Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :)
NAGYON köszönöm a komikat és az értékeléseket is! Az építő kritikát is köszönöm, és örülök, hogy leírtad. 
Mint eddig is, nyugodtan írjátok le komiba, hogy mi hiányzik a blogból, ti mit hiányoltok belőle. :) 

                                                             Jó olvasást. :)

56. rész: I'm sorry

         
*Ella*

- Na, beszéltem Paullal. - ült le mellénk Liam. - Azt mondta, hogy holnap legkésőbb tízre ott kell lennünk, mert valami interjú lesz.

- Ezaaz, szóval... Mit csinálunk ma este? – pattant fel a kanapéról Louis.

- Nekem pakolnom kell. – mondtam vigyorogva, mert rájöttem, hogy holnap ilyenkor már Londonban leszünk.

- Megnézhetnénk valami filmet, miután összepakoltatok Joanaval. - mondta Harry.

- Ez jó ötlet, úgy sincs kedvem seho... – kezdtem el mondani, de épp ekkor jött be anya a nappaliba. Meglepődtem, mert azt se tudtam, hogy már haza jött. Egyből rám nézett, én meg vettem a célzást. Mielőtt felálltam volna Harry öléből, adtam neki egy puszit, de aztán mentem is anya után. Egyenesen a szobájukba mentünk.

- Figyelj, Ella. Sajnálom, hogy úgy beszéltem veled, nem akartalak megbántani, csak tudod... Elég stresszes ez a mostani pár hét. Már eleve nagyon ideges voltam, és mikor megláttam azt a képet... Na mindegy, a lényeg, hogy bocsánat, és, azóta átgondoltam mindent, plusz apáddal is beszéltem. Arra jutottunk mindketten, hogy neked sokkal jobb lesz, ha most elmész Londonba. – mondta anya, én meg csak csöndben hallgattam. Nem akartam beleszólni. Kicsit elgondolkoztam, mikor befejezte, mert már megint ugyan oda kötöttem ki, mint, mikor apával beszéltünk... „jobb lesz, ha most elmész Londonba” Most komolyan, mi folyik itt?

- Én is sajnálom, hogy úgy beszéltem veled, és tudom jól, hogy nincs jogom olyanokat mondani neked, amiket mondtam, de kiakadtam. Nagyon meglepődtem azon, amiket mondtál nekem, de legfőképp azon akadtam ki, ahogy Harryvel beszéltél. Azt értem, hogy mérges voltál, de azért szerintem egy kicsit durva volt. Mindegy, a lényeg, hogy még egyszer bocsánat, azért amiket mondtam, és amilyen hangnemben. – mondtam, majd megöleltem. És ekkor jöttem rá, hogy sír.  - Na, most komolyan nem értem, hogy mi folyik itt…- gondoltam magamban. Nem szóltam egy szót sem, csak tovább öleltem őt. Még sosem sírt előttem, és eléggé megijesztett ez az egész.

- Tudod... Igazán aranyosak vagytok együtt. Tudom, hogy mennyire szereted, és rajta is látszik, hogy nagyon szeret téged. – mondta, miközben kibontakozott ölelésemből, és kicsit eltávolodott tőlem. Nagyon jól esett, amit mondott. Mert hát, azért számít, hogy mit gondol Harryről, és örülök neki, hogy nincs vele semmi baja. Bár eddig azt hittem utálja, de szerencsére tévedtem...

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem, erre csak bólintott egyet. – Van valami, amit nem mondotok el nekem? – tettem fel a kérdést, egy kis szünet után. Tartottam attól, hogy mi lesz a válasza, de az is zavart, hogy nem tudom. Anya csak csöndben ült tovább velem szemben, és a szemembe nézett.

- Nincs semmi, csak tudod, a munka... Nem megy valami jól most nekünk, és csak neked lenne rossz, ha egyfolytában egyedül lennél itthon esténként, na meg ha itthon is lennénk biztos sokszor véletlen nem megfelelő hangnemben, beszélnénk veled... Nincs semmi baj drágám. – mondta most már mosolyogva, de én persze cseppet se nyugodtam még meg. Hisz ezért miért sírt volna? – Most meg bocsánat, hogy elsírtam magam, csak tudod... Felnőttél, már 18 éves vagy, és én még mindig úgy érzem, hogy az én kicsi lányom vagy, de nem... Már az én nagy lányom vagy, aki nemsokára teljesen a saját útjára tér. – erre nem tudtam semmit mondani, csak megöleltem.

- Mindig is a kicsi lányod maradok, és megígérem, hogy soha nem foglak elhanyagolni titeket, ha talán valamikor saját utamra térnék, biztos vagyok benne, hogy majd rendszeresen fogok visszajönni ide, hozzátok. – mondtam miközben még mindig öleltük egymást. Ekkor jöttem rá, hogy mennyit jelentenek nekem. Mindent nekik köszönhetek, és szerencsés vagyok, hogy ilyen szüleim vannak.

Ekkor jött be apa az ajtón.

- Úgy tudom, hogy a lányomnak holnap lesz a 18. szülinapja, és mivel holnap már Londonban lesz, talán érdekli, mit kap tőlünk. – én csak mosolyogva néztem, ahogy apa egyre közelebb jön hozzánk. Én meg azzal nem törődve, hogy a háta mögé rakott kezében mi lehet, a nyakába ugrottam.

- Boldog szülinapot! – mondták egyszerre, és együtt adták oda a kis dobozt. Én leültem az ágyra és elkezdtem kicsomagolni a csomagolópapírból.

*Joana*

Elindultam a konyha felé, hogy igyak valamit, mikor láttam, hogy Ella anyukája bejön a bejárati ajtón.

- Szia! – köszöntem.

- Szia Joana. Ella merre van? – kérdezte mosolyogva. Én meg csak a nappali felé mutattam. Majd Kate már ment is a nappaliba.

 Épp már fordultam be a konyhába, mikor Zaynnel ütköztem össze.

- Uhh, bocsi, nem figyeltem. Jól vagy? – kérdezte, ugyan is én a földön kötöttem ki.

- Persze, semmi baj. – nevettem el magam, hisz csakis én lehetek ilyen béna. Nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni. Mikor már újra két lábon álltam, ő elindult vissza a nappaliba, én meg végre bejutottam a konyhába. Hűtőhöz mentem és kivettem belőle a kólát, majd egy pohárért nyúltam. Miután megtöltöttem a poharat, azzal együtt mentem vissza a nappaliba. Srácok a kanapén ültek, és beszélgettek. Mivel nem volt hely, Niall ölébe ültem, aminek eredményeként, majdnem magamra borítottam a pohár kólát.

Ekkor jött le Ella szinte ugrálva a lépcsőn, én meg kíváncsian néztem rá, hogy miért lett hirtelen ilyen jó kedve...