Jó olvasást. :)
58. rész: The night before going to London
*Ella*
Már majdnem kész voltam, csak a bőröndömet nem tudtam összecsukni,
mert túl sok minden volt benne, mikor Harry bejött a szobába.
- Segítsek? – kérdezte mosolyogva, mikor meglátta, hogy a bőröndön
ülök, és úgy próbálom becsukni. Én csak bólintottam, és felálltam. Ekkor a
bőrönd teljesen kinyitódott. Együtt támaszkodtunk rá, és próbáltuk összehúzni a
zipzárt. Már vagy tíz perce próbálkoztunk, de nem jártunk sikerrel.
- Ki kéne venni belőle pár dolgot, akkor össze tudnánk csukni.
- Rendben, de akkor előveszek valami másik táskát. – mondtam és az
ágyamhoz mentem. Kivettem alóla egy nagyobb méretű táskát, majd elkezdtem
átpakolni pár cuccot a bőröndből.
Végül sikerült becsuknunk a bőröndöt és befejeztük a pakolást.
- Lemegyünk a többiekhez? - kérdeztem, miközben már indultam az
ajtó felé, de ő megfogta a kezem és magához húzott, majd megcsókolt. Én csak
mosolyogva néztem a szemébe, mire ő is elmosolyodott.
- Most már mehetünk. – mondta, majd kimentünk a szobámból és
elindultunk a lépcső felé. Mikor leértünk a nappaliba, a többiek már a kanapén
ültek, és minket vártak, hogy elindíthassák a filmet.
- Mit nézünk? – kérdeztem kíváncsian, miközben Harryel leültünk a
kanapé elé, mivel a kanapén már nem volt hely.
- Paranormal activity 4. – mondták kórusba.
- Mondanám, hogy jó, de nem, azért annyira nem...
- Nézhetünk mást is. – mondta Liam.
- Nem dehogy, nézhetjük ezt. – mosolyodtam el, és elindítottuk a
filmet. Konkrétan az első ijesztőbb résznél Harryhez bújtam, már amennyire
jobban tudtam, mert eddig hozzá bújva ültem. Magához ölelt, és megpuszilt.
- Nekem van egy másik ötletem, ha ez nem jön be... – mondta
halkan, szinte suttogva, engem meg kirázott a hideg a kicsit rekedtes
hangjától. Szemébe néztem, és értette, mit akarok. Úgy, hogy a többieket ne
zavarjuk kimentünk a nappaliból.
- Mit csinálunk? – kérdeztem kíváncsian, hisz fogalmam sem volt,
hogy mit szeretne.
- Hát, elmehetnénk sétálni, vagy... – mondta, de közben a konyhába
ment, így a végéről lemaradtam.
- Vagy? – mentem utána. Tudtam jól, hogy direkt csinálta, hogy ne
halljam a végét, vagy nem is mondott utána semmit? Mivel ezen elgondolkodva
mentem utána a konyhába, elbambultam és arra eszméltem fel, hogy nekimentem.
- Hahó, föld hívja Ellát. – nevette el magát, és kérdőn nézett
rám. – Na, mit csináljunk? – kérdezte, nekem meg persze fogalmam sem volt, hogy
mi volt a másik ötlete a séta mellett, de igazából volt kedvem a sétához, így
abban egyeztünk meg, hogy elmegyünk sétálni. Felrohantam a szobámba a
pulcsimért, majd indultunk is.
- Mennyire vagy gyors? – kérdezte, miután már vagy öt perce csendben sétáltunk.
- Mi van? – kérdeztem vissza értetlenül, mert nem értettem, hogy
ez hogyan jött neki.
- Aki előbb ér ahhoz a piros kocsihoz. – mutatott az utca végében
álló autóra. – Az kérhet valamit a másiktól, amit meg kell csinálnia.
- Ezt most így késő este? – kérdeztem, erre ő csak bólintott. –
Nekem mindegy... Úgy is legyőzlek.
- Még mit nem... – nevette el magát, majd megálltunk és visszaszámoltunk,
mielőtt elkezdtünk volna futni. Én teljesen biztos voltam benne, hogy közelebb
van az autó, mint amilyen messze igazából volt. Persze, hogy Harry győzött,
viszont én meg megint bevetettem a kedvencemet. Ahogy megállt, újra futni
kezdtem és ráugrottam a hátára. Viszont most meglepődtem, mert nem estünk el.
- Tudtam, annyira tudtam. – nevette el magát, majd velem együtt
elindult vissza a házunkhoz. – Nem akarsz leszállni? – kérdezte.
- Nem. – vágtam rá egyből.
- Hát jó, te akartad. – mondta, de mielőtt bármit is csinált
volna, közbevágtam.
- Jó oké, leszállok, ne csinálj semmit! – mondtam és újra talaj volt
a lábam alatt.
- Pedig nem akartam semmit csinálni, túl könnyen bevetted. –
mondta vigyorogva.
- Hogy te mennyire...
- Mennyire? – kérdezte felvont szemöldökkel, én meg elnevettem
magam.
- Semmi. Mindegy hagyjuk. – ráztam meg a fejem és elindultunk haza
fele.
