Jó olvasást. :)
67. rész:
*Ella*
Egy hét telt el azóta. Egy teljes hete rágódom ezen az egész
Abbie-s dolgon. Lehet fel kellett, volna hívnom? Hisz ha akart volna, akkor
simán elérhetett volna, nem? Lehet nincs igazam... Úgy gondolom, ha nagyon
akar, megtalál. Nem fogok megint én azzal bajlódni, hogy valahogy kapcsolatba
lépjek vele. Igazából érdekel az igazság, érdekel az, hogy jól láttam-e azt,
amit láttam, vagy mégsem Abbie volt az. Bár, a napok folyamán egyre jobban
annál tartok, hogy nem ő volt. Hisz ez hülyeség... Joananak még mindig nem
mondtam el. Igazából ő már túllépett ezen. Mindig mondja, hogy hagyjam ezt az
egészet, és gondoljak arra, hogy most hol vagyunk és hogy nemsokára forgatás.
Vagyis a nemsokára, az holnap van. Igen, holnap lesz a forgatás első napja, és
izgulok, egyben pedig nagyon várom. Biztos kész káosz lesz a holnapi nap, hisz
a srácokkal egy forgatás elég nehezen mehet. – itt elnevettem magam, miközben
elképzeltem, hogy minden mást csinálnak csak azt nem, amit kéne...
- Mi olyan vicces? – jött be Harry a szobába, és leült mellém az
ágyra.
- Semmi. – mondtam nemes egyszerűséggel, azonban Harry még mindig
kíváncsian próbálta elkapni a tekintetem. – A forgatáson gondolkoztam.
- Izgulsz mi? – mosolyodott el, mire én csak bólintottam. – Pedig
nem kell.
- Azért biztos benned is van egy kis izgulás. – mosolyodtam el.
- Bennem nincs! Max majd Louis lesz bezsongva holnap.
- Hűű, hát az akkor jó lesz... – nevettem el magam.
Mivel már mindketten alváshoz készek voltunk, és elég későre járt
ahhoz képest, hogy holnap igen korán fogunk kelni, hozzá bújtam, ő pedig
átölelt. Majd még egy kicsit beszélgettünk, aztán mindkettőnket elnyomta az
álom.
*Joana*
- Jóóó reggelt!! – rontott be Louis a szobába. Nem is tudom hány
óra lehetett, viszont azt tudom, hogy én még nem tudok felkelni. Igazából ennyi
volt az ébresztő, mivel Lou már ment is ki, és ha jól hallottam, Harryékhez
ment be utánunk.
- Hány óra van? - kérdeztem, vagyis inkább lehet csak
nyöszörgésnek lehetett mondani, mivel még félálomban voltam. Éreztem, hogy
Niall felül az ágyban, és gondolom a telefonjáért nyúlt, mivel mondta is az
időt.
- Ez nem normális... Hajnali négy óra van! – mondta, miközben hanyatt
feküdt az ágyon.
- Minek kell ilyen korán felkelni? – kérdeztem még mindig csukott
szemmel.
- Mondjuk, ha most felkelünk, tuti időben elkészülünk, ebben igaza
van, de én most még fel nem kelek. – mondta Niall, mire én elnevettem magam.
- Oké, akkor maradjunk még. – mondtam, miközben hozzá bújtam.
- Maradhatunk, de én már nem tudok vissza aludni.
- Én sem. – nevettem el magam. Igen fáradt voltam még, de
visszaaludni már nem tudtam volna.
Végül még egy kicsit maradtunk, aztán elkezdtünk készülődni. Én
bevonultam a fürdőszobába, amit lehet Niall egy kicsit ellenzett, volna
hirtelen, de én gyorsabb voltam, mint hogy bármit is tudott volna mondani.
Mivel csak úgy gyorsan kikaptam egyik fehér pólómat, majd a farmeromat
a szekrényből; nem volt valami változatos összeállítás, de hát ez van;. Végül
feltettem egy kis sminket és már készen is voltam. Mikor visszamentem a
szobába, Niall már nem volt ott. Hát igen, biztos éhes volt.
Énis lementem a konyhába. Nagy meglepetésemre egy tál fogadott, teli
szendvicsekkel.
- Ki volt ilyen angyal, hogy csinált reggelit? – kérdeztem,
miközben már el is kezdtem enni.
- Ella. – jött egyszerre mindenkitől a válasz, mire barátnőmre
néztem.
- Most visszaadtam a múltkorit. – mondta mosolyogva. Na igen... És
ezzel meg is mentett.
Mikor már mindenki, mindennel kész volt, leültünk a kanapéra,
kivéve Liamet és Louist, mivel ők a földön ültek, és eredetileg tv-t néztünk
volna, de végül csak beszélgettünk.
- Indulás a forgatásra! - gondoltam magamban.
Még utoljára átgondoltam, hogy mindenem megvan-e, majd elindultam
lefele a többiekhez. Pont a lépcső aljához értem, mikor csöngettek.
- Nyitom. – mondtam, és már nyitottam is a bejárati ajtót. Viszont
azzal találtam szembe magam, akire egyáltalán nem számítottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése