Two Girls And One Direction

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm az értékeléseket! Nem nagyon szoktam ilyet írni, de kérhetek pár komit? Pozitívat, negatívat, bármilyet, csak kapjak valami visszajelzést a bloggal kapcsolatban, hogy tudjam mit gondoltok, és ha kéne, min változtassak...
Kivételesen, majd csak 1-2 komi után hozom a következő részt. 
                                                                          Jó olvasást. :)

51. rész: Dream

*Joana*

Mivel nem találtam semmit, ami normális kajának nevezhető. Felmentem az emeletre, hogy megkérdezzem a többieket.

- Srácok, nem vagytok éhesek? – kérdeztem, mikor felértem. Még mindig a földön ültek, és beszélgettek. A kérdésemre felnéztek, majd megrázták a fejüket, kivéve egy valakit.

- Uuu én éhes vagyok. – pattant föl a földről Niall és odajött hozzám.

- Meg is lepődnék, ha nem lennél éhes. – mondta nevetve Louis.

- Én is éhes vagyok, szóval szerintem csak nem volt elég laktató a pizza, vagy nem tudom... – mondtam, Niallt megvédve.

- Pizza, ami nem laktató? Ez fura. – nevetett még mindig Lou. – Szerintem csak szimplán hasonlítotok egymásra... – mondta elgodnolkodva, de persze ez nem igazi elgondolkodás volt.

- Jól van, hülye kifogás volt! Na, menjünk mert éhen halok. – hagytam rá az egészet Louisra és elindultam a lépcső felé, mikor rájöttem, hogy Elláékat is meg kéne kérdezni.

- Niall, megkérdezet Elláékat, hogy ne hozzunk-e valamit nekik?

- Hát... Tudod, mesze van az ajtó. – nézett rám kiskutyaszemekkel. Én csak megráztam a fejem, és elnevettem magam. Mielőtt benyitottam volna, kopogtam. Tanultam az ezelőtt történtekből... Majd kis idő után benyitottam. Nagyon aranyos látvány fogadott. Egymást ölelve aludtak. Egyből meg is fordultam, és halkan kimentem a szobából. Nem akartam véletlen felébreszteni őket.

- Na, akkor. Biztos nem kértek semmit? – kérdeztem meg utoljára a többieket.

- Nem. - mondta egyből Louis. – Bár... Tudtok hozni gumicukrot? - kérdezte, egy kis idő után.

- Persze, hozunk. – mondtam nevetve, majd lementem. Niallt nem találtam sehol. Most komolyan... Hova tűnt?

Mivel, mint mindig, lusta voltam, így leültem a kanapéra. Már vagy öt perce vártam, mikor hirtelen két kéz ölelt át hátulról.

- Mehetünk? – kérdeztem, miközben Niall csak még szorosabban ölelt. Nagyon jó érzés volt hozzá bújni, de ezt a pillanatot a gyomrom korgása rontotta el.

- Nagyon éhes lehetsz. – nevetett Niall.

- Igen, az vagyok. Gondolom te is... - adtam neki egy puszit, és kibontakoztam az öleléséből. Felvettem a cipőm, és már indulhattunk is.

*Harry*

Egy nagy csapódásra, majd röhögésre ébredtem fel. Kíváncsi lennék, hogy mégis mi a francot csináltak a srácok, de nem akartam Ellát felébreszteni. Így tovább feküdtem, és nem tudtam nem őt nézni. Pár perc múlva mosolyogni kezdett. Hirtelen azt hittem, hogy felkelt, de nem.

- Én is. - mondta. Nagyon aranyos volt, ahogy álmában beszélt és mosolygott is hozzá. Már szinte nem éreztem a bal karomat, és észrevettem, hogy azért, mert olyan fura pózban tartottam. Próbáltam úgy megmozdulni, hogy ne keltsem fel Ellát. Nagyjából sikerült is, de utána meg az volt a gond, hogy tartanom kellett a levegőbe a karomat, mert különben Ellára raknám, amire tuti felébredne. Elröhögtem magam, a saját ügyetlenkedésem miatt.

- Mi olyan vicces. – kérdezte Ella. Gratula magamnak... Felébresztettem.

- Semmi, csak béna vagyok.

- Hát... Ez nem újdonság. – mondta vigyorogva.

- Én is szeretlek. – nevettem, majd megöleltem. – Amúgy miről álmodtál?

- Mi, én? Semmiről... – vágta rá egyből, gyanús volt nekem.

- Tuti álmodtál, mert beszéltél is.

- Mit beszéltem? – kérdezte, és fogalmam sincs miért, de hirtelen tisztára elpirult.

- Hát, csak annyit mondtál, hogy „én is”.

- Fogalmam sincs, mit álmodtam...

- Aha és az arcod átállt színváltós módba, mi? – nevettem el magam.

- Jó, oké talán emlékszem egy kis részére az álmomnak.

- És benne voltam? – kérdeztem.

- Nem. – vágta rá egyből.

- Aha, szóval igen. – nevettem el magam megint. Az biztos, hazudni nem tud, legalább is nekem...