Mikor a házhoz értünk nem szűrődött ki semmi fény.
Bementünk az ajtón, én meg egyből a nappaliba mentem, hogy megnézzem a
srácokat, mindannyian ott aludtak. Elmosolyodtam, majd bementem Harryhez a
konyhába.
- Kérsz? – kérdezte, ahogy meglátott.
- Attól függ mi az... – néztem furcsán a zacskóra. Valami chips
volt benne, de nem tetszett, így inkább nem kértem. Töltöttem egy pohárba vizet
és azt kezdtem el kortyolgatni, miközben csak néztük egymást.
- Most nem tudom mi van, de ez így fura...
- Mi fura? Eszem, ezért nem tudok beszélni...
- Most is beszélsz. – mondtam vigyorogva, mire felállt, és odajött
hozzám.
- Viszont most már nem eszem... – mondta, miközben átölelt.
- Viszont, akkor még ettél. – kötekedtem tovább. Erre csak
elnevette magát.
- Élvezed, mi?
- Persze, különben miért csinálnám? – nevettem én is, mire ő finoman
a pulthoz tolt és megcsókolt.
*Joana*
- Kérsz muffint? – kérdeztem zavaromban, egy kis idő után. Niall
csak elnevette magát, és közelebb jött hozzám.
- Szeretem mikor zavarban vagy. – mondta még mindig mosolyogva. Én
éreztem, hogy tiszta piros az arcom, ezért a földet néztem. A kezével
megérintette az államat, mire én újra a szemébe néztem. - Tudod, csak sajnálom,
hogy nem jöttünk ide Dartforba hamarabb... Akkor nem kellett volna ilyeneket
írogatnod esténként, mikor letört voltál... – mondta miközben végigsimított az
arcomon.
- Csak az, az érzés volt rossz, hogy tudtam, az, akit szeretek,
sose fog ismerni, nem fogja tudni, hogy létezem, sose lesz alkalmam elmondani,
hogy mennyire... szeretem. - mondtam
visszaemlékezve azokra a napokra, mikor már azt feladtam, hogy valaha
találkozni fogok velük, akár pár másodpercre is. - Durva nem? Kicsit több mint
egy hónapja, nem is gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok veletek, most
meg...
- Most meg itt vagyok, vagyis itt vagyunk mind. Holnap pedig irány
London! Már ki is találtam mit fogunk csinálni, miután megérkeztünk. – mondta
Niall mosolyogva, és ezzel kíváncsivá tett.
- Na, és mit? – kérdeztem.
- Titok. – adott egy puszit, és leült az ágyra. Nem kezdtem el
faggatni, hisz úgyse mondaná el, így a szekrényemhez mentem és elkezdtem
pakolni. Már vagy öt kupac ruha volt körülöttem, és ekkor éreztem, úgy hogy
mindent összeszedtem, ami kellhet.
- Már csak be kell raknom egy táskába ezeket, és kész vagyok. –
mondtam Niallnek, aki a laptopomon csinált valamit.
- Segítsek? – kérdezte.
- Nem kell, köszi. – mosolyodtam el, és elővettem a legnagyobb
táskámat. Szerencsére bele is fértem. A táskát az ágyam mellé raktam, és
leültem Niall mellé az ágyra.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, de mire feltettem a kérdést, meg is
kaptam a választ rá. Twitteren válaszolgatott directionereknek. Én meg
csodálkozva néztem, ahogy csak úgy pörögnek az események a twitterén.
- Mi az? – nevette el magát.
- Semmi, csak durva, hogy nem veszel el ebben az
összevisszaságban, már, mint érted... Nekem már néha, az, sok volt, amennyien
írtak nekem, pedig az nem is volt sok, főleg ehhez képest. – mondtam miközben a
szekrényemhez mentem egy pulóverért, mivel kicsit kezdtem fázni.
- Mi a twitter neved? – kérdezte.
- Joana_1D, de miért? Már régóta nem is használtam. – mondtam,
miközben visszaültem mellé. Egyszer csak nevetni kezdett. – Most mi olyan
vicces? – kérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy min nevethet.
- Semmi. – mondta, de még mindig nevetett.
- Most komolyan, mi az? – nevettem már én is.
- Már semmi. – mondta miközben kikapcsolta a laptopot.
- Mi az, hogy már semmi? Ne csináld ezt!
- Én nem csinálok semmit. – nevetett még mindig.
- Jól van Nialler... – mondtam, majd a laptopomat asztalomhoz
vittem. Már épp indultam volna vissza hozzá, mikor hátulról átölelt, majd
hirtelen felkapott és az ágyhoz vitt. Én annyira meglepődtem, hogy egy kicsit
sikítottam is, és reméltem, hogy anya nem hallotta meg.
- Mi volt olyan vicces? – kérdeztem mikor felém hajolt, és egyre
jobban közeledett hozzám.
- Semmi, tényleg. – nevette el magát, majd hosszasan csak egymás
szemébe néztünk. Elmosolyodtam, mire ő magához húzott és megcsókolt. Hajába túrva
csókoltam vissza, és egy hosszas csókcsatába kezdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése