembe vettem a táskámat, miközben, ezen gondolkoztam. Már épp szállni akartam
ki a kocsiból, mikor Niallel összetalálkozott a tekintetünk. Egy ideig csak
egymás szemébe néztünk, majd végül én néztem el elsőnek más merre. Kiszállt az
autóból, én meg követtem őt, mivel csak az egyik oldalon volt ajtó...
- Joana! – húzott vissza magához Niall, mikor már indultam volna a
többiek után. – Ha nem akarod, nem, muszáj a... – kezdte el mondani, de én egy
csókkal félbeszakítottam.
- Tudom, hogy néha nehéz lesz, tudom, hogy lesznek utálkozók,
rosszindulatú mondatok, de tudod mit? Nem is fogok foglalkozni az ilyenekkel.
Ahogy mondtad, megpróbálok majd csak a jó dolgokra figyelni. Szeretlek Niall,
és ha te is benne vagy, akkor szerintem ideje megtudnia a világnak. – mondtam,
majd a végén elgondolkoztam azon, hogy ez lehet kicsit furcsán hangzott, mivel
Niall csak nézett rám, nem szólt semmit. Pár másodperc múlva elmosolyodott, és
hirtelen felemelt a földről, úgy ölelt meg.
- Mondtam már, hogy szeretlek? – suttogta a fülembe.
- Hát, talán... Nem is tudom. Akárhányszor, szívesen el... – mondtam,
de Niall ugyan úgy szakított félbe, ahogy én őt, nem sokkal ezelőtt. Akaratlanul
is elmosolyodtam.
- Na, menjünk, mert még itt hagynak minket. – mondta szintén
mosolyogva Niall, majd megfogta a kezem, ujjaink összekulcsolódtak, és ekkor
léptünk ki a kisbusz mögül, mire a sikítások felerősödtek... Csak elképedve
néztem körbe, hogy mennyien vannak itt, csak azért, hogy pár percre lássák
őket. Igazat megvallva, szerintem Ellával ugyan ezt csináltuk volna régebben,
ha lett volna rá lehetőségünk. Néha pár kérdés kihallatszott a tömegből, mint
az olyanok, hogy „ki ez a lány? Niall ő a barátnőd?”
Niallel egymásra néztünk és elmosolyodtam. Nem is tudom...
Hirtelen minden félelmem elszállt attól, hogy mindenki csak utálni fog,
magabiztosan mentem Niall mellett. Ő megállt pár képet csinálni, meg
autógrammot osztani, én pedig odamentem Ellához.
- Úristen, ez nagyon durva. – mondta nevetve, mire én is
elnevettem magam.
- Az, és elég hihetetlen, hogy ez velünk történik... – néztem körbe.
Volt, aki szúrós szemekkel méregetett minket, de volt, aki csak mosolyogva
nézett ránk, na meg persze a legtöbben a srácokra figyeltek, hisz érthető...
Miattuk vannak itt. Mi Ellával bementünk az épületbe, és leültünk az előtérben
lévő kanapéra.
*Harry*
Mikor xfactorban összeraktak minket, nem is gondoltuk volna, hogy
idáig eljutunk. Azt, hogy most ott vagyunk, ahol vagyunk, a rajongóknak, vagyis
inkább úgy mondom directionereknek köszönhetjük.
Mint mindig, most is megálltunk pár képet csinálni és autógrammot
osztani.
*Ella*
Már egy ideje csak ültünk egymás mellett Joanaval, mikor egy férfi
jött ki az egyik szobából, és felénk tartott.
- Ti biztosan Ella, és Joana, vagytok, ha jól tudom... – mondta már
mosolyogva.
- Igen mi vagyunk azok, de...
- Akkor gyertek! – mondta a férfi,
majd elindult az ellenkező irányba, mint ahonnan jött, mi meg csak kérdőn
néztünk Joanaval egymásra... Mikor észrevettük, hogy a férfi, akinek még mindig
nem tudjuk a nevét, visszanéz ránk, felpattantunk és siettünk utána.
- Ne kérdezd, mert fogalmam sincs. – mondta Joana, mikor
érdeklődve néztem, rá, hogy hátha ő tud valamit. Egy kisebb szobába mentünk be,
ahol két nő várt ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése